Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-26 / 218. szám
tan UumüjsKG 3 1943. SZEPTEMBER 2«. H ' ’ ] -J. f * Értékes Árpád-korabeli leleteket találtak egy şopron megyei községben ■ e Sopron környéke mór az Árpádok korában magyar te'epülés voll Sopron, szept. 25. Soprontól talán két- három kilométernyire, erdőkkel borított dombok között, a Rák patak völgyében fekszik Sopronbánfalva község. A vonat nem érinti, de a regényesen szép völgyben száz- ötvenméteres emelkedéssel erre kanyarodik a Sopron—Brennberg-i rnüut, melyen rendszeres autóbuszjárat közlekedik. A Soproni- hegység északi 'peremén, a nagy múltra 'ósszateklntö pálosrendi kolostortól nincs messze a község másik temploma, a Mária Magdolna kápolna. A fallal körülvett, elhagyott külsejű és az utóbbi évtizedekben már hsaik raktárnak használt kápolna története mélyen belenyulik az Árpád házi-királyok korába. Erre a körülményre azonban csak a mult évi szerves ásatások értékes régészeti leletei hívták fel a szakértők figyelmét. A gróf Teleki Pál Tudományos Intézet és a Magyar Nemzeti Muzeum megbízásából dr. Bottyán Árpád régész szorgalmas és kitartó kutatómunkával még a mult év őszén bebizonyította, hogy ez a sopronmelletti község már az Árpádok Idejében is magyarlakta település volt. Az ásatások során tavaly tizenöt árpádkori magyar sir került feltárásra. Az előkerült síroknak nagy jelentősége abban található, hogy ezek az első hitelesen feltárt árpádkori sirleletek — Sopron vármegye területén vannak. Megtalálják a sírokat A községnek majdnem a középpontjában levő Mária Magdolna kápolna közelében kezdték meg az ásatási munkálatokat. A kutatóárkok megásásakor, már másfél méter mélységben újkori, XVIII—XIX. századbeli sírokat találtak, melyeket azonban térképelésük és felvételezésük után tovább mélyítettek. Körülbelül két méterre, az agyagréteg felett, Ujább csontvázrétegre bukkantak, melyeknek feltárása régészeti és antropológiai szempontból örvendetes eredményt hozott. Az alsó rétegben, a szorosan egymás mellett fekvő csontvázak közelében talált bronzékszerek és egyéb leletek alapján meg lehetett állapítani, hogy a kutatók minden kétséget kizáróan árpádkori, magyar leletekre akadtak. Ezt igazolja a feltárt sirok elhelyezési módja is, amennyiben azok —: ősi magyar szokás szerint — fejjel nyugatra bányát., vagyis arccal keletre néz- ve feküdtek. Azonban dr. Bottyán Árpád régész, nem állt meg az eddigi eredményeknél, hanem embereivel tovább kutatott. Szorgalmát újabb siker koronázta. Ugyanis a további kutatások során, a kápolna északi falához csatlakozó, téglalap alakú ossarium került felszínre. A majdnem két méter cs^nttartó, mely néhány centiméterrel a mai felszin alatt kezdődött, szinültig emberi csontokkal volt tele. A csontokkal, a temetésükkel egyidejűleg belekerült nagyszámú XVI. századi cserép, kályhaszem- és edény da rabok szerint az ossarium is a XVI. század folyamán létesülhetett. Római építmények Újabb kutatóárok ásásával sikerült dr. Bottyánnak egy nagyobb római építménynek alapfaltöredékeit és egy körültéglázott csatornarészt felfedeznie. A római korból való faltöredékek a Mária Magdolna kápolna szentélyéhez csatlakoznak. Ezek szerint a kápolna szentélyének egy része annakidején még római alapfalakra épült, A mult évi ásatási munká'atok alkalmával előkerült árpádkori leletek felhivták a figyelmet a rendkívül elhanyagolt, összeomlással Qiyegető, sokévszázados kápolnára is. Egyszerre többen is tudományos vizsgálat alá vették, hogy megállapítsák, eredete milyen