Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-12 / 206. szám
IMI SZEPTEMBER Mátyás Király Dlákházban Vezényel: siepteifiber . • •„ “i”i“ Budapesti Filharmónikusok hangversenye DOHNÁNYI ERNŐ dr. Jegyelővétel; Ibusz menetjegyirodában. , Offenziva a Tavo Skeleten? „Lord Mountbatten-nek a távolkeleti | angolszász erők főparancsnokává történt kinevezésével kapcsolatosan Washingtonban nagy súlyt fektetnek annak megállapítására, hogy Burmában kemény harcok várhatók és hogy ezek a íiarcók. még ha meg is indulnának ezen az őszön, aligha érik el kitűzött céljukat egy esztendőn belül“ — ilyenforma jelentéseket táviratoztak haza a svéd lapok amerikai levelezői az elmúlt héten, amikor Lord Louis Mountbatten elhagyta az Újvilág földjét s nekivágott az Óceánnak, hogy eleget tegyen azoknak a várakozásoknak, amelyeket az angolszász országok közvéleménye fűz személyéhez. Mountbattennek ugyanis nem kevesebbet kellene tennie, mint Mac- Arthur és Auchínleck tábornokok, valamint Wawell tábornagy, India alkirálya támogatásával letörni a japán császárságot. Amióta Quebecben felröppentették a jelszót, hogy a távolkeleti hadműveleteknek fokozottabb érdeklődést kívánnak tanúsítani, mindkét fél hangoztatja, hogy megtette az összes lépéseket céljainak katonai eszközökkel való elérése érdekében. A Távolkelet szigetországai és dzsungeljei között rövidesen hatalmas küzdelem indul meg. A föld legértékesebb területeinek birtokáért folyik a harc. Japán az utóbbi két év hódításait védi, amivel lélekzethez jutott, az angolszász hatalmak pedig gazdagságuknak fontos támaszpontjaikat óhajtanák ismét birtokukba venni. A férfi, akire az angolszászok ennek a valóban gigászinak nevezhető feladatnak megoldását bízták, Lord Louis Mountbatten, tulajdonképen német származású s a Battenberg hercegi család tagja. A'z angol földön élő Battenbergek csak a világháború idején vették fel az angolosan hangzó Mountbatten nevet s miután az angol királyi családdal is rokonságban állanak, érthető, hogy hamarosan az angol főura c élvon i'ába kerültek. Mountbatten lordja, akit most a délkeietázsiai angolszász erők főparancsnokává neveztek ki. szaktekintély a kombinált hadműveletek terén, de a kir képzési, ügyek és a partraszállás kérdéseinek is elismert specialistája. Erről azonban mindeddig kiemelkedő teljesítménnyel még nem tett tanúságot. A krétai harcok idején egy rombcloraj parancsnoka volt s csak meglehetősen nehéz körülmények között menekült. Ezután a dieppei partraszállási kudarcnál szerepelt, mint az egyik előkészítő. Legutóbb Eisenhower tábornok főhadiszállásán dolgozott, ahol feladatkörébe tartozott jól kiképzett csapatokkal és tengeri szállitóeszközökkel ellátni Eisen- howert. Mindezek a munkakörök és feladatok azonban nem vbltak olyan természetűek, amelyekből kiviláglott volna Moüntbat- ten kiváló hadvezetői képessége, holott a távolkeleti offenzivánál kétségkívül erre 'van szükség. Természetesen mégis könnyen lehetséges, hogy Mountbatten lord igen jó katona, kérdés azonban, meg tud-e birkózni a sokezer kilométer kiterjedésű távolkeleti arcvonalak nehézségeivel. Mountbatten kinevezése élénk érdeklődést keltett a japán katonai körökben, akik, Tokióból származó értesülések szerint, körülbelül a következőképen látják az angolszász offenziva lehetőségeit: A távolkeleti amerikai haderő továbbra is a ,,szigetről-szigetre“ stratégia mellett tart ki, amelynek vonala Salamon szigetek—Uj Guinea—Fülöp szigetek volna. Az angolok az amerikai előnyo- mulási kísérletekkel párhuzamosan igyekeznek