Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-14 / 207. szám

1943. SZEPTEMBER 14 Uj életet tanulnak a félkarú honvéd hősök Látogatás a honvéd orthopéd kórházban a Margitszigeten gében és területében további áldozatokat kel­lene hoznia. ' \ Erre még csak gondolni is igazságtalan­ság lenne. Minden körülmények között ra­gaszkodunk Lengyelország területi épségé­hez. Amerikai hajók hadianyagot szállítottak Portugáliának Lisszabon, szept. 13. (MTI) Salazar mi­niszterelnök szeptember 11-én hosszasan ta­nácskozott a lisszaboni angol nagykövettel. A portugál hadügyi államtitkár is ott volt a tanácskozásokon. Az angol és amerikai lapok hirt adnak arról, hogy csapatösszevonások történnek Macao portugál gyarmat körül. A japánok állítólag el akarják foglalni a gyarmatot. Portugáliában nagy katonai behívások tör­ténnek. Hivatalos helyen a behívást azzal magyarázzák, hogy a portugál katonaköte­lesekkel meg akarják ismertetni az Ameri­kától és Angliától kapott hadigépeket. A lisszaboni kikötőbe több amerikai hajó ér­kezett Portugáliának szállított hadianyaggal. A lisszaboni városi tanács rendeletet adott ki légvédelmi gyakorlatok és elsőtétitési gya­korlatok rendezésére. II magyarság történelmi hivatásáról beszélt Sopronban Ullein-Revitzky Untai Sopron, szept. 13. (MTI). A şopron’ mun­kahét keretében szombaton este 7 órakot rendezte meg igen tiagy érdeklődés mailért a Frankenburg irodalmi kör estjét. Ezen az estén részt vett és nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott dr. L’llein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott minisz­ter. Dr. Ullein-Reviczky Antal beszédében a többi között a következőket mondotta: — A magyarság történelme folyamán harcolt, vesztett, pusztult; mindig Európá­ért. Egy nagy francia történetiró a magyar­ság történelmének tanulmányozása közben igy kiáltott fel: Mikor fogja egyszer Euró­pa ennek az áldott népnek amit érle tett, meghálálni? — Szépen meghálálta Trianon­ban. De Trianon után is nem kellett volna egyebet csinálni, mint .más példáját követ­ve behódolni a trianoni uraknak. Trianon után az egyetlen magyarság volt az, amely soha, egy pillanatig sem ingott meg és az alkudozások terére soha sem lépett. Most is, a jövőben is volnának alkalmak kon­junktúrára, a magyarság azonban most sem adja oda magát a konjunktúrának. Most is követi ezeréves hagyományokon nyugvó politikáját és éppen ezért megbízható barát a magyar, mert mindenki tudhatja róla, ha egyszer elhatároz valamit, és valakit barát­jának fogad, az nem anyagi előnyök miatt történt, ki fog mellette tartam nemcsak akkor, ha annak jól megy, hanem akkor is, amikor barátja bajban van. Azok az eré­nyek, amelyek a mi elmúlt ezer esztendőn­ket kitöltik, azt hiszem biztatást nyújthat­nak nekünk arra, hogy legalább is még egy újabb ezredévet fogunk itt édes magyar ha­zánk, keresztény egyházunk és egész Euró­pa javára eltölteni, amennyiben a Minden­ható igazságos Isten is úgy akarja. árdrágító kolozsvári henteseket ítélt el az uzsorabiróság Kolozsvár, szept. 13. A kolozsvári tör­vényszék mellett müködö uzsorabiróság leg­utóbbi tárgyalási napján több helybeli ár­drágító hentes felett Ítélkezett. Közülük Baki Gyula a mult év júliusában, Benkő Mihály és Jelen Pál pedig tavaly szeptem­berben mérték egy-két pengővel hatósági áron felül a sertés- és marhahúst. A bíró­ság mindhármukat fejenként 200—200 pengő' pénzbüntetésre Ítélte. Oltean Simon és Mocan János szentmár- tonmacskási gazdák nyerészkedési céllal forgalmazott tej miatt kerültek az uzsorabi­róság elé. Oltean Simon a tejet továbbadás­ra hatósági áron felül szerezte be a falu­siaktól, igy Mocantól is. Ezért Olteant 600. Mocan Jánost meg 60 pengőre büntette az uzsorabiróság. Ez év szeptember 9-én egyik határörsünk Egerbegyen tettenérte Jancu Tódort, a Sán­dor fiát, amint kézicséppel csépelgette csű­rében a búzát és