Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-08 / 203. szám

riÜSM 1943- SZERIEMBE® & m Megkezdték ii ul székely kongresszus előkészítő munkálatéit s Ajfogó nemz el politikai tervre van sxüLség a Székelyföld újjáépítése érdekében Marosvásárhely, szept. 7. 1943 szep­tember 6-án a marosvásárhelyi város­háza kistermében a székely kongresz- szus előkészítő bizottsága alakuló érte­kezletet tartott. Az értekezleten megje­lentek a m. kir. honvédség, az egyhá­zak, a székelyföldi törvényhatóságok és közhatóság jellegű intézmények veze­tői: Veress Lajos altábornagy, hadtest- parancsnok, Sándor Imre római kato­likus püspöki hely nők, Józan Miklós unitárius püspök, gróf Teleki Arctur református egyházkerületi főgondnok, dr. Sebesi Ákos, Udvarhely vármegye, x dr. Szentiványi Gábor Háromszék vár- \ megye, dr. Marton Zsigmond Maros- Torda vármegye, dr. Ábrahám József Csík vármegye alispánja, dr. Papp Ká­roly Marosvásárhely h. polgármestere, gróf Teleki Béla az Erdélyi Párt és az EMGE elnöke, gróf Béldi Kálmán az Erdélyrészi Gazdasági Tanács és az EMEE elnöke, dr. Szathmáry Lajos az EMKE ü. v. alelnöke, dr. Biró József a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Ipar­kamara főtitkára, dr. Bodor György Hargitaváralja jelképes székely község kiküldötte, dr. Mikó Imre és dr. Váró GyÖj-gy országgyűlési képviselők, vala­mint dr. Venezel József intézeti tanár, előadók. Az értekezletet gróf Teleki Béla hívta össze és nyitotta meg, ismertetve a szé­kely kongresszus célkitűzéseit, utána pedig dr. Venczel József terjesztette elő a kongresszus munkatervét. Az értekez­Budapest, szept. 7. (MTI) A magyar és román kormány létrejött megállapodása alapján szeptember 6-án Kolozskara állo­máson cserélték ki a magyar és román po­litikai foglyokat. Kilenc Romániában elitéit Beszterce, szeptember 7. Az Erdélyi Mu­zeum Egyesület háromnapos vándorgyűlése vasárnap délelőtt kezdődött meg Beszter­cén. A diszülést a Magyar Kaszinó nagyter­mében Jósika János báró, az egyesület el­nöke nyitotta meg. Az elnöki megnyitó után Nagy Géza titkár felolvasta a Kor­mányzóhoz, a miniszterelnökhöz és a kul­tuszminiszterhez intézett hódoló távirato­kat, majd titkári jelentésében ismertette a besztercei vándorgyűlés rendezésének tör­ténetét. A különböző üdvözlötáviratok felolvasása után javasolta, hogy a vándorgyűlés társel­nökévé Bethlen Béla gróf főispánt válasz szák meg. Ezután lovag Ybl Ervin dr., mi­niszteri osztályfőnök a kultuszminiszter ne­vében üdvözölte az egyesületet és a vándor­gyűlést, majd a különböző testületek, hiva­talok és társadalmi egyesületek üdvözlé­seire került a sor. A diszülésen a vándorgyűlés első előadá­sát Varga László dr., egyetemi tanár „A fa anyagának kémiájáról“ címmel tartotta. Ezután az ülés résztvevői kivonultak Besz­terce főterére, ahol az Országzászló előtt megemlékezlek a két világháború hőseiről és koszorút helyeztek el az Országzászló ta­lapzatára. A dlszebéden, amely a Magyar Kaszinó kertjében volt, Bethlen Béla gróf, főispán pohárkoszöntöt mondott a Kormányzó Urra. Serlegbeszéd keretében emlékezett meg Kelemen Lajos múzeumi főigazgató, az egyesület alapítójáról, Mikó Imre grófról. Délután folytatódott a vándorgyűlés. Vi­téz Berde Károly egyetemi tanár „A népi gyógyítás ősi elemei", Sövényházi Ferenc egyetemi tanár, a jogrendszerről, és Má- lyusz Elemér egyetemi tanár „Az erdélyi magyar társadalom a középkorban“ címmel tartott előadást. A vándorgyűlésre nemcsak Erdély, ha­nem a többi országrészek magyarságának szellemi vezetői is eljöttek és Beszterce vármegye közönsége a legnagyobb érdeklő­déssel kiséri a vándorgyűlés előadásait. A vándorgyűlés második napján az érdek­lődés annyira fokozódott, hogy az