Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-29 / 220. szám

1943. SZEPTEMBER 29.

KéutiUjsxg

s

Bolseviki ortodoxia — bolseviki imperializmus

Az utóbbi hét egyik legtöbbet kommentált eseménye az újonnan kinevezett moszkvai pátriárka, Szergiusz metropo- lita látogatása volt Sztálinnál, s az ezzel kapcsolatosan nyilvánosságra került hir, hogy rövidesen összehívják a Szent Szi- nódust.

Pártállása szerint az egész világsajtó foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az angolszászok és szövetségeseik sajtója lelkesen örvendezett, hogy az URSS belépett immár a „konszolidált“ hatalmak sorába, a polgári társadalom idegenkedésének és gyanakvásának nincsen már többé alapja. Néhány amerikai lap, természetesen kellően homályos fogalmazásban, utalt arra is, hogy ezek után aligha lesz akadálya a Vatikán és a Kreml közötti kapcsolat kiépítésének.

Ugyanakkor a német sajtó élesen és nyomatékosan megállapította, hogy Szergiusz metropolita kinevezése egyszerű formaság s teljesen együvé soroloható a Komintern már-már hírhedtté vált feloszlatásával. Egyszerű álarc, amivel Sztálin igazi arcát akarja elrejteni.

Valószínűnek látszik azonban, hogy a kérdés egyoldalú megvilágításban és leegyszerűsítve, megtéveszt és hamis képet ad a helyzetről. Az okok és indokok, amiért Sztálin elhatározta az orosz orthodox egyház „pártfogását“, azaz helyesebben amiért engedélyezi működését, sokkal bonyolultabbak, szövevényesebbek és sokkal jobban beleágyazódnak az orosz imperialista politikába, mint ahogy azt első pillanatban gondolni lehetne.

A Szovjetunióból érkező'

igen gyér hírek, még a semleges sajtó aránylag tárgyilagosnak tekinthető értesülései is azt látszanak mutatni, hogy a szovjet propagandának sikerült az utóbbi időben bizonyos hazafias érzést felkelteni a Szovjetunió népességében. A Nagy Péterre és az orosz imperializmusra való hivatkozás, az orosz történelem hőseinek állandó emlegetése nem uj dolog. Ehhez járult most az ellenség betörése is, amit ugyancsak igyekezett kihasználni s nem is siker nélkül a bolsevista propaganda.

Életének eddigi 26 esztendejében az ,,URSS“ határozottan vallásellenes volt. A lenini forradalom annak idején az egyházi javak elkobzásával és a papok tömeges kivégzésével kezdte. A bolseviki rendszer hajthatatlan egyházelle- nességének éppen az a magyarázata, hogy túlságosan erős politikai ellenfelet látott az orthodox egyházban. A görögkeleti egyház papjai ugyanis a szorosan vett egyházi misszión túl, élve az orosz lélek fölötti hatalmukkal, erősen befolyásolták a világi hatalom gyakorlatát. A cárizmus és az orthodoxia szoros, széttéphetetlen szövetségben állott. Amikor Leninék a cárizmus ellen törtek, egyúttal szemben találták magukat az egyházzal is. Az utolsó pátriárkát, Tychont, akit 1917 nyarán választottak meg, üldözték és többször bebörtönözmeghalt, végrendeletében kormányzót nevezett ki a pátriárkátus élé:, e, akinek feladatát abban jelölte meg, hogy vezesse az egyházat, amíg uj pátriárkát nem választanak. Ez a kormányzó Péter methopolita volt, akit azonban a Szovjet száműzött. Szibériába, ahol aztán el is pusztult. Péter elindulása előtt Szergiusz metropolitát nevezte ki helyettesévé és ez a Szergiusz vezeti azóta az ( rósz egyházat. Szergiusz rövidesen érintkezésbe lépett a bolsevista vezetőkké'' és Ígéretet tett, hogy az orthodox egyház és papsága „lojális“ lesz a szovjetkormánnyal szemben. Az egyház emigiáoója és a „katakomba-orthodoxia“ azonban igen élesen bírálta Szergiusz magatartását, árulónak nevezve őt.

Szergiusz igyekezett

minél szorosabb kapcsolatokat kiépíteni a kormányzattal s á német-orosz háború kitörésekor egyenesen szenvedélyes hangot ütött meg a bolsevista rendszer mellett. Szergiusz, aki már 1930-ban elrendelte a kormányra való áldás bevezetését a liturgiába, felszólította híveit, hogy „minden erejükkel álljanak a bolsevista kormány rendelkezésére, hangoztatva, hogy Oroszország szabadság- harcot vív s a vörös uralom a nemzet minden erejét összefogja a támadás elhárítására“.

