Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-05 / 201. szám
4 Mîbzbtx tlrsjua 1943. 5Z£PJ£MSER 5 Házasságunk harmadnapján történt, hogy feleségem azzal fogadott: — Szivem, ne haragudjék, de ma nem tudtam főzni semmit. Hogy miért? Mert nincs a háznál egy fillér sem. Nem kellett nekem ehhez bővebb magyarázat, ebből is éppen elég volt, amit megértettem s amin elgondolkozhattam. Leültünk tehát szótlanul a telítetlen o asztalhoz s addig néztük egymást, amig mindketten elmosolyogtuk magunkat. — Nincs semmi baj, — gondoltam. Amig ő mosolyogni tud, én sem veszíthetem el a hitemet. így szóltam: — Nézzen szét lelkem, hátha talál mégis valami ennivalót. Mert valamit mégse ártana enni. Délután majd szerzek valahonnan egy kis pénzt, csak addig húzzuk ki valahogyan. •:. Feleségem felállott az asztaltól s nyito- gaini kezdte a fiókok ajtait. Amikor a szekrény ajtaja is tárva-nyitva volt már s ott se akadt semmi ennivaló, azt mondja: — Itt van valami mégis, de ez csak akkor volna jó, ha előbb már ettünk volna valamit... Tudja, az a két üveg dinnye- befőtt, amit az esküvőnk délutánján vettünk volt együtt, hogy nekünk is legyen valami befőttünk télire. Hát, azok itt volnának. —- Hozza ide s együk meg. Az is törvényt tölt. Azzal könnyebben kibírjuk estig, amig valami vacsorát szerzünk. — Igen, de előbb pénzt kell szerezni. — Szerzek én, komolyan mondom, hogy szerzek, csak előbb együk meg a dinnyét. De mind a két üveggel, egyiket előételnek s a másikat rendes ebédnek. — Hát, akkor megtérítem az asztalt, — mondja a feleségem. Ha már mégis ebédelünk, legyen az asztal is megteritve. Jó? — így. Most már ehetünk. Ebédelhetünk. Dinnyét — mosolyog újra feleségem s én is véle, hogy csak úgy röpdösött a lelkünk. Egyébként is mi akartuk ezt a házasságot minden tiltásokon keresztül, minek panaszkodnánk s keseregnénk — mondottuk egymásnak szótlanul Ebédeljünk tehát dinnyét, dinn^ebeföttet. — Ha meggondoljuk, nem is olyan megvetendő dolog a dinnye, különösen igy késő őszön — szólal meg feleségem. — Nem hinném, hogy a városban, ezen a napon még sokhelyen volna dinnye az asztalon. És micsoda dinnye!.. .. Kóstolja meg, — tart elém egy egész kis szeletkét . .. Hát csakugyan ilyen jót én soha életemben nem ettem. Ma már az izét sem tudnám meghatározni, olyan jó volt. Az Isten áldja meg még a lábanyomát is annak, aki ilyen pompás eledelt tud készíteni. Jó volt a második falat is és jó a harmadik is s bizonyára olyan jó lett volna a negyedik is, de az már nem volt... Hiszen egészen kicsi üveg dinnye volt ez, akár a társa, ami még felbontásra várt/ Feleségem már kezébe is vette az üveget, már bontani is akarja róla nagy szakértelemmel a perga- mentet, de aztán látom, hogy erősen elgondolkozik s meg is szólal: — Tudja, mit mondok ? — Mit? — Azt, hogy a másik üveget ne együk meg most. Tegyük el, amig valami nagyon nagy dolog történik életünkben s akkor együk meg majd. Úgyse laknánk jól véle, mert a dinnye nem is arra való, hogy az ember jól lakjék véle, de érezte, hogy milyen jól hüsit?... Érzi, hogy majdnem megnyugtató ize van, mint egy jó imádságnak. Ne, ne mosolyogjon, mert én ezt komolyan mondtam, mert komolyan crzem. Éppen olyan kegyetlenül komo’yan, mint ahogyan szeretem. Igen, mert ha nem igy volna, akkor nem mentem volna magához feleségül, hogy dinnyét ebédeljünk együtt, hanem most is otthon ülnék a jól megtérített, bőséges családi ebédlőasztalnál, a háromfogásos ebédnél s talán nem is gondolnék magára... Ennél őszintébben még soha nem beszéltek hozzám. Még