Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-11 / 205. szám

MzszBrilIrsjxa 1943. fit Pl EMBER U Vichy és Algír párharca A most folyó világmérkőzés népek sorsát dönti el, talán nagyon hosszú időre s azoknak, akik azt a korszakot, amely 1914-gyel kezdődött és még ma is tart, módjukban* lesz végigélni, valóban el­mondhatják, hogy a világtörténelem leg­izgalmasabb és legváltozatosabb fejezetét élték meg. Népek, államok emelkednek a magasba, birodalmak buknak el, és próbálkoznak ismét feltápászkodni s próféta legyen a talpán, vagy méginkább telivér politikai szélhámos, aki ma — ha nagy általánosságban is— körvona­lazni meri a jövendő képét. Hiszen álla­mok sorsának alakulásába olyan ténye­zők is belejátszanak, amiknek számba­vételére előzőleg talán nem gondolha­tott senki. A francia sors alakulásába is beleját­szottak olyan tényezők, amelyekkel előre n«m lehetett számolni. Amikor 1940-ben a francia hadsereg letette a fegyvert, miután kétségtelen és vitathatlan veresé­get szenvedett, Hitler vezér és kancellár valóban nagyvonalú gesztussal ajánlott fel életlehetőséget Franciaországnak. Hajóhad, hadsereg, gyarmatbirodalom állott rendelkezésére a pétaini ,,État francais“-nak. Nem lehetetlen, hogy Hitler vezér elgondolásában, amikor nem alázta porig a franciákat, az esetleges jövendő együttműködés gondolata is szerepelt. Kétségtelen, hogy a tengely, amikor nem vette birtokába egy csapásra egész Franciaországot s az északafrikai gyarmatokat, áldozatokat hozott. S hogy vájjon ezek az áldozatok megérték-e az eredményt, ezt természetesen szintén csak a jövendő mutathatja meg. Annyit azonban meg lehet állapítani, hogy ha egyhangú németbarát közvéle­ményt nem is, de legalább korrekt ma­gatartást a megszálló német katonai ha­tóságok messzemenő előzékenysége elle­nére sem tudtak elérni. A francia maga­tartás mind a mai napig, az összes el­szenvedett csapások ellenére sem mutat túlságosan sok hajlandóságot arra, hogy megértse a német törekvéseket s a döntő katonai vereség utáni kábultság- ból felocsúdva, a franciák jelentékeny tömegeikben a várakozás, az attentizmus álláspontjára helyezkedtek. Az utóbbi időben azonban mind több jel mutat arra, hogy a francia tömegek­ben megmozdult ismét az élet s az erős politikai hajlamokkal rendelkező fran­ciák ismét dinek, mert ismét politizál­nak. A megszállott Franciaország jelenleg kormány képes csoportjai között, ha nem is a felszinen, de elég éles harc folyik a hatalomért. Nem is olyan régen pél­dául hire terjedt annak, hogy Laval kormányát erősebben németbarát irányú kormány váltja fel, amelynek de Brinon, Benoist-ffléchin és Marcel Déat volná­nak vezető tagjai. Arról is beszéltek, hogy Doriot, hazatérve a keleti harctér­ről, nagyszabású politikai kampányba kezdett. Semleges megfigyelők megálla- pitása 'szerint Laval tekintélye az utóbbi időben kétségtelenül bizonyos mértékig csökkent, de bukásával aligha lehet szá­molni, mert Hitler vezérkancellár sze­mélyes bizalmát birja. Nehézségei azonban kétségtelenül van­nak s ezt sem ő, sem az államfő, Pétain marsall nem titkolják el, hiszen beszé­deikben számtalanszor rámutattak arra, hogy a francia nép jelentékeny ’ része ném hajlandó megérteni politikai vonal­vezetésük szükségességét. A francia sajtó gyakran foglalkozik elitélő hangon a me­s Beszolgáltatást kötelezettség teljesítésére átveszünk egész ERDÉLY területén: Lóhere, lucerna, bíborhere, fehérhere, tavaszbükköny, szöszösbükköny, baitacim stb. magot. Hüvelyeseket u. m. lencsét, babot Viktoria- és express- borsótn Olajosmagvakat. Erdélyi Gazdák Magértékesitő Szövetkezete Kolozsvár, Majális-utca 10. sz. Telefon: 31-83. 