korra vezethető vissza és milyen kultúrát rejtenek magukban az ódon falka. A tervbevett újraépítési munkálatok azonban nagyobb anyagi áldozatot igényellek. De sem Sopron városa, sem pedig a vármegye nem tudott elegendő fedezetet nyújtani arra, hogy a bánfaival kápolna újraépítését hamarosan el is kezdhessék. Erre Fertsáli Jenő ny. főispán, a müértékek kiváló érzékű rajongója vette kezébe a kápolna sorsát és annak érdekében lelkes és önzetlen mozgalmat indított. Hosszú, fáradságos munkájának me£ lett az eredménye. Rövidesen meg lehetett kezdeni a kápolna restaurálási munkálatait. Az építmény külső vakolatának eltávolítása után kibontakozott a kis templom építési szerkezete is, amelyből meg lehet állapítani, hogy az úgynevezett quader-kövekböl épült elülső része ősi, árpádkori építmény. Ezt aztán, minden valószínűség szerint az árpádkori időben bővitették ki a szentély és a gótikus stilusu torony hozzáépítésével. Ősi magyar falfestmények Belső vakolatának eltávolításakor a köveken falfestménytöredékek kerültek elő. A Műemlékek Országos Bizottsága szerint, az eddig felszínre került részletekből arra következtetnek, hogy az egyik festmény a Háromkirályok felvonulását ábrázolja. Bizonyítottnak lehet venni, hogy a falképek Aquila Jánostól, az ismert középkori festőművésztől származnak, aki több magyarországi templomot Is díszített, így az demerit és a martonhegylt is. Újabb gazdag eredménj ek Az eddig magárahagyott kápolna megbolygatott csendjéből kilépve, elindu'unk a kápolnához tartozó kertéeske kerítése felé. Ezen túl, nyugati irányba, egészen a mai temetőig hosszú, keskeny, frissenásott kutatóárkok vezetnek, melyek aztán a temető melletti házacskák közé Is mélyen belefutnak. Ezek az ásatások is a tavalyihoz hasonló, gazdag eredménnyel jártak. Már negyven-ötven centiméter ásás után újabb árpádkori leletekre akadtak. Többek között egy fiatal, huszévkörüli leánynak a sírját is kiemelték. A leány csontjai mellett ritka torquezt, nyakperecet találtak, melyek feltétlenül a XI. századból valók. Két karperec Budapest, szeptember 2ő- A magyar jövő előkészítésének vezető gondolatával hívta össze a 31. országos katolikus nagygyűlést az Akció Kalolika elnöksége október 1—6. napjaira- Ennek a vezető gondolatnak a lelki elmélyülésére szolgálnak azok az engesztelő szent órák, amelyek a nagygyűlés keretében országszerte lesznek. Imádsággal, elmélkedéssel és könyörgéssel fordul több mint 10 millió magyar katolikus a Pápa szándéka szerint Szűz Mária Szeplőtelen Szivéhez, hogy az igazságos békét, az emberiség és a haza jobb Ukrán lány Berliniben Geneve“-ben jelent meg s szerzője a svájci uj Írónemzedék egyik legértékesebb tagja. Politta Charkovban született. A város együtt növekedett vele. Mint kisgyerek az utcán játszott a városnegyed többi gyermekeivel, mialatt anyja egy kültelki üzemben dolgozott. Időről-idöre valami nagy ünnepség összecsöditette a tömeget a Vörös-térre, a nagy ,jbuildingok“ előtt, amit a moszkvai kormány építtetett, hogy elhelyezze a helyi szovjet és az ipari trösztök irodáit. Egy szónok az ukrán köztársaságról, a hatalmas Oroszországról, a tömegek boldogságáról és Sztálinról beszélt. Polina és pajtásai messziről hallgatták a szónok lángoló szavait. Különös idegen dolgokról hallottak, olyanról, amit sohasem láttak, „kapitalistákról“ és „búr zsujókról“. . . Ezek az ünnepségek roppantul felcsigázták a gyermek fantáziáját. A zászlók, a katonák, az uniformisok, a nagy vörös csillag, ami ott emelkedett a tér fölött s a katonazene... Mindez