Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-03 / 224. szám

4 KeietiUjssg 1 IÓ43. OKTÓBER 3. Nem kell fa! Nem kell zsir! Nem keil ^orbaállni! Elsőrendű konzervelk kaphatók FRANKÓ Export-Import kereskedelmi kft., Budapest, VII., Erzsébet-körut 13. szám. Telefon: 221-S9j, 221-894. Erdélyi fa-kirendeltség: -3I«“-Jó napot... — Hmrhmmm... — Jonnnmmm. .. A fenti üdvözletek a fogorvosi rendelő­ben hangzanak el. Ez az a hely, ahol az emberek nem nagyon szeretnek beszélni és személyes sértésnek veszik, mint az a fen­tiekből is látszik, ha valaki; mint ez a jól nevelt úriember is, üdvözölni merészeli az előtte érkezetteket. Az ur egy pillantással végigméri a tár­saságot: egy mogorva öregur, egy mama a kisfiával és egy ifjú hölgy. .. Hárman vannak tehát még előtte. Egyelőre vára­kozhat. Leül tehát az egyik szabad szék­be, mely megvesztegetően kényelmes. Ez némi vigasz az urnák, mert a bölcsesség­foga néha gyilkosán beieszur az állkapcsába. Ki kell dobatni a gazembert. Buta egy dolog, fis még ezt nevezik bölcsességfognak. — Lássuk csak, mivel üthetjük agyon az időt... — morogja és az asztalon heverő szinházi képeslap után nyúl. Rögtön le is teszi, mert a lap ragad, mint a csiriz. Pá­ran már kiolvashatták előtte ebben a sok nyögést hallott rendelőben. A lap még hoz­zá két év előtti példány. Az élelmes fog­orvos két év óta ezzel traktálja a pácienseit. A vonatban találta egyszer, mikor Szová­­táról jött haza, tehát még ez is ingyen van. .. — A városban azt mondják, hogy ügyes fogorvos... Lehet, hogy ezért... — morog magában az ur. Más szórakozás után néz és ezt rövide­sen meg is találja maga körül." Azzal szó­rakozhat, hogy megfigyeli, vájjon a többiek hogy ütik agyon az időt, amig a villamos­székbe, illetve a fogorvosi székbe kerülnek. Az öregur. aki eddig mozdulatlanul ült a székében, mint egy .vén hal, most hirtelen harminc évet fiatalodik és felugrik, mintha a darázs csípte volna meg a nadrágját. De nem a nadrágjához kap, hanem a fogához. A két kezét rászorítja a szájára. Egy pilla­natig úgy néz ki, mintha meg akarná foj­tani magát. Kékül, vörösödik, tobzódó szin­­pompa lesz az arca, mint egy müncheni sörföződiszelnöké. Aztán kimeredt szem­golyókkal fordul a mennyezet felé és nyög egyet, mintha irgalomért könyörögne: .—’ Oáhhh.., A kisfiú, aki a mamája ölében ül, rémül­ten figyeli a drámai színjátékot. — A bácsi bolond? — kérdi a mamájától ijedten. — Pszt... dehogy-, a foga fáj. A gyerek minden átmenet nélkül eltöri a mécsest. —/Brrhhuéééé. .. az enyém is fáááájjj. .. A'színjáték tovább tobzódik. A gyerek bőg, az öregur pedig uj csillapító eljárá­sokat próbál ki kinzó fájdalmai enyhítésére. Fejét féloldalra hajtva behúzza a vállai közé és szaporán rángatózó ideges léptek­kel kezd sétálni a fotelek között, mint egy megkergült kanalasgém. Közben háromszor is kihúzza a zsebéből a nagy arany Doxa­­óráját és vérbeborult szemekkel rápillant. Vagy azt ellenőrzi, hogy nem lopták-e még ki a zsebéből, vagy pedig sokallja az időt, mig a, fogorvos elöbuvik odvából. A fogor­vos pedig úgy látszik, most fordult a másik oldalára délutáni alvása közben, mert se híre, se hamva. J Tiz percnyi szaladgálás után az öregur végre gyanút fog. ' — Van benn valaki? — kérdezi sziszegve a társaságtól. — Nem