rozsot. A közellátás érde­keit veszélyeztető vétsége miatt Jancu To­dort őrizetbe vették és a közforgalomból el­vont 31 kéve gabonát lefoglalták. Jancu erre a határörs vezetőjének 20 pengőt és 50 da­rab tojást ajánlott fel, ha a további eljárás­tól eltekint. Előállítás folytán már Ítélkeztek Jancu ügyében, akit a vádbeli vétségért 200 pengő pénzbüntetéssel és a lefoglalt gabona elkobzásával sújtott az uzsorabiróság. A vá­dat képviselő Schlett Jenő dr. ügyész azon­ban vesztegetés kísérlete miatt is eljárást indít az elitéit ellen. Budapest, szeptember 13. A magyarság legdrágább kincse a hősök élete, vére. Ha szivünk nem' sugallaná, akkor esz­méltessen rá Kormányzó Urunk Szent István-napi parancsa. Az ország legszebb hadikórha^ában, a gyönyörű Margitszigeten tett látogatást munkatársunk. A. közeli hónapokban szentté avatandó királyleány csodálatos szigetén alig ismerünk rá a tavalyelőtt, még káprázatos táncestély színhelyére: a Magyar Atlétikai Klub hatalmas szék­házára. A márványfolyosókon, társal­gókban és tánctéremekben most 120 hős honvéd időz. Tábori ágyaikon kevés a rangjelzés: a föld vagy ipari élet egy­szerű polgárainak serege időz a fényes klubházban. Az orosz fron .on vesztették el kezüket, lábukat a kereszténység és hazánk védelmében. És most itt várják a felgyógyulást, művégtagjuk elkészü­lését. De égy sem tölti idejét dologtalanul, az üdülőben. Sajgó Győző orvosezredes és helyettese: Urbányi Jenő őrnagy, az ismert nevű orthopédsebész minden ere­jével azon van, hogy a' béna, csonkolt katonáknak ne csak művégtagot, hanem uj életkedvet is adjon, emelje általános műveltségét és szakmájában szélesítse régi ismereteit. Sok honvéd a kezelés alatt önként be­iratkozott az ezüstkalászos gazdatanfo­lyamra. Mém csoda,' hiszen túlnyomó számban kisgazdák, sőt a tisztek egy része is birtokos. A földművelésügyi mi­nisztérium kiküldöttje: Vass András dr. m. kir. gazd. tanár, főhadnagy, Kolozs­vár szülötte szervezte meg egymásután két tanfolyamát. A mostanin tiz tiszt és negyvenegy közlegény tanul, hogy a meglevő földecskéjén, vagy a kiosztandó vitézi birtokon szakszerűen tudja irányí­tani családját vagy más segítőit és a könnyebb munkákat mülábbal, mükézzel maga is elvégezhesse. A tanfolyamiak tizenöt tantárgya van, de a vezető tanár szerint tizenhatodik: a tréfálkozás, hogy könnyebben fogjon a deresedő honvéd- koponya. Magukat „hadisérülteknek“ hevezik, de ezen és az ipari tanfolyamo­kon is azért kívánják kiképzésüket, hogy az életbe egész emberként térjenek visz- sza, ne szánakozzék rajtuk senki! Érdekes, hogy a hadikórházakban se­hol sem látunk mai\kót. A modern ke­zelés nem engedi, hogy a könyököt, hónaljat felsebezze a szegényes mankó, hanem u. n. „járófát“ adnak kezükbe, mely a vállat nem görbiti és az egész kart izmositja. Vass tanár ur végigvezet az egyszerű tantermen, ahol rajzórákat is szoktak tartani, sőt vasárnap istentiszteletet is. Mily pompásan megfér az egykori tár­salgó végében az oltár és jobb sarkában, függöny mögött az Ur asztala. Felváltva tartanak misét és protestáns istentiszte­leteket. Kérdésemre elmondja a gazda­sági tanár, hogy hetenként egyszer gya­korlati oktatás is van egy közeli birto­kon és erről néhány sorbán mindenki beszámol saját gazdasági körükben. Mert ilyen is van! A júniusban vizsgá­zó ttak közül egyesek beiratkoztak a gö­döllői egy éves baromfitenyésztő isko­lába, ahonnét oklevelükkel állami telep­felügyelői altiszti szolgálatba jutnak. Többen a nyáron megkapták vitézi föld­jüket is. A művégtaggal hazakerültek közül sokan lettek gazdasági elöljárók községükben. Az ipari osztályon tiz-tiz honvéd tanul asztalos, lakatos és villanyszerelő mes­terséget, vagy képzi át magát csonkolt végtagjával. A kórházban van iparmű­vészeti osztály is, külön barakban. Be­széltem egy sugárzó kedvű fiatal mű­vésznővel: Mokcsayné Szilágyi Máriá­val, aki teljesen önzetlenül irányítja két éve a kerámia iránt érdeklődőket. Jelen­leg tizennyolv növendéke van, köztük deresfejü falusi emberek. Soha mintázó CsangLajselt Csunglting liőxlársasági elnöke Lisszabon, szept. 