Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-27 / 269. szám
Ssombat *943. november 27 MA; TEI IES HETI WADfO-MÜSOR Mra fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓBA 4.30, NEGYED ÉVKE 12.10, FÉL ÉVBE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTAT AB ARÉK- PÉNZTABI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 269. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TJ. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Gliyczy »Meg vagyunk győződTe, fcogy a német nép hatalmas áldozatai meghozzák a maguk gyümölcséi!« „Határainkon túl levő véreink sorsát a magyar kormány szivén viseli 1" — hangoztatta a külügyminiszter tárcája költségvetési vitája során Budapest, november 26. A képvíselöház pénteki ülését 10 óra 5 perckor Krúdy Ferenc alelnök nyitotta, meg. A kormány tagjai közül Ghycsy Jenő külügyminiszter volt jelen. Napirenden as 19M. évi költségvetés hátralévő tárcáinak, a külügyi és a pénzügyi tárcának költségvetési vitája szerepelt. Csicseri Rónay István, a, külügyi tárca költségvetésének előadója részletes áttekintést nyújtott a magyar külpolitika fejlődéséről egészen a legutóbbi időig. A most folyó nagy keleti háborúra célozva az előadó hangoztatta, hogy egyszer egész Európa elismeri, hogy ez g háború a. keresztény világrendért folyik. Ebbén a küzdelemben minden kis nemzet feladata a fokozott kitartás és fokozott fegyelmezettség. A kis népek belső egységére a legnagyobb szükség van. A magyar külpolitika feladatát csak úgy teljesítheti, ha az ország belsőleg fegyelmezett s megszűnik az egységes közszetteihe* fenyegető inagan-külpolitizálás. A háború részbén a hadihelyzet alakulásával, részben az orosz események következteben közelebb került határainkhoz. Ha csak magunk nem veszítjük el hitünket, az országot pusztulás nem fenyegeti. Ezért a belső front szilárdsága nélkül külpolitikát folytatni nem lehet. A mostani magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatát abbv- látja, hogy a nemzetközi élet rendezésére most kialakulóban lévő terveknek a legkomolyabb figyelmet szenteli. A szomszédállamokkal való kapcsolatainkról szólva megállapította, hogy azok jók és normálisak s nem a mi hibánkon múlott, hogy egyedül Romániával nem az. Az előad* ezután rátért a külügyi tárca költségvetésé nek részleteire és megállapította, hogy a külügyi kiadások az államit közigazgatás cetelemek nem egészen 0.65 százalékát alkotják. A tárca költségvetését elfogadásra ajánlotta Ezután Rájniss Ferenc a Magyar Megújulás Pártjának külpolitikai állásfoglalását vázolta, majd Balds Károly és Vájná Gábor felszólalása hangzott el. „Súlyos helyzetben élnek a délerdélyi magyarság százezrei!“ Array Árpád (Erdélyi Párt) az általános külpolitikai irányvezetés tekintetében helyesli a kormányzati felfogást és megállapítja, hogy a magyarságnak valóban nem léhet.. más külpolitikai célkitűzése, mint a nemzeti öncéluságra épített okos hüsé.g és következetesség, valamint az a szilárd elhatározás, ho,gy Magyarország mindenkitől minden iránybán megköveteli helyét a nap alatt és minden irányban elvárja életjogainak becsülését és tisztelését Ezután a román—magyar viszony részletes taglalására tért át. Rámutatott arra, hogy a délerdélyi magyarság százezrei igen súlyos helyzefben élnek. Megemlékezett arról, hogy néhány nap múlva lesz a gyula- fehérvári román népgyülés 25-ik évfordulója. 19Í8. december 1-én az erdélyi románság nemcsak a Magyarországtól való elszakadást mondotta ki, hanem egyúttal teljes nemzeti szabadságot biztosított Nagyrománia uralma alá került minden nép számára. Megállapította a felszólaló, hogy a román kormányzatok nem tartották be azokat a kötelezettségeket, amelyekért a népkisetíbségekkel való bánásmód tekintetében magukra vállaltak. Emiatt került Románia több Ízben is súlyos politikai válságba és emiatt nem alakulhatott úgy a magyar—román viszony, mint. az a két szomszédos nép szempontjából kívánatos lett volna.