Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-06 / 251. szám

1943. NOVEMBER 6. 5 KeietiUjssg — Japán tehénállománya örvendetesen gyarapodik. Japánban a tejelötehenek állo­mányának emelésére Irányuló rendelkezések a folyó évben azt eredményezték, hogy a tehénállomány 40.000 darabbal 260.000 da­rabra emelkedett. Az elérendő cél egy 350.000 darabból álló tehénállomány. Ennek a szaporulatnak az eredményeképpen az évi tejtermelés 9.9 millió hektóliterre fog emelkedni. 1939-ben a tejtermelés csak 3.4" millió hektoliter volt. — Rendőrségi hírek. Simon György, Or- bán-ütca 15. szám alatti lakos feljelentést tett as rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki az egyik 3-as autóbuszon kilopta zse­béből 700 pengőt és személyi iratokat tar­talmazó tárcáját. — Lukács Ilona, Pata­utca 121. szám alatti lakos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki a Mátyás-mozi pénztára előtt kilopta pénztárcáját, amely­ben egy lilaköves, 450 pengő értéket kép­viselő férfi aranygyűrű volt. — A kolozs­vári rendőrség letartóztatta és az ügyész­ségnek átadta Lázár Mihály, 30 éves Írisz- telep 46. szám alatt lakó, bűntett előéletű napszámost, akit tetten értek a vasúti állo­más III. osztályú várótermében, amint özv. Mátyás Andrásné mákófalvi lakos szok­nyája zsebébe nyúlt, hogy onnan a pénz­tárcát kilopja. — Harmath Tivadar keres­kedő, Kárpát-utca 10. szám alatti lakos Balogh Gyula Széchenyi-téri kereskedő ne­vében feljelentést tett a rendőrségen isme­retlen tettes ellen, aki a sértett üzlete ellőtt álló szekérről ellopott egy 3X4 méteres víz­mentes ponyvát. — Lázár Lajos dohány- árus, Horthy-ut 97. szám alatti lakos felje­lentést tett ismeretlen tettes ellen, aki pén­tekre virradó éjszaka az OTI épületé mel­letti dohányárudáját feltörte. — Kiss La­jos, korcsmáros, Hősök-tere 17. szám alatti lakos feljelentést tett ismeretlen tettes el­len, aki a péntekre virradó éjszaka betört üzletébe, ahonnan kb. 20 liter pálinkát és nagymennyiségű kolbászárut lopott el mintegy 500 pengő értékben. A rendőrség a feljelentések ügyében nyomozást indított. * ÉRDEKLIK A KÖNYVUJDONSÁ- GOK? Kérjen őszi és karácsonyi KÖNYVJEGYZÉKET a Minerva Rt. könyvosztályáról. Kolozsvár, Mátyás kir. tér 8 szám. — November 14-én ajánlják fel ünnepé­lyesen Szabadka várost Jézus Szive és Szűz Mária oltalmába. Szabadka törvényható­sága julius 29-én Szabadka város 200 éves jubileuma alkalmával elhatározta, hogy a várost Jézus Szentséges Szivének és a Bol- dogságos Szüzmáriának oltalmába ajánlja. Az ünnepélyes felajánlással az iskolaév kezdetéig vártak, hogy az ünnepségen a ta­nulóifjúság is teljes számban résztvehes- sen. Az ünnepség rendezésére a szabadkai férfiak Mária-Kongregáciőját kérték fel. Dr. Székely Jenő polgármester a kongregá­cióval úgy határozott, hogy az ünnepséget november 14-én tartják meg. Szabadka vá­ros vezetőségének felkérésére az ünnepé­lyes felajánlást Grősz József kalocsai érsek, az egyházmegye föpásztora végzi. * Erősen elfoglalt emberek, akik több­nyire rendetlen bélmiiködésben és ennek következtében mindenféle emésztési za­varokban szenvednek, reggel éhgyomor­ra egy pohár természetes „Ferenc József“ keserüvizet isznak, mert ez a tápcsator­nát gyorsan és alaposan kitisztítja és a hasi szerveket a továbbiakban élénkebb tevékenységre serkenti. Kérdezze meg orvosát! SÉRELEM ESETT A SAJTÓSZABADSÁGON? Nem Budapest, nem a magyar főváros, csak Pest „szellemi“ életének régóta geny- nyező kelevénye fakadt fel azzal a hatá­I rozattal, amelyet a budapesti magánszín­házak igazgatói hoztak Egyed Zoltán „Film, Színház, Irodalom“ c. hetilapja ellen. Meg- ^ vonták a laptól a havi 1403 pengős „támo­gatást“ és főpróbáikról kitiltották a lap munkatársait. Jellegzetesen „pesti" ügy ez. „Pesti" .