feleségem se. Soha. önkénytelenül is erősén elkomolyodva hallgattam szavait s néztem mozdulatát, hogy mi lesz a dinnyével?... A dinnye'pedig visz- szakerült a ruhásszekrény aljára. És egyszercsak azon vettük észre, hogy az idő elhozta karácsonyszombat estéjét. És valahogyan akkorra egy kicsit már rendbe is jöttünk. Munkánk után Isten kirendelte mindennapi kenyerünket, sőt karácsonyra még kalácsot is sütött feleségem. Jó, foszlósbelü, fehér kalácsot, ■ akár édesanyám odahaza, régi gyermekségem idejében. Karácsonyszombat estéjén mindketten hamarabb haza igyekeztünk a munkából, mint máskor. Éppen a lépcsöházban találkoztunk össze s igy egyszerre léptünk be a még mindig ölelő melegséggel elénk táruló kicsi fészkünkbe. Kint esett a hó s bent a szivünkben, lelkűnkben olvadó melegség volt s alig vártuk, hogy meggyujtsuk a karácsonyfa gyertyáit. ( — Ez a magáé, — mondta feleségem s átadta a karácsonyi ajándékot. — Ez meg a magáé —■ mondtam én s én is átadtam számára a szerény karácsonyi ajándékot. De az 6 legdrágább ajándéka számomra mégis az volt, amikor azt mondta: — Tudod te, milyen boldog vagyok ? ... — Ne mond ki, ne mond ki, — szóltam hozzá elfogodóttan — mert azt csak érezni jő. •— De mit csináljak, ha ki kell mondani? — mondta s már sirt is s nekem is érez- nem kellett, hogy a boldogságtól sir, mert én is sírni kezdtem s én is azért sírtam. Aztán még sokáig elbeszélgettünk a kicsi karácsonyfa fogyó gyertyafényénél s ahogyan hosszan hallgattam, hát megszólalt a feleségem: — Min gondolkozol? — Meg kellene együk a dinnyét — mondtam neki. — Ez alkalmas pillanat volna rá, úgy érzem s úgy gondolom. — Ne érez- úgy s ne gondo’kozz úgy, mert azt azért mégsem esszük meg — mondta feleségem. — Majd máskor. Egyszer, mikor még a mai esténél is boldogabb este vagy nappal köszönt ránk. Mert hidd el, eljön az is s akkor n\egesszük. Ha akarod tudni, én is gondoltam rá, elő is vettem a szekrényből, de aztán visszatettem. Hadd üljön csak még ott. Nézd csak, gyere közelebb, egész rendes fészket csinált magának az üveg s jó látni, hogy ott van. Van valami tartalékunk, tudod, ami nem árt, ha megvan, de taláp egyszer bosszantó lehetne, ha nem volna. Hadd csak ott azt a dinnyét. Nézd meg közelebbről, milyen csodálatosan szép a színe, de csak igy, az üvegen keresztül nézd s nyugodj bele, hogy a dinnyét még nem esszük meg. Hát belenyugodtam. Akkor belenyugod-, tam, de jöttek életünkbe még olyan napok, azóta nem is egy, s esték is, amikor újból és újból kérlelni kezdtem feleségemet: •— Együk meg a dinnyét... — Olyan vagy, mint egy rossz gyermek, — mondta ilyenkor. — Hát tudd meg, hogy nem esszük meg. addig, amig nem lesz biztos a gyerek... — s amint mondta, elpirulva nézett előbb szembe vélem, aztán a messzeségbe a négy falon keresztül, mert hol volt még akkor a Gyermek?... Óh, áldott pillanat, amikor a Gyermek jelezte jövetelét. . . Szinte szégyelltem még feleségem előtt is, de aztán mégis kimond- tam: — Ugye, most már megesszük a diny- nyét ?... — Nem, szivem, még most sem esszük meg — mondta határozottan s könnybelá- badt szemekkel. — Tudod, a gyermek még nem biztos, szegény... Aztán elmondotta, hogy legjobb barátnője is gyereket várt, de a jó Isten nem engedte megérnie ezt a drága, édesanyai örömöt, mert a gyeimek halva született. És ahogyan elmondotta, már úgy, de úgy zokogott, hogy alig tudtam lelket verni belé. Mondtam neki, htgyje el, hogy szereti öt a jó Isten, szeret minket a jó Isten, azért küld Gyermeket. Szereti és meg is segíti, csak