előadá­sokat két helyen tartották meg. A Magyar Kaszinó nagytermében Lea- tván József föesperes-plébánas Beszterce műemlékeiről tartott vetitettképes előadást. Horváth Béla dr. egyetemi tanár az cieslá­let többek hozzászólása után magáévá tette az előterjesztéseket és elhatározta, hogy az 1902. évi csiktusnádi székely kongresszus mintájára alkalmas helyen és időben az nj székely kongresszust megrendezi. A kongresszus anyagának előkészíté­sét vagyis a Székelyföld valamennyi gazdasági, társadalmi, közművelődési kérdésének és az e téren mutatkozó fel­adatoknak kidolgozását az előkészítő bizottság azonnal megkezdi. E célból azonnal bevonja és a kongresszuson való részvételre felkéri a székelyföldi kérdésekkel foglalkozó összes közható­ságokat, társadalmi intézményeket és szakembereket. Az egyes kérdéseket az egyes székely törvényhatóságok illeté­kes tényezőivel és szakembereivel vár­megyénként letárgyalja s az igy előké­szített anyagot a kongresszus elé ter­jeszti Az értekezlet megállapítja, hogy a visszatérés óta eltelt három év alatt a magyar kormány nagy áldozatokat ho­zott a megszállás idején fejlődési lehe­tőségeitől megfosztott Székelyföld meg­segítése érdekében és számos kezdemé­nyezés megvalósítása van ma is folya­matban. A székely kongresszus előkészí­tésénél az értekezletet az a szempont 1 vezeti, hogy a Székelyföldnek az ország egyeteme érdekében való újjáépítésére átfogó nemzetpolitikai tervezet dolgoz­tassák ki. magyar politikai foglyot adtak át a magyar bizottságnak amely ugyancsak kilenc poli­tikai foglyot adott át a románoknak. Ezúttal elsősorban a két állam haderejébe tartozó személyeket cserélték ki. tás feltételeiről tartott tudományos népsze­rűsítő előadást. Az orvosi továbbképző elő­adássorozatban a legkiválóbb orvosszakér- tök értekeztek. így előadást tartottak: Kiss Ernő dr. sebészföorvos, Méhes Gyula dr. egyetemi tanár, Klimkó Dezső dr. egyete­mi tanár és Zöld István dr. igazgató­főorvos. A vándorgyűlés résztvevői közben el­látogattak Sófalra községbe s ezután tovább folytatták a nagy érdeklődéssel kísért elő­adásokat. Bónls György dr. egyetemi tanár „Hagyomány és haladás az erdélyi jog fej­lődésében“ cimen tartott előadást, Béréi Soó Rezső dr- egyetemi tanár pedig a Radnai- havasok páratlan gazdagságú növényvilágát ismertette- László Dezső országgyűlési kép­viselő „A nemzetnevelés, mint központi nagy a r feladat“, a nemzetnevelés legfonto­sabb kérdéseit boncolgatta. Az orvosi tovább­képző előadássorozatban előadásokat tartot­tak még Katona János dr. szanatóriumi fő­orvos, Putnoky Gyula dr- egyetemi tanár, Forfota Erich dr- egyetemi magántanár és N»«.V Dezső bőrgyógyász, orvosszázados. Itt írjuk meg, hogy az Erdélyi Muzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya a dési református egyház és az állami kórház igazgatóságának közreműködésével kegyole- tes ünnepséggel adózott Szőcs Sámuel dr., egykor országoshirü orvosprofesszor emléké­nek, akinek nevéhez és munkásságához fűző­dik a dési közkórház megalapítása is- A boldogcml'ékü alapitó igazgató-főorvos sír­boltjára díszes emléktáblát helyeztek el. A kegyeletes Ünnepségen az Erdélyi Muzeum Egyesület képviseletében megjelent Berde Károly dr. kolozsvári orvosprofesszor, szak­osztályi elnök és Krompeéher István dr. egyetemi tanár főtitkár. A családi sírbolt előtt lefolyt emlékünne­pélyen megjelentek a ref- egyház képviselői, a kórház teljes vezetősége és tisztikara, kép­viseltette magát Dés város és Szolnok-Doboka vármegye. A nagyszámú közönség előtt le­pergett emlékünnepélyt az ősi kálvinista zsoltár, Te benned tűztünk, eléneklése ve­zette be. Ezután Bányai Ferenc vaillástanár imádkozott- Az emlékművet az egyháznak, a városi hatóságoknak