tudom... nem láttam — mondja a néni. — Fokkálmám sincs — szól a fiatal hölgy tőzsgyökeres magyar kiejtéssel. Felgyülemlett indulatai most nekiröpitik az öregurat a fogorvos ajtajának, mint egy parittyakövet. Ha még egy kicsit jobban fáj a foga, akkor hihetőleg a foghúzásért járó honorárium mellett még az ajtót is meg kell fizetnie. így csak annyi történik, hogy a kilincs majdnem benne marad a kezében és a küszöbön megjelenő fogorvost majdnem szaltóba röpíti, mintha szabadsti­­lusu profibirkózó lenne, mondjuk a „Pam­pák bikája“. A fogorvos derüsképü, szeretetreméltó ko­pasz bácsi. Úgy jön ki a rendelője ajtajá­ból, mint egy szenvedőket vigasztaló rend­főnök és jóságos gvárdiánmosolyával gyön­géden, szinte gügyögve megkérdi az öreg­­urtól: — No... annyira fáj ? Az öreguron most hirtelen a legváratla­nabb átváltozás megy végbe pillanatok alatt. Viharos lendülete sőbálványszerü pózba merevedik és úgy áll meg a rendelő ajtaja előtt, mint egy néma stalagmit­­oszlop az aggteleki cseppköbarlangban. Percnyi görcsös szenvedés után jut csak szóhoz — Bo... bocsánat... Nem nekem, hanem annak a. .. szegény kisfiúnak... Már nem tudom nézni, kérem. A mama meglepetten és hálásan néz az öregurra. ö tudja, hogy az öregur elsőnek jött a rendelőbe, tehát ö mehetne be első­nek. De nem! Az öreg ur egy igazi lovag, a hölgyek és a fogfájós kisgyerekek nemes pártfogója lemond a jogáról. — Vannak még úriemberek — mondja a néni, aki ódivatú kalapja után ítélve, valamelyik kültelki hentes felesége lehet. Lekötelezőén biccent az öregurnak és meg­fogva a csemetéje kezét, vezetné be a ren­delőbe. De ez nem megy olyan könnyen. A gye­rek, akinek fájós tejfogai között a fogorvos harapófogója láthatólag nem először csinál ribilliót, kézzel-lábbal ellenkezik. Már a fogorvos is fogja, mégsem sikerül bevon­­szolnt. Úgy látszik, egy traktort kell majd hozatni a bevontatására. — Adok cukrot odabenn — nyögi kétség­­beesetten a fogorvos, akinek jóságos gvár­­diánarca biborszinü lett az erőlködéstől. Az ósdi fogás pillanatnyilag hatást ér el: a gyerek izmai egy pillanatra meglazulnak. A fogak doktora ebben a lélektani pilla­natban váratlan energiával beröpiti a ren-Elárverezték MálnásfUrdő, október 2. A hosszantartó ősz ellenére is már vége a nyári fiirdőidény­­nek. Az elmúl! fürdőévad egyik leglátoga­tottabb helye Erdélyben Málnásfürdő volt. A fürdő minden látogatottsága ellenére is anyagi gondokkal küzdött, mert .a tulajdon­jogon birtokoló Radianu bukaresti zsidó cég nem adott módot arra, hogy megfelelő ke­zekbe kerüljön és igy a kor igényeihez mér­ten átszervezzék. A bécsi döntés után az iparügyi minisz­térium gondnokot állított a fürdő élére, aki­nek azonban nem áll» megfelelő töke ren­delő ajtaján. A svung olyan kitörő erejű, hogy a mama Is berepül utána. Az ajtó bevágódik 6s mögüle lábak dobaja, hangok zűrzavara és különféle zörejek hallatszanak ki a megbolygatott csöndü várószobába. Hihetőleg „lánc, lánc, eszterlánc“-ot játsza­nak ott benn hármasban. Most egy pillanatnyi csend következik. Most adhatja a gyereknek a cukrot. Nem... mégse. Ugyanis ajtószakitó üvöltés süvölt ki: — HáááááááooááááU! Az eddig közönyösen ülő ifjú hölgy ke­zében megrezdül á ruzsrudacska. Ijedtében az orrocskája hegyére is tesz egy