Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-24 / 241. szám
tătlZTlUjSXG 1943. OKTÓBER 24. 10 Figyelmes kiszolgálás,jó minőség as alábbi cégeknél « I — * Nemzeti Ctaállositási alapból nyílt SEBESTYÉN TESTVÉREK m h. Kolozsvár, Wesseiényi-utca 4 szám. Felöltük, télikabátok, öltönyök nagy választékban. Méretszabóság. Elegáns bundát, keppet, rókát BÁLINT FERENC Szücsmestertöl vásároljc: Kornis-u. 1 sz. Telefon palóta mellett — Közvetlen külföldi behozatal. Szőrmét, bundát bizalommal KRECZA BÉLA szücsmesterpél Kolozsvár, Mátyás király-tér 11. Jundák, bolerók, sapkák, pallérozások Veszprémi Sándor szücsmesternél Óvár, Bástya-utca 4. szám. Muzeum mellett. Állandó gyorsirási és gópirási tanfolyamok POLCZ ILONA gyorsíró-, gépíró- és széptróiskolójóban Koitus Tár. Tletár-n. 2. sz. Föpestáral szemben. FOLBERTH ÉV« Syors-, gépíró, és szépírószakiskolája Kolozsvár, Kosuth L-utca 5. Telefon: 18-94. Állandó tanfolyamok, államvizsga. Máthé József Uv«£> és porcellán kereskedése Kolozsvár, Unió-u. 16. Telef. 27 96 Üveg, poiceUán, díszműáruk és mindennemű szakmába végé cikkek, háztartási (elszereléseit stb., legeli mjösebb bevás irtási he ye. Szőrmék átalakítását Javítását pontosan készíti GYŐRI KAROLY szücsmeste? Wesselényi M.-u. 27. sz. Zsák, zsineg, ponyva, bútorszövet, szőnyeg Erdélyi Kender, Lenáru és Kárpitoskellékek R. T. Kolozsvár, Wesselényi Miklós-utca 10. Telefon: 37-03. Kórlczné SZIGETHY ANNA férfidivat üzlete Mátyás király-tér 8. sz. Dusán felszerelt raktár fehernemüekben és kalapokban. Ha gyors eredményt akar, hirdessen a K uztiUjskg .-ban! IBiffinőtM ■ ■ m ■ Gt község központjában fekvő mii ma" jOR n i kftfn 51 fOféM f lomhoz tőkés társat keresünk esetleg SJfggjj III?Él* bérbeadó. Cyőnyőrü fekvésű villa g^||r IIUI |f 4 CJajtJa 2 holdas kerttel sürgősen eladó 120.000 iáival $ pengőért. Megbízna- 1 IW Bocsánczihoz, i&fiH Unié-u.lO. Telet.: 26-53 Gyönyörű gyermekkor Irta : Bitó Jirsos Könyvek között SZENCZEI LÁSZLÓ: i. HALAL ÉS TANÍTVÁNYA Az Uj Idők Irodalmi Intézet kiadása -— A nr.gytehetségü fiatal író. akinek egy Erdélyben megjelenti regénye már méltó feltűnést kelteit, a tragikus sorsú magyar tudósnak, Apáczai Csere Jánosnak életregényével végleg elfoglalja helyét a „beérkezettek“ sorában. Apáczai sorsá örökösen kisértő. szomorú és mégsen.' csüggesztő példa mindazok szemében, akik emberek és intézmények maradiságával szembeszállva. uj eszmék mcggyökercszletésére szánják életfákét. Apáczai, amikor ösztöndíjas szegény diákként Nyugatra ment, nem „ugarról“ távozott, hatten.' egy tiszteletreméltó, de avulni és elmaradozni kezdő erdélyi kultúrából. Az uj eszmék, amelyeknek megvalósításáért a nyugalmas németalföldi életről lemondoDt, nem idegen levegőt akartak Erdélybe behozni: ellenkezőleg, magyarrá akarták tenni r latinnyelvü tudományt, hozzáférhetővé tenni r indenki számára. Jórészt idegenek voltak azok, akik tekintélyükkel, befolyásukkal elgáncsolták. Gyönge teste nem birtta sokáig a küzdelmet, az izgalmakat, a nyomorúságot. Reménytelenül, legyőzötten kellett meghatnia„Nem értették meg korltársrá — mondja könyvének uolsó soraiban Szenczei — elbuktak az eszmék, amelyekért küzdött, s a mostoha sors néhány esztendő alatt a semmivel tette egyenlővé az V amit elért. Hazája és egyházai vaksötét századok küszöbére lépett s gondolatai, vívmányai még nevénél is hamarább mentek feledésbe, litily szerencse, hogy abban az égi körben, ahová jótékony h-űála juttatta, a Gondviselés nagy tervei elvonták annak a nagyobb és- gyászosabb halálnak a látványától, amelynek egész életműve áldozatul esett“. An.ig e szép, emelkedett sorokig eljut, Szenczei könyve szirtesen kiséri végig Apáczai életét W híven megrajízolt külföldi egyetemeken, szerelme ,és. házassága megható történetén s azon a kettős küzdelmen, amelyet a tudományok megszólaltatására még alkalmatlan n.