ismét távolkeleti hatalommá emelni Angliát. Az angol támadás elképzelhető vonala az indiai és ceyloni támaszpontokról kiindulva Burmán át vezetne. Tokióban megállapítják, hogy bár az USA tengerészetügyi minisztere kijelentette: a távolkeleten állomásozó amerikai tengeri erők nem tartoznak Mount- batten parancsnoksága alá, az angol tábornok vezetése alatt álló erők mégis jelentékeny szerepet játszhatnak. Ha Indiát Mountbatten kiindulási pontjának tekintjük s elfogadjuk, hogy Japán a cél, akkor két felvonulási útirányról lehet szó e két pont között. Az egyik, a szárazföld, nyílegyenesen vezet Burmán és Kinán át,' a másik, a tengeri, a Bengáli-öblön, á Maláji-szoroson és a Délkinai-tengeren át halad. A szárazföldi uf első állomása Burma birtokbavétele volna. Ezt. azonban csak a flotta erőteljes támogatásával lehet véghezvinni. Miután India keleti partjain flottagyülekezéseket figyeltek meg s közismert, hogy Auchinleck mintegy kétmilliós hadserege felvonult a burmai határon, valószínűnek látszik, hogy Mountbattenék ezt a megoldást választják. Itt is van azonban egy kényes kérdés, Mégpedig az, hogy a burmai határon gyülekező angol csapatok legénysége majdnem kizárólag indusokból áll. Nyilt kérdés, hogy milyen ezeknek a megbízhatósága. Vájjon a japáni propaganda. Subhaş Chandra Bose függetlenségi mozgalma s vezéreinek, Gandhinak és Nehrunak fogságban tartása nem bomlasztotta-e meg a fegyelmet, vagy legalábbis nem csökkentette a kelleténél alacsonyabbra az indusok harcikedvét? Ezekre a kérdésekre azonban ismét wáak a gyakorlat adhatja meg a választ. Burma visszafoglalása ismét szabaddá tenné az utat Csungking felé, ami két- iégtelenül sokat lendülne Csangkajsek helyzetén, bár arra, hogy ezen az útin korszeiüen felszerelhessék az egész csungkingi hadsereget, legfeljebb a íeg- derülátóbbak gondolhatnak. Bizonyos támogatást mindenesetre lehetne nyújtani s Csangkajsek helyzetében ez is sokat jelentene. A japánoknak tehát meglehetősen sok irányban kell védekezniök, ha meg akarják tartani újonnan szerzett gyarmat- birodalmukat, mialatt az anyaország védelméről is gondoskodniok kell. A nyugatról jövő angolszász s az Ausztráliából kiinduló MacArthur-féle „szigetről-szi- getre“ támadás mellett számolnia kell Alaszka—Aleuták Vagy Haway—Midwey útvonalán jövő támadással is, ami esetleg közvetlenül a japán szigetország ellen irányulna. A ' légi tevékenység Kínában és az Ausztrália körüli térben máris jelentékenyén fokozódott s a csendesóceáni amerikai légierők főparancsnoka és a* ausztráliai hadügyminiszter helyettese szinte egyidőben hangoztatták elhatározott szándékukat a támadás megindítására. A japánok ezzel szemben hallgatnak. Dai Nippon mindig hallgatott, mielőtt nagy elhatározásokra jutott volna. (n. e.) Megvirvaüt! Éjiéi H.ár elmúlt, de a nehéz, mégrákolt szekerek és gépkocsik meg mindég dübörögtek az ulca gránitkövein. Dühös ordilozás, káromkodás vegyült bele a paták csattogá-i saba. Puskalövések dördültek. Éies pattanásuk megrázta a.z ablaküvegeket s visszhangjuk, mint vészljelzö kopogtatás úgy hangzott a leeresztett redőnyökön. A gyalog-, járón fegyveres csoportok haladtak tova, gyors, és ütemnélküli menetben. Messziről döngetés hangzott. Éles roppar nassal keritéstécek törése hallatszott- A kutyák veszettül ugattak Valamelyiket ütés érle, esaholása hörgésbe fulladt. — Már soha sem virrad meg — szólt az öregasszony és reszketve nyúlt a fia keze után. — Ne féljen, édesanyán.’ — válaszolta a fiú- — Menjen, édesanyám, feküdjön le. Én majd vigyázok egyedül is. Ide senki be nem teszi a lábát, amíg élek — mondta s megemelte a baltát. Az isiállóból tehénbőgés hallatszott- Az öregasszony felnyögött: — Jajj, ennek is éppen most kell bőgnie! Még idecsalja őket! Elhajtják a drága tehenünket. A fiú végigment a tornácon, fogta a vasvillát s bement az istállóba. Az öregasszony egyedül n.aradt, rátámaszkodott a tornácra és csendesen imádkozni kezdeti A kiskapu ajtaján valaki motoszkált— Marci! — káitotta ijedten az öregasszony. — Én vagyok. Erzsók néni — szólt egy hang a kapu felől. — Eresszen be! Két rokon legényke lépett be a kapun s csititgatla az öregasszonyt. Az éjszakát felverő lárma is tovavonult. Már csak a távolból hangzott az elvonulok robaja- A fellegek közül bágyadt fénnyel néha kikandikált a hold. A toronyóra kongása jelezte a hajnal érkezeset. .— Istenem — sóhajtotta az öregasszony — még csak néhány óra és uj életet kezdünk. Megvirrad végre nekünk! Istenem, áldott legyen a neved, hogy megérhettem ezt a napot. Az egyik fiú átölelte az öregasszonyt: — Jöjjön, nyanya és feküdjék le. — Az öregasszony görnyedt, töpörödött teste hozzásimult a fiúhoz. S apró léptekkel mernek a konyha bejárata feléEbben a pillanatban puskalövés dördült valahol a közvetlen közelben. Az öregasszony összecsukiott. A két fiú riadtan nyúlt a zuhanó test után. Karjukon vitték be a házba. — Nyanya — szólt kétségbeesetten Marci s hangjában fájdalom csengett. — Segíts Gyuri, tegyük az ágyba. Gyuri gyufát gyújtott. Kereste a lámpát. A gyufaláng imbolygott s gyorsan ellobbant az izgatottságtól reszkető kezében. A szobában még vastagabb lett a sötétség. Kívülről szörnyű csattanás hangzottMost jött vissza a fia az istállóból. — Te, a sógorékhoz törnek be — nyögött föl az öregasszony. — fc-l — mondta a fia és nagyot sóhajtott— Én kimegyek és megnézem, mi történt- Kentek maradjanak csendbe. A csizmaszárából kivette a járömszeget és lábnjhegyen lépegetve kiment az utcára. A sógorék néhány lépéssel lennebb laktak, a túlsó soron. A sógor cipész volt. Műhelye az uicára nyílott- Kirakatának és bejáratának piéhredőnye idáig látszott- Valaki állott az üzlet előtt és puskatussal verte a redőnyt. Közben kiabált, hogy nyissanak ajtót— - Ha nemi nyitod ki az ajtót, belétek lövök! — ordított s közben tántorgott. Hirtelen dübörgéssel felgördült a pléh- iedöny s a sötétségben belehasitott a meg- gyujtott villany világossága- Az ajtóban ingben ott állott a suszter, hátratett kezekkel. — Gyere Marci — suttogta a fiú hangja a kapuból, — a sógorékhoz betört egy ember. Hozd a fejszét! A két legényke átment az úttesten. Megálltak oldalt a nyitott ajtó előtt és látták, hogy az idegen ott ül a sógor háromlábú székén. Lábát előrenyujtja, szuronyos puskáját a sógorra szegezve parancsolja, hogy uj cipőt húzzon a lábára. A sógorné meg ingben, kócosán, nagy igyekezettel töri fel a tojásokat s rántottat igyekezik sütni. A sógor letérdelve huzza az uj bakancsot a látogató lábára. Az arca lángol s a szemei forognak, mint aki gyilkolni akar. — Italt — ordit az idegen, — de azonnal! A sógorné kimegy a kamarába és egy üveg pálinkával tér vissza- A vendég tölt— Igyál te is — kinálja a házigazdát. * De az vonakodik. — Nem iszol, kutya? _ ordit és ráfogja a szuronyos fegyvert. Az asszony felsikolt és kérleli a férjét: —- Igyál te is. Koccintanak és isznak. Telepoháral. — Na még egyet — szól a vendég és leül az elkészült rántotta elfogyasztásához. A sapkáját leveszi- Izzadt homlokát megtörli, puskáját az asztal széléhez támasztja a kél térde között tartva- Keresztet