és az állami kórház igaz­gatóságának vitéz dr- Berde Károly orvos- professzor, az EME orvostudományi szak­osztályának elnöke adta át szívből iövő meleg szavat tís éret éhen. Íratás tartotta meg dr. Parády Ferenc ny. kórházigazgató emlékmű leleplező avatóbeszédét- Részletesen ismertette Szöes Sámuel életútját, aki a dési kórházat alapította. Bodolla ref. püspökkel gyűjtötte jelenlegi Debreczeni-fóle ház helyén alapított 3 szobás, úgynevezett szükségkór­házat s azt 10 évig teljesen ingyen vezette. Közben az egész Szamosmentét bejárta és gyűjtött a később felépített nagyszabású kórház javára- Egyike volt az ország legjobb nevű orvosainak- Háziorvosa volt többek kö­zött Wesselényi Miklósnak és egy alkalommal Deák Ferenc, a haza bülese is kikérte orvost tanácsát. Orvosi működése mellett a közélet minden területén dolgozott- Nevéhez fflződik a dési állami gimnázium létrehozása is — már 1858-ban kérést adott be a kormányhoz, gimnáziumot kérve Désnek- A gimnázium ügyét 20 kerek éven át szorgalmazta. De neki köszönhető, mint főgondnoknak a ref- leányiskola alapítása is. A nőszövetségt mun­káknak és a nőnevelésnek jövőbelátó elő- harcosa volt, mert az tartotta, hogy nőneve­lés nélkül nincs nemzeti jövő- A szépen fel­épített beszéd után dr. Árokháty Vilmos kór­házi főorvos koszoruzta meg az emlékművet az állami kórház nevében. A város nevében dr- Rigó Lajos hódolt a nagy orvosprofesz- szor emlékének- Rátonyl Tamás a ref. egy­A magyar megszálló erők csapatai a nyári tisztogató hadműveletek során szám­talan kiemelkedő fegyverténnyel vettek részt a hadműveletekben. Ha egyszer máj- történelemmé lesz ennek a világháborúnak oroszországi fejezete, a súlyos bandahar­coknak és ezek ellen viselt elhárltóvállal- kozásoknak külön fejezetet ad bizonyára a histórikus. Ezek a harcok, amelyek kivétel nélkül bennt a végtelen orosz erdő- és mo­csárvidék Irdatlan és bejárhatatlan részein zajlottak, orvul leselkedő ellenséges tűz­fegyverek, sűrűn rakott aknák, ellenséges érzületű lakósság között, keményen próbára tették nemcsak a katona leleményességét, óvatosságát, de elsősorban bátorságát is. fis a magyar megszállóerök csapatai éppen leleményességükkel, rendkívüli óvatossá­gukkal, de rámenős, kemény bátorságuk­kal tűntek ki. Az orvlövészek a legkülönbözőbb ravasz­ságokkal igyekeztek félrevezetni csapatain­kat, a magyar leleményesség azonban itt mutatkozott meg a legjobban. A magyar katona hamar rájött a bolsi „trükkökre“ és biztosan, ingadozás nélkül nyomultak a me­nekülő orvlövészbandák nyomában. Pedig ez volt a legnehezebb az uttalan, iránytalan erdövidéken, ahol főként a sűrű nyári esőzések idején egész napon át nem láttuk még a napot sem. Ezek a terület­részek teljesen hiányoznak a bolsi térké­pekről. Moszkvában csak úgy „kapásból“ készítették a térképet, mocsárt jeleztek ha­talmas területeken, ahol erdő van és for­dítva. Azonkívül hatalmas települések voltak itt elszórva, beszorulva erdőbe és a mo­csárba, amelyek vagy egészen rossz helyen, vagy egyáltalán nem Is szerepeltek a tér­képen. Biharmegyei honvédek egyik osztagával jártunk legutóbb a mocsárvidéken. Nyomot, utat napok óta nem találtunk. Csak „érez­tük“, hogy az orvlövészek előttünk vonul­nak vissza. A lábnyomnak semmi jele nem maradt a vizes, puha fűben. Egyik napon hosszú, cölöpökrevert bü- rüre akadtunk, körülbelül százméteres tá­volságon át vezetett a mocsár fölött. Túl­oldalon egész biztosan falunak kell lennie, valahol a fák mögött. A falút meg is találtuk: illetve csak a nyomát. Néhány üszkösen álló kéményt, hárromokot, megégett vaságyakat de sem­mi mást. A falu felperzselésének már ré­gebben kellett megtörténni, ez látszott a nyomokon. Már tovább akartunk