ágyar nyelvvel és eszméinek konok ellenségeivel folytatott; de meginuitit ja azt a mélységes szeretetet is, amelyet nyomába szegődő tanítványaiban keltett — a szenvedésnek azt a szent jut-hnát. amely az Apáczai-utódokat évszázadok múltán újra meg újra elindítja az ö ösvényén... Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadásában jelent n.eg. Jő ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK DarbaHav&ci munkálatokat “ arRcltBÄBH' jutányosán vállat Id. LÖ3INCZY JÓZSEF lak. Zápolya-ulca 14. szám vagv Sebők cukriiida A .'ötvös kir.-tcr 23. szám. Telefon. 19.fii Abban az időben is éppen olyanforma dohányszüke volt, mint most. Különösen falun. Mert itt városon még megvagyunk valahogyan- Ha egyik dohányos boltban nem kapunk füstölnivalót, hát elmegyünk a másodikba, harmadikba. Valahol mégis csak találunk egy kis dohányt vagy cigarettát. De az a szegény falusi ember hova menjen? ... Van a faluban egyetlen boltocska s ha ott nem talál dohányt vagy cigarettát, akkor máshelyen hiába is keresne s szívhatja mérgében a fogát. Úgy öt éves forma lehettem csak, de — Isten bűnömül ne vegye- — én már tudtam, mit jelent dohányozni. És ezt nem is holmi cserelapin, vagy diófalevelen gyakoroltam ám, hanem valóságos szüzdohányon. Mert volt nagyapámnak egy kicsi méhese s a méhes előtt minden tavasztól őszig dohányvirág virított. A méhek úgy szerették nagyapámat, akár a fejérnépek, örökké ott rajzottak körülötte és soha meg nem marta egyetlen egy sem- Nagyapám pedig mindig ott ült a méhesben s csöndesen danolgatott. Még most is emlékszem a nótájára úgy szólott- hogy „Keserű viz nem hittem, hogy édes légy. Kedves babám nem hittem, hogy csalfa légy-Csalfasággal csaltad meg a szivemet• De én azért nem átkozlak tégedet . . Ennyi volt az egész nóta, de ha befejezte, újból elölről kezdte. Közben letépett a méhes előtt viruló nagy bokor szüzdohányról egy-egy kövér levelet s kiterítette a napra, hogy használhatóvá váljék. Amikor a dohánylevelet a nap megszáritotta félmarkában elnyomkodta az illatos dohánylevelet s bétömte a pipájába. Ha meggyujtotta a pipáját s pöfékelt, olyan büdös füst terjengett körülötte hogy még a méhek is messze elkerülték. De nem is csoda, mert ettől a bűztől nemcsak a kicsi méh> de még egy nagy medve is elszédült volna- Hát még amikor bent a házban kezdett el pipázni nagyapám . . . Édesanyám szegény csak rohant az ajtónak s nyitotta ki végeriesvégire, vette a törülközőt s azzal verte ki a füstöt, s mert nagyapán!' földsüket volt, erősen belekiáltotta a fülébe: — Ne pipázzék, mert mind itt fulladunk halomra! . . . Mire nagyapám: — Beszélj, beszélj« mert asszonyt hozok a házhoz s titeket mind kiverlek innen. Ez az én házam, az ámmenit neki! Azt mondja egyszer nekem Barta Pisti, a szomszédból: — Nagyapádnak van elég dohánya, ugye? — Van, —mondom — a mébszin előtt éppen elég van. Hát miért kérded? — Azért, mert nekem nincs, — azt mondja — s úgy kívánom a cigarettát, hogy majd belépusztulok. Tudod, hogy a boltban sincs. — Tudom. Engem is elküldött édesapám dohányért a boltba ma már vagy kétszer, de nem kaptam. — Hát, tudod mit mondok én neked? Figyelj ide. Ha lopsz nekem a nagyapád dohányából, kapsz valamit. — De mit? — Lopd csak el előbb. Menj haza s lopjál egy jó csomót s hozd ide. Itt leszek a kertben, de siess, mert nem bánod meg... Hazamegyek s egyenesen a méhszinbe. Szerencsém volt. mert nagyapámat nem találtam méhei körében s vigan tördelhettem a kövér dohányleveleket. De arra is rájöttem, hogy ha kicsit meghúzom a dohányt, hát tövestől kijön, legalább husz-harminc levelével s így már szaporább a dolog. Ki is téptem nagy hirtelenséggel egy jó nyalábbal s rohantam véle a kert alá, aztán újból vissza. Alig maradt tiz-tizenkét szál a méhszin előtti ágyásban. Nagyapám pedig még mindig sehol sem volt s ez éppen jó volt. Amikor a nagy művelettel készen voltam, felnyaláboltam a rengeteg dohányt s el véle a kerteken keresztül Barta Piszékhez. Csakugyan ott várt már a kertben. De hogy örvendett . . — Na, János, te aztán igazán ügyes fiú vagy — lelkendezett. — Ezt szépen csináltad. — Jó, jó, de mit adsz a dohányért? — kérdeztem tőle. — Mit adok? Várjál csak, mindjárt meglátod. Gyere- segíts előbb leszedni a leveleket. Aztán szépen kiterítjük a napra, hogy száradjanak meg s úgy füstölünk majd, mind a nagyok. Szép nyári idő volt s a dohánylevelek hamarosan megszáradtak. Barta Pisti papirt szedett elő a nadrágja zsebéből s mindjárt csavarintott egy jó vastag szivart— Na, ez a tied, amiért elhoztad a dohányt. — De én nem szivarozom — mondtam. — Soha nem szivaroztam s biztosan nem is tudok. — Dehogy nem. Nesze, vedd a szádba- Ugy> Most pedig meggy Uj tóm. Szívjad, szivjad, mert mindjárt elalszik s csupán egyetlen szál gyufám van még . . . Ha mondta, hát szidtam, szipákoltam, de egvszerre csak Pvogni kezdett vélem az egész kert. Az egész falu s az egész világ s roppantul rosszul kezdtem érezni magamat. De ő csak biztatott, hogy szívjam, mert ezután jő majd belőle a jó füst . . - Nem volt bizony jobb a többi sem, de még rosszabb volt. Azért mégis végigszivtam s o>yan beteg lettem tőle, hogy majdnem ott pusztultam el a kertben, Barta Pistiéknél. Csakhogy erre mégsem volt időm, mert az édesanyám hangját hallottam meg, amint kiáltotta: — János, János! Gyere hamar haza, mert vizért kell menned a Berekbe! Ez volt még egy utálatos dolog, de mit csináltam volna, mennem kellett ivóvízért két korsóval a Berekbe, mert ez az én dolgom volt. Éppen hazaérek a vízzel, amikor jön fel nagyapám a kertből s erősen káromkodik, szidja a jézusmáriámat. Nem tudom honnan tudta meg, hogy én loptam el a drága dohányát a méhesből, de tudta és én nem is tagadtam. Jóformán még le se tettem a kezemből a vízzel tele korsókat, már úgy szapulta a hátamat, fejemet nagyapám, hogy kábultam- vakultam belé. Tűrtem. Máskülönben is olyan erős ember volt fiatalkorában, hogy két fegyveres csendőrt éjnek idején úgy vágott egymáshoz, mint mi gyerekek husvétkor két pirostojást. Mit csinálhattam volna én akkor? Tűrtem és sírtam, ahogyan a torkomon kifért. De a jó Isten meg is bosszulta ám nagyapámon, amit vélem tett. Az történt, hogy fináncok érkeztek a faluba s éppen szüzdohány után kutattak. A fináncoknak az volt a természetjük, hogy nem az utcaajtón léptek be a házakhoz, hanem a kertek alján húzták végig még pedig éjjel —■ szép holdvilág volt — s úgy kutatták végig a kerteket. A nagyapám méhesiben is találtak pontosan tizenhat szál sZüzdohányt. Amikor beléptek a házba, már készen volt a jegyzőkönyv is a dologról, csak éppen alája kellett Írnia a nevét nagyapámnak. A fináncokkal nagyapám inkább kiegyezett, mintsem a törvény elé menjen. De belekerült neki ez a kiegyezés vagy ezerhétszáz pénzbe- amiért roppantul felbosszankodott. Alig várta, hogy elmenjenek a fináncok s aztán úgy szidta őket, hogy én még soha életemben nem hallottam olyan cifrán káromkodni. El is kacagtam magam, de elég rosszul tettem, mert nagyapám csak kinyújtotta utánam azt a hatalmas kezét s úgy elkapott véle, hogy minden csontom recsegett belé. Leterített szépen a földre s megint szapulni kezdett. — Te gazember! — kiáltotta. — Tudod miért ütlek én most? Tudod miért? Hát azért, hogy ha már elloptad a drága dohányomat, miért nem loptad el mind, mert akkor a fináncok mind jöhettek volna ... De igy- ilyen szégyent s kárt csinálni nekem . . . Aztán még igazodjék el az ember a nagyok dolgán.
