Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-25 / 267. szám

CsUiörtölc

1943. november 25

Ára te tmér

Jf t*»T (•*

'i ii • « i

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ftS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

Berlin lukcsssága

példátlan eréllyel vette fel a küzdelmet a második brit légitámadás veszélyeivel

Mcmstein tábornok csapatai Kievtől nyugatra újabb nagy szovjet erőket zártak körül

Ötnaposra tervezik Roosevelt, Sztálin és Churchill találkozóját

„Az európai háború csakhamar politikai szakaszába lép" — jósolja az Echo de Algir

flz „Observer“ feltünéstkeltő cikkben válaszolt az „lzvesztija“-nak

ÚJABB TERRORTÂMADĂ8 érte szerdára | virradó éjszaka a német birodalmi fővárost. Több városrészben súlyos tüzek keletkeztek és ismét sok lakóház, középület, templom, közjóléti intézmény, műemlék esett áldozatul az angolszász bombáknak, annak ellenére, hogy a németek jóelőre hathatós légvédelmi intézkedéseket tettek és az egész lakosság odaadó közreműködésével nyomban megkezdték a harcot a tűzvészek megfékezésére és az áldozatok kimentésére. Német hivatalos jelentés szerint az elhárítás 19 ellenséges repülőgépet pusztított el.

A Német Távirati Iroda jelentése hangoztatja, hogy az angolszász cselekedetet éppoly kevéssé lehet katonai megfontoVis eredményének mondani, mint az előző hasonló támadásokat. Ezzel Anglia adós-számlája ismét jelentékenyen emelkedett. E támadás, mint az okozott pusztítások kétségtelenül bizonyítják, csaknem kizárólag Bellin lakott részeinek és művészeti intézményeinek szólt. A sürünlakott negyedekben a pusztulás természetesen meglehetősen jelentős és a lakosság körében az áldozatok száma, sajnos, nagy. Az áldozatok csaknem kivétel nélkül nők, idősebb, már nerh hadi- szolgálatra köteles férfiak és hadifoglyok, amint a háborús viszonyokból következik. Ezeknek szólt tehát elsősorban az angolok megfélemlítő támadása.

— Az angolok azonban biztosak lehetnek abban — folytatódik a jelentés —, hogy minden megölt nőt, minden kórházi beteget, minden gyermeket és férfit, éppoly gondosan feljegyzünk, mint minden egyes meggondolatlanul elpusztított épületet, amely polgári, vagy művelődéstörténeti célokat szolgál. Ezek az áldozatok és pusztítások bűnhödést követelnek, követelik annak a számlának a benyújtását, amely a német városok elleni támadásokkal gyűlt össze. A megtorlás kemény lesz, de igazságos büntetés mindazokért a gonosz tettekért, amelyeket az angolok a német polgári lakosság ellen végrehajtottak. Elég gyakran figyelmeztettük az angolokat, amit azonban nem vettek figyelembe. Ha azonban a bünhődés napja elkövetkezik, az angol népnek nem szabad emiatt panaszkodnia, mert maga idézte elő a barbárságot.

A „Tribune de Geneve“ berlini tudósitója a csodálat és a tisztelet hangján ir a berlini lakosságnak a keddre virradó éjszaka lefolyt légitámadás alkalmával tanúsított nagy nyugalmáról és áldozatkész segítő készségéről. Az alacsony felhőzet, az eső, a csillagtalan égbolt, a nehéz angol négymotoros bombázók számára lehetetlenné tették a célzást. Mint a svájci tudósitó írja, o szó igaz értelmében vett terrortámadásról volt szó. A lakosság még a támadás alatt elhagyta az óvóhelyeket és minden panasz nélkül, példátlan eréllyel és bámulatraméltó kötelességtudással az emberek ezrei vettek részt az oltási és mentési munkálatokban.

ROOSEVELT, SZTÁLIN ÉS CHURCHILL TALÁLKOZÁSÁRÓL az amerikai sajtó egyre több részletet közöl. A Budapesti Tudósitó newyorki jelentése szerint amerikai jólértesült körök úgy tudják, hogy a Churchill—Roosevelt—Sztálin tanácskozást ötnaposra tervezik. Az értekezlet kétszakaszos lesz. Az első szakaszban csak Churchill és Roosevelt fog tárgyalni, Sztálin csupán az értekezlet második részében jelenik meg, washingtoni indokolás szerint azért, hogy Moszkvából való távolléte minél rövidebb legyen, mert személyesen vesz részt a hadműveletek Irányításában.

Az United Press úgy tudja, hogy még egy harmadik szakasz is következik ezután és ennejk során Roosevelt és Churchill a Sztálinnál folytatott tanácskozás után máshol találkoznak CsangkájsekkeL A találkozó helyéről és Idejéről a lapok semmit sem közölnek, de általában az a vélemény, hogy a résztvevők már el is indultak a tanácskozás kijelölt színhelyé felé.

Az angolszász lapok misztikus jóslásokat tesznek bekövetkező nagy eseményekre, azt azonban nem jelzik, hogy ezek katonai, vagy politikai jellegűek lesznek. A legtöbb londoni lap leközli az „Echo d’Algir“ című lap kijelentését, amely szerint az európai háború csakhamar politikai szakaszába lép. — A helyzetben —- mondják Londonban — bizonyos változások következtek be, amelyek az időpontok előbbrehelyezését teszik szükségessé, amennyiben olyasvalami történt, aminek bekövetkezését csak későbbi időpontra várták. Hogy mi rejlik ezek mögött a dodonai szavak mögött, természetesen nem lehet tudni. Nagyon valószínű, hogy az idegháboru egyik újabb fegyveréről van szó.

Ugyanilyen jellegűek azok a cikkek is, amelyek a kisállamokkal kapcsolatban az angol sajtóban megjelennek. Az „Observer“ az angol-orosz kapcsolatokról ir cikket s ebben utal az „Izvesztija“ cimü orosz lapnak az európai kisállamok szövetsége elleni kijelentéseire. Oroszország jogosult arra, — irja az „Observer“, — hogy elutasítsa az ilyen szövetséget, ha az a Szovjet ellen irányulna, de Oroszországot meg lehet nyugtatni a veszéllyel szemben, ha Anglia szilárd meggyőződéssel jár elől az egyesített Európában és egyidejűleg megerősíti azokat a kötelékeket, amelyek Oroszországhoz és Amerikához fnzilt. A baráti Anglia kezeskedhet Oroszországgal szemben a baráti Európa felől, ha Oroszország elfogadja az egyéges béketeremtő akciót a rendezetlen és meggyötört kontinensen. A brit politika — irja a továbbiakban az „Observer“ — éppen ellentéte az orosznak, amennyiben évek óta kedvezően Ítéli meg az államszövetségek létrehozását.

Mig az egység és az egyetértés megvolt az európai államok között, addig, évszázadokon át az európai stabilitás forrásai voltak, mig az utóbbi időkben a politikai széttagoltság miatt bizonyos tekintetben bizonytalanságot és politikai erőtlenséget jelentettek. Ebben az 1919-i békék létrehozói legalább annyira hibásak, mint maguk ezek a nemzetek. Éppen ezért hirdette Churchill azt a tételt, hogy ezeknek a „csatlós államoknak" lehetőséget kell adni, hogy jövőjük biztosításához hozzájárulnak, mig az „Izvesztija“ most azt követeli, hogy ölt sem sv.í> bódulhassanak a háborúban való ré- / :• » ’mvetkezményeitől, E tekintetben — irja az „Observer“, — alapvető éo komoly nézeteltérések állnak fenn köztünk és Oroszország között, amelyeket nem lehet egyszerűen áthidalni. Oroszország talán, amely egymagában is kontinenst jelent, megengedheti magának a középeurópai államok ellenséges érzületét, Anglia azonban, amely Európa részének tekinti magát, ezt nem teheti meg.

A svájci „Basler Nachrichten“ londoni tudósítója az „Observer“ cikkéhez a következő megjegyzéseket fűzi:

— Szándékosan meglehetősen bőven ismertettük az „Observer“ vezércikkét, minthogy a cikk alapvető jelentőségűnek látszik. Azt a benyomást kelti, mintha kezdetét akarná jelenteni olyan politikának, amely aranyhidat épM, azok számára, akiknek Churchill megígérte, hogy lehetőséget fognak nekik adni a jövendőjükhöz való hozzájárulásra. Feltűnő természetesen az is, hogy a cikk egyetlen szóval sem emliti Franciaország szerepét a jövendő Európában.

Hasonló hangon szólalt meg Law angol áUamminiszter is a külföldi sajtó képviselői előtt szerdán adott nyilatkozatában. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a moszkvai értekezleten nem létesítettek olyan angol— orosz—amerikai szövetséget, amelynek a világ feletti uralkodás lenne a célja és nora készítettek terveket Moszkvában a kisebb nemzetek feletti uralkodásra. Mit jelentenek akkor azok a kijelentések, hogy az „angol vezetés alatti Európa“ nem jelentene veszedelmet Oroszország számára? Lehet, hogy nem készítettek terveket, de ez csak azt mutatja, hogy nem akartak hozzányúlni ahhoz a kényes kérdéshez, hogy közülök ki is legyen az ur Európában és hol legyen az érdekek határa?

Nagyon érdekes ezzel kapcsoaţban a „Pester Lloyd“ stockholmi tudósítójának jelentése. Eszerint az oroszok erős nyomást gyakorolnak az Egyesült Államokra abban az irányban, hogy szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Finnországgal. Moszkva szerint a finnek azért nem hajlandók a feltétel nélküli fegyverletételre, mert bizonyos mértékben maguk között érzik az Egyesült Államok támogatását. A szovjet egyáltalában nem hajlandó a jelenlegi finn kormánnyal tárgyalni, csupán egy olyannal, amely az ő kedve szerint való.

A helyzet ebből nyilvánvaló. Moszkva azt követeli szövetségeseitől, hogy teljesen vegyék te kezűket azokról a kisállamokról,

amelyeknek országát Moszkva a maga érdekterületének tekinti és ezeket semmiképpen se támogassák. így fest valójában az európai ujjárendeaés terén hirdetett „angolszász—szovjet együttműködés“.

A kisállamok szövetségére vonatkozó kérdésekkel különösen élénken foglalkoznak az északi államokban, ahol az északi szövetség gondolata hagyományos. Ezzel kapcsolatban a „StockheV — Ţi drangen“ megállapítja, hogy a Szó-j; tu> ' >1939 óta két alapvető hibát követett el.

Az első hiba az volt, hogy Oroszország 1939 októberében olyan súlyos feltételeket szabott Finnországra, hogy a téli háború elkerülhetetlenné vált. A másik hibát akkor követte el, amikor a téli háború után állást foglalt az északi államok szövetsége ellen. Az oroszok ezzel megakadályozták azt, hogy Finnország Svédországhoz közeledhessék. A Szovjetunió sokkal többet használt volna sóját érdekeinek, ha a moszkvai konferencián és utána is kevésbbé éles hangon foglalt volna állást egy északeurópai tömörülés terve ellen. Az oroszok csak nyerhetnének azzal, ha mérsékelnék követeléseiket.

A lengyelek szigorúan ragaszkodnak régi határaikhoz. Az emigráns lengjél kormány kijelentette, hogy a szovjet hadsereg nem a lengyel kormány szövetségeseként hatolna be lengyel területre, akkor az ottani lengyelek részéről fegyveres ellenállásra találna. Az Egyesült Államok fővárosában ezt a kijelentést úgy értelmezik, hogy az majdnem lüvatalos követelés jellegű a lengyel—szovjet diplomáciai viszony felvételére.

Egyre határozottabb alakot öltenek azok a hírek, hogy a szövetségesek szorosabb együttműködést szeretnének biztosítani a moszkvai szovjet főparancsnokság és a londoni angolszász főparancsnokság között. A brit hírszolgálat jelentése szerint Washingtonban már beható megbeszélések is folynak erről a kérdésről. Ugyanez a jelentés úgy tudja, hogy Marshall tábornok lesz az egész angolszász haderő főparancsnoka és főhadiszállását Londonba rendezik be. Vezérkarában a szovjet hadsereg tisztjei is helyet kapnak. Eisenhowert visszahívják a tervek szerint Washingtonba Marshall helyére, amerikai vezérkari főnöknek és másra bízzák a Földközi-tengeri haderő főparancsnokságát.

*

ÚJABB SIKER KÍSÉRTE KIEVTOL NYUGATRA A NÉMET FEGYVEREKET. A német csapatoknak nagyobb ellenséges erőket sikerült körülzárni, sok fegyvert zsákmányoltak és foglyokat ejtettek. Manstdn tábornok _ hadosztályai töretlen harci erővel folytatják hadműveleteiket és azok hatása már érezhető. A Szovjet kénytelen erejét átcsoportosítani, a kievi területtől északra fekvő szakaszokról von el csapatokat s elkeseredett támadásokban igyekszik ellensúlyozni a német intézkedő-