— nem földrajzi meghatározás szerint, hanem „pesti“ ez az affér izében, illatában és még jellegzetesebb moráljában. Csak Pesten tör­ténhetett meg, hogy a régi szép időkben az ujságirótoll élelmes kufárjai olyan lapot in­díthattak a színházi kultúra népszerűsítésé­re, terjesztésére, aminő Ince Sándor „Szán- házi Élet“ c. hetilapja volt. Csak Pesten történhetett meg, hogy ez a rideg üzleti vál­lalkozás a „szellem jogán“ melegágya lett az Ízléstelenségnek, szemérmetlenségnek és évtizedeken keresztül sarcolta s mételyezte a magyar közéletet. S az is csak „Pesten“ történhetik meg, hogy amikor Ince Sándor­nak távoznia kellett a magyar sajtóéletből s távozásával formailag megszűnt az az üzleti véna, amely a „szellemi“ fórumon végzett portyázásokat és tarhálásokat oly rosszillatuvá tette, az utódok — más cégér és más jelszó alatt — ott folytatták a mun­kát, ahol a régi kufárok kénytelenek voltak abbahagyni. A kutya változott, de étvágya megmaradt. Tovább folyt a kihivó személyi kultusz, az Ízlést bántó személyi hírverés, színészek, színésznők magánügyeinek sze­mérmetlen kiteregetése s e nagy „szellemi“ teljesítmények árnyékában a lényeg: a zsí­ros üzlet. Színházi lapszerkesztők, színházak igaz­gatói egyaránt bűnösök ennek a helyzetnek jj kialakulásában s legbünösebb maga a kö­zönség, amely nemcsak tűrte és tűri, hanem egyenesen igényli a szenzációhajhászásnak és Ízléstelenségnek a színházi hetilapokban testet öltő változatát. A közönség nemcsak nem háborodik fel azon a hetykeségen, amellyel például épp a „Színház, Film, Iro­dalom“ Egyed Zo’tánja minden héten ön­magát veregeti vállon, önmagát tömjénezi és tömjénezteti oly önhitt elánnal, hogy most már csak az van hátra, hogy saját szobrára adakoztassa meg lapja olvasóit. Ince Sándor ugyan e'tünt a magyar saj- tóéletböl, de helyette itt maradt Egyed Zol­tán, s ő hat Ince Sándort megszégyenítő len­dülettel és gát’ástál ansággal vitte tovább lapját a lelki fertőzés, a pökhendiség és a magyar szinházkultura lényegét elsikkasztó s meghamisító firkálmányok jól kitaposott ösvényein. S ezt az ösvényt a legönzöbb sze­mélyi érdekek, a legkülönösebb személyi kultuszok, vagy támadások és főleg az üz­let buja virágai szegélyezik. Nem lepett meg senkit, hogy a „pesti“ magánszínházak igazgatói 1400 pengő ere­jéig „támogatták“ havonta Egyed szerkesz­tő urat, csak épp az a meggondolkoztató, hogy ezt a „támogatást“ akkor vonták meg, AGYAR. ÓNÁL amikor — egyedem, begyedem — Egyed szerkesztő ur véletlenül nem éppen kelle­mes igazságot dörgött az egyik színház ve­zetőségének orra alá. Itt fakad fel a „pesti" színházi front ke­levénye. A színházak és a színházi lapok diplomáciai viszonyát nemcsak a szinház- kultura életmegnyilatkozásai szabják meg, hanem elsősorban a „támogatás." Hogy az adott esetben Egyed szerkesztő ur miként értelmezte a havi 1400 pengős támogatást, nem tudjuk, nem is kutatjuk, bár a jelek azt mutatják, hogy a birálatbeli szabadság jogát nem adta el e „támogatásért" szörös- től-bőröstől. A színházak azonban úgy fog­ták fel és úgy is értelmezik a „támogatás" gesztusát, hogy annak ellenében őket és színházaik munkáját csak hódolat illetheti. Több lap foglalkozott a „Színház, Kim, Irodalom“ afférjával s voltak lapok — köz­tük igen tekintélyes fővárosi nagy lapok is — amelyek a „pesti“ magánszínházak igaz­gatóinak határozatában a sajtószabadság és a bírálat függetlenségének megsértését lát­ták. Szívesen elismerünk annyit, hogy némi jóakarattal valóban úgy fest az ügy, mint­ha a mindnyájunk számára annyira szent sajtószabadság és a kritikai függetlenség megsértéséről volna szó. És igen erélyesen, igen határozottan magunk is szót emelnénk, magunk is tiltakoznánk jogaink megsértése, függetlenségünk megnyirbálása ellen. De ha már a sajtószabadság fogalma belekerült ebbe az egyedem-begyedem ügybe, nézzük meg az érem másik oldalát is; amelyen a sajtó tisztességének erkölcsi normái vannak felvéve. S vájjon beszéljünk-e a sajtószabadság megsértéséről ott, ahol a hagyomány élő erejében a törvény szigorú paragrafusában egyaránt tisztelt s védett szabadság szaba­dossága fajult, elvetve az ildomosság, a jó- izlés és a mérték minden kötelező szempont­ját s a szabadság lobogóját fennen lobog­tatva műveli, teszi, gyakorolja azt, aminek már régen nincs helye a magyar sajtó éle­tében, amit a magyar jóizlés, a magyar er­kölcs felháborodva utasít vissza. Nem tudjuk, hogy Egyed Zoltán és a „pesti“ magánszínházak igazgatóinak átfér­je milyen hullámokat ver még a magyar sajtóéletben. Ez nem tartozik ránk, nem is érdekel. Csak azt hangsúlyozzuk ezúttal is, hogy a magyar színjátszás ügye sem most, sem a jövőben nem lehet a toll kufárjainak Szabad és felelőtlen vadászterülete. Legyen ám üzlet, az sem baj, ha jó üzlet a szinházi lap, de módjával és illendőséggel. Mert a sajtó munkáját nemcsak a törvények köte­lezik nagy felelősségre. Van egy még írat­lan, de napról-napra tudatosabb törvény: a tisztesség törvénye s az követeli meg, hogy a magyar toll munkásai ne járják az Ince Sándorok útját. Sem a kiadóhivatali, sem a szerkesztőségi munkában. . A sajtószabadság elve ézt a parancsot is magában fog'alja s aki ezt a parancsot nem teljesiti, előbb-utóbb megérzi a parancs megszegés következményeit. * i Hélhónapi böitönbüntetést kapott egv kolozsvári textilkereskedő alti uisoraáron ártasífolf* c9® a vásárlási könyvbe a rr'qiilelf árakat ária be — Valóban „kék“ az ég? Kevesen tud­ják, hogy a derűs égbolt nem is olyan vilá­gos. Minél magasabbra emelkedünk, annál sötétebb a levegő. 8500 méterrel a föld fe­lett halványkék a légkör színe, 11 ezer mé­ter magasban sötétkék, 13 ezer métertől kezdve már egyre sötétebb lila, végül 22 ezer méter magasan már teljesen fekete. (TEK.) — 600 röntgenfelvétel egy óra alatt. Frankfurti jelentés szerint, hosszas kísérle­tezés után sikerült olyan Röntgen-kisfilm eljárást kidolgozni, amellyel egy óra alatt hatszáz betegről készülhet felvétel. Az uj eljárás lényegesen olcsóbb, mint az előbbi Röntgen fényképezés. Különösen a tüdő- gyógyászatban jelent korszakalkotó válto­zást Holfelder tanár eljárása, mert Sie­mens-gépének felvételeivel a tüdő gümökó- ros fertőzésének legcsekélyebb nyomai is kimutathatók és igy meggátolható a beteg­ség elfajulása. Tudományos körökben re­mélik, hogy az eljárása nagy mértékben viszi előbbre a tüdövész elleni küzdelmet. Jó ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Kolozsvár, november 5. Ezév április ha­vában Losonczi Sándor, kolozsvári textilke­reskedő üz'etében több mérai lakos ruha­szövetet vásárolt. Amikor fizetésre került sor, a kereskedő kijelentette, hogy vásár­lási könyv nem is szükséges. A beírás el­mulasztását azonban busásan megfizettette, amennyiben 35 pengőt vett el áz alig fele­annyiban megszabott ruhaszövet méteréért. Akadt vevője, akinek bevezette ugyan köny­vébe a vásárolt holmit, de annak értéke­ként a hatósági árat, nem pedig a valóban kifizetett összeget irta be. így Pap Anna könyvében másfél méter pamutszövetért mindössze 27.17 pengőt vezetett be, holott 52 pengőt fizettetett vele. A tanitó-család- nál szolgáló leány odahaza elpanaszolta ezt és biztatásukra jelentést tett a kereskedő ellen. A kolozsvári törvényszék mellett mű­ködő uzsorablróság egyesbirája, Biró Lajos dr. törvényszéki biró tárgyalta az ügyet. Ennek során a rászedett vevők közül tanú­ként néhányat kihallgatott. Pap György és Horváth Márton azt állították, hogy amint észrevették a beirt és kifizetett összeg kö­zötti különbözetet, Losonczitől visszaköve­telték a jogtalanul elszedett pénzüket, s azt meg is kapták. A vádlott ezzel szemben tagadta úgy ezt, mint azt, hogy valaha is hatósági áron felül árusított volna. A tanuk i szembesítéskor is kijelentették, hogy