82-ol. Magán tisztítótelep; Szeptembertízenegy-u. 1^3. Raktár: Szeptembertizenegy-u. 1—3. Telefon: 18-52 rényletekkel, amiket nem annyira a megszálló németek, mint inkább a be­gyűjtött termés elpusztításával követnek el. Nyilvánvaló, hogy az angolszászok által hivatalosan elismert „Algiri sza­bad francia bizottság“, amelyet ' Pétain kormánya hazaárulónak nyilvánitott, s akiket következetesen disszidenseknek, szakadároknak neveznek, meg tudta nyerni a francia nép egyes csoportjai­nak, főleg — s ez rendkivül jellemző, — a kommunizmussal .rokonszenvező réte­geknek rokonszenvét. De Gaulle már hosszabb idő óta szoros kapcsolatokat tart fenn a francia szélsőbaloldal emi­gráns vezéreivel s ezek minden valószi- nüség szerint igyekeztek módot találni arra, hogy otthoni párthiveiket merény­letekre s általában zavarkeltésre’Ynztas- sák. A harc Vichy és az algiri bizottság, Pétain—Laval és Giraud—De Gaulle kö­zött elszántan folyik a francia lelkekért, mert hiszen egyik vagy másik fél dia­dalát nem annyira a maguk, vagy a fiancia nép akarata, mint inkább a né­met vagy angolszász fegyverek sikere dől.ti el. Az alapvető ellentét a vichy-i ,és az algiri kormány között a kezdet kezde­tén egy mondatban összefoglalható- volt. Pétain azt állapította meg, hogy a fran­ciák. elvesztették a háborút s ennek runden következményét le kell vonniuk, mig De Gaulle mindjárt a fegyverszünet másnapján ezt a jelszót kiáltotta a lon­doni rádióba: „Franciaország elvesztett egy csatát, de nara vesztette el a hábo- lUt “ Mindenesetre feljegyzésre érdemes tény, hogy annakidején a katonák, Pé­tain ^és Weygand állapították meg a ve­reséget, mig a politikusok: Lebrun el­nök, Paul Reynaud, a harc továbbvitele mellett kardoskodtak. A francia emigráns csoportok kialaku-, lásával és huzavonájával olyan bősége­sen foglalkozott a világsajtó, hogy erre részletesen kitérni nem érdemes, csak éppen jelezzük, hogy mindjárt De Gaulle angliai csoportja után külön francia sza- kadárcsoport alakult Amerikában is. Tagjai körül legjelentékenyebbek Alexis Léger, a külügyminisztérium egykori főtitkára és néhány neves köziró, Henry de Kérillis, Pertinax, Búré, Genevieve Tabouis. A szakadárok csoportjának színezete érthetően megváltozott a DaHan-Giraud- féle északafrikai csoport megalakulása után, s ma már lényegében az a helyzet, hogy a francia impérium keretei között az anyaországban Pétain, mig a gyarma­tokon, legalábbis formálisan, mert hiszen a tényleges' hatalom az angolszász csa­patok kezében van, a De Gaulle-Giraud- féle algiri szabad francia bizottság kor­mányoz. Vichy már számtalanszor leszögezte, hogy a szakadárok hazaárulók, lázadók, közellenségek. Kitüntetéseiktől, katonai rangjuktól, állampolgárságuktól, tisztsé­geiktől és vagyonuktól megfosztották őket. De Gaulle tábornokot pedig ,,in contumaciam“ még halálra is ítélték. A szakadék tehát a két csoport között át­hidalhatatlan. A francia anyaország ve­zetői azt állítják, hogy az a romlás és pusztulás, ami a francia állam állapotá­ban bekövetkezett, mindenekelőtt á sza­kadárok és az angolszászok támadásai miatt állott elő. Most már egyedül a jö­vendő mutathatja meg, a két fél közül melyiknek lesz igaza. Egy azonban bi­zonyos, a világot átfogó harcból Francia- ország, a „Gloire“ egykori országa min­denképen csak vesztesen kerülhet ki. * A napi politika felszíne alatt, a ha­talmi csoportok dulakodása közepette azonban egy uj Franciaország bontako­zik ki, ha egyelőre még csak folyóiratok és szellemi mozgalmak vonalán is. Ez az uj francia szellemiség, amit leginkább a fiatal értelmiségi rétegek képviselnek, nagy általánosságban tartózkodik a szó rösan vett politikától, bár kétségtelenül állást igyekszik foglalni a francia jö­vendő kérdésében. A franciák lelkiálla­potát azonban helyesen jellemzi a „Süd- ost Echo“, amikor igy ir: ,,Mindinkább növekedik azoknak a száma, akik e ne­héz gondolatokkal küzdenek Franciaor­szág jövőjéért.“ Ezek közül a csoportosulások közül egyike a legérdekesebbeknek Jean Ri- vain-nek, a keresztény világnézetű tár­sadalomtudósnak „Cercles des Syntheses“ nevű mozgalma. Rivain a háború előtt a ,,Revue Critique“ szerkesztője volt, majd német hadifogságba kerülve, a hadifogságban főiskolát alapított fogoly- társai között. Hazatérve, felvette Pétain- nel az érintkezést és ma a „Cercles des Syntheses“ keretében nyíltan es szaba­don megtárgyalja a franca válság kér­déseit. Frossard, a volt munkaügyi és tájékoz­tató miniszter is élénk tevékenységet folytat s Charles Maurras, a királypárti „Action Francaise“ szerkesztője és ki­adója is mindegyre azt hangoztatja, hogy a francia léleknek meg kell újul­nia. Az idő azonban nem nagyon kedvez a királypártiaknak s Maurras kétségte­lenül politikai izü mozgalma nem tud mélyebb hullámgyürüket verni a francia lélekben. Ugyancsak a megújult francia szellem megnyilvánulásának tekinthető Francia Delaisi-nek „Le Revolution Európcenne“ cimü uj könyve is, amelybén teljesen magáévá teszi a német gazdasági elgon­dolásokat. Mindezek a csoportok kisebb vagy na­gyobb mértékben támogatják, ha csak közvetve is, Pétain kormányát. A fran­ciák, akik tehát ismét politizálni kezde­nek, egyelőre megelégszenek annyival, hogy kifejezzék elgondolásaikat a politi­káról s bár ennek inkább csak elméleti jelentősége van, annyi bizonyos, hogy mégis csak előkészítik' az uj Franciaor­szág születését. (n. e.) Az év harmadik negyedében 220 tanoncoi szerződtettek Kolozsváron Rz ipartestiilet bajtársi szolgálata gyümöícsdéiutánt rendez a hadbavonult iparosok gyermekei javára 1 Kolozsvár, szept. 10. A kolozsvári Ipar- testület elöljárósága a nyári szünet után most tartotta meg első ülését a testületi székház dísztermében. Az ülésen az Ipar­hatóság képviseletében megjelent Grucza Lipót városi tanácsnok, mig a Kereskedel­mi és Iparkamarát Bereczky Ernő dr. fő­titkár, miniszteri biztos képviselte. Demeter Ferenc elnöki megnyitójában kegyeletes szavakkal emlékezett meg Hor­váth Pál, Lusztig Tibor és Fábián István ipartestületi tagok ' elhunytáról, majd be­vette a fogadalmat