Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-27 / 269. szám
KuztiUjsxg 4 IMS. NOVEMBER rí. Oulu magyarul tanul!... .4 fiatal Reményik Sándor uháról' tartott szabadegyetemi eőadást Ápriiy Lajos Kolozsvár, november 26. Áprily Lajos, a nagynevű költő ,,A fiatal Reményik Sándor útjáról“ tartott szabadegyetemi előadást. György Lajos egyetemi tanár, elnök bevezető beszédében az egyetem barátainak és a megjelent hallgatóság nevében üdvözölte az előadót és felkelte előadásának megtartására. A kiváló előadó Reményik Sándor életéről és életének arról a szakaszáról beszélt, amellyel költői szakába lépett. Elbeszélésének főfolyásaként Reményik édesanyja naplóját használta, amely a kis Sándorka minden cselekedetét megörökítette. „Sándor nagyon szép fiú volt“ —- mondja édesanyja, gyönyörűen olvas fel, kereste a magányt és olykor monológokat mondott. Apja azt mondta, ez a fiú pap, vagy színész lesz. Az anyai szív azonban mélyebbre látott, szorongó és reménykedő szívvel látta meg a fiúban a költői tehetséget. Fiatal éveinek legelején iskolai tanára hatása alatt komoly prózákat ir. Nem hangulatot keres, nem dalol, hanem világnézetet formál, erős egyénisége színezik lelki tartalmát. Tanulmányai az' értelmi síkon többfelé mutatnak, színdarabokról ir komoly kritikát. Szigorú intellektuális hajlamai mellett is lírikus vonások is felbuggyannak benne, amit édesanyja naplójából előkerült kis történet is igazol. Tizennégy éves korában egy reggel kiment a Hójába. Hiába várták haza, csak késő délután érkezett meg. Atyja megdorgálta, de az anyai szív megérezte, hogy valami rendkívüli dolog történt a kis Sándorkával. Megkérdezte tőle, miért tetted ezt? „Mert olyan szép volt, a vonatok jöttek, mentek és az időt is elfelejtettem.“ Az iskolai irodalmi körben nem szerepelt. Tanára állt előtte példaképpen még akkor is, amikor a versírás felé fordult. Iskolatársai szeretettel őrizték meg egyes verseit, igy pld.: „Isteni matézis“, „Krisztus nem támad fel“ cimii költeményeit, amelyekben már 18 éves korában a világgal elégedetlen individualizmust szólaltatja meg. Első verseskötete 1918-ban jelent meg. Költészete látomásaiban forrott ki és ért igazán fejlődésének csúcspontjához. Amit az anyai szív megérzett és a szem észrevett, immár be is teljesedett, Sándorból költő lett, amit saját maga is kifejez, amikor azt mondotta 1909-ben: „rátessem a versre az egész életem“. . A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az előadó rendkívüli nagy élvezettel hallgatott és Reményiket egészen uj oldaláról megvilágító előadását. György. Lajos elnök ezután meleg szavakkal mondott köszönetét az előadásért az egyetembarátok egyesülete és a megjelent hallgatóság nevében, majd bejelentette, hogy a legközelebbi szabadegyetemi előadást november 30-án, kedden Kós Károly neves iró tartja „Magyar stitustörekvé- sek és népi építészetünk“ címmel, vetített képekkel, az Uj Klinika előadótermében pontosan délután negyedhétkor. Könvvek között TLOSVAY FERENC: ■16 VADÁSZATÓ!'! — Dr. Vájná és Bokor kiadása — Kölyökkortól a féi-fikoi deléig ballag a vadász az „ösvényen“, tágranyilt szemmel, kitárult lélekkel és lépésről-lépésre ismerkedik a Természettel. Vadász, de nem „puskás hentes", inkább a szemlélődés, a tapasztalás a kenyere, mint a zsákmány- szerzés. Egy idős, tapasztalt, higgadt, bölcs vadász — apja — fo^ja kezét, aki nemcsak a vadászaethikára, de a vadászat mélyebb, igazibb értelmére is megtanítja. Nincs köny- nyü dolguk, mert nem az erdős, hegyes, vadbö területek paradicsoma, hanem Szabolcs vármegye homokvilága veszik körül őket, ahol csak az apróvad él, fővadnak hírét sem hallják. Amint sorjában megismerkedünk a homoki táj vadjaival, szokásaival, annál inkább rögződik meg bennünk a gondolat: a Természetben semmi sincs ok nélkül. Születés, halál veszedelem - mind, mind törvényszerű. Ha valaki mindezt megérti és képes arra, hogy meg is lássa, egyszeriben rádöbben: az Isten nemcsak ellátónak, de ötök példaképnek alkotta a Természetet. hogy az ember tanuljon tőle és ennek alapján rendezze be é'etet Mindezek mellett megjelennek a szabolcsi vadászatok-arahyos alakjai az ötök vadász- pajtás — a kutya, a vén ős 'écyjárő csodapuskás, egyszóval mindaz, aki él és cserkészik a homoki tájakon, legboldogabb napjait, legtökéletesebb perceit szerezze meg magának, amit ezzel a mondattal fejezhetünk ki: „Jó vadászatot!“ Kolozsvár, november 26. Olvasóink még élénken emlékezhetnek arra, hogy tavasz- szal egy csoport finn tiszt érkezett üdülés céljából a „magyar Karjalába“: Erdélybe. Első állomáshelyük Kolozsvár volt s több hetes itt-tartózkodás után innen indultak útnak, hogy a felszabadult erdélyi részekkel megismerkedjenek. A finn testvérnép rokonszenves fiai láthatóan jól érezték magukat Erdélyben. Valósággal meghatotta őket az a túláradó, szeretetteljes fogadtatás, amelyben mindenütt részük volt s szép emlékekkel tértek vissza az „ezer tó országába". Ittlétük kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy az erdélyi magyarok jobban össze ismerkedjenek északi testvéreikkel, de bennük is kiteljesedett és elmélyült a rokonság tudata. Ennek mindenáron láthatóan is igyekeztek tanujelét adni: megpróbáltak magyar módra mulatni s vidéken nem egyszer sor került arra, hogy a finn tisztek tüzes csárdást ropjanak a dardzsdereku erdélyi leányokkal és menyecskékkel. Most már ismét ott vannak régen Suomi- ban s onnan gondolnak vissza vágytelve az erdélyi szép napokra. Az emlékek még nem halványultak el, ennek bizonysága az a levél is, amelyet az Erdélyben járt finn tisztek egyike, Arvo Kounaja kapitány intézett Keszi Kovács László dr.-hoz, a Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet Erdélyi Tudományos intézetének tanárához. Keszi Kovács László dr., úgyszólván állandóan a rokonszenves finn tisztek társaságában volt s nemcsak a város szépségeinek és nevezetességeinek megismerésében volt segítségükre, hanem — pompásan beszélvén finnül — a tolmács szerepét is betöltötte. Kounaja kapitány finn-nyelvű levelének egyik legmegragadóbb részlete az, amelyben a levélíró az Ouluban megalapított Magyar Társaság működéséről számol be. Ebből is látszik, hogy az erdélyi látogatás mély benyomásokat hagyott mindnyájuk lelkében s az Itt szőtt baráti szálakat még jobban meg akarják eró'siteni. Alább pontos magyar fordításban leközöljük Kounaja kapitány levelét, hiázen tartalma minden erdélyi embert méltán érdekelhet. A levél igy hangzik: Tanár Ur! Szívből mondok köszönetét azért a nagy vendégszeretetért, amiben egész erdélyi tartózkodásunk alatt részünk volt. Köszönöm mindazt a sok fáradtságot, amit vendégsé„Magyarságunk legkifejezőbb eszköze a magyar népdal“ Kolozsvár, november 26. A Baross Női Tábor téli művelődési előadássorozatának péntek esti előadója Nagy Géza, a efor- mátus kollégium tanára volt, aki Leliücz Józsefné elnök megnyitó szavai után a magyar népköltészetről beszélt. A rendkívül élvezetes előadást az előadó lemezre vett népdalokkal élénkítette és telte még élvezetesebbé. A népköltészettel kapcsolatban beszélt Nagy Géza tanár a raü- költészetről is. Ennek — megállapítása szerint — a népköltészettel közös a forrása, mégpedig a magyar ember érzésvilaga. A kettő együttesen a magyar költészet. A nép- költészetnek nem a tflép a költője - - mondotta, hanem a nép közül valaki, de az mindig névtelen. A népdal azonban teljes közösséget élez s a saját leikéből fakadt érzését ez a tény avatja ,,népköltészet“-ré. Az előadó arról beszélt ezután, hogy ma sokkal inkább szükséges a népköltészet felé forduini, mint bármikor, mert a városlakó magyarság soha nem élt némábban, dalta- lanabbul, mint ma. Rádiókészülékén sem hallgat egyebet klasszikusoknál és slágereknél. A népköltészet egyszerre szí vég, zene és mozgás. Megállapításának alátámasztására az „Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet..kezdetű népdalt hozta fel, amelyből valóban kiérzik a szöveggel együtt a zene és a mozgás