-—.A gyulafehérvári határozatokba foglalt kötelezettségek — mondotta — 25 alatt még mindig nem kerültek bele a román alkotmányba és igy tételes törvények hiányában a mindenkori román kormányzatok tetszésére, vagy nemtetszésére bízva, sohasem voltak biztosítva az állampolgári jogok az uralmuk alatt élő népkisebbségek számára. Végül figyelmeztetéssel fordult a román néphez, hogy most, a tizenkettedik órában, amikor mindinkább kidomborodik a román— magyar sorsközösség, revidiálja magatartását a magyarsággal szemben. A költségvetést elfogadta. Szeder János és Makray Lajos (Néppárt) felszólalásával a vezérszónokok sorozata lezárult, Meskó Zoltán emelkedett először hozzászólásra. Szabó Zoltán és Rács Kálmán (pártonkivüli) felszólalásai után Csipák Lajos (erdélyi) főként a Romániában maradt magyarság és a. szórvány-magyar telepek sorsát tette szóvá. Hangoztatta, hogy Csik- somlyó és a moldvai magyarság között szőrös,' elszakíthatatlan kapcsolatok voltak. A moldvai csángók helyzetére hívta fel a miniszter figyelmét. Kérte továbbá, hogy a Romániából idemenekült magyarságnak, nyújtsanak, lehetőséget, a letelepedésre. A külügyi kormányzat további hathatós gondoskodását kérte a külföldön élő magyarokról- A költségvetést elfogadta. Oláh György (Magyar Megújulás Pártja) zárta be a felszólalók sorát. Délután 5 óra előtt 5 perccel Törs Tibor alelnök a vitát bezártnak nyilvánította és ekkor emelkedett szólásra Ghycsy Jenő külügyminiszter. A külügyminiszter beszédét végig hallgatta Kállay Miklós miniszterelnök és Remén iji-Schneller Lajos pénzügyminiszter. Cil»YCiy Kiuiöqyminiszler beszéde — A külügyi bizottság legutóbbi ülésén megállapíthattam — s ezt különösen a külföld felé szeretném hangsúlyozni, minden viharcsengö dacára, — hogy nincs megoszlott nemzetről szó. nincs szakadás a magyar népben, hogy minden fontosabb külpolitikai kérdésben —- egy-két eltérő hangot kivéve — örvendetes egyetértés uralkodik közöttünk. Leg feljebb a nüanszokban, vagy bizonyos kérdések beállításával állhatnak fenn némi ellentétek. A dolgok lényegében a követendő politikát illetően nem az egyes politikai pártokhoz való tartozás, hanem a magyar ember józan, őszinte, a magyar hazafias gondolkodás és érzés szabja meg az irányt. — Abban valamennyien egyek vagyunk, hogy a magyar külpolitikának csak egy célja lehet, azt az utat követni, amely a nemzet politikájához vezet. Külpolitikánk változatlan. Azt nem változó célok határozzák meg, nem pedig konjunkturális elemek. A változó helyzeteket a diplomácia m'ndennapi munkájánál természetesen figyelembe kell venni, de a vá'tozó helyzetek nem érinthetik alapvető nemzeti érdekeinket, sem pedig becsületünk törvényeit. Feladatunk lényegé pedig éppen azért, hogy érdekeinket becsülettel érvényesítsük, Magyarországot a háború megpróbáltatásai és áldozatai után ismét visszavezessük az igazságos békéhez, a békés építő munkához. — Mióta utolsó külügyi expozém elhangzott, a háború nagy lépésekkel haladt e’pre a maga kérlelhetetlen utján. 1942 őszén az orosz tömegek megindultak és a télnek minden borzalmát rendkívül ügyesen kihasználva teret nyertek. Vitéz 2. hadseregünknek is meg kellett birkóznia az ellenséges túlerővel és mint amit az oroszországi viszonyokhoz mérten is rendkívülinek mondottak, hősiesen harcolt mindaddig, amig állásai feladására kényszerült. Az olasz nép tragédiája — A tél elmúlt, — mondotta ezután a külügyminiszter — rövid szünet után az események ismét gyorsabban kezdtek alakulni és a háború molochjának a hossza évek óta erősen próbára tett, kifáraSstfott, idegileg megtört olasz nép áldozatul esett. Kétségtelen. hogy a trianoni béke után Olaszország volt az első állam, amely jóindulattal közeledett hozzánk és kinyújtotta felénk baráti jobbját. t Ezért őszinte megilletődéssel és együttérzéssel szemléli a magyar nép azt a páratlan tragédiát, amelyen az olasz nép keresztül ment. Barátságunk az olasz nép iránt nem rendült meg és cask azt tudjuk kívánni, hogy a megpróbáltatások minél hamarabb múljanak el és az olasz nép foglalja ej ismét azt a helyet, amely öt képességei és teljesítményei alapján megilleti. „Önvédelmi harc, minden hódítási szándék nélkül.. .