Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-29 / 220. szám

4 SCnzTiÜJSXG IMS. SZEPTEMBER 99. „Tánc Őfelsége“ országa Ezzel a riporttal bemutatjuk olva­sóinknak J. H. Morot, a világ egyik legnagyobb élő riporterét. Angol anyjától örökölte a flegmatikus há- nyavetiséget, mely átderití minden Írását, japán apjától a mélyen átérzö szivet, ami alatt minden téma közel kerül hozzánk. Ez a riportja, mely hosszú, kerülő utálton került hozzánk, Assamról szól, erről a furcsa ország­ról és Longkairól, a búr mai fronttól pár kilométerre levő hegyi falucská­ról, mely egyúttal a naga törzs ki­rályi székhelye. No meg az assamiak- ról, akiknek mindenük a tánc. » Hosszú, elnyújtott kiáltás ébreszt. Nyil­ván Chi asszony ébreszti a királylányokat, vizet hordani. Persze, már elő is bújnak a palota erkélyajtóin, királylányokhoz képest eléggé öltözetlenül és hátukra veszik a ko­sarat, melyben öt-öt vastag és hosszú bam- busztörzsböl faragott veder mered az ég­nek, mint egy elrontott pánsíp. Hangos cse- veteléssel ugrálnak le a patak felé vezető nagy köveken, Bung, Aka. Mali és,Liang, mind a király legkedvesebb lányai. Hajuk lobog a szélben. Egy álmos kakas kukoré­kol utánuk. Longkhai még alszik a reggeli szürkület­ben. Nem tudtam aludni egész éjjel, eleget csodálhattam a fából épült, tágas, kényel­mes házakat. A főnök háza például igazi királyi palota. Ajtaja, ablaka egyszerű nyi­las ugyan, de van benne legalább százötven szoba, mert nemcsak a király asszonyai, gyermekei laknak itt, hanem a kis biroda­lom minden árvája, özvegye, dolgozni nem tudó nyomorékja. Feltápászkodom bambuszágyamról. Delhi­ben rzt mondták: itt fogom látni a világ legszebb táncát. Ma lesz a nagy ünnep. Nem akarom egyetlen pillanatát sem elmu­lasztani. • Hálószobám hatalmas ablakával a' ködben- uszó völgyekre néz ugyan, de egyetlen ki­járata közvetlen egyszerűségével a királyi palota tanácstermébe vezet így történt, hogy borzosan, mosdani készülve benyitot­tam a teljes létszámban összegyűlt királyi tanácsba. Fehér füldisze«, arannyal meg­rakott félmeztelen miniszterek közt próbál- tam elsurranni, azonban megfogtak és be­vontak a kormányén ekezlctre. Rengeteg ce­remónia után szomorúan távoztam, mosdó- szerek nélkül. Szappanomat magának a ki­rálynak kellett adnom, illata miatt, fog­krémemet megette egy jóétvágyu miniszter, fogkefémet pedig elcseniselte a kormány egy tagja — délután szórni ruan értesültem, hogy csak államtitkár — egy csipet hété­iért, amit előzékenyen a tenyerembe kö­pött, hogy rágjam tovább Hát igy a mosdás. Sikerült magam ki­vonni a forgalomból és megbújni egy be­árnyékolt szobában addig, mig a Nagák el lesznek foglalva saját magukkal és ünne­pükkel. Szokott szerencsémmel a királylá­nyon hálószobájába bújtam és amikor visz- szajrttek hajnali vizhordási.kból, úgy talál­tak rám, mint Nauzikáa Odisseusra. Ebben az esetben én voltam felöltözve, mig ők ... Fesztelenül kezdtek készülni az ünnepre. — A tánc — nyögtem, hogy mag. mra vonjam figyelmüket — mikor kezdődik a tánc Liang, a csodaszép első királylány, aki­nek két barátnője és húga fésülte hosszú haj.it, felémfordult gyönyörű szemeivel." Foga a Naga kozmetikai csúcsaként feketére lakki zva, fülében ökölnyi nehéz vaskarikák, nyakában százágu gyöngysor, karján