is. Nagy Géza tanár előadását a következő szavakkal fejezte be: — Aki ma a népdal mellé áll, akár divatból, akár hivatásérzésből, az nyolcmillió földműves magyar mellé áll. Ez a tömeg mégiscsak hatalmasabb és magyarabb, mint a városlakó magyarság, amely sok tekintetben nem is annyira magyar, mini a föld népe. Ez a kifejezője jelenleg annak, hogy mennyire állunk magyarságunk mellett, mint ahogyan ez volt a megszállás éret alatt is. Ahol magyar népdal csendült fel, ott minden magyar otthon érezte magát. . . A szokásos „Asszonyt negyedóra“ alatt Xántus Jánosné, a Mariánum tanárnője beszélt az egybegyült asszonytábor előtt az angoranyul gazdasági hasznáról, gy apjának gyakorlati feldolgozásáról és értékesítéséről. günk alatt tett sok kirándulásunk közben önnek okoztunk. Vagy hároih hónapja, lakóhelyemen, Ouluban vagyok és itt is maradok márciusig, mint lábbadozó és azután megkísérlem a szolgálatot a hadseregben, ha a fejem birja majd a szolgálat folytatását. Jelenleg önszántamból az oului önkéntes fiuk (önkéntes véderő) vezetője vagyok. Bemutattam nekik vetített képekben magyarországi utazásunkat és elmondtam felejthetetlen és csodálatos vendégségünket. Az oului önkéntes fiuk szeretnének olykor-olykor üdvözletét küldeni esti összejövetelükről a kolozsvári levente- és cserkész- fióknak, fiszak-Finnország legnagyobb városából, ahol minden héten több száz fiú jön össze, hogy önkéntes tanulással képezze magát mindarra az ismeretre, amire minden finn ifjúnak elkerülhetetlenül szüksége van. Ha az ifjak, onnét Magyarországból, imának magyar nyelvű üdvözleteket. Oullin Sotilaspojat OULU. Suoml — Finnország címre, akkor mi a nekünk megadott magyar címekre válaszo'nánk. Ugyanis Magyar Társaságot alapítottunk itt és a magyar nyelv tanulása az. iskolákban is igen jól halad. A magyar követ és meghatalmazott miniszter látogatása városunkban testvéri összetartozásunk érzését és kötelékeit igen megélénkítette és megerősítette. Karhumäki leikész ur, aki egy évig volt annak idején, mint ösztöndíjas Magyarországon, most Ouluban lakik, tanitja a magyar nyelvet és magyarországi levelezésünkben is segít bennünket. Oulu, 1943. X. 8. Szives köszönettel és üdvözlettel Arvo Kounaja kapitány. * Kolozsvári és erdélyi leventék, pserkész- fiuk! Kedves, melegszívű erdélyi lányok! Hozzátok szól Kounaja finn százados leveléből Észak-Finnország ifjúsága. Veletek szeretne összeköttetésbe jutni, szót váltani, gondolatot cserélni, testvéri szivetek melegét megismerni a finn ifjúság. írjatok nékik! ök válaszolnak néktek! Megismeritek a messze északon é’ t- vért, aki oly nagy szeretettel, büszkeséggel és megbecsüléssel gondol rátok . , . Fokozatosan biztosítja a NMK a kolozsvári munkásság téli tiizifasziikségleiét Kolozsvár, november 26. Megírtuk, hogy a Nemzeti Munkaközpont a Dregán-völgy- ben lévő volt Tischler-féle erdőség kitermelésével biztosítja a kolozsvári munkásság téli tüzelöszükségletét. A kitermelési munkálatok az elmúlt napokban befejeződtek s megkezdődött a tűzifa szállítása is. Az első szállítmányok már megérkeztek Kolozsvárra és azokat már szét is osztották. A Nemzeti Munkaközpont tüzifaosztálya eisősor- ban a sokgyermekes, valamint a hadbavo- nuit munkások családjait látta el tűzifával. Az első szállítmányból a következő üzemek és vállalatok munkásait látták el a pillanatnyi szükségletnek megfelelő tűzifával: Ady-harisnyagyár, Corvin-vasöntöde, Concordia-vasipari vállalat, húsipari munkások, építőipari munkások, Kováos-kefe- izem, Lakatgyár, Müller-kefeüzem, Napo- chemia vegyészeti gyár, sütőipari munkások, Szamosvölgyi tésztaipar, vasipari munkások, vendéglátóipari munkások. A további tüzifa-szállitmányok, amennyiben az időjárás megengedi, most már naponként érkeznek Kolozsvárra s nyomban megkezdik a szétosztást is a munkásk között. Honnan származik a baux * neve ? Les Baux környékének néhány helyén vöröses szinti ásványi anyagra bukkantak valamikor, amiből arra következtettek, hogy a talaj vastartalmú. Pierre Berthier, a hires mineralógus és a párisi Tudományos Akadémia tagja kutatásokat folytatott itt, aminek eredményeit 1891-ben Írott értekezésében az .,Annales des Mines“ cimii tudományos folyóiratban hozta nyilvánosságra. Ezt az ásványt Berthier, — amelyet akkor vasoxyddal, szilícium- és titánsavval szeny- nyezett timföldhydrátnak tartott — ,JLa Banxit“-nak nevezett el. Az elnevezést azután később a többi kulturnyelvek is átvettek. Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, iákai-utca 2. I. em. Telefon: 27-48 Irodalmi és művészeti hét I ■ November 28-án 12 órakor Dr. Ernst Hacket - Budapest: ünnepélyes megnyitás. Dr. FeivEnczi Takáts Zoltán: bevezető előadás. A Uo ozsvári egyetemi zenekar hangversenye A kolozsvári egyetemi zenekar Kolonitt Barna dr. vezényletével hangversenyt rendez. A hangverseny Gluck „Iphigenia Auus- ban" cimü komoly, szép és ünnepélyes nyitányával kezdődött. Molnár Margát két énekszámmal: Gluck „Szivemben ég a láng" c. dalával és Mozart „Allelujá“-val szerepelt. Maozalik Gabriella gondosan kísérte. Wehncr Tibor Grieg „A-nioll zongoraverseny “-ét játszotta muzikálisan. Könnyű keze, szép bil’entése, finom trillái értékes Adagio-részt biztosítottak neki s az utolsó tételben is emelkedést mutatott. A közönség ismételt kérésére három ráadást adott (Liszt: „Consolation“, Kodály: „Székely keserves“. Liszt: „Valse oubllée“) meleg átérzéssel. A zenekar ezenkívül LuMy „Balett szvit“-jét és Csajkovszkij „Olasz cap- ricció“-ját játszotta Kolonits Barna dr. buzgó vezetésével. A nagyszámú közönség szives tapsokkal köszöntötte az előadó művészeket és a zenekart. m. b. a. Ezernénvszáz kolozsvári munkás* gyermekei ajándékoz meg Mikulás- napfân a Nemzeti Munkaközpont Kolozsvár, november 26. A Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szervezete december 6-án délután fél 5 órai kezdettel nagyszabású Mikulás-ünnepélyt rendez az Erdélyi Párt Farkas-utca 7. szám alatti helyiségében. A műsoros ífikulás-ünnepély keretében a szervezet 1400 szegény munkásgyermeket részesít Mikulás-napi ajándékban. Hatszáz pengő pénzbüntetés az elmaradt tu óradijak miatt Kolozsvár, november 26. Lukács Béla,. Veréb-utca 6. szám alatt lakó asztalos segéd feljelentést tett a vársi rendőri büntetőbíróságon a ko'ozsvári Fa- és Fémipari Termelő-, Beszerző- és Értékesítő Szövetkezet felelős ügyvezető igazgatója, Kolozsl Pál ellen, hogy részére nem fizette meg a tulóradijakat, az azután járó százalékot és drágasági pótlékot, valamint a felmodásra járó összeget sem. A rendőrbirósági tárgyaláson Schuller József büntetőbiró kihallgatta Kolozsi Pál igazgatót. Tagadta, hogy a panaszos túlórázott volna. A bizonyítási eljárás során a tanuk vallomásából a büntetőbiró azonban megállapította, hogy Lukács Béla naponként 9—10 órát is dolgozott, holott munkaideje csak 8 óra volt. Megállapította továbbá, hogy a túlórák után a vállalat nem fizette meg a munkásnak járó bért és bérpótlékot, valamint a drágasági pótlékot sem. A vállalat ezenkívül nem vezetett szabályszerű bérlistát és nem adott a munkásoknak előírás szerinti bérelszámolási jegyzéket sem, amelyből a munkások pontosan tájékozódhattak volna bérükről és a különböző levonásokról. A tényállás megállapítása után a bünte- töbiró 45 napi elzárásra átváltoztatható 600 pengő pénzbüntetésre ítélte a szövetkezeti igazgatót. A panaszost anyagi igényével pedig polgári bírósághoz utasította. Ugyancsak most Ítélkezett a büntetőbiró Frankovits Hermann, Baromvásártér 4—5. szám alatti lakos felett is, akit a vágóhíd igazgatósága jelentett fel „fekete“ hús for- galombahozatala miatt. Frankovits az állategészségügyi hatóság vizsgálatának mellőzésével akarta forgalombahozni a rituálisan vágott állat húsát. A tárgyaláson beigazolódott, hogy Frankovits fekete "húst hozott forgalomba s ezért 30 napi elzárásra átváltoztatható 300 pengő pénzbüntetésre ítélte a büntetőbiró. Jú Ara As ló hirdetés-*/-.-^ k--------alapja m |ó ibletsneaetnea