“ — Német Birodalommal változatlanul fennáll barátságunk. E barátságnak legszilárdabb alapja a sok évszázados hagyomány és Magyarországnak geopolitikai helyzete a Duna völgyében, amely lény természetesen különböző téren érdekközösséget eredményezett. Még szorosabbra vonta és úgyszólván megalapozta ezt az érdekközösséget a közös sora, amelyet a Páris-kömyéki békék ránkmértek és a két bécsi döntés, mely Németország közreműködésével a útjára vitte a magyar politika alapvető célkitűzését, a békés revíziót. A múlt ereje, geopolitikai helyzetünk, Versailles, Trianon, a két bécsi döntés, azok a tények, amelyek a magyar—német kapcsolatokat meghatározzák és jóviszonyunknak és együttműködésünknek szil sírd alapját képezik. — Ez a küzdelem, amelyet Németország folytat, a német nép élet-halálharca, amely mellé sorakozik nemzetünk, önvédelmi harc minden hódítási szándék nélkül. Meg vagyunk győződve arról, hogy ama példátlanul nagy anyagi és véráldozatok, amelyeket a német nép fennmaradása érdekében hozott, nem maradhat eredmény nélkül, s e kemény küzdelem meghozza a maga gyümölcsét. Á kis népeknek joguk van az önálló és független é!e?h?z" — A szomszéd államokhoz való viszonyunkat, amennyiben azok nem függvényei a háborús helyzetnek, a megoldandó kérdések kezelésében való készség és a nemzetiségeinkkel szemben való bánásmód tükrözi vissza. Határainkon túl lévő véreink sorsát a magyar kormány szivén viseli. A külügyi kormányzat a magyar kisebbség ottani állapotát a leglelkiismeretesebben figyeli és ha azt tapasztalja, hogy valameSyik kisebbségi sorsban élő magyar nem részesül a töbltségi kormány, vagy valamelyik szerv részéről egyenlő jogú elbánásban, haladéktalanul megteszi az érdekelt kormánynál a szükséges diplomáciai lépést. Azon a tényen, hogy a Duna völgyében különböző fajú népek élnek egymással szomszédságban, sem a háború, sem pedig békés eszközökkel folytatott politika változtatni nem tud, valamint az sem, hogy a népek közös sokszázados egymásmelleit és együttélés folytán olyan . kapcso’atok létesültek, amelyeket egyesek akadályozni tudnak, de elszakítani nem képesek. Minden törekvés tehát, amely az iHető népeket egymással szembe akarja helyezni, csak mesterkedés és nagyon rövidlejáratu mesterkedés lehet. A kis népekben az őszinte belátáson felül, meg kell hogy legyen a jószándék, hogy keressék egymást és mint a miniszterelnök ur mondotta, egymást segítsék. Délkelet-Eurö- pában a kis népek csak úgy fogják fenntartani magokat a háborús fdöfc nSeghat•NHS gyobbodott arányaiban, va megértik egymást. Szomszédainkkal szemben folytatott politikánk megfelel ánnak az elvi felfogásnak is, amelyet a kis népek jogáról és kötelességeiről vallunk. Erős meggyőződésem szerint a kis népeknek joguk van az ónálló és független élethez és ahhoz, hogy saját hagyományaiknak és hivatásuknak megfelelően rendezzék be államukat. Elvárhatják, hogy a nagyok tiszteletben tartsák, hogy jogaikat, boldogulásukat saját Útjukon keressék. Európa nem volna az, ami, ha a kis népek kulturális, gazdasági és politikai teljesítményei hiányoznának. „Az európai béke nem épülhet fel a kisnemzetek romjain!“ — De sohasem szabad azt sem elfelejteni, hogy a kis nemzeteknek kötelességeik Is vannak. A kis nemzeteknek makacsul kell ragaszkodniuk a jog, a szabadság, az emberiesség örök értékeihez és a nagyobbak mértéket kell alkalmazniok ebben a tekintetben saját magukkal szemben is. Tisztelniük kell mások jogos érdekeit, tudomásul kell venniök a nemzetek közösségéből rájuk háramló kötelességeket. Egy azonban bizonyos: az európai béke nem épülhet fel a Ids nemzetek romjain. Szabad kis népek nélkül nincs szabad megbékélt _Európfl.^ — Az etanít 35 év alatt a magyar fcffi1X3 ‘ U.KSK vlLTd-Scirana'i ACíiV £CHC ‘3». T »irr;
