Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-10 / 229. szám

4 WuctiUjsxg 1943. OKTÓBER 10. is* A harmincéves magvar cserkészet Magyarország kormányzója legfelsőbb kéziratában fejezte ki elismerését a har­minc esztendős magyar cserkészmozga­­lom iránt. Az ország főcserkészéhez, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagyhoz intézett levél a legszebb elismerés, amit ez a nagyjelentőségű ifjúsági mozgalom kaphatott. Ebből az alkalomból érdemes lesz röviden összefoglalni azt a hatalmas jelentőségű építő és nevelő munkát, amit a magyar cserkészet végzett e három év­tized alatt. Az első magyar cserkészcsapat 1910- ben alakult meg. Így hát a cserkészet gyökerei Magyarországon régebbre nyúl­nak vissza. Az első magyar cserkészcsa­patot a budapesti református ifjúsági egyesület alapította, majd a következő évben megalakult a budapesti piaristák a Regnum Marianum és a II. kerületi ka­tolikus gimnázium cserkészcsapatai. A magyar cserkészek hivatalosan azonban harminc esztendővel ezelőtt tömörült szövetségbe. Nagy eredményekre utal a kormányzói kézirat. Olyan kezdeményezésekre, ame­lyeket a magyar társadalom ma már tel­jesen magáévá tett és talán el is felejti, hogy ezeket a cserkészeknek köszönheti. Emberebb embert és magyarabb magyart Ezt a célkitűzést ma minden becsületes magyar ember vallja, de idején a cserké­szek hirdették először. A cserkészet még ma is szinte az egyetlen olyan intézmény, ahol teljes egyenlőségben vállvetve dol­­zik minden magyar fiú, vallásra, társa­dalmi állásra, műveltségre való tekintet nélkül. Trianoni elszigeteltségünk idején a cserkészet felbecsülhetetlen szolgálato­kat tett a külföldön. A vesztett háború után a magyar cserkészfiu keltett elő­ször rokonszenvet irántunk Európában. A magyar cserkészek megjelentek Pa­risban, a cserkészek világkonferenciá­ján, de táboroznak Kentben angolokkal is és zászlaikat Németországban is len­gette a szél. 1924-ben a dániai világijam­­boreen 33 nemzet versengő fiai között az Egyesült-Államok és Anglia után Ma­gyarország lett a harmadik. Cserkész­zarándoklaton eljutnak Rómába. Ott vannak a svédek nemzeti nagy táborá­ban és a dánok nemzetközi viziverse­­nyén a tengert soha nem látott magyar fiuk kilenc verseny közül ötben győznek, négyben pedig második helyre jutnak. A svájci nemzetközi cserkész-siv er se­nyén, a hegyeitől megfosztott Magyar­­ország fiai, megnyerik a főversenyt. Ezek a mosolygós pirosarcu magyar cserkészdiplomaták meghódít­ják a sziveket mindenütt. Spanyolor­szágban, Lettországban, Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, mindenütt, nagy szeretettel fogadják őket. 1933-ban a gödöllői nemzetközi tá­borozás megrendezésével 42 nemzet 16 ezer cserkészének csodálatát vívja ki pompás fegyelmével és nagyszerű szer­vezőképességével a magyar cserkészet. De nemcsak a trianoni csonkaország, hanem a megszállt területek magyar cserkészei is nagy munkát végeztek. Akik itt éltek Erdélyben, tudják, hogy magyar fiatalok részére szervezett fe­gyelmezett ifjúsági alakulat egyedül a nemzetközi megegyezéssel biztosított ki­sebbségi cserkészet volt. Ismeretes, hogy ez a kisebbségi cserkészet nehéz körül­mények között dolgozva is mindig be­csületet szerzett a magyarságnak. ^ piatrai, mamaiai nemzeti táborokon a magyar egységek élén minden esetben Kolozsvár diadalmaskodott. A magyar nép szellemi kincseinek fel­tárása terén is nagy munkát végzett a magyar cserkészet. Lelki kapcsolat ke­letkezett a falvck környékén táborozó cserkészek és a falusiak között. Meg­születtek az első regős-csapatok és öreg­cserkészek kezdték meg a falukutató munkát. Az első igazi magyar népdal­­kiadvány a cserkészeké volt. A magyar társadalom