kari­kák végtelen sora, csípején egy kis kendő, egyébként semmi rajta, semmi... — Már megkezdődött — mondta és ki­mutatott az ablakon. Csakugyan, távoli, üten.es moraj hallat­szott A királyi palota völgy renéző oldalán hata'mas erkélyt építettek a széditö ma­gasság fölé. Itt, a lent úszkáló felhők fölött, a világot jelentő deszkákon ringatózik üte­mesen egy csoport gyermeklány . .. Társ­nőik dúdolnak nekik, táncuk illedelmes. Övék a reggeli órák, nehogy fiatalságukon túlmenően belelovalják magukat a tánc rit­musába. Liang kedvesen meséli, hogy itt estére részeg lesz mindenki a saját moz­dulatától, az emberek rohanvást kötnek há­zasságot a király előtt. Nem lehetetlen, hogy maga a király Is rétztvesz a táncban. Ebben az esetben kétségtelen, hogy egy-két újabb házasságot fog kötni a jóhangulat­ban. Llang nagyon gondosan öltözködik. A szomszéd Angami Nagák királyfiát várja. Talán — és sötét szerre elörvényesedik, ahogy mondja —- talán házasság is lesz a dologból. Természetesen még ma. Ilyenkor gondosan kell szépiteni magát. Megnézi acéltükrében, nem fehéradett-e ki egy foga sem. Húgait idegesen sürgeti, siessenek a hajával. Gyöngysorai zörögve hánykolód­nak fedetlen mellén . .. Kimegyek a pázsitra és nézem a táncot. Kívégefelelc egy lázadás! szifió kínai vezérőrnagyot NANKING, szept. 28. (MTI) A Német Távirati Iroda Jelenti: Sung-Ll-Chien vezér­őrnagyot a nankingi vár fala előtt vasárnap a rögtönitélő bíróság halálos Ítélete alap­ján agyonlőtték. A tábornok a nankingi nemzeti kormány 26. dandárának a parancs­noka volt és csapatait a nemzeti kormány ellen irányuló felkelésre szította. Sikerült elfogni és Nankingba szállítani, ahol a hadbíróság vonta felelősségre. '«"»■■■■»■■■■■Mai« ' ■ ÚTKÖZBEN A nagy bérház előtt egyszerre két gép- fürészen is vágják a jó száraz, téli tüzelő- fát. A kapubejárat előtt öreg ur áll és tartja szemmel a favágókat és a fahordó­kat. A két gép körül dolgozik legalább tiz munkás. Mindenkinek megvan a maga be­osztása s zavartalanul megy a munka. Pil­lanatra megállók útközben magam is s kicsit nézdelődöm. Isten látja telkemet, nem azért állok én meg, hogy a munkásokat ellenőrizzem, de ha akarom, ha nem, lát­nom kell, amint az egeyik munkás súlyos „visszaélést követ el“. . . Időnként egy-egy rönköt felnyalából s befut véle a szomszéd kapualjba. Aztán visszajön újból a mun­kához s dolgozik tovább, mintha misem tör­tént volna. Újból szétnéz s amikor észre­veszi, hogy^ az öregur elmélázik, felkap egy rönköt s szalad újból a szomszéd kapu be­járata irányába. Most már megvárom a „folytatását“... De ebből baj lesz. Már előre látom. Bi­zony, mert a dolgot észreveszi ám az öreg­ur is és nyomban utánaindul. — Hát maga jó ember, mit müvei itt? — kérdi tőle. A tettenért napszámos nem szól semmit, hanem csak áll, áll szólolanul az öregur előtt és felesége előtt, aki éppen a zsákot tartja, amiben már három nagyobb hasáb fa van. Mindketten egyformán remegnek. Az öregur pedig bosszúsan csóválja a fejét s háromszor is elismételi egymásután, hogy ejnye, ejnye, ejnye, igy bízzék meg az em­ber magukban... — Mit akar ezzel a fával? — Most már mindegy — mondja a mun­kás is, meg a felesége is, majdnem egy­szerre, T— most már mindegy, — kérem szépen . .. — Haza akarják