Lakatos Károly és Terján Péter újonnan megválasztott veze­tőségi tagoktól. Ezután Grucza Lipót váró-' sí tanácsnok emelkedett szólásra s beszé­dében kifejtette, hogy sohasem volt na­gyobb szükség a magyarság egységének megőrzésére, mint ma. A kézmüiparosság a megszállás alatt is töretlenül megmaradt egységesnek s példája Útmutatásul kell szolgáljon a magyarság minden rétegének. Grucza tanácsnok végül szeptember 11- ének, a felszabadulás évfordulójának meg­ünneplésére hívta fel a kézmüiparosság fi­gyelmét. >• Ezután Bennik Ferenc jegyző terjesztette elő az elöljáróság jelentését. A jelentés átfogó képet adott a kézmüiparosság hely­zetéről — A kézmüiparosnak — mondotta jelen­tésében Bennik jegyző — ma már nem az a gondja, hogy hogyan szerezzen munkát, hanem az, hogy a felvállalt munkát ho­gyan tudja elvégezni. Tisztességtelen ver­senyről nincs, vagy alig lehet szó, mert a rendelkezésre áló anyag és munkaerő ke­retében minden iparos műhelyének foglal­koztatása biztosítva van. A kézműipar helyzetét és igy természetesen az Ipartes­tület tagjainak helyzetét is elsősorban, sőt majdnem kizárólag csak az anyagbeszerzé­si lehetőségek szemszögéből lehet vizsgálni. A jelentés ezután részletesen feltárta az elöljáróság előtt az anyagbeszerzéssel kap­csolatos kérdéseket Az építőiparokban: építőmesterek, kőmű­vesmesterek, ácsok, tetőfedők anyagellátása az elmúlt hónapokban lényegesen javult. Tégla, cserép, cement aránylag meg­felelő mennyiségben âllotţ rendelkezésre a legszükségesebb munkák elvégzéséhez. Az építőanyagok elosztásának jelenlegi módja az építőiparosok körében helyesléssel talál­kozott, mert ezzel a kontárok működése szükebb keretekre van korlátozva. A vas- és fémiparban magasabb nemzeti érdekekre való tekintettel, az anyagellátás lényegesen csökkent. A Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Ipartestület a lecsökkent anyagkészletre való tekintettel, sürgősségi sorrendben utalja ki az iparosoknak az igé­nyelt vas- és fémanyagot. A famegmunkáló iparosok anyagellátásában hiányok mutat­koznak. Főképp asztalosáruban nincs ele­gendő mennyiség. Emiatt az asztalosiparo­sok csak vonatottan tudnak eleget tenni kötelezettségüknek. A ruházati iparosok anyagellátása szintén nehézségekkel küzd. Különösen a bélésáru-ellátás körül mutat­koznak nehézségek. A kijelölt textilnagyke­reskedők a bélésáruknak csak ötven szá­zalékát bocsátják az ipartestületek rendel­kezésére. A textilnagykereskedőknél ma­radt többi bélésáru útja nerry ellenőrizhető. Az Ipartestület elöljárósága lépéseket tett, hogy a nagykereskedők az egész bélésáru készletüket bocsássák az ipartestület ren­delkezésére. A kárpitosiparban a rugóellá­tás körül mutatkoznak nehézségek. Egy mester mindössze öt és félkiló rugót kap havonta, ami egy recamier elkészítéséhez szükséges rugóknak egyharmad része. A fodrászok, kozmetikusok és fogművesek anyagellátása a körülményekhez viszonyít­va, kielégítő. A nyomdaipar anyagellátásá­ban nagyobb zavarok nem mutatkoztak. A papír fogyasztására életbeléptetett korlá­tozó intézkedések a nyomdaipar foglalkoz­tatottságát nagyobb mértékben lecsökken­tették. Az élelmezési iparban a helyzet bizonyos vonatkozásban javult ugyan, de több ipari ágazatban anyaghiány