Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-16 / 234. szám

S som bai 1843 október 16 MAi TELJES HETI ÍtftmÓ-MÍJSOIE £ra tmér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30. NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZÁM# 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71 SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Raeder vezértengernagy és Me'ssner államminiszter Budapestre érkezett Több mint szál amerikai repülőerődöt lőtt it a német légvédelem Frankfurt felett Pofgárliákoru küszöbén áll Olaszország — írje a Stampa A németen kiürítették a zaporozsjei hídfőt ^ burmai ul mentén törnek előre a fapán Iia«f oszlopok Németország és Hapán élesen tiltakozott Lisszabonban az Azori-szigetek átengedése miatt AZ A HATALMAS SAJTÓ VIHAR, nyi­latkozatok és ellennyilatkozatok ama özöne, amely a moszkvai értekezletet megelőző hétre olyan jellemzők voltak, lassan elcsen­desednek és helyet adnak a feszült várako­zásnak.' Ma már körülbelül tisztán lehet látni, hogy függetlenül a konferencia sikeré-, tői, vagy kudarcától, fontossága abban rej­lik, hogy tulajdonképpen csak most próbál­nak először politikai kapcsolatokat kiépíteni a nyugati hatalmak és a Szovjet között. Mert Nagybritannia és a Szovjetunió között 1924 május 26-án kötött 20 éves szerződés kizá­rólag katonai jellegű volt és legfeljebb csak kilátásba helyezte a két hatalom politikai eg„ üttmüködését. Mindeddig azonban erre nem kerülhetett sor, mert az angolszász ál­lamok nem voltak tisztában a szovjet szö­vetséges vágyaival és követeléseivel. Az azóta eltelt'egy esztendő azonban világosan megmutatta, hogy a Szovjetunió a kialakí­tandó világrendben pontosan olyan nagyha­talmi szerepre és súlyra tart igényt, mint akár az Egyesült Államok, vágj’ az angol bi rotálom. Akárhogy is nézzük a helyzetet, az oro­szok és az angolszászok mindeddig két kü­lön háborút vívtak és mindenik kizárólag a saját arcvonalára összpontosította erejét. A vörös hadsereg nem vett részt az afrikai, vagy szicíliai hadműveletekben és az angol­szászok is megelégedtek azzal, hogy blzo- I nyos kétségtelenül nem jelentős mennyiségű hadianyagot juttassanak szovjet szövetsége­süknek. Ez a kizárólag katonai Jellegű kapcsolat azonban jelentékenyen megváltozott a közel­múltban, amikor az olasz fegyverszünet be­következett. Az angol—orosz szerződés ugyanis elöirja, hogy a szerződő felek egyi­ke sem köthet fegyverszünetet a másik fél beleegyezése nélkül. Ilyenformán az ango­lok kényszerítve voltak értesíteni a Szov­jetet és Sztálin igen ügyesen felhasználta ezt az alkalmat, hogy ha egyelőre csak po­litikai téren is, de behatolhasson a Földközi­tengeri térségbe. Azzal, hogy az Amgotba nem hivták meg a Szovjetet, kétségtelenül sérelem érte a Kremlt é3 mintegy kifejezője volt annak, hogy a britek ragaszkodnak im­már évszázados politikájukhoz, amely sze­rint Oroszországot távol óhajtják tartani a mediterán térségtől. A fegyverszünet azon­ban olyan alkalom volt, amikor nem térhet­tek ki a Szovjet bevonása elöl. „Nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy szovjet szövetségesünk baráti érdeklődést tanusit Földközi-tengeri hadműveleteink iránt." KI ne olvasná ki ebből a körmön­­fontan megfogalmazott mondatból azt, hogy Anglia nem óhajtja a Földközi-tengeri tér­ség ügyeinek elrendezésében munkatársul a Szovjetet, hanem csak a „baráti érdeklődés" magatartására szeretné visszaszorítani. Két­ségtelenül ez lesz a moszkvai értekezlet egyik legkényesebb pontja. Két egymást keresztező erővonal: a balkáni térségen át a Földközi-tenger