vinni, ügyet — Haza, de visszavihetjük ... — Hogyan akarják hazavinni? — A hátamon — mondja az asszony, — én vinném haza a hátamon. Ne tessék bajt csinálni, inkább megfizetjük. — Hol laknak f — kérdi az ,öregur. —■ A Nagygereblye-utcában — hangzik a válasz. — Merre van az az utcaf — Nem is hallottam róla soha. Ilyen nincs is. Ilyen utca. De várjanak csak, mert itt a térkép s majd meggyőződöm én róla, azt a min- denit maguknak, várjanak csak . . . Hát bizony a térképen megtalálta az öregur a Nayygereblye-utcát. Azt is meg­állapította, hogy az elég jó messze van. Az­tán megemelgette a zsákot is. Elég köny- nyen felemelte — s majd igy folytatta a férfi felé: — Maga elmegy s ide hoz még hat rönk fát. A legvastagabbakból. Aztán beleteszi a zsákba. A feleségének pedig büntetésből a hálán kell hazavinnie anélkül, hogy valahol útközben letenné. Ha mégis le akarná tenni, akkor rendőrt hívok s bekisértetem mind­kettőjüket a rendőrségre s feljelentem ma­gukat lopás miatt. Mert ha nem tudnák, maguk közönséges lopást követtek el, a mindenit neki. Az lesz a büntetés, hogy a hátán fogja hazavinni a tele zsákot. Ezzel aztán meg is fizeti s a büntetést is elin­téztük. Rendben van?... — Rendiben, keziccsókolom — hálálkodik az asszony. ■— Na azért! — emeli fel a hangját az öregur, — most pedig induljon előttem. Várjon, én is segítek a hátára tenni a zsá­kot. Úgy... Nehéz?... — Nem nehéz — mondja az asszony — Akkor jó, mert mondom, hogy nem szabad letenni. Követem . ., És csakugyan megindul, arcán jóindulatú mosollyal az asszony után, aki olyan boldo­gan vitte drága terhét, mintha nem is fa, de polyva lett volna zsákjában. Igen, mert az öregur „ítéletében“ még a jó Isten is kedvét találta és segítségére volt a szegény asszonynak ... •* Útközben arra figyelek fel, hogy a Má­tyás király-tér sarkán va’aki erősen fogad- kozik 8 ilyeneket mond az előtte álló, lát­szólag kétségbeesett hölgynek: — Az Isten ne mozdítson el engem erről a helyről, ha valaha hazudtam neked. Elég régen ismerjük egymást, de én még soha nem hazudtam neked. Isten látja telkemet — csak ezt akarom még mondani, — aztán mehetsz t.. Sietve mentem tovább, hiszen hiába vár­tam volna, jól tudom, az Isten nem ilyen-, kor tesz Csodát azokkal, akik minden ok nélkül ajkukra veszik az ö szent nevét.-* A kapualjban, ahol még a nyár elején fészket rakott, most is ott van az a fecske. Megfigyeltem, már akkor nem tetszett ne­kem a viselkedése. Olyan gyámoltalannak látszott. Biztosan valami betegség bántja. És arra gondoltam mindig, mikor időnként „találkoztunk“. Mert ha hiszik, ha nem, de ez az ártatlan madár még panaszkodott is sokszor, amint ott ült a fészkében elöre- nyujtott, vézna nyakkal. És most, hogy már régen elmúlt Kisasszony-napja, amikor neki útra kellett volna indulnia a többi fecs­kékkel, elhatároztam, alaposabban utána né­zek, miért maradt ittf... Már jön is a ház­mester, hozza a létrát. Nézzük meg tehát, miért kőtől ez a fecske a fészkén, holott már régen útban kellene lennie, vagy már éppen meg is kellett vohia érkeznie téli ha­zájába. Szegény kicsi, ártatlan madár. Hát hogyan is repülhetett volna el, amikor va­laki úgy megcsufolta?. . . Itt van a kezem­ben s innen sem tud elrepülni, mert eltör­ték a félszárnyát. t Igen, és most