pontot... Az öregur pedig egyenesen rémülten mered az ajtóra. Szemplllája vltustáncot jár kime­­reóö szemgolyói fölött. Lovagi szive sajnál­kozva és hevesen dobog. .. Lassú óvatos lépésekkel közeledik az ajtó felé. Talán be akar lesni a kulcslyukon? Nem: az ajtó mellett levő fogasról villámgyorsan lekapja a kalapját, fejébe csapja és ritka gyors fordulattal az ajtó felé Iramodik. „Szégyen a futás, de hasznos“ — mondja a közmon­dás és az öregur, láthatólag ezt még nem felejtette el... a rendelő ajtaja nyílik és az előbbi ordí­tással éles ellentétben álló ragyogó arccal jön a tejfogas csemete. A szeme még har­matos a könnytől, de a szája már a füléig húzódik. Szemével az öregurat keresi. El akar dicsekedni neki, hogy nem fájt a dolog egy cseppet sem, csak azért ordított, hogy cukrot kapjon. Az öregurnak azonban hült helye — Elszaladt — mondja az ur a fogorvos kérdő tekintetére. A fogorvos gyanakodva vizsgálgatja a fo­gason lógó ruhákat és a berendezés egyéb tárgyalt. —- Nem emelt el valamit?... Mert van­nak ilyenek! — teszi hozzá magyarázólag. Majd az Ifjú hölgy felé fordul: — méltőz­­tassék! a hölgy elteszi a rúzst és méltóztatik. Pár perc és közönyéből felborzolva jön ki a rendelőből. A fogorvosok aztán értenek hozzá, hogy egy hölgyet kihozzanak a sod­rából. Az egyszer biztos, hogy a hölgy nemcsak fájós fogát fogja tapogatni egész nap, hanem a fogorvosra is fog gondolni. De hogyan! Arra jobb nem gondolni. Az ur is megért végre a pillanatot, hogy oktondi bölcsességfogának búcsút mondhat. A búcsú fájdalmas és az ur idegeibe szakit. Kis hijja, hogy pocákon nem rúgja a jósá­­gosképü fogorvost... — Sajnálom, tovább nem rendelek, el kell mennem sürgősen — mondja a fogorvos egy ujionnan érkezett páciensnek, mikor az ajtóhoz kíséri az urat, aki magával viszi bölcsességfogát is a pénztárcájában. ■ Az uj páciens arca földerül. Nem rendel tftvább! Nagyszerű! Ro’dogan szalad lefelé a lépcsőn. Hármat lép egyszerre. Boldog, mert megmenekült a foghúzástól. . . . Szegény ember! Sorsát senki el nem kerülheti! ön még ezt nem tudja? Irta és rajzolta: Vobry Lajos Málnás-fUrdőt delkezésére a kivonulás előtt lezüHesztett fürdő rendbehozásához. A gondnok kölcsö­nökhöz folyamodott célja megvalósítására. Mielőtt azonban erre sor kerülhetett! volna, megbízatásától felmentették. Utódja — aho­gyan egyik környékbeli lap írjta — „kellő szakértelem nélkül“ szintén nem ttudta ke­resztül vinni a korszerűsítést- Hozzájárult ehhez, hogy a fürdő újjáalakítására közben megalakult fürdőszövetkezetben személyi ellentétek merülitek fel, ami megakadályozta a villatulajdonosok- egységes --frontbatömö­­rülését-Az áldatlan helyzet végűi is árverésre veze­tett- Egymásután három ízben perdül» meg a dob, egészen jelentéktelen összegekért a fürdőteleipen. Elárverezték a szénsavgyárat, később a fürdőkádakat is. Legutóbb a buka­resti Radianu-cég ideiglenesen megbízol» jogi képviselője a kézhez nem kapott 847.30 pengő ügyvédi tiszteletdij követelése fejében kérte fizetési meghagyás kibocsátását a járás­bíróságtól, minek alapján lefoglaltatta a fürdő fontosabb csőalkatrészcli, melyeket el is árvereztetett. A csővezeték működésének megbénításával az egész fürdőtelep működése megbénul» s amennyiben a vevő nem ad módot a