13. (MTI) Mint az an­gol hírszolgálat Csungkingból jelenti, a köz­ponti végiehaitf. tenács Csangkajsek tábor­nokot hő* főn Kína köztársasági elnökévé választotta. Jő ÁRU ÉS JŐ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK fa nem volt a kezükben és most szebb- nél-szebb 'kancsók, kulacsok, szobrocs­kák sorozatát készítik. Egy félkarú ru­szin honvéd sablonkészitést tanult és tu­catjával önti gipszbe a sikerültebb alak­zatokat bajtársai keze alá, hogy azok dí­szítsék, festegessék. Ne higyjük, hogy valami kezdetleges ákombákomok ezek a díszek! A legigényesebb vásárlót is ki­elégítik. Érthetetlen, hogy a nagykeres­kedelem nem érdeklődik e dísztárgyak iránt. Pedig a közönség érdeklődésével havonta 120—150 pengőt is kereshetné­nek a derék honvédek. Külön pénztáruk van a kerámiai osztályon és testvéri egyetértéssel számolnak el egymásnak bevételeikről. Nemrég maguk fizettek ki agyagégető kemencéjük kibővítésére 1500 P-t. Ketten már 'fazekassegédi mi­nősítést kaptak, tehát a hadikórház ko­moly megélhetést biztosit nekik. A vál­lalatok közül a Hangya az egyetlen, mely nagy összeggel támogatja az ipar­művészeti osztályt. Pohárfestészet céljára hatalmas toronnyal uj égetőkemencét építtetett a kórház udvarán. A diszitmények eredetisége tükrözi vissza azt az igaz magyar lelket, mely az oktató urhölgy minden szavából árad felénk és jólesik látni a mintázóállvá­nyokon a kaţotaszegi eredetű Gergely János tanár diszitőmotivum-füzetét. Végül megfemlitem, hogy találkoztam a hős honvédek Kilián nevű sportoktató­jával, aki izomregeneráló tornára ta­nítja a csonkolt katonákat. Atlétikát, úszást, kerékpározást és labdarúgást űz­nek jókedvvel bármelyikük a klübház szomszédságában levő gyönyörű MAC- pályán és arrébb a Nemzeti Sportuszodá­ban. Nemrég a hadikórházak csapatai egymásközt mérkőztek és a margitszige­tiek 2:0 győzelmük után úgy hempereg­tek örömükben a selymes fűben, mint a gyermekek. Az első meghatódáson már túl va • gyünk mi, szerencsés épkézlábuak, de nem elég időnként elérzékenyülve a hős honvédekről szónokolni vagy olvasni, hanem állandó, igaz magyar testvéri ér­deklődéssel kell kisérni őket az életbe visszakerülésük után is. Legyünk se­gítségükre üzletükben, hivatalukban vagy szántóföldjükön: nehogy még egy­szer kolduló, gyufát áruló csonka hon­védek legyenek hazánkban! Emlékez­zünk mindig az 1920-as idők tragikus alakjára, a nyomorgó, béna honvédekre. Nagy lépés történik a kormányzói kéz­irat óta, hiszen a földhöz juttatás terén a hősöket és méltó leszármazottaikat intézményesen előnyben részesítik, s a szeptember 4-i kormányrendelet a gaz­dasági élet egész területén előmozdítja a hősök önállósítását. Állami monopóliu­mokat elsősorban ők kapnak. Magas hi­vatalából vitéz Gyulay Tibor, a magyar főváros kereskedelmi és iparkamarájá­nak miniszteri biztosa emelte fel szavát a kellően kiképzett hadirokkantaknak az iparban és kereskedelemben való meg­segítése érdekében. Az önállósitási alap. a keresztény hitelakció, kisipari segélye­zés és a gyáriparban az ipari munka- szervezés intézményesen tudja biztosí­tani sok ezer hadi^érült jövőjét. De ott van még a színházak, mozik engedé­lye is. Nem volna teljes beszámolónk, hogy ha nem emlékeznénk meg az áldozatos lelkű vöröskeresztes ápolónőkről is. Nincs az a cinikus ember, akit meg ne hatna az egyszerű bakákkal bajlódó ma­gyar nők munkája. A hadsereg, a kö­zönség és különösen ezek a nagylelkű hölgyek tudják együttműködésükkel el­érni, hogy hadikórházaink mintaszerűek. Kétségtelenül hazánk legszebb hon­védkórháza a margitszigeti, melynek- a legmagasabb helyről két hónappal ez­előtt történt a megállapítása, midőn L'eg- fobb Hadunmk meglátogatta a szigeten üdülő 120 magyar hőst. Dr. GERGELY PÁL, Budapest TarfaléMat-e valaki fiz öltönyre való különféSe ruhaszövetet? Kolozsvár, szept. 