áhított „melegvizére" törő szovjet és az indiai útvonal biztonsága fö­lött őrködő Anglia érdekeit kell valami mó­don összeegyeztetni, s azzal, hogy a szovjet egyik legjeentékenyebb helyettes népbizto­sát, Andrei Visinszkyt, a moszkvai politikai tömegperek egykori hírhedt főügyészét je­lölte ki a Földközi-tengeri bizottságba, arra mutat, hogy nem óhajtja feladni a Földközi­­tengeren a beleszólás kikényszeritett jogát. A moszkvai értekezlet feladata lenne, vala­mi módon kiegyenlítő megoldást ta'álni. S hogy sikerül-e ez, majdnem kizárólag attól függ, engedékenyek lesznek-e az angolszász hatalmak megbízottai. Mert hogy a szovjet kétségtelenül jelentős katonai helyzetében nem fog engedni, az szinte bizonyosnak lát­szik. *­FEL NEM BECSÜLHETŐ JELENTŐ­SÉGŰ az a Washingtonból érkezett hir, amely szerint az Egyesült Államok szená­tusának külügyi bizottsága 7 szavazattal 1 ellenében hozzájárult ahhoz a nyilatkozat­hoz, amelyben az Egyesült Államok kötelezi magát, hogy a háború után közreműködik a béke fenntartásában. Ebben a hírben a hangsúly nem annyira a békén, mint inkább a közreműködésen van. Ismeretes, hogy az Egyesült Államokban évek, sőt évtizedek óta élénk vita folyik akörül, hogy az USA zárkózzék-e be határai közé, vagy pedig mint nagyhatalom beavatkozva a világ sorsának intézésébe, döntő súlyával befo­lyásolni igyekezzék az események alakulá­sát. Az első világháború után a legélénkebb beavatkozási politikát képviselő Wilson el­nököt dezavuálták és az amerikai képviselő-­­ház többsége az elzárkózás politikája mel­lett nyilatkozott. Ez a lépés azonban arra mutat, hogy ezúttal a másik párt győzött és az Egyesült Államok tevékeny részt kíván venni a háború befejezése után is a világ dolgainak intézésében. * A LEGÚJABB NÉMET HADUELKNTÉS nyomatékosan utal arra, hogy a német lég­védelem rendkívül erélyes tevékenységet fejt ki a támadó angolszász repülőerőkkel szemben. Abból a 250—300 amerikai bom­bázóból, ami Frankfurtot támadta, 121-et lőttek le. Utólagos kiegészítő jelentések alapján megállapítható, hogy összesen 139 amerikai gép veszett el. Számos jelentés érkezett be, ami mind arról számol be, hogy az aránylag kedvező Időt kihasználva, mindkét részről nagy légierőket vetettek be. Az amerikai veszteségek száma azon­ban még nem végleges, a kiküldött felde­rítek állandóan újabb roncsokat találnak és a német légvédelem eddig még nem je­lentett találatait erősítik meg. A súlyos légiharcok során összesen 17 német vadász­gép veszett el. Ezek legénységének jórésze azonban ejtőernyővel megmenekült. Több angolszász bombázó kényszerleszállást vég­zett München közelében. Az elfogott ameri­­'is! r -pulök elmondották, hogy alakulataik sorában a támadás folyamán nagy zűrza­var keletkezett s ez elsősorban annak tu­lajdonítható, hogy a német légvédelem újabban ködfejlesztő rakétákat használ. A keleti arcvonaj légiterében Is diadal­mas harcot vívtak — a Nemzetközi Tájé­koztató Iroda jelentése Szerint — a néme­tek. Itt a németek 102 ellenséges repülőt lőttek le, mig maguk csak ötöt vesztettek. Ez is újabb bizonyítéka a változatlan német légifölénynek. A jelentés szerint i veszte­ség aránya általában 1:10 a n. mtek ja­vára. A A ZAPOROZSJEI HÍDFŐT a katonai be­rendezések elpusztítása után a német csa­patok a kapott parancs értelmében kiürí­tették, — közli a véderő főparancsnoksága. A Dnyepernél a Pritjev torkolatánál és Szozs mellett a német támadó vállalkozások újabb sikereket arattak. Egy berlini kelte­zésű magyarázó jelentés megállapítja, hogy a keleti arcvotialon folyó, helyenként igen erős harcok nem nevezhetők offerpzivának. Német katonai magyarázók szerirl a hidfö kiürítése hátrányt nem jelent. Német kato­nai körökben rámutatnak, hogy a Dnyeper­nél és a Pritjev torkolatánál támadó német alakulatok jelentős eredményeket értek el. A Szovjet különben jelenleg Szmolenszktöl nyugatra összpontosítja minden erőkifejté­sét a német arcvonal áttörésére. A németek különben vitába szállanak azzal az ellenséges részről terjesztett hír­rel, hogy létezik közbeeső orosz had­sereg a és - **» hadsereg között és állítólag ez • hadsereg harcolna az orosz fronton, ómig a téli Időjárás bekö­vetkezik és a téli hadsereg fel nem váltja ezeket az alakulatokat. Német réséről a leghatározottabban kétségbevonják egy ilyen hadsereg létezését, megállapítva,hogy uj kötelékeket a bolsevisták az utóbbi idő­ben nem vetettek harcba, legfeljebb pihent kötelékekről lehet szó, amelyeket csak a közelmúltban vontak ki a harcokból. Az oroszok jelentéseikben jóval tartózkodóbb magatartást tanúsítanak, mint néhány nap­pal ezelőtt és jelentéseikből is kiderül, hogy a helyzet az utóbbi két évben lényegesen nem változott. A német buvárnaszádok harca is eredmé­nyes volt. Az. október havi elsüllyesztések végleges eredménye 26 hajó, összesen 163.200 fonna terjedelemben. •AZ OLASZ ARCVONALON az ŐS. me­­rikai hadsereg a Volturnónál messzemenő átcsoportosítást hajtott végre és újabb kö­telékek odavonásával jelentékenyen megerő­södött. Minthogy a támadó amerikaiak fo­lyamatosan további erősítéseket kaptak, a német alakulatok a Capuatól észaltra és északkeletre levő magaslatokra vonultak vissza. Az amerikaiak azonban mindeddig nőin tudtak átkelni a Voltumőn. Az olasz harctér fejleményeivel összefüggésben Ille­tékes magyarázók kifejtik, hogy a német hadosztályok állásaik védelmében makacs ellenállást fejtenek ki. Ebből azonban nem lehet előre megállapítani azt, vájjon a né­met kötelékek a nagy csatát mostani állá­saikban akarják-e felvenni. *• AZ A DIPLOMÁCIÁI ÉS SAJTÓVIHAR, ami az Azori-szigetek megszállását követte, lassan csillapodik. Bár a német birodalom és a japán császárság tiltakozott a lépes ellen és a német kormány külön hangsú­lyozta: fenntartja magának a jogot, hogy megtegye azokat az intézkedéseket, ame­lyek az Azori-szigetek megváltozó.!, hely­zetéből adódnak, mégis valószínűnek lát­szik, hogy egyelőre szakítás nem fog bekö­vetkezni. ■* A BADOGLIO-KORMANY viszonya íz angolszász hatalmakhoz még nincs egészen tisztázva. Az ,JSxchange Telegraph“ érte­sülése szerint azonban a Badoglio-kormány­nak nem lesz formaszerinti diplomáciai kép­viselete Londonban. A fasiszta sajtó élénk támadásokat Intéz Badoglioék ellen. A „Stampa“ megállapítja, hogy ez a hadüzenet a polgárháború meg­indítását jelenti. A „Corrierra della Sera“ pedig rámutat arra, hogy Bgdoglio a fegy­verszüneti megállapodás aláírásakor kije­lentette: Olaszország nincs abban a helyzet­ben, hogy háborút folytasson. Ha ez tényleg így van, hogyan lehetséges, hogy Olaszor­szág ma a német csapatok ellen hadat vi­seljen? — teszi fel a kérdést a lap. * A TÁVOLKELETI TÉRSÉG legérdeke­sebb eseménye kétségtelenül a Fülöp-szlge­­tek függetlenségi nyilatkozata volt, amint rámutat arra a japán elhatározásra, hogy Nagykeletázsiát független társhatalmakkal szervezze meg. A hadmüve-etek is mind élénkebbé vál­nak. A kinai hadi jelentés szerint a japá­nok tovább törnek előre a burmai ut men­tén és Jünan tartományban jelentékeny tért nyertek. Légi erejük is igen intenziven te­vékenykedik. Japán bombázók lámadták 3KTlHYd

Next

/
Thumbnails
Contents