ne sírjon. És most már mind szedhette volna elő a dinnyét, akkor se tudtam volna megenni, ha ettől függött volna az életem. Újból beletörődtem, hogy ez a pillanat Is alkalmat1 an volt. És eljött az idő, hogy feleségem már erősen úgy volt. Amikor bekísértem a klinikára szülni, azon a vasárnap délután azt mondta: — Ha Isten megsegít, reggelre meglesz a gyermek. Úgy érzem fiú lesz. Csak holnap reggel látogassál meg s akkor hozd magaddal a dinnyét. Tudod hol van, ugye?...Hogyne tudtam volna?. . . Ott volt a szekrény a'ján s még fészket is csinált az üvege magának s milyen szépen ült benne. . . Hányszor elnézegettem én, amikor egyedül voltam otthon s a szekrény ajtóban benne volt a kulcs is... Istenem légy áldott, csakugyan fiunk született: Adám. . . O’yan korán ott állottam a klinika ajtajában, kezemben a dinnyével azon a reggelen, hogy nem is akartak még beengedni. És minden érzésen túl, 'a szájamban éreznem kellett a dinnye Izét is.. . Igen, most megesszük majd azt a dinnyét, amit házasságunk első délutánján vettünk s aminek társát házasságunk harmadnapján ettük meg ebéd helyett, mert egy fillér se volt házunknál, de most már van Adámunk is. Megesz- szük a dinnyét!;.. Ahogyan végre beengedtek feleségemhez, nyomban a Gyerek után kezdtem kutatni. Idegességemben, izgalmamban, majdnem elejtettem kezemből az üveget s csak feleségem felkiáltása téritett magamhoz: — Jaj, a dinnye. .. — Itt van, — mondtam — itt van. Mikor esszük meg?... — Tedd csak ide az asztalomra, majd sor kerül rá. Ott a fiad, a gyerekünk, telj bé előbb véle... Jól vagyok, ne félj, jól vagyok s ö is jól van. Tudod, milyen nagy ? .. Csodájára járt az egész klinika. Most pedig New-York Étterem jelenti! Dudus a Magyar nóták nagy mastere Ismét A Régi $9agy New-York Étteremben muzsikál. menj el szépen, mert nem szabad tovább itt maradnod. Majd feljösz később. Na, menj, menj.... / Tiz napig maradt bent a klinikán feleségem Adámmal s a tizedik nap, amikor kijöttek, a dinnyét is kihoztuk, mert nem találtuk rá alkalmasnak a /környezetet, hogy elfogyasszuk. És azóta is eltelt majdnem öt hónap. Adám pedig úgy nő, olyan szépen, hogy már ülni is tud, meg mászkálni is tud s beszélgetni is tud a maga nyelvén. Nem azért mondom, de még a legjobb barátom iis azt mondta minap, hogy irigyli tőlem. És én magam is sokszor elgondolkozom a dolgon, vájjon mivel szolgáltam én rá a jó Istennek ilyen csodálatosan nagy ajándékra?... A minap már nem bírtam boldogságommal s felkiáltottam:-7- De most aztán megesszük a dinny- nyét!... Mit bánom én, hogy van elég a piacon, nekem az kell... — Nem, a dinnyét nem mi esszük még, — mondta feleségem — hanem Adám fiókánk. Jól tudod, hogy nem tudok eltenni semmi befőttet télire, mert nincs cukor, hát bár I ennyi legyen neki... Most már mondj le róla végérvényesen, mert a dinnye-legendának számunkra vége. önkénytelenül is Adámra néztem. Ott ült a heverőn és éktelen lármát csapva éppen a heti rádióműsort tépte nagy szakértelemmel, szinte laponként darabokra. Feleségem hozzárohant, hogy kikapja kezéből, de szerencsére még idejében közbeléptem, mondván: . — Hadd tépje, ha jólesik neki, úgysem ér egyebet az a műsor — mire még Adám is vidámabban mosolygott. Sőt hahótázott, hogy csak úgy rázódott bele drága kicsi teste. És aztán együtt nevettünk hármasban, hogy a könnyünk kicsordult belé s ez olyan jó volt... Diszkczcyülésen leplezi le az EMKE eróf Ápponyi Albert arcképét Kolozsvár, szept. 