nem mond igazat. Az eskü alatt elhangzott tanúvallomások és Albrecht Zoltán dr. királyi ügyész vád­beszéde után az uzsorabiró héthónapi bör­tönbüntetést, 500 pengő pénzbüntetést és ötévi jogvesztést szabott ki Losonczi Sán­dorra, akit még 1000 pengő vagyoni elég­tétel megfizetésére is kötelezett. Az ítélet nem jogerős. ni£itT Mert ezz a lapot az Hifi »ESSEN "f ORSZÁG EGÉSZ A KELETI f VEVŐK EPES KO­IJJSAfiBAN Si ZÖNSÉGE olvasta I Eladó löld 10 hold (1600 négyszögöl) príma fekete szántó, műut mellett a faluhoz 300 mé- i térré, Bácánd, Bihar vm. Jelentkezni lehet: Farkas 'lórit.n, Dârânfl fürdő j (Báránd, Püspökladány mellett van.) Kállay miniszterelnök avatja fel vasárnap a iiuszti hősök emlékművét Budapest, nov. 5. Vasárnap ünnepélyesen avatják fel Huszton a nagyközség hőseinek emlékművét, amely hü kifejezője a magyar­ságot és a testvéri rutén népet évszázadok óta összefogó sorsközösségnek. Az emlék­művet Budapest, Huszt testvérvárosa ado­mányozta. Kállay Miklós miniszterelnök avatja fel a szobrot, az ünnep tehát egész Kárpátaljára kiterjed. A miniszterelnököt elkíséri vitéz Lukács Béla, Antal István mi­niszter, Pataky Tibor és Thuránszky László államtitkár. Még m*fn«3Sc* fogoiy a dúsgazdag Vofp! gróf, Clnno élsleff*©-© Milánó, november 5. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Különféle híresztelé­sekkel szemben megállapítják, hogy gróf Volpi, az ismert nemzetközi pénzember, aki szoros üzleti barátságot tartott fenn Ciann gróffal, a volt külügyminiszterrel, továbbra is fogságban van. Gróf Volpi egyike Olasz­ország leggazdagabb embereinek és elnöke volt a nagy olasz hajózási vállalatoknak. Hm kapnak támogatást a Németországban dolgozni vonakodó olaszok Chiasso, nóv. 5. (Búd. Tud.) A német megszá’ló parancsnokságok elrendelték, hogy nem adható munkanélküli támogatás azoknak az olaszoknak, akik vonakodnak Németországba menni, vagy pedig a Todt- szervezetben Olaszországban dolgozni. Megholt a i< orcsmai verekedés áldozata Kolozsvár, november 5. Az elmúlt napok­ban az egyik belvárosi korcsmában véres verekedés játszódott le. A verekedés során Nagy Sándor szászfenesi legényt úgy ösz- szeszurkálták, hogy a mentők súlyos sérü­lésekkel szállították be a sebészeti klini­kára. A klinikán mindent elkövettek, hogy a súlyosan sérült legényt megmentsék az életnek, de hasztalan, mert Nagy Sándor az éjszaka folyamán a sérülések nyomán fellépett hashártyagyulladás következtében meghalt. Könyvek között KOMAROMI JÁNOS: ZUG A FENYVES — Regény. Révai-kiadás — A magyar ember ősi anekdótáző elbeszélő kedve Mikszáth óta kevés Íróban támadt fel olyan lebilincselő és friss erővel, mint Komáromi Jánosban. Ha az ö regényeit ol­vassuk, az élőszó izét érezzük, a mesélő megragadó közvetlenségét s az élőszó mű­vészetét; — Komáromi stílusának az adott különös és rakonszenves eredetiséget, hogy nem Írott, hanem beszélt stilus. A „Zug a fenyves" egyik legszebb munkája; amely hazánk határain túl is elismerést és híve­ket szerzett az Írónak. „Teri" elmen jelent meg németül és nagy sikert ért el, úgy­szólván hónapokon belül elfogyott. Komá­romi magyar olvasótábora is úgy tartja számon ezt a müvet, mint elbeszélő irodal­munk egyik komoly és időtálló értékét. Az uj magyar kiadás őszinte örömére szolgál a szép magyar szó minden barátjának. Ez­zel a regénnyel egy kötetben jelenik meg Komárominak egy másik bájos kisregénye, az „Egy leányért", mely egy meghitt han­gulatú történetben azt mondja el, hogyan vivja ki az érvényesülést és a boldogságot az állástalanság sötét esztendőiben egy me­rész magyar fiú a messzi Dél-Afrika bá­nyáiban. Meleg, családias hangú regény ez, nemes és tiszta Írás, s lapjait a magyarság­nak az a bensőséges szeretete hatja át, amely oly jellemző Komáromi János min­den munkájára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents