Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-27 / 269. szám

KrirnÜJSXG 1943. NOVEMBER 27. ügyi szolgálat jő munkát végzett. Irányító, éltető szellemű nagy magyar külpolitikusok Hagyományait őrzi, híven szolgálja a rábí­zott érdekeket, magyar szemmel figyeli a nemzetközi eseményeket és gondosan ápol­ja Magyarország kapcsolatait a baráti és semleges államokkal. A magyar külügyi szolgálat ebben a háborúban is becsülete­sen kiveszi a maga rését. Egy jól dolgozó diplomata, egy jól irányzott propaganda felér egy megnyert ütközettel és hadjárat­tal és igy diplomáciánk már most rendkí­vül ionos honvédelmi érdekeket szolgál. A magyar külügyi szolgálat a legnagyobb lel­kiismeretességgel tesz eleget kötelességé­nek, mert tudja, hogy abban az óriási já­tékban, amely most véres kártyákkal fo­lyik, a tét óriási. A nemzetet a háború vi­harában éppúgy meg kell védeni katonai fegyverekkel, mint a diplomáciának, leg­többször nem mindig látható, nem mindig hal’ható, de sokszor igen eredményes esz­közeivel. — Tisztelt Ház! Rajniss Ferenc képviselő urnák hozzám intézett kérdésére azt vála­szolhatom, hogy mind ebben az expozémban, mind a külügyi bizottságban tartott expo­zémban világosan kifejtettem azt az irányt, amelyet külpolitikánknak folytatnia kell és amelyet folytat. Arvay Árpád, Makray La­jos, Meskó Zoltán és Csipák Lajos képviselő urak a kisebbségi kérdést vetették fel. A határainkon túl élő véreink sorsát a magyar kormány természetesen a legmelegebben szivén viseli. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a külügyi kormányzat a magyar kisebbségek helyzetét, állapotát a leglelkiis- meretesebben figyeli és ha azt tapasztalja, hogy valamelyik magyar testvérünk nem részesül az egyenlő elbánás jogában, akkor szavát az érdekelt kormánynál haladéktala­nul felemeli. Ami pedig az akut kérdéseket illeti, az iskolakérdésben, a munkaszolgála­tosak kérdésében és az állatrekvirálások kérdésében állandóan érintkezésben és tár­gyalásban vagyunk a román kormánnyal. — Oláh György képviselő ur a külügyi sajtópolitikát kritizálta. A külügyi sajtópoli­tikában az az elv, hogy igaz és komoly le­gyen. Azt hiszem, elég erősek vagyunk ah­hoz, hogy olyan híreket is elviseljünk, ame­lyek a közvélemény helyes informálására ab­szolút szükségesek. (Helyeslés.) A magyar diplomácia részt kér ab­ból a nagy feladatból is, amelyért vala­mennyiünknek nemcsak a kormányténye­zőknek, hanem minden magyar embernek megkettőzött erővel kell dolgoznia: a ma­gyar nemzetet kivezetni a mai világválság­ból és átmenteni egy jobb jövőbe. Ghyczy Jenő külügyminiszter beszédét többször szakította még a Ház minden ol­daláról feltörő lelkes éljenzés és taps. Tors Tibor alelnök ezután határozati ja­vaslatot tett, melynek során a Ház a tárca költségvetését általánosságban és részletei­ben is elfogadta. Az elnök napirendi indítványa szerint a Ház legközelebbi ülését hétfőn délelőtt 10 órakor tartja és napirendjére az 1944. évi állami költségvetés hátralévő tárcájának, a pénzügyi tárcának a tárgyalását tűzte ki. Az ülés röviddel 5 óra után véget ért. XII. Plus pápa nem vállalt közvetíts szerepet a hadviselő felek között Nyugat felé Yonták vissza a német állásokat a teljesen elpusztított Gomelhől A* angoFszészok Frankfurt »m Main! és Offenbac^ol, a németek londoni és Joveri céfponloltaf bombáztak „I német haderő a világ egyetlen védőfala a boüsevizmus ellen!“ — állapítja meg Göbbels miniszter EURÓPA ÉS A SZOVJET KÜZDELMÉ­NEK PROBLÉMÁJÁRÓL irt cikket a „Das Reich“ legújabb számában Göbbels dr. né­met birodalmi miniszter. Megállapítja, hogy az angolszászok a moszkvai értekezleten nent tudták rewbirni a bolsevistákat területi követeléseik enyhítésére, sőt kénytelenek voltak olyan mértékben engedni a szovjet igényeknek, hogy azt egy amerikai lap nem­rég valósággal fantasztikusnak minősítette. A Szovjet területi és befolyási igényei — állapítja meg a továbbiakban Göbbels dr. — nemcsak Lengyelországra, a Balti-államokra, Finnországra, Délkeleteurópára és bizonyos török érdekszférába tartozó helyekre vonat­koznak, Moszkva beleszólást kivan Afrika, a Földközi-tenger és az Égéi-tenger ügyeibe is, sőt érdgkterüleféül jelentette ki az egész Közélkeletet. Az angolszászoknak nincs le­hetősége arra, hogy ezeknek a hatalmi tö­rekvéseknek megállást parancsoljanak. — Valamennyi semleges államból és Euró­pának a németek által megszállt részeiből érkeznek hitek arról — mondja a továbbiak­ban a cikk — hogy Németországnak a ke­leti harctéren való • visszavonulása feletti eddigi káröröm általános aggodalomra vál­tozat t át. Az ügyek alakulása pontosan úgy következett be, ahogyan azt német részről várták. Aki tegnap ujjongott, azt ma a leg­nagyobb aggodalom tölti él. A Szovjet ma­gától értetődően egy' pillanatra sem habozik politikai és területi követeléseit katonai si­kereivel összeegyeztetni. Európának nincs semmi várni valója Angliától és az Egye­sült Államoktól, mert ezek a nagyhatalmak, még ha akarnának, sem tudnának segíteni rajta. Európa pedig saját erejéből, Német­ország nélkül neki képes biztosítani béké­jét a keletről jövő támadással szemben és igy védelme céljára csafc a német birodalom katonai ereje marad. Ha ezt a bástyái át­törnék, Európa elveszne, sót még az angol­szász államok is abba a helyzetbe kerülné­nek. amely előbb-utóbb bolsevizmusra ve­zetne. Göbbels dr. fejtegetéseiben kiemeli még, hogy a keleti arcvonalon küzdő német had­erő ma az európai népek számára az utolsó védelmi vonalat jelenti. A belátás hiányá­nak, az elbizakodottságnak és gyávaságnak egybetaláíkozásáról van szó Németországgal szemben. Addig próbálják elkerülni a leszá­molást, míg egyszer túlságosan késő lehet. Európa számára a kérdés felvetése olyan elhatározást jelent, mnely elöl többé meg- hátrálni nem lehet. Az európai szárazföld változatos történelmében már többször ál­lott Ilyen kellemetlen válaszút előtt és min­den esetben számára életröl-halálról volt szó. — Azok a német 'gránátosok, akik na­ponta szembeszállnak a bolsevizmus vad ro­hamával. legalábbis rokonérzést érdemelné­nek azoktól a népektől, amelyek az ö köz­belépésük nélkül végtelenül ki tettek volna szolgáltat. . a keleti rohamoknak. Az embe­riség felett lebegő élet-halálkérdésre csak egy válasz van. Ez a válasz férfias elhatá­rozásból fakad, amely a legnagyobb válság­ban és a legerősebb megpróbáltatások kö­zepette is változatlan marad és éppen ezért az európai dráma tetőpontján nagy és büszke diadalra vezet. AZ EURÓPAI ÁLLAMSZÖVETSÉGEK KÉRDÉSÉRŐL ir érdekes cikket Benes moszkvai utjával kapcsolatosan a ..Basier Nachrichten“. Az „Izvesztija“ cimü szovjet lap legutóbb éles formában foglalt állást a kisállamok tömbökbe való tömörülése ellen s azután az ,.Observer“ cimü angol lap álla-v pitotta meg, hogy ébben a tekintetben az" angol és a szovjet álláspont szenbenáll egy­mással. Közben Benes olyan 20 éves szerző­dési-öl tárgyal Moszkvában, amely — amint a legutóbbi hírek ihondják — nyitva áll más közép- és keleteurópai államok részére. Lon­doni csehszlovák körökben hangsúlyozzák, hogy a csehek egyáltalában nem szándékoz­nak úgynevezett „cordon sanitaire-t“ létesí­teni a Szovjettel szemben, ellenkezőleg úgy tervezik, hogy a mostani szerződés híd le­gyen a Szovjet és más középeurópai államok között, úgyhogy Csehszlovákia — háborús kifejezéssel élve — hídfő szerepet töltene be, így tehát a szovjet nem ellensége elvben az államok szövetségének, de természetesen azt akarja, hogy ez az államszövetség az ö vezetése alatt álljon. Programjának egyik eszköze éppen Benes, aki mindenre vállal­kozik, csakhogy hiúságát kielégítse, — amint azt a német külügyminisztériumban legutóbb megállapították. * A SZÖVETSÉGESEK TERVEZETT ÉR­TEKEZLETÉVEL ugyancsak foglalkozik a „Basler Nachrichten“. Fölveti azt a kérdést, hogy a. moszkvai értekezlet után miért van _ szükség most erre a tanácskozásra? Ezzel kapcsolatban fölemlíti, hogy újabban a szö­vetségesek körében élénk vita indult meg az úgynevezett „Casablanca formuláról“, »mely a háború befejezését Németország és szö­vetségesei feltétel nélküli kapitulációjához kötötte. Ebben a tekintetben a szövetsége­sek körében is eltérőek a vélemények. Af egyik áramlat szerint ez a formula túlságo­san merev, s amint mondják, enyhíteni kel­lene, arany hidat kellene épiteni az ellenség­nek, ha rá akarják bírni, hogy legyözöttnek nyilvánítsa magát és „valamit mégis aján­lani kell neki“, ami azután a szövetségesek valódi szándékai tekintetében táplált leg­rosszabb aggodalmait enyhítené. Casablanca után hangoztatták, hogy ott azért állították fel ezt a tételt, mert a győztesnek lehetősé­get ad arra, hogy tűhegye magát a hágai egyezményen és olyan feltételeket szabjon a legyözöttnek, amelyek ezzel az egyez­ménnyel ellentétben állanak. Egy másik cso­port arra hivatkozik, hogy a Casablanca! formula Olaszország esetében meglehetősen bevált s egyébként ehhez a tételhez a szov­jet is csatlakozott a moszkvai értekezleten. A gondolatmenet folytatásaképpen a szövet­ségesek most készülő tanácskozását a „Besler Nachrichten“ összefüggésbe hozza bizonyos hírekkel, amelyek az utóbbi napokban kel­tek szárnyra s azt írja, elgondolható, hogy egy bizonyos oldalról, amelyikkel esetleg tárgyalni lehetne, határozott és nem érdek­telen ajánlat érkezik, ez azonban nem je­lenti, hogy Casablancát módosítani kellene. Az, hogy az illetékes helyek a kérdésbe be­lebocsátkoznak-e kérdéses, — Írja a svájci lap, — de nem látszik teljesen kizártnak. Nem lehet tudni, hogy a svájci lap mire céloz ezekkel a homályos mondatokkal. Azo­kat a híreket, hogy a Szentszék közvetítene a hadviselő' felek között, éppen az egyik an­gol lap határozottan cáfolta. A legutóbbi időben elhangzott német kijelentések pedig a legkisebb kétséget sem hagyják fenn ar­ról, hogy Németország elhatározott szándé­ka a háborút a végső győzelemig végighar­colni. A Berlin elleni támadások után el­hangzott megnyilatkozások' is mutatják, hogy a német nép el van szánva a végsőkre, s a német hadvezetőség is készen áll arra, hogy levonja az ellenség magatartásából a szükséges következtetéseket és a legsúlyo­sabb megtorló fegyvereket is alkalmazza. AZ ANGOLSZÁSZ TERRORTÁMADÁ­SOK TOVÁBB TARTANAK. Péntekre vir­radó éjjel Frankfurt am Main és más Rajna és Majna-menti várósok ellen intéztek tá­madást az angolszász repülők. A bombák nagy anyagi károkat okoztak s a lakosság­nak is súlyos veszteségei voltak. Á német repülök London és Dower feléit jártak és különböző célpontokra dobták le bombáikat. A német hadvezetőség ezzel a kifejezéssel jelzi, hogy nem az angol városok elleni álta­lános megtorló támadásról van szó, hanem csak határozott hadászati célpontok elpusz­tításáról. A „Gázette de Lausanne“ cimü svájci lap a Berlin elleni támadással kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a német birodalmi kor­mány egyáltalában nem gondol a birodalmi főváros elhagyására és összes hivatalai a bombázott városban folytatják tevékenysé­güket. Ez különösen nagy .hatást gyakorolt a külföldi sajtótudósitókra, akik közül sokan a támadás alkalmával egész vagyonukat, mindenüket elvesztették. Német hivatalos körökben újból hangsú­lyozzák, hogy az ilyen terrortámadások egy­általában nem befolyásolják a hadihelyzetei s a német lakosság lelki erejét nem törik meg, sőt ellenálló képességét és készségét csak fokozzák. Berlin most már a német nemzeti küzdelem harcvonalában áll testvér- városai mellett. * A LÉGI TÁMADÁSOK HATA8A Bulgá­riára is ellentétes volt az angolszász várako­zásokkal szemben s amint a Magyar Táv­irati Iroda Szófiából jelenti, véglegesen ki­alakította a bolgár álláspontot az országnak a háborúval összefüggésben elfoglalt helyze­téről, amint az Bogilov miniszterelnök a tör­vényhozásban is kifejtette. A bolgár trónbeszéd vitájának volt egy magyar vonatkozású érdekessége is. Lipo- vansski képviselő, a bolgár-magyar keres­kedelmi kamara elnöke, többi között a kö­vetkezőket mondotta: — A Balkán-félsziget középpontjában lévő Bulgária kelet felé a baráti Törökország, nyugat felé pedig a baráti Magyarország révén tartja a kapcsolatot. A magyar—bol­gár barátság szilárd alapokon nyugszik és soha semmiféle érdekellentét nem zavarta meg. Magyarország mindig a bolgár nemzeti ügy egyik leglelkesebb védelmezője volt! A légitámadás következtében keletkezett felzúdulás hullámai még mindig nem ültek el. Kiderült, hogy az ellenséges bombázók több más környező helységre is dobtak bom­bát, anélkül azonban, hojgy katonái vagy más fontos célokban kár esett volna. A ha­lottak száma megbízható magánértesülés szerint hat, a legnagyobbrészt könnyebben sebesülteké pedig körübelül huszonöt. A le­lőtt ellenséges gépekről nem tettek közzé részletes jelentést, de valószínű, hogy ösz- szesen 5 repülőgépet sikerült megsemmisí­teni. A bolgár veszteség egy vadászgép. A kormány azonnal megtette, a múltkorihoz- hasonló Intézkedéseket a kárvallottak segé- lyézésére. A KEZDEMÉNYEZÉS A KELETI ARC­VONALON a német hadvezetöség kezében van — állapítják meg Berlinben. Az are- vonal rendkívüli hosszúságára való tekin­tettel a német hadvezetőség azt az eljárást alkalmazza, hogy az arcvonal mögött bizo­nyos pontokon készenlétben tartja tartalé­kait s ezeket azután alkalmas időben veti be azokon a he'yeken, ahol hadászati ter­veinek megfelel. Más helyeken kitér az el­lenség támadásai elől, a hátrábbeső vona­lakon rendezkedik be és innen intézi az­után ellentámadásait, amikor a rohamozó erő már eléggé kifulladt. Ezeknek az Alta-, lános elveknek alkalmazása éppen a leg­utóbbi jelentésekből tűnik ki világosan. A déli arcvonalon a nagy reményekkel meg­indított szovjet támadást ZsitoinirtöJ és Ko- rostentől a németek eredményesen vissza-, verték és eMentámadásaik egyre nagyobb sikereket aratnak. Korostennél uj tartalé­kok avatkoztak be a küzdelembe. Ez a tá­madás a zsitömirl csapatok mozdulataitól / független, bár a két hadművelet hatásaiban egymást támogatja. A Nyeveljnél megindí­tott német eTentátnádás is jól halad előre és újabb fontos'területszakaszokat juttatott vissza a német csapatok birtokába. Göncei­nél ellenben az arc vonal megrövidítés elvét alkalmazta a néniét hadvezetöség s csapa­tait a teljesen szétlőtt, elpusztított város­ból nyugat felé vonta vissza uj állásokba Délolaszországban tovább tart a viszony­lagos harci szünet, a német felderitök. meg­állapításai szerint azonban Eisenhower kö­telékei uj nagy támadásra készülnek. Az angolszászok erősítéseket gyűjtenek és ittég jobban igyekeznek fokozni számbeli fölé­nyüket. Különösen sok ejtőernyőst vontak össze. Brit hadihajók megkísérelték meg­közelíteni Gaeta környékét, de a német ütegek visszafordulásra kényszeritették őket. Montgomery az újságírók előtt kijelen­tette, hogy négy ellenséggel kell harcolnia: a megduzzadt folyókkal, a mind kellemet­lenebb esővel, a sárra! és végül a németek­kel. Kijelentette a továbbiakban, hogy a német ellenállás rendkívül erős s a német ellentámadások gyakran giéhány óra alatt teljesen megváltoztatják a helyzetet, úgy, hogy a Sangro-hidfönél kialakult csata le­hetőségeit nem lehet megítélni. A németek elfofjS«1!»!« eijy dnyeperi szovjet Síid ’őt Kiev ői nyu gólra és Koros»ennél több e íenséges osztag morTS Vódotf tel Berlin, nov. 26. (MTI) .A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: A nikopoli hídfőnél és a nagy dnyeperi ívben a szovjet támadásait elkeseredett har­cokban, amelyek á sötétség beálltáig tartot­tak. lényegében visszavertük* Kremjenesngtól délnyugatra lévő betörési helyen még élénk harc folyik. Az ellenség ttt pénteken 112 páncélost vesztett. Ezek közül a Von Jungewald tartalékos főhad­nagy vezetése alatt ál'ó 656. nehéz páncélos vadászezred egymaga 54 páncélost lőtt szét. Rendkívüli teljesítményt végzett ezenkívül Treschner hadnagy, aki roliamlövegével 21 ellenséges páncélost semmisített meg. Éz az ezred igy a legutóbbi négy nap alatt 664 pán­célost és 610 löveget semmisített meg, Cserkaszinál s Kievtől nyugatra fekvő' térségben és Korostennél meghiúsult az el­lenség számos támadása. Ellentámadásaink­kal több ellenséges osztagot felmorzsoltunk. A Dnyeper innenső partján lévő erős ellen­séges hídfőt kiküszöböltük és c közben tÖbb- száz foglyot ejtettünk. Gomel térségében a Dnyeper és Rripjet f

Next

/
Thumbnails
Contents