figyelmét a néni kultúrára a magyar cserkész terelte rá. A cserkészet a háborúban is nagy szolgálatokat tett. Már az első világháború idején végeztek küldönc szolgálatokat, sebesültszállitó munkát. Ma pedig a cserkészet tapasztalatait fel­használó leventemozgalommal párhu­zamosan, megadja a magyar fiúnak az első katonai kiképzést. Az erdélyi cserkészkerület a harminc­éves évfordulót munkával ünnepli meg. A lombi cserkészparkban októoer Koze­— Ha ezek a padok beszélni tudnálak — gondolja áz ar, mikor délutáni sétája köz­ben a ligeti padok sora mellett halad el és csendes szemlélődés közren elmorfondirozik magában olyan dolgokról, amelyek csak séta közben jutnak az elfoglalt városi em­ber eszébe .. Hat óra felé jár ... Ilyenkor már népese­dik a liget, jön a jótékony alkony, a szere­lem és a hivatali záróra boldog időszaka. A terebélyes lombu fákon madarak pityegnek, lenn a ligeti sétányon pedig sokasodik a párosán sétálók száma, ök pedig turbékol­­nak. Jellemző hang ez a ligeti sétálók kö­rében. — Hajh ... hajh ... — sóhajt az ur és öreguras szótárára gondol, amelyből régen eltűntek már a fiatalság lángoló szerelmes szavai... — Igen, pillanatnyilag az ételek dicséreténél tartok ... Kezdetben volt a sze­relem, az ifjúság, aztán jött a hivatal, a törtetés ... most pedig az emésztés ... Idők folyamán kénytelen az addigi szókincse he­lyett másat gyűjteni az ember életkorától irányított érdeklődési irányának változásá­val. — Hajh ... hajh ... — sóhajtozik az ur, mert sóhajtani azért nem felejt el az em­ber életének egyik időszakában sem — és lecsücsül az egyik padra a sétánynak egy árnyékos részén. Vigyáznia kell ugyanis, hogy kopasz tarkójára ne süssön túlságo­san a nap, mivel már amugyis tekintélyes a vérnyomása ... Leül hát egy árnyékos padra és ifjúsá­gába merült visszakalandozó gondolatokkal kínozza magát a szép őszben ... Közben pe­dig mereven és irigykedve függeszti szemét a szemközti padra, amely felé egy fiatal pár tart... És a pad rövid, tanulságos riportja el­kezdődik. — Üljünk ide le, Cuncika! — mondja a fiú és úgy mondja, mintha valami mély értelme lenne a dolognak. — Nagyszerű, szivl ... csicsereg a kis­lány, aki lehetetlenül fiatal... röpke emprimé ruhában libeg a pad felé és piros művirág van a hajában. Leülnek, ők a pad első lakói, ülővendégek átmeneti bárcával. Nagyszerűen érzik ma­gukat. Ez kitűnik abból, hogy örömükben összecsókolóznak. Nana ... gyerekek! Az ur irigyen fikszlrozza a szemtelenül fiatal párt... Első benyomása az, hogy na­gyon szeretne az ő korukban lenni. Vágya­kozva králcog egyet és eszébe jut, hogy ma reggel elfelejtett keserüvizet inni... Ez rög­tön eszébe juttatja emésztési zavarait és most már szigorúan néz az ifjú párra. Szemöldöke még jobban összchuzócflk, mikor a fiú cigarettát kotor elő a zsebéből, két darabot, pucéran, tárca nélkül és az egyiket szive hölgyének a szájába dugja kellő imádattal, mig a másikra ö maga gyújt rá. — Ilyen korban én még cukrot szopo­gattam ... stolwerk-karamellát ettem, mert azt szerettem... automatából, két fillé­rért ... — busong áz ur. Odaát a másik pádon vidám füstölés fo­lyik. A fiú a fölöttük terjeszkedő platán lombja hegyéig fújja a füstöt, a lány meg maga elé és az orrán ereszti ki. Közben mondogatnak egy-két szót egymásnak és azokon mindig mosolyognak. Nem sokat be­pén cserkésztiszti tábort tartanak, ame­lyen részt fog venni az egész erdélyi cserkésztisztikar. Jelenleg kereken 2500 cserkész dolgozik Erdélyben. Azt akar­ják, hogy ez a szám a jövőben megsok­szorozódjék. Hiszen a feladatok is meg­sokszorozódtak. Reméljük, hogy ezt a nagyszabású építő munkát az erdélyi magyar cserkészet végre tudja hajtani s ebben bizonyára nagy segítségére lesz az, hogy az erdélyi magyar társadalom egy emberként áll mögötte. szélnek, de — úgy látszik — annál többet értenek ... Jó nekik ... De bealkonyul... Sárgára öregedett bácsika közeledik és veszedelmes irányt vesz a fiatalok padja felé. Azok mereven nézik a sárga bácsi széleskarimáju kalapját és az arcuk egy­általán nem vendéghivogató. Inkább ezt mondja a szemük: — „Ha jobban körülnéz uraságod, talál még elég padot magának, ez már foglalt, amint látja!“ A pad azonban mindenkié ... A sárga bácsika oda kanyarodik a pad végéhez és kinéz magának egy kis ülőhe­lyet. A keszeg termetén lógó hosszú kabát belsőzsebéböl asztalterítőnek beillő zsebken­dőt szed elő és elmélyülő gonddal leporolja a pad sarkát. Még a támlára is legyint egyet-kettőt gyakorlott mozdulattal. Utána öregesen, meggörbített háttal elhelyezke­dik, leül. Hárman vannak már a kispadon. .— Szabad egy kis tüzet? — kérdi ké­sőbb az ifjútól és az nem túlzott lelkese­déssel tart egy égő gyufát az öregur orra alá. — Köszönöm — mondja a sárga bácsi és most már ő is füstöl... Figyelmesen kö­­rüljártatja a szemét a környezetén, végig­mustrálja a fiút és a leányt, aztán a fákat, a leveleket, végül újságot vesz elő és bele­temetkezik ... Láthatólag jól érzi magát a mindenki számára kitett ingyenhelyen. Nem úgy a fiatalok. A fiú dühösen mé­regeti az öregurat és többször egymásután ezt mondja: -— Hm ... hm ... hmhmmm . . , Az öreg bácsi azonban régen lehetett fia­tal. Tőle célozgathatnak. Leveszi a széles­karimáju zöld kalapot. Ezüstös hajzatán látszik, hogy igy túl mindenen, legjobban annak örül, hogy szépen süt a nap... öt nem zavarják a fiatalok. A fiú elkeseredett arcot vág. Kotorász a zsebében és egy kést vesz elő... Odaát az ur előrehajlik a pádon. — Mi lesz? Ártatlan dolgot müvei a fiatalember. Leg­feljebb a parkőr léphetne most közbe. A pad támláján ugyanis szivformát farag ki a penicilus hegye és két sokatmondó betű kerül a szív közepébe: „C“ és „A“. A lány, mint tudjuk, Cuncika névre hallgat, a fiút talán Aladárnak hívják, de lehet, hogy Al­fonz. De egyik sem biztos. Ez mindig a hölgytől függ... Valóban! A hölgy ugyanis azt mondja most:. — Menjünk sétálni, Arcsi...! A naptárkészitö bajban lenne, ha ezt a nevet etimológiai alapon sillabizálni kezde­né. Talán Arisztid-re lehetne gyanakodni leginkább ... Egy hosszú pillantás a frissen vésett szívre és a két egymásbafonódó betűre ... aztán odébb lejt az ifjú pár. Jobb hazát mennek keresni, sárgára öregedett bácsi nél­küli padot. A sárga bácsi utánuk pislant az újság­ból ... Egy darabig egyedül maradt. De az­tán sűrűn változnak a vendégek: Gyerekkocsit tologató asszonyság csücsül le a bácsi mellé. Uj vendég. Nem éppen a bácsi kedvére való, mert a kisbaba a ko­csiban folyton ezt mondja: — Oááááá...! Oááááá ...! A sárga bácsi csöndes délutánját vesze­delem fenyegeti. Kicsit még nézelődik... Még játszani is próbál a kisbabával, de mikor látja, hogy az nem hajlandó halki­­tani harsány „oá“-zását, sőt, tremoíiózni is megkísérli, fölkel ő is, összehajtogatja az újságját, fölrakja a zöld kalapot és elbal­lag arra, amerre a fiatalok mentek az előbb. Lehet, hogy megkeresi őket és he­lyet foglal ismét náluk, mert az ö társa­ságukban mégis csak jobban érezte magát. A néni sem marad egyedül. Sétálgató ka­tonák érkeznek. Hárman. Leülnek a néni mellé sorban, mint a verebek. Jókedvüek. A kisbaba is elhallgat, mikor megpillantja őket és látja, hogy azok nem akarják vi­gasztalni. El is alszik hamarosan és most már a néni is megindul vele hazafelé, hogy ágyba dugja ... Délceg tizedes ur jön két pirosarcu hejre leánnyal. A három katona egy emberként áll fel és tiszteleg. — Van itt egy kis hely? — kérdi a tize­des ur és leülteti a lányokat, ö maga is he­lyet foglal. Telt ház van. Odaát az ur mellett is összegyűltek már az üldögélők ... Két cselédlány, két katona, meg egy cigarettázó legény szoronganak a pádon. Az uAak is mehetnékje van ... Le- . sétál még a sportpálya felé... Megfordul. Késő van. .. Hazafelé indul... Talán félóra telt el azóta. De a pádon már újra más emberek ülnek: kövér bácsi__há­rom falusi legény és két tarkaruhás leány ... A ligeti padok sokat tudnának mesélni.., Újabb kedvezményben részesülnek a tekmapt beszolgáltató gazdák Budapest, október 9. A hivatalos lap va­sárnapi számában földmivelésügyi minisz­teri rendelet jelent meg, amely újabb ked­vezményt biztosit a tökmagot beszolgáltató gazdák részére. A rendelet értelmében a gazdálkodó, aki a jövő év április közepéig saját termésű tökmagot szolgáltat be, min­den métermázsa tökmag után 400 négyzet­ölet leszámíthat abból a területből, amely területen a fennálló rendelkezések értelmé­ben az 1943/44. gazdasági évben ipari nö­vényt volna köteles termeszteni, kivéve a ricinust, amelynek kötelező vetésterületét ezen a címen sem szabad csökkenteni. Az elmük évben a tökmag hatósági árán felül a gazdálkodók métermázsánként 5 kg. szappanra is igényt tarthattak. Ezt a ked­vezményt a most megjelent rendelet meg­kétszerezi. Tehát a gazdálkodó minden tiz kg. beszolgáltatott tökmag után 1 kg. szap­pan vásárlására jogosító utalványt kap. Ez a szappanmennyiség természetesen nem számit bele a gazda rendes szappanfej­adagjába. Többszázéves temető nyomait találták meg Szamosujvár főterének kőburkolata alatt Szamosujvár, október 9. Már említettük, hogy Szamosujvár városa az örmény szer­­tartásu róm. kát. főtéri templom előtti sza­kaszon is uj gránit-utburkolatot készíttet. Az ut alapjának lerakása előtt most vég­zik a szükséges ásatásokat, melyeknek so­rán a templom főbejáratával szemben, a rácsos kőkerítéstől 9 méternyi távolságban a felszín alatt 30 cm. mélységben emberi koponyát és csontokat talált az egyik mun­kás. Sajnos, későn vette észre a leletet és csákányával meglehetősen összetörte a ko­ponyát. Mindössze annyit lehetett megálla­pítani, hogy a csontváz a templom bejára­tára merőleges irányban szabályosan fek­szik. A kérdéses helyet azonnal körülzárták, a csontvázat egy deszkalappal lefedték, hogy avatatlan kíváncsiskodóktól megőriz­zék. Az egyházi hatóságok pedig telefonon értesítették a leletről dr. Roska Márton egyetemi tanárt, aki az értesítés vétele után rövidesen Szamosujvárra is érkezett. A szakszerű irányítása mellett újra meginduló ásatások még 5 csontvázat hoztak felszínre, ezek közül 3 felnőtt emberé és 2 gyermeké. Az egyik gyermek kezében egy érmet ta­láltak, amelynek kora még meghatározásra vár. Dr. Roska Márton még korainak tartja véleményt mondani a leletekről, annyit azonban már is meg lehet állapítani, hogy az ásatások eredménye rendkívül jelentős és fényt derít a város homályba vesző település-történetére. A leletek sokasága és szabályps elhelyezése arra utal, hogy itt évszázadokkal ezelőtt temető volt. Annak a magyarázata pedig, hogy miért találták meg mindezt mindössze 30 centiméternylre a felszín alatt, nagyon egyszerű: a főtér helye valamikor magasabban feküdt és az évszázadok folyamán, de különösen a város felépítése után egyenlítették ki a többi ut­cákkal egyszinvonalra. Ezt igazolják az öregek is, akik még emlékeznek arra, hogy a város főterének közepén épült egykori városházához egy kissé fölfelé kellett menni. Az ásatásokat dr. Roska Márton tanár­segédjével együtt körülbelül egy hét múlva fogja folytatni és majd csak ezután fog adni részletesebb tájékoztatót.

Next

/
Thumbnails
Contents