vet. Mohón enni kezdA suszter és a felsége állnak előtte, némán és lehajtott fejjel. A nézésükben megvetés—- Igyál! — kiált rájuk az idegen. Feláll és úgy iszik. Feltartott feje hátra- hajlik, nyelideklője kifeszül s nyaka párnásan dudorodik előre. A suszter szemében fel- lobban az indulat lángja, mint valami vHlámlás a sötét égboltozaton. Kezében borotvaéles talpvágókés- De a karja nem lendül. Feje még mélyebbre süllyed- Melle zilálA vendég körülnéz- Fegyverét szíjánál fogva karjára akasztja- Csámcsogva szalutál- Indulva, a többi után, akihez tartozik .. A küszöbről azonban visszahőköl. A villanyfényen túl fény dereng, a házak, fák tisztán látszanak. A láthatár peremén viliózva lila és piros szin'ck játszanak és a világosságban ott áll három legényke kifeszitett mellel, felemelt fejjel- Az egyiknek kezében balta, a másikába a járon.szeg- A harmadik keze sem üresA sógor előrejőn: . < — Mehetsz békességgel — mondja a hívatlan vendégnek. Az idegen katona megtorpan. Tekintetét lefogja három szempár. Magában mérleg: li a helyzet változását- A fegyver szíjon lóg s amíg utánakap, amíg kézbeveszi, amíg... Reménytelen. A ravaszt élve már el nem sülheti. Átfut rajta az utolsó rémület hulláma S a feszült pillanatban arcára mosoly, szeles, derűs, kedélyes mosoly fut- Vág a szemével a legénykék felé: — Ezt a puskát nektek adnám. Olcsón... Tessék!, .. A járomszeges legény az égre pillant. Már egészen kivilágosodott. A nagytemplom tornya jelzi azt'az órát, amelyben újra kezdődik n indem Csendesen szól az idegen katonának: — Nem kell... Már megvirradt! Megvirradt nekünk... Menj, amig nem késő... TÚRÁN LAJOS Országjáró kamara szinkázat szervez Klaíkv László igazító Budapest, szeptember 11. (MTI.) Mint ismeretes, Hlatky László az 1943/44. évre országjáró kamaraszinház nyitáséra kapott engedélyt. A jó erőket foglalkoztató társulat Budapest és Kolozsvár kivételével megfordul majdnem minden nagyobb városban. Egyfolytában 18—18 napot játszik mindenhol. A városok: Győr, Komárom, Szombathely, Kaposvár, Baja, Mohács, Nagyvárad, Eger, Debrecen, Kassa, Miskolc, stb. — Műsoron magyar és külföldi klasszikusokon kivül mai magyar és külföldi szerzők müvei szerepelnek. Sznlői értekezletek a kolozsvári iskolákban Kolozsvár, szept. 11. A Horthy Miklós-uti állami népiskola tanítótestülete annak felismerésétől indíttatva, hogy a nevelőknek és szülőknek a kényszerű tanítási szünetben fokozottan szükséges találkozniok: folyó hó 12-én, vasárnap d. u. 4 órakor az iskola, helyiségében szülői értekezletet tart, amelyre a beiratkozott és beíratni szándékolt tanköteles gyermekek szülőit szeretettel hivja és a nagy cél érdekében el is várja. A Vasvári Pál-utcai állami népiskola Igazgatósága értesíti a körzetébe tartozó szülőket, hogy szeptember 14-én, kedden este 7 órakor szülői értekezletet tart. Az értekezlet tárgya: „Mivel foglalkoztassuk a gyermekeket a kényszerszünet alatt?“ Megölte feleségét és öngyilkos lett egy pestszentlőrinci hentesmester Pestszenttőrínc, szeptember 11. (MTI.) Pestszentlörincen Skuldéti János 35 éves hentesmester szerdán délután agyonlőtte féleségét, majd önmaga ellen fordította a fegyvert és háromszor Is önmagára lőtt. Skuldétlné azonnal meghalt, a férfi a kórházban miitét közben halt meg. Rossz családi életet éltek. Az asszony különváltan élt férjétől és nemrégen költözött vissza hozzá, de a családi perpatvar napirenden volt köztük. A hentesmester hátrahagyot levele szerint sem feleségével, sem felesége néHcftl nem bírja az életet, ezért követte el tettét.