Ilyen előzmények után következett el Szergiusz fogadása a Kremlben, ami után valószínűleg az 1936-os szovjet alkotmány 124-ik cikkelyének gyakorlati alkalmazása következik, ami megállapítja az egyházi és a vallásellenes mozgalom működésének szabadságát.

Sztálin, aki nyilvánvalóan igen nagy opportunista, vállalta az orthodox egyház protektorának szerepét. Ennek ellenére azonban alig hihető, hogy egyik napról a másikra pietizmusba esett,volna. Meggondolásai pusztán politikai természetűek.

Ami a belpolitikát illeti, az orthodox

Budapest, szept. 2$. (MTI) A 36 tagú országos bizottság szeptember 28-án, kedden délelőtt 11 órakor a képviselőház miniszter- elnöki tanácstermében vitéz Takách-Toivay József elnöklésével ülésezett. Az ülésen a kormány részéről megjelent báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter, valamint Thuránszky László, vitéz Bonczos Miklós, Bárczay János és Szentgyörgyi Lajos államtitkárok. Az ülésen vitéz Somogyi Béla előadó ismertette a m. kir. minisztérium 4400— 1943. M. E. számú rendeletét. A bizottság a rendeletet Szentgyörgyi Lajos, vitéz Jaross

egyház iránti engedékenységével egységesíteni óhajtja a nemzeti ellenállás arcvonalát. Külpolitikai vonalon pedig abban reménykedik, hogy ezzel a lépéssel esetleg javíthat kapcsolatain a túlnyomóan orthodox Balkán felé. A pánszlávizmusnak mindig volt talaja a szláv népeknél (kivéve talán a lengyeleket). A pánszlávizmus legjobb ügynökei pedig mindig az orthodox pópák voltak. Moszkva, Konstantinápoly eleste óta szent városa az orthodoxiának. ahova áhítattal fordult évszázadokon át minden hivő. Milyen hasznos lenne a bolse- vizmus számára, ha ismét fel lehetne használni ezt a fegyvert! Különös fontossága van ennek most, amikor az angolszászokkal olyan elkeseredett pozícióharcokat folytatnak a kulisszák mögött a Balkán fölötti befolyásért.

Egyetlen sakkhuzással

Sztálin ismét az orosz imperializmus eszközévé akarja tenni az orthodoxiát, hiszen Kelet-Európa orthodoxainak megnyerése igen jó eszköz lenne az annyit emlegetett „cordon sanitaire“, azaz a Szovjetet a világ többi részétől elzáró ellenséges államövezet ellen, aminek tervével a bolsevisták az angolszász hatalmakat vádolják. Kérdés azonban, milyen hatást tesz az orthodox világra a moszkvai „pátriárkaválasztás“, amelyen közismerten csak három püspök jelent meg, hiszen a papságnak csak egy egészen csekély része ismerte el Szergiuszt. Nagy kérdés az is, hogy a többi pátriárka, Konstantinápoly, Alexandria, Antióchia, Jeruzsálem egyházfejedelmei elismerik-e Szergiuszt. Ez mindenesetre nagyon kétséges.

Nem lehetetlen, hogy bár ennek a lépésnek egyik látható célja az angolszász közvélemény gyanakvásának eloszlatása volt, végeredményben tisztán angolellenes politikai célokból született meg. S a szergiuszi orthodoxia nem más, mint az Orosz imperializmus ujjákovácsolt fegyvere. Annyi bizonyos, nem volna minden pikantéria nélkül való, ha a bolsevista Oroszország a közelebbről sorrakerülő külügyminiszteri értekezleten, mint a ba'káni orthodox népek védője léphetne fel. •

(n e.)

Andor, vitéz Imrédy Béla és Szeder János hozzászólása, valamint báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter válasza után egyhangúlag tudomásul vette. Ugyancsak vitéz Somogyi Béla előadó ismertette a m. kir. minisztérium 4530—1943. M E. számú rendeletét. A bizottság ezt a rendeletet is Szentgyörgyi Lajos, vitéz Jaross Andor, vitéz Imrédy Béla hozzászólása, valamint báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter válasza után egyhangúlag tudomásul vette.

mm.

Ülést tartott a tagú országos

bizottság

Kolozsvár polgármestere tájékoztatja a közönséget a visszamenőleg kivetett szemétfuvarozási illeték jogalapjáról

 háztulajdonos a befizetés arányában háríthatja át az illetéket a lakóra

ték

Az egyházellenes hajtóvadászat

annál kíméletlenebbé és brutálisabbá vált, minél inkább bebizonyosodott, hogy az orosz nép lelkében nagyon mélyen belegyökeresedett a vallásosság. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az istentelenek mozgalmának ma is alig néhány millió tagja van a közel kétszáz milliós óriási birodalomban. Holott az istentelenek minden felsőbb támogatást megkaptak, kezdve az iskolai oktatástól. Az orosz nép nagy tömegei azonban görcsösen ragaszkodtak tradícióikhoz, s a bol- sevizmus semmiféle igyekezete nem tudta kirekeszteni életükből a vallást. A lenyirt szakállu, rongyokba burkolt pópákat elküldték kényszermunkára, de az őrizetükre kirenedelt katonák keresztet vetettek és kezetcsókoltak nekik.

Az orosz mártiregyház, bár vagyonát elvették, templomaiból mozit csináltak s papjait meggyilkolták, nem veszett el. Sőt a távoli szemlélőnek az a benyomása alakult ki, hogy megtisztult. A földi jóban dusjtáló, állami támogattást plvező papzsákok k, ra lejárt. Mártírok és hittől lángoló próféták hirdették az igét. A tulajdonkápeni hibs inkább abban rejlett, hogy az orosz orthodoxia szervezete több ágra szakadt. Kialakult egy „katakomba-egyház“• Telmészetesen szigorúan üldözött tnkos földalatti szervezetekkel, álruhában vándorló papokkal. Emellett pedig megmaradt egy hi vatalos és látható eayház is. ami inkább politikai, mint vallási jelentőségű volt- Ezt a szovjet hívta életre s célja nyilvánvalóan propagandisztikus volt.

Amikpr * 1 2925-ben Tvchon pátriárka

Kolozsvár, szeptember 28. A háziizemét» fuvarozási illetékek visszamenőleges behajtásával kapcsolatosan nemrégiben kézbesített fizetési meghagyások a háztulajdonosok nagy részét fellebbezések benyújtására indították, arra hivatkozva, hogy a városi adóhivatal teherelőirása nélkülözte a kellő jogalapot. Keledy Tibor dr., Kolozsvár polgármestere ez ügyben most az alábbi határozatot bocsátotta ki, amely az érdekeltek előtt megvilágítja a kivetés alapjául szolgáló jogforrást:

„A városi adóhivatal 1941., 1942. és 1943. évekre a szemétfuvarozási illetékeket az illető évekre kivetett házadóalap, illetve házhaszonérték 3%-ában állapította meg.

Az 1941., 1942. évekre szóló kivetés alapjául a városi közszolgáltatásokat szabályozó román szabályrendelet (1939. évi május 15-én megjelent 10. sz. hivatalos közlöny) 51. §-a, mig az 1943. évre szóló kivetés alapjául a 67/1942. sz. kgy. határozat és a 7800/1940. M. E. sz. rendelet 27. §-ának 9. bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a m. kir. belügyminiszter által a m. ,klr. pénzügyminiszterrel egyetértésben kiadott 76.459/1943. IV. sz. rendelkezés szolgált.

A most megjelölt jogforrások és a 7800/ 1940. M. E. sz. rendelet 27. §-ának 7. bekezdése alapján a háziszemétfuvarozási illeték kivetési kulcsát:

1. az 1941. és 1942. évekre azon utcákban, ahol a háziszemétfuvarozás valóban foganatosíttatott, az ingatlanok házadóalapjának, illetve házhaszonértékének 2%-ában;

2. az 1943. évre pedig változatlanul 3%-ban állapítom meg.

E határozatom alapján felhívom a városi adóhivatal vezetőjét, hogy a fizetésre kötelezettek terhéről 1941. és 1942. évre 1— 1%-ot a háziszemétfuvarozás! illetékből a főkönyvek megfelelő rovatán hozzon törlésbe.

Ezzel egyidejűleg a köztisztasági hivatal vezetőjével tegye felülvizsgálat tárgyává azt is, hogy a város mely utcáiban nem hordták ki a háziszemetet 1941., 1942. és 1943. években és ha olyanok terhére is eszközölt kivetést, akiknek házingatlana Ilyen utcákban van, azok terhéről az‘ illetéket teljes összegében hozza törlésbe.

Mindazoknak a fizetésre kötelezetteknek pedig, akik az 1943. évre kivetett összeget befizették, szóbeli kérelemre Is engedélyezem az 1944. évre kiterjedő részletfizetési kedvezményt.

' Végül hozza tudomására a fizetésre kötelezetteknek, hogy a 67/1942. kgy. határozat alapján az illeték az általuk teljesített fizetés arányában a lakókra áthárítható,“

Berlinbe helyezték át a budapesti olasz követet

A Magyar Távirati iroda jelenti: Philippo Anfuţo budapesti olasz követet, aki Magyarországon közel két éve képviselte az olasz királyi kormányt, a köztársasági fasiszta kormány berlini nagykövetévé nevezte ki. Anfuso kedden délben repülőgépen utazott el uj állomáshelyére.

Három Nagy László apró far ne sete . •.

Kolozsvár, szeptember 28. Különös dolgokat szül olykor a vak véletlen. Néha meglepetésszerűen tömörit egymásra nem tartozó dolgogat. így sodorta egymás mellé — akár valami címtárban — azt' a három Nagy Lászlót is, akiket azonos nevükön, kívül éppen semmi sem fűzött össze. Ha csak sorsuk nem: az, hogy valahányan vádlottként kerültek a kolozsvári törvényszék büntető egyesbirája, Lehner Rlchárd dr. törvényszéki tanácselnök elé. A vád azonban, amelyik Idejuttatta, mlndenikükkel szemben különböző. Mondhatnánk, hogy kiki saját felelősségére követte el közülük a büntetötörvénykönyvbe ütköző cselekményt. Egyénenként... Tehát nem egyazon alkalommal és körülmények között... De az eredményt azonos izgalommal várták.

ELLOPTA A TEMETŐ KAPUJÁT.. .

Egyszerű napszámoslegény az első Nagy László. Kint, a Monostoron lakik, a Templom-utcában. Ez a kegyes elnevezésű utca azonban nem akadályozta meg abban, hogy a katonasorba serdült legény kegyeletbántó dolgokra ne vetemedjék.

Még bevonulása előtt, a tavaly télen odahaza didergett asszonyhugával, tüzelőfa hijján. Egy hajnalban aztán nekirugaszkodott a temetőnek. Közel esett hozzájuk, ki sem melegedett jól, amig odaért. Kiszemelt ott hlrtelenében két jó testes sírkeresztet és hazacipelte.

A sikerült „fogásra“ utóbb velük együtt élő sógorát, Alszegi Károlyt is felbiztatta, hogy példáját kövesse. A hasonlóképpen kereset nélkül álló gyáriinunkás rá is szánta magát a lopásra. Szeretett volna eredményesebb munkát végezni példamutatójánál s Így már a temető kapujánál megállapodott. Szorgos munkával kiemelte a bejárat kapufélfáját, amit ajtószárnyastől együtt hazahordott. Közben meglepték. Ez év junius 26-4n már egyhavi fogházra el is Ítélték.

A tárgyaláson sógorát is bajbahozta. Ezúttal Nagy László keresgél mentő körülmények után:

— Lábbadozők voltunk mind a ketten, —- vallotta — fa nélkül fagyoskodtunk, tüzelőre kellett. Rendes emberek vagyunk ml, nem akartunk a más holmijához nyúlni... A fejfákra úgysem volt szükségük azoknak, akikért odaállították.

Am a lopás lopás, még ha a halottak 'birodalmából történik is. A büntetöbiró egyhavi fogházat és kétévi jogvesztést szabott ki büntetésül a temetőtolvajra.

A MÁSÉBÓL AKART ORVOSSÁGOT VENNI

A város másik részéből, az Attila-utról került ide a bíróság elé a második Nagy László. Nyeszlett asztalossegéd, akit fenyegetett már a fogház fojtó levegője. Akkor is egy hóra lopásért Ítélték el. Az Ítélet végrehajtását azonban három évre felfüggesztették. Szerencsétlenségére a határidő még nem telt el, Így most azt is le kell ülnie.

A szegénység vitte öt is bűnre. Baj és betegség: a tuberkulózis.

— Orvosságra kellett volna, nem tudtam honnan szerezni. Kipróbáltam a kulcsómat Micron Mária Bánság-utca 25. szám alatti lakásán. A zár engedett. Bejutottam. 11 pengő 8 fillér feküdt a konyhaasztalán, azt magammal vittem. Szétnéztem, de készpénzt egyebütt sehol sem találtam — számolt be megtört őszinteséggel, a mult év októberében elkövetett bűncselekményéről. Háromévre szóló jogvesztés is járult ennek a Nagy Lászlónak a fogházbüntetéséhez.

AMIRE MÉG NEM DERÜLT FÉNY

Az azonos nevű harmadik vádlott jóvá- gáíu fiatalember. „Uri“ bűnözés, sikkasztás vádjába keveredett. Házgondnok volt valahol és nem tudott, vagy nem akart elszámolni kinevezett utódjával. Váltig erősítheti ártatlanságát.

— Éppen az a bűnös benne, — hangoztatta — aki feljelentett.

A büntetöbiró, Lehner Richárd dr. törvényszéki tanácselnök bizonyltáskiegészitést rendelt el az ügy tisztázására.

A három Nagy .ki-einy emberi sorsa Így ágazott szerte rz ígrm'gszo’gáltatás épületének kapujában.., Éh