menni, amikor az egyik felderitö raj azzal a jelentéssel tért vissza, hogy a falu szélén mélyen elásott ládákat találtak, s egy hatalmas földalatti vermet, amelyben ruhák, hevenyészett alvó- helyek ■ vannak. Kutatni kezdtünk és megtaláltuk az első „elrejtett falut“. Harminckét hatalmas vermet, úgy rejtve, hogy a legóvatosabb szem is alig vehette észre, inkább csak a véletlen árulhatta el. Valamennyiben hevenyészetten előkészített ágyak, ruhadarabok, szalma, széna, néhány­ban még élelmiszer is volt. De a vermek csak az „elrejtett falu“ lakószobái voltak, külön elásott ládákban találtuk meg a ruhákat, házi felszerelése­ket, élelmiszertartalékot, sok „patefon“-t bolsi propagandalemezekkel. így szórakoz­tak a bolsevista orvlövésze*. ház gondnoka kegyeletes szavakkal adott ki­fejezést az egyház egykori fögondnoka iránti megemlékezésének és az egyház részéről gon« dozásba vette a síremléket. A bensőséges hangulatban lefolyt ünnepséget a Himnusz hangjai zárták be­Minden gödör persze a legtökéletesebben rejtve. Csak ngy találtuk meg, hogy össae- ástuk az egész környéket. Akadtunk olyan gödrökre, amelyek fölött már néhány éves fa nőtt, meg virágágyak diszlettek, bur­gonya vetések és gabonavetések állottak fö­löttük. De találtunk m,ást is. Valóságos mulató­helyet. Hát ez bizony nagyon furcsán hangzik. Itt az orosz mocsarak kellős közepén, a sö­tét, feneketlen őserdők vidékén. Mi is cso­dálkoztunk, amikor ráakadt az egyik vá- radi honvéd „csákánya“. Mert az akadt rá. egy hosszufogu, orosz csákány. Betonból építtették, körülbelül félméterre a föld alá. Ahogy felszakitottuk az ajtaját, nem akartunk hinni a szemünknek. Színes drapériákkal bélelve a falak, kezdetleges dívány, kis kerek asztal, lámpákkal, az asztalon olcsó, rikító rúzsok, púdereik, több üveg szagosviz, a fogasokon női ruhák. Úgy festett, mint valami mulatóhely, csak betonkiserödben a mocsárvidéken, egy le­égett falu alatt. Embert azonban sehol sem találtunk. Úgy látszik, észrevették közeledésünket, behúzódtak az erdőkbe. A földalárejtett orvlövészfalut nyugodtan hagyták ott, hi­szen úgy sem vesszük észre — gondolták magukban. Hát észrevettük, fis bizonyára nagy sze­meket meresztenek az orvlövészek, há egy­szer visszatérhetnek és nem látnak mást, mint feltúrt gödröket, szétdobált „lakőver- meket“, szétrobbantott "beton-mulatóhelyet mindenütt a magyar honvéd szöges lába. nyomát. SZABÓ SÁNDOR zászlós. Hazafias ünnepségek szepVenraber lf-én Kolozsvár, szeptember 7. A Baross Nőt Tábor, mint a hazatérés évfordulóján eddig minden évben, szeptember 11-én, ezalkalom- mal is díszes, hazafias emlékünnepélyt ren­dez. A Baross Női Tábor hazafias ünnepsé­gét szombaton délelőtt 11 órai kezdettel rendezi meg a vármegyeháza dísztermében. A Női Tábor vezetősége arra kéri tagjatt, hogy a hazafias ünnepségen diszmagyarban jelenjenek meg. Felszabadulásunk harmadik évfordulója alkalmából — szeptember 11-én este 7 óra­kor a MÁV „összhang“ önképzö-, dal-, zene- és segélyegylete is hazafias emlék- ünnepélyt rendez a Szeptember 11-utca 2. szám alatt lévő saját kulturházában. Az egyesület vendégeket is szívesen lát haza­fias ünnepségén. Tévedésből megbicskáztolc egy makói polgárt Makó, szept. 7. (MTI) Vasárnap éjjel Nagy Sándor makói lakost hat ember meg­támadta. Eltörték a jobb karját, majdnem kiszúrták a bal szemét és a bal lapockáját késsel megszűrték. Amikor jobban megnéz­ték áldozatukat, észrevették, hogy tévedte*, mást vertek meg, mint akit akartak. Nagy Sándort életveszélyes állapotban vitték kór­házié. Magyar és román politikai foglyokat cseréltek ki Kofozskarán Az EME besztercei vándorgyűlése Partizán-orfeum egy felperzselt ukrán falu romjai alatt

Next

/
Thumbnails
Contents