Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-06 / 251. szám

KthtiUjskg 4 ms. NOVEMBER fi. A varázsló halála — Ma* ReínKardif) 18JΗ1943 — Reinhardt Max, akinek halálhíre Ame­rikából most érkezett hozzánk, kétségte­lenül a színház egyik nagy varázslója volt. Annyit Írtak, beszéltek és vitatkoz­tak róla, mint kevés huszadiszázadbeli művészről. S értett, is ahhoz, hogy be­széltessen magáról. Minden produkciójá­ból szenzációt tudott csinálni. Salzburgi ünnepi játékaira tódult a nép s volt egy idő, amikor Berlin és Bécs városának koronázatlan színházi fejedelme volt. Pa­lotáit akármelyik renaissance fejedelem megirigyelhette volna s a legnagyobb szí­nészek, a legjobb képzőművészek állot­tak szolgálatában. A . közönség tódult színházaiba, a pénz csak úgy ömlött fe­léje s ő ismét ki merte dobni az ablakon, hogy még több zuhogjon be a pénztár­ablakon. Rendezéseiről tanulmányokat Írtak s művészetét számtalan kötet mél­tatta. Amikor zsidó származása miatt tá­voznia kellett Németországból, Amerika fogadta be és sikerei itt sem voltak cse­kélyebbek. Legutolsó produkciója, ami­nek hire eljutott hozzánk, — jó néhány esztendővel ezelőtt — a „Szentivánéji álom“ filmváltozata volt. Reinhardt itt ismét megmutatta, milyen nagy varázs­ló. A film pazar volt, pompázatos, tele ragyogó rendezői ötletekkel. Csakhogy éppen az egész alkotás öncéllá vált: Zu- bolyék játéka különálló commedia del' 2 arté-vá alakult, az erdőjelenetek roman­tikus játékká és barokk ünnepéllyé The­seus és Hyppolita lakodalma. Mindez nagyszerű volt, kápráztató volt, csak­hogy éppen nem Shakespeare, hanem — Reinhardt. Ez a bámulatos tilusmüvész égő. nyug­talan fantáziával keresztülszáguldott az egész világon; antik darabot klasszikus monumentalitással, az „Akárki“-t közép- korias jelképességgel, Shakespeare-t re­naissance modorban, Goldonit commedia del’ arte szerűen. Újításainak legfonto­sabbika éppen ez volt: minden darabot abban a stílusban játszatni, amelyben íródott. Származásának — Reinhardt zsidó eredetű volt — jellegzetes bélyege ez a nagy alkalmazkodási képesség s az, hogy bele tudott helyezkedni minden lelkiállapotba és minden stílusba. Ezek erényei. Hibái is nagyobbrészt ebből következtek. Rendezési művészete in­kább a játék, mint a mélyebb művészi kifejezés felé hajlott. Herbert Ihering, „Der Volkbühnenverrat“ cimü könyvé­ben igy ir róla: „Reinhardt: a színház zseniális tékoz- lója, hatásainak élvezője, szépségeinek utánzója, Reinhardt: minden idők leg­színesebb szinházi tehetsége, az intuitiv, könnyed improvizator, aki benyomások tömegét veszi fel, ideák ezreit szórja szét, Reinhardt olyan embereknek ját­szik, akik luxusnak érzik a színházat, drágaságnak, ékszernek.“ Bátorsága mindenesetre irigylésremél- tó, gyakran vakmerő és ijesztő volt. Nem félt semmi feladattól s legtöbbször le is tudta nyűgözni a közönséget. Kik voltak a mesterei? Brahm, a meiningeni naturalisták, az oberammergaui passzió­játék, a cirkusz, az orosz balett, angol revük, francia tragédiák. Vegyes és tarka társaság s ez a tarkaság rá is ütötte bé­lyegét alkotására. Reinhardt, bármilyen kiváló képességekkel rendelkezett is, ártalmas volt a német színészet fejlődé­sére, mert megbontotta a • német színé­szet tökéletes stilusegységét. Nem ismert határokat és nem tisztelt semmit. Sokat mert — nem, mindent mert s ez már egyenesen végzetes volt. Alapvető tévedése az. hogy fölébe he­lyezte a színpadot a költészetnek. Min­dent meg lehet bocsátani: csak a költői alkotás meghamisítását nem — a hatá­sosság kedvéért. Reinhardt bűne: ref­lektorokkal és színes kosztümökkel akart harcolni a költészet ellen. Hallgassuk csak meg, mit ir róla Ivánfi Jenő. ,.Oedinus a cirkuszban“ ci­mü tanulmányában: „Reinhardt mindenekelőtt a színpadi hangulatkeltés mestere. Önála senki sem tud intenzivebben előkészíteni, bevezetni valamit. Ez az ő művészetének első és utolsó betűje, minden gondolatának ez a rugója, minden törekvésének ez a vég­célja. És erre a célra fölhasznál min­dent, ami a kezeügyébe akad: színészt, néptömeget, harangot, trombitát, sípot, dobot, világítást.“ Sofoklész Oedipusz király-át a cir­kuszba vitte. Mi volt a célja? Az antik görög szín­ház rekonstruálása lebegett szeme előtt? A dionizoszi ünnepek káprázatos pom­pája, az attikai ég fénysugaras ragyogá­sa csalogatta őt és müvészlelke talán olt- hatatlan szomjúsággal epekedett a hellén művészet egyszerűsége után? Nem való­színű. Ilyen visszatérés a művészetben nincs. Az ilyen sirbontás nem egyéb, mint archeológusok szelíd szórakozása, vagy nem túlságosan termékeny profesz- szorok ártatlan kedvtelése. Reinhardt nem az ártatlan kedvtelé­sek embere. Ő a cirkuszban nem a gö­rög tragédia régi formáit keresi, hanem annak régi közönségét: az ezrekre menő tömeget. Ő nem az a simatükrü szellem, aki szelid elméletek holdfényében sütké­rezik. Az ő buja energiája nem ismer tiszteletet és akármilyen cselekvést többre becsül a legnemesebb elméletnél. Szofoklesz, ödipusz királyát a cir­kuszba vitte és vakmerő mesterfogással, szinte bántó, meztelen frivolitással, meg­lepő cirkuszi látványosságot csinált be­lőle. A vállalkozás sikerült: a tömeg tapsolt és fizetett. De a művészet igaz Kolozsvár, november 5. A Szabadegyetem legutolsó előadója a magyar gyáripar büsz­kesége, Juhász István kormányfőtanácsos, a világhírű Gamma-gyár vezérigazgatója volt. A Szabadegyetem érdekes vendégét Mishol- czy Dezső dr. egyetemi tanár köszöntötte einöki megnyitó beszédében. Beszéde után Juhász vezérigazgató tartotta meg előadá­sát, amelynek címe „A tudomány szerepe a légvédelem fejlődésében“ volt. Az értékes előadás gondolatmenetét az alábbiakban foglaljuk össze: A problémák megoldásához nem kell visz- szamenni az ókorba, mert hiszen légvéde­lemről tulajdonképpen csak a mult világ­háború óta beszélhetünk, amely még akkor eredményt felmutatni nem tudott, csak meg­mutatta az ezen a téren felmerült köve­telményeket. Tulajdonképpen a lgv. tüzér­seggel kell itt foglalkoznunk, mint ami a légvédelem legjelentősebb eszköze. Hogy mennyire eredménytelen volt a mult világ­háborúban a légvédelem, azt bizonyítja, hogy a légvédelmi tüzérség csak kb. 10.000 lövés közül tudott eltalálni egy akkor még ár­tatlan repülőgépet, ez az arány a háború végén is csak 7000-re redukálódott. Rámutatott ezután azokra a problémákra, amelyek a légvédelemmel kapcsolatban fel­merültek és azokra a követelményekre, amelyek megoldásra várnak. így elsősorban meg kellett alkotni egy olyan irányzó ké­szüléket, amely a löelemeket megadja. A tu­domány itt két irányban haladt: az 1. li­nearis rendszer szerint — egy kis gépben állítjuk elő a repülőgép helyzetét —; a 2. szögsebesség rendszer, lényege pedig az, hogy a repülőt nregirányitva állapítjuk meg a löelemeket. E két rendszer küzdelméből a lineáris rendszer nyert tért. Az irányzók megoldása igy sikerült. A tüzösszpontosi- tást elektromos átvitellel, a távmérést pe­dig — ami a légvédelem legfontosabb kér­dése — optikai távmérővel szintén sikerült megoldani. A mostani világháborúban azonban a kö­vetelmények egyre szaporodtak, mert a re­pülőgépek is tökéletesedtek. Most, amikor a gépek 10.000 m.-en fölüli magasságokban járnak, csökkent a távmérés pontossága és ezért más irányban kellett kísérletezni. A figyelést fényszórók és fülelő készülékek is segítik, de még ezek segítségével sem egyenlő ellenfele a légvédelem a repülőnek, 1 zépiskolal Tanáregyesület Kolozsvári Köre november 7-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a római katolikus gimnázium dísztermében tartja alakuló ülését. A kolozsvári tanári kör, mint az Orszá­gos Középiskolai Tanáregyesület vidéki szerve a központi egyesület alapszabályai­nak keretén belül működik. Az egyesület 1896-ban alakult meg és 1920-ban érthető okokból megszűnt. Igen szép múltra tekint­hetett vissza. 1920 előtt a vidéki körök kö­zött a legtekintélyesebb és legtevékenyebb kör volt. Megalapítása Márki Sándor dr. egyetemi tanár nevéhez fűződik, aki elejé­től végig elnöke és igen munkás tagja volt az egyesületnek. Valaha 22 erdélyi közép­iskola tanári testületét foglalta magában. Ma a kolozsvári tankerület gimnáziumai­nak tanári testületéit, összesen 14 gimná­zium tanári testületét akarja felölelni. A vasárnapi alakuló ülés tárgysorozata a kővetkező: Himnusz. Magyar Hiszekegy. Biró Ven­cel dr. egyetemi tanár, korelnök üdvözlő beszéde. A szervezőbizottság előterjesztése a tisztikar megválasztására. A megválasz­barátai tűnődve fordították el az arcu­kat. Reinhardt nem Szofokleszt, nem Ödi- puszt játszotta, hanem kizárólag Rein- hardot. Az ő kezét látjuk, az ő hangját halljuk mindenütt. Mintha csak folyton azt kérdezné az emberektől: — Nos. mit szóltok hozzá, ki az érdekesebb, én-e, vagy Szofoklesz? Ödipusz sorsa nem is érdekel senkit az egész előadásban. A nagy cirkusz tö­mött gállériáih sehol semmi nyoma a részvétnek, a meghatottságnak. Hidegen bámuló emberek csaknem közönyösen néznek a hatalmas, sötét dór oszlopok felé és nem azt várják, hogy mi lesz a szerencsétlen thébai királlyal, hanem azt, hogy mi következik most Reinhardt cirkuszi mutatványaiból“. Reinhardt varászló volt. De csak tűzi­játékot rendezett és nem tüzet gyújtott. NAGY ELEK mert a fényszóró felhős, vagy párás leve­gőnél nem tudja megkeresni a gépet, a fü­lelő készülékek pedig még nincsenek azon a fejlődési fokon, hogy pontosak volnának. Láthatjuk tehát, hogy a légvédelem csu­pán ötletekkel dolgozni nem tud, ezért hívja segítség ül a tudományt. A légvédelem még csak mintegy 30 éves múltra tekinthet visz- sza és ezért elmondhatjuk, hogy még gyer­mekcipőben jár — igen sok még a tenni való és távolról sem vagyunk ott, hogy a problémákat megoldjuK. Beszélt ezután az előadó a most még csak kialakulóban lévő uj műszerek használatá­ról, az u. n. rádiólokátorokról, amely uj irányt jelölt meg a további fejlődésnek. Nagy reményekkel kécsegtet az ultravórös fényszóró alkalmazása is, amellyel a párás és felhős levegőt is át lehet világítani, de egyelőre elegendő ultravörös fényforrás még nincs. Leszögezhetjük tehát, hogy a légvédelem mai óriási fejlődése mellett sincs abban a helyzetben, hogy nyugodtan aludhatnánk. A