olyan ezárnyaszegett sze­Ugylátszik, mostantól estig állandóan fo­lyik a tánc ezen az erkélyen, váltással. A gyermeklányok lassan, kecses mozdulatok­kal táncolnak. Hamvas szelidség ül lépései­ken, mely tiszta még, mint az ifjúság. Ol­dalt, a pálmalevéltető árnyékában már öl­tözködik a másik csoport. Az erkély árnyé­kos részén elfoglalta helyét a miniszter- tanács is és méltóságteljesen nézi a táncot, miközben sűrűn üritgeti a rizsboros fiaskó­kat. Maguk közé invitálnak. — Háború van — mondom n.kik gyér assami nyelvtudásommal és kelet felé mu­tatok. A király vállat von. — Sokszor volt háború — mondja, a szappanomat szagolgatva, — ide nem igen jönnek. Ha jönnek, kevesen és hagynak bennünket... — kifejező mozdulatot tesz, hogy neki mindegy. Hirtelen megértem, miért fejlődhetett ki, távol a világtól annyira tánemüvészetük. Nézem az erkély mozgó alakjait és a sze­mem elzsibbad az örökös ritmusban, mely lassan, óráról-órára gyorsul, hihetetlen ki­mértséggel. Sejtem már, mit neveznek a tánc extázisának. Magam is küzdők néha a gondolattal, hogy felállók és velük csi­nálom. Délben Liangék következnek, a nagyobb lányok. Ez a tánc már szomjasabb, min- denttudóbb. Ülök a főnökök közt, rágjuk a bételt, egyszercsak odajön egy teljes dísz­ben álló harcos és idehaiol a lófarknyi toll­diszével: itt van a királyfi. Intek Liangnak a szememmel, a tánc meggyorsul, aztán le­lépnek a lányok. Csend van. Az ünnep vallásos része következik. Ha este lako- mázni akarnak, le kell ölni a disznót. — ö, disznó, kiált a főnök, magasra emel­ve kezében a daót, a nagák hosszú, négy- szögletes kését — ne haragudj, hogy meg kell halnod. A halál legszebb ösvényén kül­dünk téged az égi legelőkre! — és a daó lesújt. Táncolnak tovább. Most már a fiuk is beleavatkoznak a táncba, akik eddig egy távoli tisztáson fésülgették méteres haju­kat. A bőrük oly finom, hátulról azt hin­néd, lányok. De táncuk szilaj és kesernyé­sen vidám. A bambuszplattform csak úgy rezeg alattuk. Kiáltoznak közben, nem dú­dolnak, mint a lányok. A férfiak már alig tudják türtőztetni magukat, minden tagjuk mozog. Pedig rájuk még egy komoly szer­tartás vár. Most következik: Néhány arató a mezőkről behozza az első marék rizscsomókat. A király feláll, fehér burnusza messze világit. Magasra emeli a marék rizst és elhajítja a négy égtáj felé: — ö, mennyek istené, tedd. hogy földjeink ezután is termékenyek legyenek. Teremjen rizsünk ilyen bőségesen. Add, hogy orszá- gunií népe erős legyen, gyermekeink erősek legyenek. A tömeg rázugja az egyszerű fohászra: Úgy legyen, fis ezzel egy évre kiimádkoz­ták magokat. Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, iókal-n. 2. I. em. Teíetnn: 27-48 Ingyenes német nyelvtanfolyamok kezdő-, haladó-, Irodalmi-, ének- és társalgási csopor­tok részére Beiratkozások szeptember 15-től október l-ig 4—7 óráig délután a lektorátusban. Beiratkozási dij 9 pengő. Tanítások kezdete az intézet sa ját helyiségeiben, szeptember án, Jókai-u. 2. í. em. gény, akár egy ember. Akár a ma embere bárhol Európában s a nagyvilágban. Ezért érdemel meg minden részvétet. BÍRÓ JÁNOS Fe'ek fogadása a hadtestparancs­nokság nemzetvédelmi osztályán Illetékes helyről felkértek annak közlé­sére, hogy a kolozsvári hó dtestparancsnok- ság nemzetvédelmi osztályán a munka za­vartalan ellátása végett a jövőben csakis az előirt időben fogadnak magánfeleket. Ezek a fogadóórák: hétköznapokon 12—14 óráig, szombaton 12—13 órá'g. Egyidejűleg fel­hívjuk a közönség figyelmét arra, hogy a nemzetvédelmi osztály minden határsáv- ügyet a törvényes hatéi időn belül elintéz, ennélfogva ilyen ügyek sürgetése teljesen céltalan és felesleges. Október 13-án kezdődik a kolozs­vári Munkásföiskola idei tanéve Kolozsvár, szept. 28. A munkásság neve­lése és kulturális színvonalának emelése terén nagy szolgálatot tett a Kolozsvári Tu­dományegyetem és Kolozsvár város erkölcsi és anyagi támogatása mellett tavaly meg­nyílt kolozsvári Munkásföiskola. Az elmúlt évben 150 munkás hallgatta rendszeresen a Munkásföiskola előadásait és 92 munkás ka­pott az előadások befejezése után oklevelet. A Munkásfőiskola előadásai Iránt meg­nyilvánult érdeklődés azt igazolja, hogy & dolgozótársadalom öntudatra ébredt, tisztá­ban van azzal, hogy az élet harcában csak akkor állhatja meg a helyét, ha nemcsak szakmáját tudja, hanem czellemileg Is felké­szült. Ezt szolgálja lényegében a Munkás­föiskola, amely ebben az évben október 13- 4n kezdi meg idei tanévét. Az előadásokat most is az egyetem közgazdaságtudományi karának tantermében tartják meg minden héten szerdán és pénteken esté 7—9-ig. Az előadásokat a legkiválóbb szakemberek tart­ják. A hatféléves előadássorozat felöleli a m unkáshivatásból kifolyó ismereteket és nagy súlyt helyez a magyarság történelmé­nek világos áttekintésére is. A Munkásföis- ko!a uj tanévére beiratkozni lehet délelőtt 9--1-ig és délután 4—7-ig a Hivatásszerve­zetben (Főtér 14.' sz.) és a város népjóléti ügyosztályán délelőtt 8--2-ig. Tandíj nincs, beiratkozási dij 4 pengő. Most aztán kezdetét veszi a tánc. Egy harcos, rettentő jelmezben a középre ugrik és elkiáltja magát körülbelül olyanformán, mint a hortobágyi csikós fokoshasználat előtt: Hi-i-ijj! És vadul pörögni kezd. Fér­fiak idősek és fiatalok ugranak be a körbe és beleolvadnak a közös ritmusba. Itt egy fiatalember ráng, mint a szélmalom: egy- kettő, egy-kettő. Amott a kislányok kezdték el megint, hiába tilos már nekik — lehet ennek ellenállni — jobbra-balra, jobbra- balra. Közvetlenül mellettem egy aranyfogu bennszülött —- hogy terjed a civilizáció! — táncol, de hogyan? Égnek tartja átszelle­mült arcát és nyüszit, mint a fogfájós ku­tya. Lábai tudják az ütemet: le-fel, lé-fel. Mindenki táncol. Azon veszem észre magam, hogy reszkető 'ábakkal, eszelősen mondoga­tom’ mindenki táncol, mindenki táncol. Vé­gigjárják a táncosok a gyönyörű parkot, a Hadiösvényt — mint a ml kálváriáink reszketnek, táncolnak, '.sznak. Liang meg­találta királyfiát, nincs már semmi baj. Al- konyodik, tüzet raknak, sül a disznó, min­denki iszik, a lányok is. Néha eltűnik va­laki, a társaság gyérül, az'án megint teljes létszám van. Kábult vagyok az egész nap tartó ritmustól, képtelen vagyok más ütem­ben lépni, lélegzeni. Már a főnök is táncol, a király és miniszterei furcsa vigyorral. Ideje lenne visszalopni pipereszappanaimat, de fáradt vagyok hozzá. — Mire az este ár­nyai besuhannak a Naga völgyekbe, én va­gyok az egyetlen józan ember a faluban. J. H. MORO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents