Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-26 / 268. szám

fCrrmlhSSG 4 ÉszaSci rend Amint telit az idő s ötödik éve örli véres táplálékát a háború malma, a har­coló felek mind nagyobb érdeklődéssel tekintenek azokra az államokra, amelyek öt esztendőn át meg tudták őrizni sem­legességüket, vagy legalább annak lát­szatát s a háború változó esélyeinek la­tolgatása helyett, készénlétben, megszo­rítások között, de mégis aránylagos nyu­galomban folytathatják életüket. E sem­leges hatalmak „meggyurását“ hirhad- járatokkal, katonai eredmények csillog­tatásával s a inai propaganda-háború minden eszközével, mindkét fél fontos érdeknek tartja. Éppen ezért a semleges államok nyugalmának felszíne ^íatt mindig idegfeszültség és izzó hangulat húzódik meg, hiszen éppen a portugál példa mutatta meg, hogy a nagyhatal­mad, céljaik elérése érdekében attól sem riadnak vissza hogy szükség esetén a belpolitikai erőviszonyok felbillentésén dolgozzanak s fenyegetések alkalmazá­sával kényszerítsék .Jobb belátásra“ a vonakodó semlegest. Legtöbbet vitatott jfoziciója az európai semlegesek közül Svédországnak van. bár Törökország helyzete sem mondható éppen könnyűnek. Ennek az a magyará­zata, hogy ez a két ország földrajzilag is kulcshelyzetben van és alkalomadtán egy, az európai szárazföld ellen irányuló támadásnál, igen alkalmas kiinduló pont lehetne. Természetes azonban, hogy ezek a semlegesek bárhova vonzza is őket ro- konszenvük, minden erejükkel azon van­nak, hogy kívül maradhassanak a hábo­rún. Svédország már az első világhábo­rúban tapasztalta, mennyire előnyös a semlegesség, hiszen gazdasági fellendü­lésének. annak az általános jólétnek, ami jellemzője Svédországnak, magyará­zata, helyesebben indító oka, éppen a semlegességben rejlett. A jelenlegi háborúban jóval nehezebb dolog megőrizni a semlegességet és fenn­tartani azt, amire a svédek olyan hihe­tetlenül büszkék: ,,az északi rendet“. Már évekkel e háború kezdete előtt meg kellett éreznie Svédországnak, hogy az egyszerű semlegességi nyilatkozat — ami az első világháborúban megvédte minden idegen beavatkozástól — ezúttal nem lesz elegendő. A Szovjet felderítő repülőgépek már 1935—36 táján igen sű­rűn szállongtak Skandinávia felett s a finn-orosz háború gyakorlatban is be­mutatta, hogy az imperialista vágyaktól távol áll§ Észak országainak is tartaniok kell a háborútól. A norvégiai hadjárat ismét csak arra mutatott rá, hogy az északi rend megőr­zése ebben a háborúban jóval nehezebbé válik. A németek ezzel kapcsolatosan többször is rámutattak arra, hogy Chur­chill tervei között jelentékeny szerepet játszott a norvégiai hadjárattel kapcso­latosan Svédország megszállása is. Mint német források megjegyzik, Svédország­ban mindenekelőtt az északi Gällivare ércbányái érdekelték az angolokat. Le­vonva a tapasztalatokat Svédország, bár állhatatosan hangoztatja békés szándé­kait, szorgalmasan fegyverkezik s ma már a világhírű svéd hadiipar révén az aránylag kis népességű Svédország, egyike a legjobban felfegyverkezett ál­lamoknak. A svédek tehát állig fegyverben védik az ;,északi rend“-et. Erről számol be a svéd vezérkar egyik vezető tagjának, C. A. Ehrensvärd ezredesnek „Szilárdságra szilárdsággal, villámháborura villámvé­dekezéssel“ cimü könyve, amely áttekin­tést nyújt a svéd katonai készültségről. Ehrensvärd mindenekelőtt Svédország földrajzi helyzetével foglalkozik, hiszen mindig ez az a kiinduló pont, amire egy ország védelmét fel kell építeni. Svéd­ország az északi szélesség 55. és 69. foka között terül el s ezzel Európa leghosz- szabb országa. Norvégia felé a határa 1657 kilométer, Finnország felé pedig 536 km. A svéd tengerpart hosszúsága eléri a 2500 kilométert s ha a svéd felségte­rülethez tartozó szigeteket is hozzávesz- szük, a partok hosszúsága eléri a 7600 kilométert. Ezt a rendkívül hosszú ha­tárvonalat, az alig hat milliós svéd nép természetesen nem tudjá megvédelmez­ni. A védelem azonban mégsem kilátás­talan. A természet ugyanis segítségére jött Svédországnak. Norvégia felé ma­gas hegyek emelkednek s itt néhány szoros védelme elegendő arra, hogy földi csapatok ne juthassanak svéd területre. Az északi tengerpart az év felében be van fagyva, ilyenkor tehát innen sem fe­nyegeti veszedelem Svédországot. Az ország 449 ezer négyzetkilométer­nyi területének több mint fele nehezen áthatolható erdő, 38 ezer négyzetkilomé­ternyi területet folyók és tavak boríta­nak, 60.000 pedig átgázolhatatlan mo­csárvidék. Svédország védelme szempontjából nagy szerepe van az időjárásnak is. Dél- Svédországban 142 nyári és 72 téli nap van. Stockholmban azonban már csak 124 a nyári napok száma, mig a télieké 121-re emelkedik. Északon 186 a téli na­pok száma s igy 6 hónapon át sötétség van. Ezek alapján Ehresvärd ezredesnek az a véleménye, hogy egyetlen támadónak' sem sikerülhet villámháboruval legyűrni Svédországot. A megfelelő úthálózat hiánya, rendkívül erős hóviharok s a partok mentén felhalmozódó jég, szerin­te, mind olyan akadályok, amelyek majdnem áthághatatlanok a támadók számára. Ezenkívül nyugat-keleti irány­ban több erőssodru hegyifolyó szeli át Svédországot s igy az ellenfél, amelyik délről vagy északról meg akarja szállani az országot, előre nem számított nehéz­ségekkel találja magát szemben. A legjobb védelmet azonban az erdő nyújtja a svédeknek. Minden katona tisztában van azzal, hogy az erdei harc milyen kellemetlen. A tájékozódás ne­hézsége és az, hogy a légierőt és a pán­célos fegyvernemet egyáltalán nem lehet bevetni, igen megnehezíti a támadó helyzetét. Márpedig Svédországnak több. mint felét sürü erdő borítja, amelyben minden svéd otthon érzi magát. Altrock vezérőrnagy az ismert katonai szakíró egy svéd hadgyakorlat után a következő­ket mondotta: — „Láttam a svéd gyalogságot erdő­ben gyakorlatozni. Csak annyit mondha­tok, jaj annak az ellenségnek, amely svéd erdőbe merészkedikP“ Tekintettel arra, hogy a svédeknek számolniok kell egy esetleges ellenség légi fölényével, az erdei harcnak kü­lönleges jelentősége van. Mert, ha a szét­szórtan élő lakosság hátrányt is jelent a gyors mozgósítás szempontjából, éppen az emberi települések szétszórtsága aka­dályozza meg az ellenséget abban, hogy légi terrortámadásokkal súlyos károkat okozzon. Annál nehezebb azonban az or­szág néhány idegközpontjának a megvé- delmezése, hiszen a nagyvárosok majd­nem mind a tengerparton feküsznek s igy könnyen megközelíthetők. Különö­sen érzékeny pont Stockholm, ahol össz­pontosítva van az ország valamennyi irányitó szerve. Ezek azok a természeti adottságok, amelyek meghatározzák Svédország katonai helyzetét. A továbbiakban Ehrensvärd a svéd hadsereggel foglalkozik. Egészen nyíltan beismeri, hogy 1938-ban, amikor a má­sodik világháború kitört, a svéd hadse­reg felszerelése egyáltalán nem volt ki­elégítő. Az első világháború után bizo­nyos mértékig felemelték ugyan a kato­K. RHÉDKY ZOLTÁN: VERÉBTŐL A SZARVASBIKAIÖ — ÍH-. Vájná és Bokor kiadása — Ki az, akinek nem a gondtalan, álmok­szőtte aranyvilág, az Ifjúsága volt a leg­szebb ? Melyik vadászember az, aki ne épp­oly szeretettel gondolna vissza az első vad — akár csak egy veréb volt is az — sziv- dobogtató esetére, mint jóval később törté­nő szarvas- és vaddisznóshistóriákra. Me­lyik természetkedvelö ember az, akiben ne ébresztene vágyakat az őszi ködtől lepett nagy puszta, a Hortobágy, az első barkától megrészegedett méhek dongásától hangos tavaszi erdő. vagy a Bakony csendtől néma völgye, amelynek hiishabu patakja melletti vadász tüzét csupán a felette ragyogó csil­lagok láthatják? Erről ir a szerző, nagy tapasztalattal megirt könyvében. Megismerjük a mókás és szeretettől teljes Béni bácsit, a végtelen puszták fiát, az öreg ..Tiládit“ és Mihályt is, aki nem tudni, hogy nem, vadorzáskor szerezte-e tüneményes nyomozóképességét. Egy teljes vadászéletet rejt magában ez a könyv az első vadtól a szarvasbikáig. Az ifjúkor ezernyi szépsége, a vadászélet sok fortélya, hangulata, derű­je, a Természet és Vad szeretete jellemzik ezt a könyvet, melyet bizonyára minden vadász legkedvesebb olvasmányai közé so­rol majd. Különösen megkapók a ragadozó mada­rakról és a rókákról irt fejezetek. Pompás megfigyelés, színekben gazdag ábrázolóéra és meleg humor avatja kellemes olvasmány- nyá ezeket a fejezeteket. A vaskos kötetet 32 fényképmelléklet di- szitL nai képzés színvonalát, 1925-ben azon­ban létszámcsökkentést hajtottak végre Amikor 1930 táján, bebizonyosodott, hogy a leszerelés a többi népeknél csak frázis marad, a svédek is gyökeresen megváltoztatták álláspontjukat. A had­sereg újjászervezése és felszerelése azon­ban csak 1936-ban kezdődött meg, mig a flotta újjáépítésére csak 1938 után kezd­tek gondolni. A hadsereg szervezetére vonatkozólag érdekes adatokat közöl a svéd külügy­minisztérium 1941-ben kiadott tájékoz­tatója. amely a hadseregről a következő adatokat közli: „A hadsereg legfőbb parancsnoka a király. Háború idején főparancsnok áll az oldala mellett. A hedsereg vezetését a legfőbb védelmi vezérkar látja el. A hadsereg három részre oszlik: szárazföl­di erőre, flottára és légi erőre. Mind a három résznek külön főparancsnoka van. Hadköteles 20 éves korától 40 éves korá­ig minden svéd férfi. All fiatalabb kor­osztály az első vonalbeli szakaszokat ké­pezi, mig az idősebbek belső védelmi szolgálatot látnak el. Békeidőben a hadsereg 4 hadosztály­ból áll, mégpedig 21 gyalogezredből, 8 tüzérezredből, 2 önálló tüzérosztályból, 3 műszaki osztályból, 1 hiradó-ezredből, 4 egészségügyi és vonatalakulatból és 3 gazdasági századból. A légi erő, bár 1925-ben megalakították, csak 1936 óta kezd jelentékenyebbé válni. A svéd hadi repülőgépek túlnyomó többségét Német­országból és az Egyesült Államokból szerezték be. (A svédeknek ugyanis még máig sincsen önálló repülőgépiparuk.) A