13. Különös árurejtege- tési bünper foglalkoztatta nemrégiben a kolozsvári törvényszék mellett müködö uzsorabiróság hármas tanácsát. A per ér­demi részét, a közeljövőre kitűzött folyta­tólagos tárgyaláson, szakértői vélemény dönti él. A tisztázásra váró hátterű ügy le­mmmm leplezése a következő körülmények közt történt: Az idei március kezdeti napjait megelő­zően Németh 2. Imre rendörtiszthelyettes- nek feltűnt, hogy egy férfi a kolozsvári ál­lomás mellett lévő vasúti „repülöhidon" gyakorta nagyobb csomagokat cipel át. Március 6-án nyomába indult a gyanubafo- gottnak, akiről megállapította, hogy Hor- vát Jenő Gyufagyár-utca 14. szőni alatt la­kó kereskedösegéd, a Gólya-Textiláruház alkalmazottja. Észleletéiről jelentést tett a közellátási hivatalnak. A hivatal vezetőjének utasítására kiszállott három közellátási el­lenőrrel együttesen mrcius 10-én házkuta­tást tartottak a kereskedősegéd lakásán. Ennek során , bőröndökbe csomagolva 5200 pengő ér­tékű különböző textilárura okadtak. Kiderült az is, hogy az áruból Horvát Jenő „feketén“ árulgatott, igy egyik szomszé­dos borbéllyal 72 pengőt fizettetett egy 30.60 pengőben megszabott alig, két méter négy­zetes patmutvászonért. GAVALÉR /UTAZOK NÄSZATANDÉKA A rendőrségen vallatórá fogott Horvát Jenő tagadta a zugáruritást. Azt mesélte, hogy még a felszabadulás után önállósítani szerette volna magát. Kérésére l?41-ben az iparhatóság engedélyt is adott számára textilkereskedésre, amit csak üzlethelyiség hiányában nem tudott megnyitni. Az. önálló­sulás reményében azonban fizetéséből már előzetesen beszerzett alkalomszerűen külön­böző árukat, részint cégétől, részint pedig megszűnt zsidó és keresztény üzletekből. Állítását számlával igazolni nem tudta. Ki­jelentése szerint vásárlásairól nem is kért számlát és akkoriban, az 1941—42-es évek­ben, a vásárlásikönyv rendszere sem volt még bevezetve. Egyidejűleg vád alá került Mózes István üzleti szolga is, aki — állítólag — szintén részt vett a felhalmozott áru szállításában. Horvát Jenő szerint ugyan az üzleti szolga csak a jegyre kiváltott élelmiszereket, vagy pedig vasalásra szánt öltönyeit hordta át olykor a repülöhidon. Az uzsorabirósági tárgyalás alkalmával a bünsegédi bűnrészesként perbefogott Mó­zes István katonai szolgálata miatt nem je­lent meg, ezért ügyét elkülönítették. Bírósági kihallgatása alkalmával Horvát Jenő állhatatosan tagadta bűnösségét. A rendőrségen tett vallomásától eltérően azonban ezúttal azt állította, hogy az'áruk — ami között vagy tiz öltönyre menő kü­lönféle barna, világos és sötétszürke, csikós, pepita, sötétkék, zöld, meg fekete férfiszö­vet, méterszám női selyem, müselyem, sza­tén, ruhaanyagok, 23 méter vászon, 20 mé­ter pizsamaanyag, 15 méter lepedővászon, 6.60 kilógram vatelin, 12 méter flanel akadt egyebek közt — még román időkből szár­maznak. Tíz esztendős kereskedői mult után, amit mind a Gólyaáruháznál töltött, 1936- ban ugyanis megnősült. A céggel összeköt­tetésben álló utazó akkor, amint ilyenkor különben is szokás, őt; aki a vászonosztályt vezette, értékes „nászajándékokkal“ lepték meg. Innen származik az áru javarésze. A többit pedig kedvezményes áron szakmabe­liektől vásárolta. A lefoglalt holmit felesége és saját számára* tartalékolta, arra Is gon­dolt, hogy önállósítása Idejére megőrizze. Több tanú kihallgatása után a védelmet ellátó Fazakas János dr. ügyvéd kérésére a bíróság a bizonyitáskiegészitésnek helyt adott arra vonatkozólag, hogy a talált áruk javarészének gyártása már 1939-ben megszűnt, az eladott vászon ára pedig meg­felel mai tényleges értékének. A szükséges szakértői vélemény előterjesztésére Kuch Ferdtoánd kereskedőt jelölték ki.

Next

/
Thumbnails
Contents