légvédelem minden lehetőt elkövet, de biz­tonságot nem adhat. Biztonságban csak ak­kor lehetünk, ha a légoltalom és a légvé­delem együttműködve teljesíti pontos köte­lességét. Propagandát kifejteni is jöttem — mondta végül az előadó —, hogy a magyar Iparnak szüksége van a tudomány embereinek se­gítségére, mert a tudomány összekapcso­lódva az Iparral tudja kifejteni á feladatát és tudja elősegíteni a légvédelem további tökéletesedését, biztosítva Magyarországnak azt a helyét, amit eddig kiharcolt és elért a légvédelem kifejlesztése terén. Szűnni nem akaró tapsvihar jutalmazta az előadó kiváló értekezését. Az elnök meg­köszönte az előadó igazán páratlanul érde­kes és izgalmas előadását, biztosítva min­denkit arról, hogy bár az előadó Igen sok megoldandó problémát tárt elénk, de hála a Gondviselésnek, az ö egyénisége azt a re­ményt kelti bennünk, hogy a problémák megoldása a legjobb kezekben van. Bejelentette még az elnök, hogy a legkö­zelebbi szabadegyetemi előadást Luckhanb Gyula „Az életbiztosítás legfontosabb kér­dései“ címmel tartja meg november 9-én, kedden az Aulában, pontosan d. u. 6.15- kor. ■BftiUWWaiTWaillJlilM ...... un« tott elnök helyét elfoglalja, üdvözli a köz­ponti kiküldötteket, ügyrend tárgyalása. A köri választmányi tagok megválasztása. Bi­zottságok alakítása. A köri ülések megál­lapítása. Jelentés az 1920-ban megszűnt ko­lozsvári kör pénztári készletéről és egyéb hátrahagyott irodai kellékeiről. Esetleges indítványok. Szózat. Az alakuló ülésen a központ részéről Bemoiák Kálmán tanügyi főtanácsos, gim­náziumi igazgató, országos elnök, lijván Pá! dr. főtitkár és Hajdú János dr. szer­kesztő jelentették be részvételüket. — A dési tűzharcosok megimneplik Kor­mányzó Urunk nevenapját. A Magyar Tűz­harcos Szövetség dési főcsoportja a társa­dalmi egyesületek nemzeti együttműködésé­nek támogatása mellett a Kormányzó Ur névnapján december 6-án nagyobb szabású ünnepséget rendez. Az ünnepségen mutat­kozik be első Ízben a Társadalmi Egyesüle­tek Nemzeti együttműködésének uj ének­kara, Incze János iskolafelügyelő, a ma­gyar népi zene kitűnő munkásának vezény­letével. Élénk eszmecsere * a MÉP csütörtöki pártnapián Budapest, november 5. (MOT.) A Magyar Élet Pártja csütörtökön élénk pártnapot rendezett, amelyen sok képviselő, felsőházi tag és főispán jelent meg. Ott volt Kát lay Miklós miniszterelnök, valamint Bornemisza Géza, vitéz Lukács Béla és Antal István miniszter. Élénk eszmecsere fejlődött ki az időszerű kérdésekről. A megjelentek köz­vetlen eszmecsere keretében beszélték meg a folyó ügyeket. nagygyűlést tart a Vitézi Szék Társadalmi Bizottsága Kolozsvár, november 5. Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. város Vitézi Széke Társadalmi Bizottsága folyó hő 8-án, hét­főn d. u. 16 órakor a Katolikus Kör helyi­ségében (Farkas-u. 7., I. e.) nagygyűlést tart, amelyen az összes tiszti és legénységi vitézek, valamint a nemzetes asszonyok megjelenése is kötelező. A nagygyűlés a Társadalmi Bizottság időszerű kérdéseivel, az egyes szakosztá­lyai működési tervezeteivel és az ezzel kapcsolatos munkák megosztásával foglal­kozik. A nagyjelentőségű nemzetnevelö és nemzetvédelmi munkában nagy feladat vár a nemzetes asszonyokra, kik e munkálko­dásukkal kapcsolódnak bele tevékenyen a vitézi életbe. A nagygyűlés után 19 órakor a várme­gyei Vitézi Szék tartja ugyancsak ott a rendes havi