mutatko­zik. Az előljárósági jelentés szerint az ipar­testület működéséről számol be. A jelentés szerint 19jS június elsejétől szeptember el­sejéig Kolozsváron 36 kézmüiparos, vidé­ken 3 kézmüiparos kapott iparengedélyt. Ezzel szemben 12 iparos felfüggesztette, 14 iparos pedig végleg beszüntette iparát. U gyanebben az időpontban Kolozsváron összesen 229 tanoncot ssegödtettek be. A legtöbben lakatos, asztalos, női szabó és villanyszerelő ipart választották a tanoncok életpályául. A beszegődtetett tanoncok kö­zül 100 volt református, 75 római kato­likus, 24 unitárius, 23 görög katolikus, 2 görög keleti, 4 hiteránus és egy zsidó. Ugyancsak a fenti időpontban 411 uj mun­kakönyvét állított ki az ipartestület. Mun­kakönyvét kapott 112 római katolikus, 184 református, 16 unitárius', 9 luteránus, 21 görög katolikus, 10 görög keleti, 57 izrae­lita és 2 más vallásu iparos segéd. A jelentés végül beszámolt a bajtársi szolgálat munkájáról. A bajtársi szolgálat az év első nyolc hónapjában 30.195.06 pen­gőt gyűjtött össze. Ebből az összegből 25,304.16 pengőt fordított a hadbavonult iparosok hozzátartozóinak támogatására. Az iparosság nagy megértéssel viseltetik a Vörös Kereszt munkája iránt. Ennek bi­zonysága, hogy az ipartestületnek több mint ezer tagja lépett be a Vörös Kereszt Egyesületbe s adományaival jelentős mér­tékben hozzájárul a nagyfontosságu intéz­mény működésének előmozdításához. A jelentés előterjesztése után az elöljá­róság tagjai az időszerű anyagbeszerzési és anyagellátási kérdéseket vitatták meg. En­nek során Kováts Antal, Gyarmathy Mik­lós, Kiss Kálmán, Fazakais- József, Orbán Béla és Túrák Kálmán szólaltak fel, akik­nek kérdéseire Bereczky Ernő dr. miniszte­ri biztos adott részletes és megnyugtató választ. Végül Demeter Ferenc elnök bejelentette, hogy a hadbavonult iparosok gyermekeinek segélyezésére a női bajtársi szolgálat a kö­zeljövőben gyümölcsdélutánt rendez az Iparos Egylet dísztermében. Kérte az elöl­járóság tagjait, támogassák a nemescélu akciót. Az elöljáróság ülése a Hiszekegy elmon­dásával fejeződött be. MOZI-MŰSOROK ÁRPÁD filmszínház: Férflhüség. Főszerep­ben: Tolnay, Páger, Bulla. Szombaton és vasárnap d. e. l., 12-kor matiné. Előadá­sok kezdete mindennap 4, 6, 8 órakor. CORVIN: Orient express. Fősz.: Felsőczy Irén, Csortos Gyula, Vaszary Piri, Ajtay Andor, Pethes Sándor. Előadások kezdete hétköznap: 145, 147, 149. Szombat, vasár­nap és ünnepnap: 143-tól. Minden vasár­nap és ünnepnap d. e. 11 órakor matiné. Nagyothallók részére díjtalan fejhallgató! EGYETEM: Magyar kívánság hangverseny. Három rendkívüli előadás: szombaton d. e. 11-kor, vasárnap d. e. 11-kor és d. u. 143-kor: Magyar kívánság hangver­seny. ERDÉLY-mozgó: Zárt tárgyalás. Fősz.: Páger Antal, Tasnády Fekete Mária, Tí­már Józseff Bihary József. Előadások kez­dete 4, 6, 8. Vasárnap d. e. 11 órai kez­dettel matiné. MATYAS-mozgó: Annamária. Főszereplő: Szörényi Éva, Szilassy, Rajnay, Makláry, Vizváry, Somogyi Nusi és a két Pethes. Előadások: 4, 6, 8 és vasárnap d. e. 11 órakor. RÁKÓCZI mozgó: Legény a gáton. Fősze­repben; Pethes Ferenc és Sándor, Haj- mássy. Csikós Rózsi, Makiári. Előadások kezdete 4, 6, 8 órakor. Vasárnap d. e. 11 órakor matiné.

Next

/
Thumbnails
Contents