nagyszerű látványossága formálódott. Télen a gyermekek Polina anyjának a szobájában ülték a senyvedő tűz körül. Régi meséket Ismételgettek, amiket azonban a kormányzat gondoskodása folytán természetesen korszerűsítettek. Nagy politikai ünnepek alkalmából nehéz krimi borokat ittak (egyház nem létezett és egyetlen gyermek sem tudott visszaemlékezni arra, hogy valaha is látott volna pópát, vagy valami ehhez hasonlót). Ilyen alkalmakkor az állam nagyszabású tűzijátékot rendezett. Néha, a szesz hatása alatt valaki beszélni kezdett arról, hogy emberek tűnnek el, meg aztán revolverlövésekről és kivégzésekről. Ilyenkor a többiek ijedten néztek rá s arra kérték, hogy hallgasson. A felnőttek tudták, hogy életük nagyon keveset számit a mindenható politikai rendszerrel szemben. A gyermekek pedig nem értették meg az utalásokat. A tűzijáték után, ami bevilágította az eget, átmentek a szomszéd szobába, ahol a két lány és a három fiú elaludt, közben az iskolai feladatra gondolva. Az iskola nem volt nagyon messze az otthonuktól, de mivel kevés villamos volt, rendszerint gyalog méntele. Polina szeretett tanulni. Egyetemre akart menni, de nem volt meg hozzá a szükséges pénz. Mert Oroszig volt a sirban, mindegyik karján egy-egy. A karperec két vége egészen elkeskenyedik és nem ér teljesen össze. Tipikusan árpád- korabeli az a két bajkarika is, melyet a koponya baloldalán találtak. Ezek a körülmények azt a feltevést támasztják alá, hogy a leány a copfját a balvállán hordta. Egyik ujján pedig érdekes, vastag gyűrűt találtak, melynek buzakalászos mintája az árpádkorabeli sir magyar vonatkozását igazolja. Az ezévi ásatások még nem fejeződtek be. Egymástuán kerülnek felszínre az évszázados csontok, karperecek és karikák. Ebben az évben 18 árpádkori és 11 újkori, ami a multévi 15, illetve 10 lelettel együtt összesen 33 árpádkori és 21 újkori leletet jelent. Az antropológiailag megmérhető csontvázak testmagassága igen szűk határok között ingadozva, a férfiaknál általában 180—165, a nőknél 150—155 centiméter között mozog. A koponyák középhosszuak, az arckopony alacsony és lapos. Az orrhát rövid. Egyré- szük konkáv, másrészük pedig konvex. A koponyák végső elemzésben a keletbalti, turánié fajtához tartoznak. Ezekszerínt a sop- ronbánfalvi árpádkori tehető csontvázlelet- anyaga is a magyarság ősi fajtajellegét tükrözi vissza. Az az érzésünk, hogy bánfalvai és a mostanában Sopron megye más helyein is megkezdett ásatások még sok árpádkora- beli titkot fognak felszínre hozni, mely mind I na ezeréves magyar műit hirdetője lesz — országunk nyugati gyepűjén. TAMAS TIHAMÉR jövőjét esdekeijék. Az ország fővárosában maga Magyarország hercegprímása, Serédi Jusztinján bibornok végzi az ünnepélyes szertartást október 3-án, vasárnap délután 5 órakor a Szent István bazilikában és ugyanakkor hasonló áhitatosságok lesznek nen1- csak a főváros, hanem az ország minden templomában is, úgyhogy az egész ország katolicizmusa egy órában összeforr forró imádságban a nemzetért, az emberiségért és a világ békéjéért. országban is vannak szegények és kevésbbé szegények. A gazdagok mindenekelőtt a politikai tisztviselők voltak és az előkelő szakmunkások. A legtöbben azonban amolyan félnyomoruságban éltek. Az iskolában POlina megtanult Írni és megismerkedett az orosz nyelvvel. Azután sor került az aritmetikára, Oroszország földrajzára, a történelemre Nagy Pétertől Sztálinig, a politikai tanfolyamra és a németre. Polina jobban szeretett németül tanulni, mint franciául vagy angolul. Az