visszavásárlásra, Málnásfürdő a jövő évi fürdőszezönban már meg sem nyilhatik-IDILL Fény fele néz ma is a szemem * a bohóc arcot, nem, ismerem, éveim száma harminchárom, győzni fogok égy barna nyáron! Kezemben seprű, korbács, dárda úgy sétálok rá a világra, ki jó lélek, azt simogatom, ki gonosz, hát azt elhántolom. A völgy végén olajos liget ott vár a kedves, nevet-nevet, megölelem, megölel lágyan —­­idill egy szép uj bibliáiban! SZTOJKA LÁSZLÓ Iz ítélőtábla felmentette a hivatalos hatalommal való visszaélés miatt elitéit Párdi Lajos detektívet Kolozsvár, október 2. A törvényszék bün­tető hármastanácsa ezév junius 22-én hiva­talos hatalommal való visszaélés miatt nyolc havi börtönbüntetésre és négy esztendei hivatalvesztésre Ítélte el Párdi Lajos volt kolozsvári detektívet, aki utóbb a székely­udvarhelyi rendőrség kötelékében teljesített szolgálatot. A detektív elitélésére vezető büuper előzményei szerint 1941. április ele­jén a rendőrség hirül vette, hogy arra jogosulatlan egyének a környékről húst csempésznek Kolozsvárra. A nyomozással megbízott Párdi Lajos detektivnek rövide­sen sikerült is egyik gyanúsítottat, Mende­­lovits Mayer kolozsvári lakost őrizetbe ven­nie. Az é’emedettköru Mendelovits kihall­gatása után néhány nappal kórházba került és ott vesezavarok és szivbéhulás következ­tében elhunyt. Az elhunyt családtagjai pa­naszt tettek, hogy hozzátartozójuk váratlan halálát a kihallgatását, vezető detektív okozta, amennyiben — állításuk szerint —­­vallatásakor testi sérülésekkel járó erősza­kot alkalmazott. A törvényszéki tárgyaláson előadott or­vosi szakvélemény értelmében viszont as elhunyt halála nem állott összefüggésben az elözeteseu elszenvedett testi sérülésekkel. A megvádolt detektív kihallgatásakor határozottan tagadta, hogy a terhére rótt eröszakc* alkalmazta volna. A vallomást tevő tanuk közvetett bizonyitékai szerint ellenben az elhunyt, akit egészségesen vet­tek őrizetbe, kihallgatása után annyira meg­rokkant, hogy egyik cellatársa ki is jelen­tette, „soha többé nem lesz ember belőle“. A törvényszék a közvetett bizonyítékok alapján találta bűnösnek és ítélte el á Vád­lottat. Az elitéi!: fellebbezésére a kolozsvári Ítélő­tábla PüVip Kálmán táblabiró elnöklésével szombaton foglalkozott az üggyel. A tár­gyalás eredményeként a másodfokú bíró­ság, megsemmisítve a törvényszék marasz­taló Ítéletét, Párdi Lajos detektívet felmen­tette a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének vádja alól. A tábla állásfoglalása szerint a közvetett bizonyítékok alapján megállapítható ugyan, hogy Mendelovits ha­lálának előidézésében a verés okozta sérü­léseknek feltétlen szerepük volt, arra azon­ban nem merült fel bizonyíték, vájjon a sérüléseket ki okozta. Maga az elhunyt is — minden megnevezés nélkül — csupán előtte „ismeretlen egyénekről“ beszélt.' Te­hát még az sem bizonyosodott be, hogy a bántalmazás hatósági egyének részéről tör­tént. Miután a sérteti fél többszöri félszo­básra sem élt perorvoslattal, az Ítélőtábla felmentő itéiete jogerőre emelkedett. NgW-YORK GRILL október havi műsora: Herváth-nővérek Nincsen eurónai syinpad ahöl php s/'rendlte * volna.. Lenkey ânna énekesnő. Kándikő Mariét énekesnő. Mónya-jazztrió. Diószegi Gizi. Újházi Zita,

Next

/
Thumbnails
Contents