Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-19 / 262. szám

1943. NOVEMBER 19. 3 KtlttlUjSKG Teleki Béla gráf interpellációja után Ghyczy külügyminiszter bejelentette, hogy a délerdélyi magyar iskolák bezárása ügyében tárgyalások folynak a román kormánnyal Gntcza Lipót és Forgács József dr. — a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetettjei Kolozsvár, november 18. A Hivatalos Közlöny egyik legutóbbi száma közli, hogy Kormányzó Urunk Uracsa Lipótvárosi ta­nácsnokot és Forgács József d™t, Kolozs- yármegye főjegyzőjét a Nemzetvédelmi Ke­reszttel tüntette ki. Grucza Lipót az erdélyi kisebbségi élet egyik élharcosa volt. A meg­szállás nehéz esztendei alatt mindenütt ott volt, ahol vigasztalni és bátorítani kellett. A hazatérés óta a város iparügyi osztályát Vezeti nagy körültekintéssel és hozzáértéssel. Forgács József dr. vármegyei főjegyző Szász Ferenc dr. vármegyei főjegyző örökét vette át annak alispánná történt kinevezése után. Mint a törvényhatóság második tiszt­viselője éjt-napot egybetéve dolgozik, hogy a megszállás sötét nyomait eltörölje a haza­tért Kolozs-vármegye területén. A Nemzet- védelmi Kereszt két kitüntetettjét számosán keresték fel szerencsekivánataikkal tiszte­lőik és barátaik köréből. E/ísmerő oklevéllel tüntetett ki a kul/uszm/nisz- téri um egy kolozsvári kisiparost Kolozsvár, november 18. Kitüntető és megérdemelt elismerésben részesült a ko­lozsvári magyar kisiparos-társadalom egyik derék és törekvő tagja: Foiberth Gyula diszmü-szobafestő és mázolómesternek di­csérő oklevéllel köszönte meg a kultuszmi­nisztérium azokat az odaadó munkálatokat, amelyeket a kolozsvári Nemzeti Színház nézőterének és belső helyiségeinek kifesté­sével az ország második müintézete szép­ségének emelése érdekében végzett. Nem kell lokálpatriótáknak lennünk, hogy megállapítsuk, a kolozsvári Nemzeti Színház mai állapotában, belsejének nemes és tiszta pompájával, szinte első helyen áll aas egész országban. Elismerik ezt a szín­ház budapesti, sót külföldi vendégei is. Ez pedig nem is nagy mértékben, hanem egye­dül Foiberth Gyula érdeme, aki a kolozs­vári Nemzeti Színház megnyitása előtt nem kevesebb, mint hét hónapon keresztül, éjjel- nappal, állandóan egész sereg munkással, minden erejét megfeszítve, fáradozott azon, hogy a kivonuló megszállók által olyan si­ralmas állapotban hagyott színház, újból méltó hajléka legyen a nagy magyar ha­gyományokat őrxő erdélyi színjátszásnak. Foiberth Gyula ízlését nagymértékben fej­lesztették azok az évek, amelyeket — mü- véssnöveadék korában — a budapesti Kép­zőművészeti Főiskolán töltött. Anyagi okok késztették annakidején, hogy gyakorlatibb pályára lépjen, de itt is „kifutja“ művészi hajlamait. Ennek beszédes bizonyítéka a fenntebb említett oklevél, amelyet vitéz Haász Aladár dr. miniszteri osztályfőnök, Ottó László dr. miniszteri tanácsos és báró Kemény János főigazgató nyújtottak át a színház irodájában a méltán boldog kolozs­vári kisiparosnak. Az elismerő oklevél kiemeli, hogy Fo*- berth Gyulát nem vezette nyerészkedés, amennyiben a munkálatokat saját anyagi érdekelnek feláldozásával hajtotta végre. Fed berth Gyula magas helyről jövö elisme­rése nemcsak a derék kolozsvári kisiparos­nak szól, hanem személyén keresztül az uj magyar szellemnek is. Taibólőrésl ValáltaL az olasz IfommunitláL 40 ^Movalsnalt holttestén Milánó, november 18. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Trieszt közelében Pisino mellett egy pin­cében >tO meggyilkolt ember holttestét ta­lálták meg. Mindegyiken tarkólövés látható. A holttesteken semmiféle ruha sincs. Min­den bizonnyal kommunisták cselekményéről van szó. Ezerszámra pusztítja az éhhalái India lakóit Amszterdam, november 18. (MTI) A Né­met Távirati Iroda jelenti: Mint a brit hirszolgálati iroda jelenti Kalkuttából, a városi kórházakban kedden 59 ember halt éhen. Napközben 108 Ilyen beteget hoztak a kórházakba. Hétfőn 56 halt meg betegségben és 106 éhen. A no­vember 13-át megelőző két héten az utcá- kon 1113 éhenhalt embert szedtek össze. A kórházakban 11H hindu halt meg. Ugyan­ebben az időben különféle betegségek követ­keztében 3835 ember pusztult el, míg a mult esztendőben ugyanebben az időben két hét (Clatt 1S90 volt a halálozások száma. Budapest, november 18. Legutóbbi szá­munkban röviden megemlékeztünk már ar­ról az interpellációról, amelyet Teleki Béla gróf, az Erdélyi Párt országos elnöke ter­jesztett a képviselőház elé a délerdélyi ma­gyarság sérelmei tárgyában. Tekintettél a kérdés nagy fontosságára, szükségesnek tartjuk az interpellációt teljes egészében Is­mertetni. — A mult hónap első napjaiban — mon­dottá — az egész magyar közvélemény meg­döbbenéssel, de egyben súlyos megbotránko­zással értesült arról a tényről, hogy a ro­mán kormány Délerdélyben három magyar felekezeti középiskolát, a nagyenyedi Beth­len Kollégium főgimnáziumát, a brassói Re­formátus Kereskedelmi Fiú Középiskolát és ugyanott a Kereskedelmi Leánytanfolyamot, valamint a brassói Református Leány Al­gimnáziumot bezáratta, illetve működési engedélyét megvonta. (Heves felkiáltások a Ház minden oldaláról Hallatlan! Hallatlan!) Az interpelláló képviselő a továbbiakban hangoztatta, hogy nyomban távirattal for­dult a miniszterelnökhöz, de megmozdult az egész erdélyi társadalom, elsősorban a ko­lozsvári főiskolai hallgatók, amikor déler­délyi testvéreik eme újabb zaklatásáról ér­tesültek. Szükségesnek tartja, hogy ezt a Ház plé­numában is szóvátegye, mert ez a hallatlan eset nem egyedülálló, szórványos eset, ha­nem egyik láncszeme azoknak a sorozatos intézkedéseknek, amelyekkel a román kor­mány pokollá kívánja tenni a délerdélyl testvérek életét. Teleki Béla gróf interpellációja további részében számadatokra támaszkodva ki­emelte, hová romlott a délerdélyi magyar iskolák helyzete és hangoztatta, hogy a mult évben körülbelül 185 felekezeti iskolá­ban tanítottak magyarul körülbelül 290 ta­nítóval és a délerdélyl magyarságnak né­hány felekezeti középiskolája, tanítóképző­je és teológiája volt. Más iskolákban n;a- gyarnyelvü oktatás nem volt. Az állami is­kolákban a korábbi magyar tagozatok is — értesülése szerint — mind megszűntek. Délerdélyben a magyar gyermekek egy harmada tanulhat csak magyár nyelven A dél erdélyi magyarság számát 400000- re teszi és abból indul ki, hogy ha 250 lé­lekre 60 tanköteles gyermek esik, akkor Délerdélyben 1600 magyar tanerőre lenne szükség, amiből a mult évben úgyszólván csak 290 volt, tehát 1.300 hiány van. Déler­délyben a magyar lakosság gyermekeinek csak egyharmada tanulhat anyanyelvén. Ez az eredménye annak a céltudatos elnyomó román iskolapolitikának, amely Északerdély felszabadítása óta fokozott mértékben zá­ratta be magyar iskoláinkat és üldözte ki tanítóinkat. — Északerdélyben ugyanakkor — ahol körülbelül egy millió román és elrománosi- tott magyar él — a mult évben 642 állami népiskolában volt a tanítási nyelv tiszta román, 489 Iskolában vegyes, tehát magyar és román. így összesen 1131 népiskolában tanulhat a román fiatalság saját anyanyel­vén. A tisztán román nyelven tanítók szá­ma 1868, mig 289 vegyes oktatási nyelven, tehát magyarul és románul tanított. Ebből összesen körülbelül 700 a román nemzetisé­gű. Vannak román tannyelvű középiskolák és megvannak a román tanítóképzők és teo­lógiák i\. — A felszabadulás után a magyar kor­mány a népiskoláknál azt az állapotot tar­totta fenn, amit itt talált, tehát felekezeti iskola maradt ot, ahol a felszabaduláskor ilyen volt és állami iskola ott, ahol Ilyen jelleggel működött. A négy görögkatolikus román felekezeti népiskola, amely a meg­szállás alatt, mint ilyen megmaradt, ma is továbbfolytatja munkáját. Ha a románok a megszállás éveiben az államnak adták át felekezeti iskoláikat és a magyar állam azokban, mint állami iskolákban a román­lakta vidéken román nyelven taníttat és ezt az ál'apotot kivánja fenntartani a háború végéig, helyesen és igazságosan jár el és messzemenően méltányolja a román nem­zetiségi szempontokat. „Az állandó bizonytalanság megölője a magyar kulturmunkának“ — A legfőbb különbség azonban — foly­tatta Teleki Béla — nem is a számarány­ban, hanem abban mutatkozik, hogy nálunk jogállapot, szabadság éa igazság van. Min­den román szülő tudhatja, hol milyen is­kola működik és milyen nyelven tanulhat a gyermeke? Délerdélyben azonban az ál­landó bizonytalanság megölője a magyar k utturmu n kának. Ma itt, holnap ott zárnak be egy-egy magyar iskolát és ha egyik­másik he'yen néha engedélyezik Is az isko­lák működését, a damokleszi kard anan- dóan ott lebeg valamennyi felett. — A románnyelvü oktatást nálunk az ál­lam végzi és fizeti a körülbelül 700 román nemzetiségű tanítót is. Míg odaát az állam egy vasat sem áldoz és a magyarság a maga filléreiből tartja el a tanítókat. Tudomása szerint tárgyalások folytak a magyar ée a román kormány között bizo­nyos Iskolaügyi kérdésekben. Ugylátszik, hogy a románok e tárgyalásokat akarták elözöen befolyásolni, másszóval presszio­nálni a három középiskola bezárásával. Példátlan ez a durvaság, amely minden okot és ürügyet felhasznál arra, hogy dél- erdélyi magyar életünket hátrábbszoritsa és felháborító az a rosszhiszeműség, amely minden, a magyarságunk ellen elkövetett atrocitást retorziónak akar feltüntetni. — Mint már említettem — folytatta be­szédét Teleki Béla gróf — a magyar Isko­láknak ez az állandó zaklatása nem egyedül álló tünet, csak részlete a délerdélyi ma­gyarság életének lehetetlenné tevésének. Ismerjük a munkaszolgálat embertelen, szovjet módszerekre emlékeztető rendszerét Romániában. Nálunk is van munkaszolgá­lat, de az megfelelő elszállásolással és élel­mezéssel jár. Ugyanakkor a román munka­szolgálat a rossz elhelyezés, a rossz élelme­zés és bánásmód miatt olyan súlyossá és elviselhetetlenné vált, hogy az, aki nem akar a munkatáborokban elpusztulni, átszö­kik a határon, teljes bizonytalanságban, az anyagi és erkölcsi romlás utján hagyván családját. Az interpellációt a Ház minden oldalán többször szakították félbe tiltakozó felkiál­tások. Általános érdeklődés közepette ezután Ghyczy Jenő külügyminiszter emelkedett szólásra és a következőkben válaszolt: — A román kormány folyó évi október hó elején a nagyenyedi Bethlen-kollégium főgimnáziumában, a brassói református leánygimnáziumban és a brassói fiú felső­kereskedelmi és leány-felsőkereskedelmi is­kolákban elrendelte a tanitás felfüggesztését. A román kormány intézkedésének az előz­ménye az, hogy az erdélyi és a keleti ré­szeknek az anyaországhoz való visszacsa­tolása után a román kormány ismételten kérte a felekezeti oktatás bevezetését. Mél- tóztatnak emlékezni arra, hogy a román kor­mány a trianoni szerződés által hozzácsa­tolt területen a görögkatolikus és a görög­keleti felekezeti oktatást államosította. A magyar kormány a visszacsatolt területen az iskoláztatás terén ezt az állapotot vette át és tartotta fenn. A román nemzetiséget tehát semilyen sérelem nem érte azzal, hogy a felekezeti oktatás a mai napig nem ve­zettetett be, mert nem nevezhető most ki­sebbségi sérelemnek az a rendszer, amely fennállott akkor ts, amikor a román nemze­tiség többséget alkotó nép volt. — A felekezeti oktatás benemvezetése Északerdélyben azért sem lehet nemzetiségi sérelem, mert a román nemzetiség számára biztosítva van, hogy népiskolai és középis­kolai tanulmányait anyányetvén végezhesse. Nagyon nehéz azonban párhuzamot vonni az iskolakérdésben az északerdélyi és a dél- erdélyi helyzet között, mert Délerdélyben magyarnyelvű oktatás kizárólag a még meglévő és az ottani magyarok által fenn­tartott, körülbelül 180 felekezeti iskolában történik. Magyarnyelvű állami iskola Dél­erdélyben néhány elenyészően csekélyszámu állami iskolán kivül nincs, de a magyar- nyelvű oktatás ezekben az iskolákban is úgyszólván csak papiroson van meg, mert az ott oktató tanítók nagyrésze alig tud magyarul. Ezzel szemben Északerdélyben a román nemzetiség számára a magyar állam tart fenn ezernél is több népiskolát. — Minden nép számára az anyanyelven való oktatás egzisztenciális kérdés. Ha tehát a román kormány Délerdélyben a magyar iskolákat bezárja azzal az Indokolással, hogy Északerdélyben felekezeti oktatás nincs, az ott élő véreinket egzisztenciájukban rendíti meg, amivel szemben sem a magyar közvé­lemény, de méginkább a magyar kormány közömbös nem maradhat. (Viharos taps. Helyeslés.) — A magypsr kormány IiiIiWiiWMibi Teleld Béla gróf interpellációja további során még kiemelte az állatrekvirálásokra vonatkozó legutóbbi román intézkedést. Néhány nappal ezelőtt kizárólag magya­roktól rekviráltak szarvasmarhát és te­nyészállatokat, olyan gazdáktól is, akiknek egyeMen tehenük volt. A kíméletlen intéz­kedés jellemzésére elég megemlíteni annyit, hogy a lefoglalt állatokért kllogramonként élősúlyban — magyar pénzben kifejezve — két és fél fülért fizettek. „Ha más eszköz nem marad hátra ...“ — A miniszterelnök ur — mondotta grőf Teleki Béla — Itt a Házban helyesen mon­dotta, hogy mi nem akarunk a viszonosság elvére helyezkedni, hogy nem volna a ma­gyar állam szempontjából helyes, észszerű és a hagyományos politikához méltó, ha azért, mert Délerdélyben sanyargatják test­véreinket, mi idehaza a román nemzetisé­gen toroljuk meg ezeket a sérelmeket. De ugyanezen a helyen mondotta a miniszter- elnök ur azt is, ha semmi más eszköz nem marad hátra, végső esetben mégis csak ehhez leszünk kénytelenek nyúlni. — Románia ugyanannak a szövetséges­nek oldalán áU, mint mi. Tűrhetetlen, hogy iragasabb szempontok diktálta fegyelme­zettségünkkel visszaéljenek és míg ml az emberiesség elvét tartjuk szem előtt, ko­holt mesék retorziójaként magyarságunkat odaát irtsák. — Interpellációnk célja éppen az — fe­jezte be felszólalását Teleki Béla gróf — hogy kérjem a miniszterelnök urat és a kül­ügyminiszter urat, még fokozottabban kö­vessenek el mindent a kiszolgáltatott dél- erdélyi magyarság védelmében és ha a kul- turadiktálta eszközök nem használnak, a legerősebb eszköztől se riadjanak vissza ennek biztosítása érdekében. tárgyalásokat folytat a román kormánnyal és talán éppen most, amikor itt beszélek, helyettesem átnyújtja az itteni román kö~ vetnek azokat a javaslatokat, amelyeket az 6 javaslatukra válaszként adunk, A magyar kormány nagyon reméli, hogy az iskolakér­désben kedvező eredményekhez juthat a román kormánnyal, már csak magasabb szempontok tekintetbevételével Is és ez­által talán újra megőrizhető lesz az oktatás azokban az iskolákban, amelyeket felszóla­lásom bevezetésében említettem. — Az állatrekvirálásokra vonatkozóan azt vagyok bátor válaszolni, hogy az intéz­kedésről tudomást szereztünk. Arról, hogy milyen körülmények között folyik — állító­lagos retorzió címén — Délerdélyben az állatrekvirálás, haladéktalanul értesültünk, de nyomban értesítettük a román kormányt is arról, hogy mi is hasonló eszközökhöz fogunk fordulni. Számszerű adatokat még nem mondhatok, mert külképviseletünktől még nem érkezett be részletes jelentés. — Kérem válaszom tudomásulvételét. A minisztert beszéde elmondása után a Ház tagjai lelkesen megéljenezték. A kül­ügyminiszter beszéde után a sorrakerülő interpelláló képviselők interpellációjuk el­mondását egyöntetűen elhalasztották, mire Tasnádi Nagy András elnök röviddel 8 óra előtt az ülést berekesztette. O.T.B.A. logoff fogszakorvosi eHátósa Kolozsváron Kolozsvár, november 18. A m. kir. Pénz­ügyminisztérium 49.789/1943. III. b. 70. szám alatt a kolozsvár területén és kolozs­vári járásban lakó OTBA. igényjogosultak részére fogszakorvos! ellátást rendszeresí­tett és ezen munkálatok elvégzésével a kö­vetkező fogorvosokat bizta meg: I—II. körzet: Dr. Benedek József, Kos­suth L. utca 5. szám II. emelet. III—IV. körzet: Dr. vitéz Csutak Mihály, Kossuth L. utca 24. szám I. emelet. V—VT. körzet M.-né Dr. Jakab Judit, Jó­kai utca 3. szám. I. emelet. VII. körzet és kolozsvári járás: Dr. Sipos Tibor, Petőfi utca 7. szám. (Rendelések ideje délután 3—5 óráig.) Igényjogosultak a szakorvosi szolgáltatá­sokért csupán az önköltségi díjszabásban megállapított térítéseket tartoznak a fog- szakorvosnak megtéríteni. Jó ARC ÉS JÓ HIRDETÉS AfaAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK ' C*lk'f'C2tY liülügpYmsnisxfor válasza

Next

/
Thumbnails
Contents