4. Megírtuk, hogy gróf' Apponyi György országgyűlési képviselő inegfestettette édesapjának, néhai gróf Apponyi Albertnak, a nagy magyar államférfiúnak arcképét és azt az EMKÉ-nek ajándékozta. Â kitünően sikerült arckép, amely Glatter Gyula festőművész alkotása, már meg is érkezett Kolozsvárra és azt az EMKE októberben tartandó diszközgyülésén leplezi le. Az ünnepi beszédet eza.l kai ómmal Sándor/ József udvari tanácsos, az EMKE diszelnöke mondja. Uj vigalmi dijak léptek életbe Kolozsváron Kolozsvár, szept. 4. A város vezetősége pénzügyminiszteri rendelet alapján u.i vigalmi dijakat léptetett életbe Kolozsváron. Az uj vigalmi dijak a következők: Azokban a helyiségekben, ahol cigányzene van, minden vendég külön 20 fillért köteles fizetni, táncoslokálokban a vigalmi dij 1 pengő, kimondott mulatóhelyeken és bárokban 3 pengő vigalmi dijat kell leróni a fogyasztás után. A kártya- és romi bevételek 28» százalékát kell a vendéglők és kávébá- zak befizessék a városi pénztárba vigalmi illeték cimén. Az uj vigalmi dijakat a kolozsvári vendéglátó ipari üzérnek általányösz- szegben akarták havonta leróni. Ehhez azonban a költségvetést felülvizsgáló miniszterközi bizottság nem járult hozzá. Rendelet a temetkezési dijak felemeléséről Budapest, szept. 4. (MTI). A Budapesti Közlöny szombati száma közli a közellátásügyi miniszter rendeletét a temetések, illetve a temetkezési kellékek, felszerelések és szolgáltatások legmagasabb árának megállapításáról'. A rendelet szerint a temetkezési intézetek, illetve a temetkezési . vállalatik tipustemetésért legfeljebb az alábbi dijakat számíthatják fel: Felnőttek temetésénél vidéken 80—540 pengőig az egyes osztályok szerint, 5 éven aluli gyermekek temetkezésénél 45—340 pengőig, 5—12 éves gyermekek temetésénél 55—425 pengőig.------------------------------Szeptember 11-én a „Magyar Művelődés Házában“ kezdi meg játékrendiét a kolozsvári Nemzeti Színház Most építik át a Nemzeti Színház világositó berendezéseit Kolozsvár, szept. 4. A kolozsvári Nemzeti Színház tatarozási, helyreállítási és korszerűsítési munkálatai a hazatérés után nyomban megkezdődtek s legnagyobb részben már 1941-beu be is fejeződtek. A műszaki berendezések azonban. a háborús nehézségek és anyagkorlátozások miatt csak 'részben készülhettek el, mert a világosító berendezéseket például a kultuszminisztérium csak külföldön tudta megrendelni, de azok a gyártási és szállítási nehézségek miatt még mindig nem készültek el, illetőleg csak részben érkeztek meg Kolozsvárra. Az elmúlt hónapban végre megérkezett Olaszországból 11 darab uj szabályozó berendezés és az úgynevezett «Luce» szabályozó-mű, amelynek több, mint rnásfélhónapnyi időt igénylő beépítése és beszerelése csak a napokban indulhatott meg. Az építkezési munkálatok befejezése előtt a Nemzeti Szinház nem tudja megnyitni kapuit rendes hajlékában s ezért a kolozsvári szinházjáró közönség kul túr igényeinek kielégítésére szeptember 11-én, Kolozsvár végleges felszabadulásának harmadik évfordulóján, a Magyar Művelődés Házában Zilahy Lajos «Süt a nap» cimii darabjával kezdi meg játékrendjét a kolozsvári Nemzeti Szinház. A Nyári Színkör, illetőleg a Magyar Művelődés Háza nézőterének beosztása eltérő a kolozsvári Nemzeti Színház beosztásától, ezért bérleti előadások nem lesznek, hanem a Nemzeti Szinház bérlői a Magyar Művelődés Házában tartandó előadásokat ugyanolyan kedvezményekkel látogathatják, mint amilyen kedvezményt a Nemzeti Szinház előadásaira kaptak bérletük megváltásakor. Jó ABU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK Dinnye-legenda Irtás Bíró János