vitézi értekezletét. Aram/kalászos gazda- avatás S zékels/keresztáron és Kézdivásárhetyen Kolozsvár, november 5. A földmivelésügyi kormányzat a mezőgazdasági szakismeretek széles körben való elterjesztése érdekében már a Csonkaországban mélyreható refor­mokat valósított meg. Ezt a célt szolgálta a gazdasági akadémiákon kivül a középfokú gazdasági intézetek, a mezőgazdasági szak­iskolák s főleg a Németországban, Dániá­ban és Hollandiában igen jól bevált iskola­típusok, a téli gazdasági iskolának megho­nosítása. Ez az iskolatípus a kisgazdaifjak korszerű mezőgazdasági kiképzését szolgál­ja. A kisgazdaifjak ugyanis, különösen a szegénysorsuak, nincsenek abban a helyzet­ben, hogy gazdasági szakiskolában töltse­nek el két esztendőt s ilyen hosszú ideig szüleik sem nélkülözhetik gyermekeik mun­kaerejét. A téli gazdasági sikolákban az el­méleti oktatás a téli időszakban, november­től márciusig tart, amikor a gazdasági munka szünetel. A két féléves? téli gazdasá­gi iskola tanu'ói a nyár folyamán gyakor­lati oktatásban is részesülnek, mert a ta­nári testületek nyári időben a szülők gaz­daságaiban keresik fel a növendékeket és ellenőrzik, hogyan hasznosítják gyakorlat­ban a télien szerzett elméleti Ismereteket. A kétéves tanulmányi idő végén, az őszi gaz­dasági munkálatok befejeztével a végzett növendékek versenykiállitásokon mutatják be a két esztendő jólslkerült termelvényeit s mindazokat, akik a tanévet rendesen elvé­gezték és a versenykiállitáson sikerrel vet­tek részt, a földmivelésügyi minisztérium aranykalászos gazdákká avatja. Ez az Iskolatípus Magyarországon annyi­ra bevált, hogy az utolsó tiz esztendőben a földmivelésügyi kormány közel 100 téli gaz­dasági iskolát állított fel. Az Erdélyben működő m. kir. téli gazda­sági iskolákban az e'mult héten fejezték be a növendékek gyakorlati oktatását. A meg­rendezett versenykiállitásokon a gazdakö­zönséget meglepte a kiállítások gazdagsága és változatossága. Különösen a nemesített növényfajták sorozata keltett feltűnést. Október 30.-án Székelykereszturon az uni­tárius, október 31.-én pedig Kézdivásárhe- lyen a katolikus téli gazdasági Iskolában összesen 70 gazdaifjut avattak aranykalá­szos gazdákká. Mindkét téli gazdasági isko­lában a versenykiállitásokon bemutatták a gazdaifjak kétévi szorgalmas munkájuk eredményeit, amelyek fényes bizonyitékat a székely ötletességnek és találékonyságnak. A földművelésügyi minisztérium a végzett gazdaifjak közül a iegkiválóbbakat pénz és egyéb jutalmakkal tüntette ki. A székely- keresztúri és kézdivásárhelyi téli gazdasági iskolák aranykalászos gazdaavató Ünnepsé­ge ékes bizonyítéka annak, hogy a feleke­zeti iskolák milyen eredményes munkát fej­tenek ki a gazdasági szakoktatás terén is s nemcsak korszerűen képzett kisgazdákat, hanem fajukhoz, nemzetükhöz híven ragasz­kodó polgárokat is nevelnek. A téli gazda­sági iskolák eredményes munkássága nyo­mán minden remény megvan arra, hogy számuk Erdélyben a szükségletnek megfe­lelően emelkedni fog, mert az erdélyi gaz­dák is belátják, hogy csak a korszerű isme­retek megszerzésével tehetjük mezőgazdál­kodásunkat virágzóvá és jövedelmezővé. Juhász István vezérigazgató előadása a Szabadegyetemen Vasárnap Tartja a^aku’o ülését az Országos Középiskolai Tanáregyesület Kolozsvári Köre Kolozsvár, november 5. Az Országos Kö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents