Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-18 / 261. szám
KuiTittnXG * IMS. NOVTTtfliElt 18. „Meg kell nyernünk a szeretet csafáját a fagy és a zimankó ellen V Inczédy-Joksman Üdüli dr. főispán érdekes nyilatkozatban világított rá a téli ruhasegély mozgalom lényegére jük közbe — hogy újabb jótékonysági akcióba kell belekapcsolódnia. Sokan azonban még mindig tájékozatlanok abban a tekintetben, hogy miképpen, mi módon vegyenek részt a Tízes Szervezet utján lebonyolítandó akcióban? Erről szeretnek tájékoztatni a város áldozatkész rétegelt a mozgalom leg- iHetékeeebb tényezőjének elgondoláséi alapján. „Nem a megszokott jótékonykodást kérjük!“ örvendek ■— mondja Incsédy-Jokxman dr. főispán —, hogy az újságíró közbeszólása alapján rávilágíthatok a most elindított téli ruhasegély akció lényegére. Mindenekelőtt egy félreértést szeretnék eloszlatni. Rá kell mutatnom arra a leghatározottabban éa a legöszintébben, hogy amikor Kolozsvár szegényeinek téli felruházása gondolata testet öltött, new a megszokott, szabványos jótékonykodást kérjük és igényeljük a város polgáraitól. Senki ne higyje, hogy hasznavehetetlen rongyaitól akarjuk megszabadítani, senki ne essék tévedésbe, hegy limlomokat fogunk lakásáról ingyen elszállítani. Itt — folytatta a főispán emeltebb hangon — komoly, súlyos áldozathozatalra szólítottuk fel a város minden olyan polgárát, akinek van, a város olyan polgárainak érdekében, akiknek nincs. Akármilyen rosszul Is állunk ruházkodás tekintetében, mégis biztosra veszem, hogy minden családban akad egy-egy felesleges, nélkülözhető, de még mindig jó állapotban lévő, viselhető, céljának megfelelő ruhadarab, öltöny, fehérnemű, letett cipő. Azt kérjük, mert rongyokkal, limlomokkal senkit sem óvhatunk meg a közeledő tél szenvedéseitől. — És ha valaki pénzzel akarja megváltani az adományt ? — Éppen az mutatja a mozgalom mély szociális jellegét — mondotta Inczédy-Joksman dr. főispán , hogy ezúttal pénzzel senki sem válthatja meg magát. Néhány pengős adománnyal senki nem mentesülhet a város minden egyes polgárára nehezedő szociális felelősség súlya alól. Pénzzel, sajnos, nőm sokra megyünk. Hiszen ka pénzzel megoldhatnák est a kérdést, egy pillanatig sem volna gondwnk. Mindenki legyen tisztában azzal, hogy ebben az esetben boltból nem tudjuk a város rengeteg szegényét, elesettjét felöltöztetni, tehát a magunkéból kell őket felöltöztetnünk. Itt rejlik az áldozathozatal súlyossága és Kt találjuk meg a mozgalom nagy erkölcsi értékét is. A város minden polgárának komoly lelkiismeretvissgálatot kell tartania és egyben kínosan pontos szekrényvizsgálatot is keB végeznie, hogy szegényeinken segítem tudjunk. Magam akarok ebben eiöljárni a jó példával s bízom abban, hogy éppily példamutató áldozatkészség és kötelességvállalás hatja át a város minden egyes polgárát. — Az az érzésünk — jegyezzük meg —•, hogy ilyen komoly áldozathozatalra még sohasem szólították fel Kolozsvár lakosságát. Vájjon meg tud-e felelni a város polgársága ennek az eddig példátlanul álló nagy követelményeknek ? — Azt hiszem, igen — mondotta bizakodva Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán. Bizonyos vagyok abban, hogy Kolozsvár lakossága mélységesen tisztában van azzal, hogy a háború ötödik évében vagyunk. Ezzel azt akarom mondani, hogy a háborúban egy percig sem lehetünk meg őszinte, cselekvő bajtársiasság Délkül. Amíg katonáink az arcvonalon fegyverrel a kezükben állanak helyt érettünk, nekünk kutyakötelességünk, hogy egymásért itt benn álljunk helyt. Ugyanolyan szoros bajtársiassággal, mint küzdő honvédelnk. ök életük árán is együtt vannak, kitartanak egymás mellett, egymásért. Ugyanígy kell nekünk is együtt lennünk, egymásért lennünk a belső arcvonalon. A mi helyzetünk könnyebb: csak egyéni szem pontjainkból keil egy kis engedményt tennünk, csak az önzés suttogását kell hallatlanná tennünk és azt az áldozatot, amit most nitg kell hozzunk, szívesen és örömmel meg'ioz- zuk. Mielőtt bútort venne okvetlen tekintse meg Woiff Sándor asztalosmester lakberendező butorraktárát Deák Ferenc-u 42. sz. A szeretet csatája Kolozsvár, november 1T. Kolozsvár városának vezetői meleg szívvel és nagy szociális érzékkel vetették fel azt a gondolatot, hogy az ötödik háborús tél szenvedéseitől meg kell menteni a szegényeket és asüklH- ködőket. Ennek a szép gondolatnak megvalósítása érdekében a város társadalmát újabb áldozathozatalra szólítják fel, annak az elvnek szem előtt tartásával, hogy az egész világra kiterjedő háborúban a* elkerülhetetlen nélkülözéseket és szenvedéseket a lehető legkevesebbre korlátozzuk. Mert igaz, hogy az időjárás kivételesen kedvező volt a hőmérséklet szempontjából, de csak napok kérdése, hogy a hideg beköszöntaön s már jóelőre illő is, szüksége* is megtenni a szűk- séges lépéseket, hogy a város szegényebb lakói a télire tisztességes öltözet ruhához, kabáthoz, lábbelihez és fehérneműhöz jussa- nak. Hogy ez a gondolat valóra válhasson, a város vezetői az egyházak, társadalmi érdekképviseletek és a sajtó képviselőinek bevonásával hétfőn délben értekezletet tartottak. Az értekezlet résztvevőit megragadta az őszinte érdeklődés, az a nagy gondosság s az a határozottság, amely Inczédy-Joksman Ödön dr. főispánt e kérdés felvetésében eltöltötte. Mély hatást kiváltó szavai valóban meggyőzték az értekezlet résztvevőit arról, hogy amikor a Tízes Szervezet megbízást kapott a téli ruhasegély akció megszervezésére és lebonyolítására, valóban nem szabványos jótékonykodásra gondolt a város és a vármegye főispánja. A „Keleti Újság“ szerkesztősége szükségesnek érezte, hogy felkeresse Inczédy- Joksman Ödön dr. főispánt, a nemescélu társadalmi mozgalom gondolatának felvetőjét s megkérje: a hétfői értekezleten elmondott szavait bővítse ki s részletesebben fejtse ki, hogy mik az elgondolásai a téli ruhasegély akcióval kapcsolatban. A főispán készséggel állott rendelkezésünkre és munkatársunknak a következőket mondotta: „Sürgősen segítenünk kell . . .“ — Amikor naponta lakásomról a hivatalomba megyek s amikor onnan ismét hazatérek, sokszor megakad a szemem igen hiányos öltözetű, sokszor mindössze néhány rongydarabba burkolt szerencsétleneken. Arra gondoltam, hogy lakásom és hivatalom között mindössze néhány lépés a távolság s ha ezen a rövid utón, a város szivében több ilyen elesett embert látok, bizonyára még nagyobb azoknak a száma a város más pontjain, különösen pedig a szegényebb külvárosokban. S elhatalmasodott bennem a részvét és az együttérzés. Mélyen átéleztem ezekne.k a szegény, nincstelen embertársaknak a sorsát s a lelkiismeretem megszólalt érettük: vájjon szabad-e tűrnünk, hogy embertársaink, felebarátaink a tél küszöbén ilyen hiányos felszereléssel várják a hó és a hideg beköszöntését. Nagyon jól tudom, hogy a ruházkodás kérdése ma a jólkeresö embereket is súlyos gond elé állítja, mert a háború okozta anyaghiányban el sem lehet képzelni a ruházkodás régebbi keretek között való megoldását. Ruhaanyagot még pénzen is sehogy, vagy alig-alig lehet vásárolni, hát hogyne járna rongyokban az, akinek pénze sincs az öltözködés gondjainak megoldására. Ezért vetődött fel bennem az a gondolat, hogy u legszegényebbeken, a legelesettebbeken sürgősen, hatékonyan segítenünk. kell, mert ellenkezik a mai lélekkel és a mai szociális felelősség elvével anúak eltűrése, hogy polgártársaink még a legszükségesebb ruhadarabokat is nélkülözni legyenek kénytelenek. A segítésnek pedig legközvetlenebb és leghatékonyabb módja az. ha megadóztatjuk önmagunkat, ha mindnyájan áldozatot hozunk a közösség érdekeiért s a társadalmi áldozathozatal utján elsimítjuk azt a nagy különbséget, ami a tehetősebb és az egészen elesett között van. Ezért fordulunk újra Kolozsvár mindig megértő és mindig áldozatkész közönségéhez. — A közönség már értesült arról, — vet—————-it—ermmfirr- mi iiinir11 Szamosaidéig I WWÉ—M— í Északerdélyi folyóirat Felelős szerkesztő: Sztojka László. írják: Antal Dániel. Flórián Tibor, Hi ber 1 Győző. Mohi Sándor, Varr ó Dezső, gróf Vass Albert. Szerkesztősé i; ás kiadóhivatal: Dés, Bethlen Gábor utca 17. A Szamosvidék megjelenik havonta és intett az északerdélyi magyar értelmiség lapja., a végvidék) magyar diet egyetemes célkitűzéseiért kizd. Inceédy-Joksman Ödön dr. főispán tájékoztatását a következőkkel fejezte be: — A keleti arcvonalon küzdő honvédőink elsősorban a partizánhordák pusztításait akadályozzák meg. Kérdezem: van-e kegyetlenebb, alattomosabb, aljasabb partizánhorda. min/ az ötödik háborús tél szenvedése és nyomora f Kérdezem: nem kötelessége-e mitiáe?i magyarnak felvenni a harcot ezzel a rémmel és védeni, óvni, menteni előle mindenkit, aki önhibáján kivül nem tud küzdeni, Budapest, november 17. November 13-án. szombaton délben fogadta Bornemisza Géza iparügyi miniszter azt a küldöttséget, amely a Hivatásszervezetben tömörült munkásság néhány időszerű kívánságát adta elő. A küldöttséget Közi Horváth József és Mikó Imre országgyűlési képviselők vezették. tagjai pedig Vida István főtitkár, Sinkó Lajos központi titkár (élelmezési ipar), Csurgai István központi titkár (faipar), Pálffy Tibor körzeti titkár (Kolozsvár) és Holló István vasmunkás (Budapest) voltak. A kívánságokat írásba foglalva nyújtották át a miniszternek, aki nyomban foglalkozott is az egyes kérdésekkel és a munkás-küldöttség előtt ismertette álláspontját. A Hivatásszervezet előterjesztésében mindenekelőtt foglalkozott a munkaügyi felügyelőség kérdésével, kivánta, hogy a munkaviszonyok hatályos ellenőrzésére mielőbb kezdjék meg működésűket a munkaügyi felügyelők, akik mellett munkásokból és ihunkaadókból álló paritásos bizottság is áll. Az erre vonatkozó rendelet végrehajtási Utasításának kibocsájtása is szükséges már. Szót emelt a munkabérmegállapitó bizottságok tevékenységének ujrafelvétele érdekében, hogy a legkisebb bér- megállapitó rendeletek hiányosságait jaharcolni, védekezni? Kérdezem: nem klite- lességünk-e minden erőnket megfeszíteni, hogy a szeretetnek ezt a komoly csatáját az ötödik háborús tél partizánhordái, a fagy és a zimankó ellen diadalmasan megnyerjük? Bízom abban, hogy Kolozsvár szive és józan, lelkiismerete meghozza a gy i~elmet, mint ahogy minden áldozatvállalás esetében már be tudtuk bizonyítani xzo:tál.s hivatástudatunkat és tökéletes egységünket a jó ügyek szolgálatában. vitani lehessen. Nyomatékosan kérte, hogy a gyermek- nevelési pótlék összegét hamarosan újra felemeljék és hogy 1944 január 1-től minden ipari, kereskedelmi és bányász munkásra, — bárhol dolgozik is, — vonatkozzék a gyermeknevelési pótlók. Kérte az iparügyi minisztertől azt is, hogy támogassa a magyar munkás és magántisztviselő társadalom ama kívánságát, hogy a jövedelmiadó szempontjából adómentes létminimum határát legalább évi 6.000 P.-re emeljék fel az eddigi évi 3.600 P. helyett. Ugyanígy a kereseti adó szempontjából adómentes létminimum értékhatárának a heti 20 P.- ről 50 P.-re való minimális emelését is kérte. A küldöttség tagjai ezeken kivül a bérkérdést, közellátási és ruházkodási kérdéseket tárták fel, majd ismertették a mozgalom szervezésében működő 15 munkásfőiskola tevékenységét. A fizetéses szabadság problémáját is taglalták. Válaszában Bornemisza Géza Iparügyi miniszter kijelentette, hogy a Hivatásszervezet által felvetett kérdéseket komolyaknak tartja. A munkaügyi felügyelőségek és az ipar felügyelőségnek kifejlesztésére most kerül sor. Intézkedett, hogy a bérmegállapitó bizottságokat újjá szervezzék és újra működjenek. A bizottságok ugyan egyenlőre nem térhetnek vissza a békebeli rendszer folytatására, azonban fontosnak tartja egyes problémák megoldása szempontjából, hogy a bizottságok munkája valóban, — a Hivatásszervezet kívánságának is megfelelően,— tovább ne szüneteljen. Szándéka, és erre meg van minden remény, hogy a gyermeknevelési pótlék összegét újra emeljék. Erre nemsokára sor kerül. Továbbá teljesen magáévá teszi a küldöttségnek azt .a kívánságát, hogy ne csak a 20 munkásnál nagyobb létszámú üzemekben dolgozók részesüljenek a pótlékban, hanem mindenki. Ennek akadálya a miniszter szerint csupán az. hogy a kisiparosok nem nagyon bírnák az ezzel járó pénzügyi terheket. Minden esetre azon lesz, hogy lehetőleg minden 5 munkásnál nagyobb létszámú műhelyben dolgozó családos munkás kapjon gyermeknevelési pótlékot. Az adómentes létminimumok értékhatárának felemelését ugyancsak indokolt kívánságnak tarja és közli, hogy a kormányzatban meg van a belátás és így kielégítő intézkedés is várható. A közellátási és ruházkodási kérdéseket állandóan fokozott figyelemmel kiséri, hogy az adott háborús nehézségek közepette legalább a legszükségesebbek meglegyenek. Rátérve a fizetéses szabadságok problémájára, megállapította, hogy a Hivatásszervezet kívánságát külön vizsgálat tárgyává teszi. A küldöttség előtt tett kijelentések nyomán most már a Karácsony és Újév körüli időkre bizonyos intézkedéseket vár a munkásság. A Hivatás^zervezet pedig ezzel a lépéssel is bebizonyította, hogy a dolgozók érdekvédelméről súlyos időkben sem mon-d le, kötele bégéről nem feledkezik meg. Zílahi>$ebeS9 Jenő dr. —■ brassói naaqyar konzul Budapest, november 17. (MTI). A Kormányzó Ur a külügyminiszter előterjesztésére zilahi Zilahi-Sebess Jenő dr. II. osztályú konzult a brassói m. kir. konzulátus vezetésével megbízta. Meggyilkoltak a terroristák egy volt francia gyarmati kormányzót Párig, november 17. (MTI). A Nem- zeközi Tájékoztató Iroda jelenti: Az OFI cannesi jelentése szerint november 15-én terroristák meggyilkolták a haza felé tartó Bonamy volt gyarmati kormányzót, a propaganda és tájékoztatás megyei képviselőjét. A holttestet gépkocsijától néhány méternyire az ut szélén árokban találták meg. Irattáská- ját ellopták. • ____________ Tizenhat belea és egy lengyel kémet végeztek ki Brüsszelben Brüsszel, november 17. (MTI). A Nemzetközi Tájékoztató Iroda közli: Mint a belga sajtó jelenti, a hadbiró- ság 16 belga alattvalót és egy lengyelt kémkedés miatt halálra ítélt. A vádlottak katonai és a hadviselés szempontjából fontos híreket szereztek a megszállt nyugati területen és továbbították az ellenséges hírszolgálatnak. Az ítéletet, amely golyó általi halálra szólt, végrehajtották. ______ 114 finn hsdiórvónak van magyar gyámszülője Helsinki, november 17. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: A Mannerheim Szövetség hadlárvagon- dozó osztályának elnöksége közölte, hogy 114 finn tuMliárvának van magyar gyám- szlilője. A Magyarországról nemrégiben érkezett összeg lehetővé tette, hogy a 114 hadiárváról a jövő évben Is kielégítő módon gondoskodjanak. Mindest remény arra, hogy a munkások gyermékmevelé&í pótlékát emeljék — mondott« a Hivatásszervezet küldöttsége előtt Bornemisza Géza ipar ügyi mniszfer