tengerészethez a flotta és a partvédő tüzérség tartozik. A flotta 1939-ben vé­delmi feladatainak megfelelően legna­gyobb részt őrhajókból és partvédő ha­jókból állott s ezenkívül tengeralattjá­rók tartoztak állományába. A legfonto­sabb hadikikötő Stockholm és Karlskre- na. Tengerészeti támaszpont van Göte­borgban is. Mindezek az adatok még 1939-ből szár­maznak, mégis bizonyos mértékig tájé­kozódást nyújtanak Svédország háborús potenciálját illetően. Különösen nagy jelentősége van a svéd hadiiparnak, amely lövegek, páncélelháritók es légel- háritó ágyuk terén világhírű. A hadse­reg jelenlegi erejéről nem sokat lehet tudni. Az esetleges támadás esetén az erdei harcokban bizonyára alkalmazzák az újonnan szervezett ,,honvédő alakula­tokat“. Az „északi rend“ és a semlegesség igy alakult át e háború során fegyveres ké­szenlétté és szinte bizonyosnak tekint­hető, hogy ha valamelyik nagyhatalom Svédország megtámadására gondolna, a kis 6 milliós ország egy emberként védi meg hazáját. a regény. Arról a fiatalságról, mely a „kis világháborút“ csak hallomásból ismeri, de leikét megfertőzték az utána következő zűrzavaros élet miazmái. Hajhászni az élve­zeteket, táncolni, flörtölni, gátlástalanul gondolkozni és tenni: ez ennek a fiatalság­nak a jelszava. 1938-ban vagyunk, nem le­het tudni, mit hoz a jövő. Ha sejtenék, hogy feneketlen szakadék peremén állnak, talán észi etérnének, de az is lehet, hogy ösztönük érzi az elkövetkezendő időket — s mint egyes halálraitélt betegek -— foko­zott hévvel vetik be magukat az élveze­tekbe. „Az események előrevetik árnyéku­kat“, a feszültség mindjobban nő és a sze­rencsétlenség elhárithatatlanul bekövetke­zik. Igaz, csak egyéni katasztrófa, egy válófélben levő fiatalember öngyilkossága — de jelképesen az egész mai fiatalság ka­tasztrófája is, azé a fiatalságé, mely össze­zavarta az erkölcsi értékek sorrendjét.' Ro­bert de Traz — aki egyébként ismert magyar barát — mély pszichológiával boncolja hő­seinek tudatos tetteit és gépies reflexeit. De — és ez modern francia Írónál ritkaság- számba megy — érdekes, külső csé’ekmé- nyekben gazdag, fordulatos mesét is ad. így müve, a „Fény“ társadalmi s ugyan­akkor analitikus regény, a Genfi-tó és a svájci tájak költői hátterévél. A kiváló svájci-francia iró lebilincselő müvét Just Béla fordította. Jö ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Gyorsfénykép két fiatat operaénekesről Kolomv&r, november 25. A kolozsvári Nemzeti Stemház operaegyüttését az teszi igazán rokonszenvessé, hogy van bátorsága a fiatalokkal is próbálkozni. így alakult ki aztán az a helyzet, hogy a kolozsvári opera­együttesnek jeenleg egész sereg tehetséges fiatal énekes áll a rendelkezésére. Nem akarunk neveket említeni, de annyi tény, hogy az uj operaénekesnemzedék ( legjava ma itt van nálunk, Kolozsváron. Ez a sok fiatal énekes egészen különlegesen leike« szellemet teremtett a kolozsvári operánál, ahol nincsenek sztárok, csak énekesek * még hozzá -r— jó énekesek. Az alábbiakban két tehetséges fiatal éne­kest mutatunk be, akik megérdemlik, hogy felfelé Ívelő pályájukat figyelemmel és sze­retettel kísérje a közönség. Mindketten a kezdetnél á'lanak még. de máris komoly Ígéretet jelentenek a jövendőre. Világos Mihály kellemes, világos baritonját már többswflr hallhatta a közönség. Sokat azonban még nem szerepe’hetett, mert három esztendőt katonáskodott s ebből hosszabb időt töltött a harcéren is. Most aztán leszerelt s márts komoly szerepek várakoznak rá. Közelebb­ről a „Traviata“-ban énekli, november 29-én az idősebb Germont szerepét, december 6-án pedig a „Bánk bán“-ban szerepel. Külön ér­dekessége lesz a fiatal énekes szereplésének a „Traviata“-ban, hogy erre az alkalomra Kolozsvárra érkezik Osemjr Jolly, a hóéul Staatsoper vezetője, hegy meghallgassa Virágos Mihályt. — Próbaéneklésre hívtak Becsbe. Ari. kellett azonban válaszolnom, hogy a jelen­legi útlevél viszonyok között nehézségekbe ütközik az utazás. így aztán Oscar doily jön Kolozsvárra. — Becsbe akarják szerződtetni? — Úgy gondolom, inkább csak vendégébe- replMröl lenne szó. — Miben lép fel közelebbről ? — December folyamán valószinWleg a „Se­villai borbóly“-t fogom énekelni, majd » „F»KSt“-bó! Valentint. A fiata', rokonszenves énekes ezután mes­tereiről, Palotay Árpádról és B«danovtts Máriáról beszél. — Mindent nekik köszönhetek és most nagyon hálás vagyok Vaszy igazgató urnák, hogy lehetőséget nyújt a számomra. Igazán nagy öröm egy ilyen kiváló muzsikussal együtt dolgozni és tőié tanulni. N. Benkő Sándor neve előtt az „N“ betű azt jelenti, hogy nagyrépoltf. A fiatal tenorista ugyanis er­délyi seármazásu. Az idén szerződött Ko­lozsvárra s alig melegedett meg, máris fő­szerepet kapott, méghozzá Wagner-főszere­pet. Erik, a vadász szerepét énekelte „A bolygó hollandiéban, igen szép sikerrel. A kritika egyhangúlag megállapította, hogy tehetséges, nagyjövőjü fiatal énekes, akit képességei predesztinálnak a Wagner-sze- repekre. A bemutatkozás felöl érdeklődünk. ( — Bizony nincs mit tagadnom, alaposan drukkoltam. Éppen ezért fokozottan Őrötök, hogy a közönség szeretettel fogadott. Na­gyon jól esett a taps. Ezután elmondja, hogy a Zeneakadémia elvégzése után, két esztendővel ezelőtt, ka­tonai szolgálatra vonult be, de miután Pes­ten szolgált, tovább képeztette a hangját. — Mik a tervei ? — Dolgozni, tanulni. Tudom, hogy ha igazi Wagner-énekes akarok lenni, még na­gyon sokat kell tanulnom. Erre itt Kolozs­várom komoly lehetőség nyílik s nagyon bol­dog vagyok, hogy innen indulhatok el. — Mik lesznek legközelebbi szerepei ? — Közele’obrő1 a „Carmen“ uj szerepoe®- tásában Don Jósét fogom énekelni. Partne­rem Iíőrinez Zsuzsa lesz. Nemsokára Twrri- dut énekelem a „Pa raszt1;ec»iilet“-ből. — - Vágyai ? — Még az idém elénekelni Walter! a „T»nnhäuser“-böl és jövőre . . . jövőre ta­lán a „LohengTin“-t. (—)--------- aiiaj—■■ -------------­Bent kell különleges engedély idcgennYelyü műkedvelői előadások relézéséhez Budapest, november 25. A belügyminisz­ter adott eset kapcsán közölte az alárendelt hatóságokkal, hogy a kultuszminiszter az idegennyelvü műkedvelői előadások rendezé­sét a jövőben nem kívánja előzetes enge­délyhez kötni. Az idegennyelvü műkedvelőt előadások engedélyezésénél Ugyanúgy, mint a magyarnyelvű előadásoknál, a rendőrható­ságoknak csupán a műsor fokozottabb el­lenőrzéséből kiadott rendelkezések szcmelőtt tartásával keh eljárniok. (Magy. Tud.) ROBERT DK TRAZ: FÉNY — Révai kiadás — A két háború közötti fiatalságról szól ez

Next

/
Thumbnails
Contents