iskola, ahol naponta hat órát ült. jó intézet volt, anélkül azonban, hogy felsőbb tagozata lett volna. Végeredményben azért mégis többet ért, mint a vidéki iskolák, mert nyolc esztendő alatt kielégítő nevelést adott. Ez a nyolc esztendő azonban nem volt köny- nyü. Polina édesapja meghalt s anyja újra férjhez ment egy emberhez, akit Polina nem szeretett. Az öt gyerekhez újabb három féltestvér jött s a lakás egyáltalán nem növekedett. Tizenötéves korában Polinát alkalmaztak egy áruházban, ahol mindenfélét lehetett kapni, szövetektől egészen Sztálin és munkatársai fényképéig és könyvekig. Polina még csak egy éve volt elárusitónö, amikor kitört a németekkel a háború. A lakosság, amikor meg tudta az újságot, egyáltalában nem volt tisztában azzal, tulajdonképpen miről is van szó. Csak a mozgósítási parancsnok, s az átvonuló csapatok tették világossá a helyzetet. A családok kiürültek s a férfiakról attól a pillanattól kezdve, hogy beléptek a kaszárnyába, semmit sem lehetett hallani. Oroszországban ugyanis nem létezik tábori posta. Eltelt néhány hét s a suttogásokból azt lehetett kivenni, hogy ,JIitler fascistái“ előrenyomulnak (a hatóságok semmiféle felvilágosítást nem adfak a hadműveletekről). A város üzemei beszüntették a munkát, a szétszedett gépeket teherautókra rakták s a legjobb munkásokat elvitték. A nagy város egyedül maradt, szemben az ellenféllel. A katonákat, akik a várost védelmezték, megölték. Repülőgépek , támadták a pályaudvarokat, a védők felrobbantották a hidakat, de a csatában mégis elfoglalták a várost. A lakosság rettegett. Már látták, amint a bombák darabokra szaggatják őket, vagy esetleg az ellenséges katonák teszik ezt velük. De egyedül az éhség bántotta őket. Később pedig az élet ismét megindult. ÜRK€Ifc#6R6RC ■ M :u' f-k'/Hxm é! kvfín ,'H i :H«zar* Mátyás Király Diákházbanl 1943. szept. 27-en e6te 7 órakor Kolozsvári Fi harmóniai társaság zenekari hangversenye. Vezényel: VASZY VIKTOR Közreműködik: Szervánszky Péter Műsor: Crf. Bach: sz mfonia, Bartók : Hegedűverseny, Magyarországon először.Brahms: I szimfónia Hang versen ünfeeí Budapest I. re diód! lemos I közvetíti, ezért a hangversenyterem bejdatai 6 óra 55 perckor tezdijuk. Egy napon Polinát kijelölték arra, hogy Németországba menjen. A család erősen sirt a pályaudvaron s 0 az egész hat napos utat végig könnyezte, egészen Berlinig, ahova kétezer társával együtt vitték. Berlinbe egy nagy táborba vitték, ahol még egyszer kihallgatták. Azután különböző helyekre szétosztották valamennyinket. Polina a város közelébe került egy tanyán élő családhoz. Polina uj gazdái legalább annyira meg voltak lepve tőle, mint ő azoktól. Az oroszok annyi borzasztó dolgot meséltek a németekről, hogy azt képzelte, úgy bánnak majd vele, mint valami állattal. Azok pedig nem hitték volna, hagy ebben a tizennyolc esztendős ukrán kislányban egy érző és érzékeny emberi lényt találnak majd, akinél egyformán könnyű helyen áll a sirás és a dalolás. Természetesen az első napokban Polina zárkózott maradt. Olyan volt, mintha álmodna s minden iránt érzéketlen maradt. A nyelvet azonban nagyon hamar megtanulta. Később beszélni kezdett a hazájáról, aztán énekelt. Bár még sohasem volt egy család alkalmazottja, nagyon hamar beletalálta magát az uj életformáim,. Megszerette a tanyát, a kertet. Játszott a gyermekekkel. Szolgálatkész és mindig munkdrakész volt. Mindenki megszerette. Néha, amikor szülővárosára gondol, szomorú lesz s énekelni kezd, hogy jobban teljen az idő s minél hamarabb viszontláthassa övéit. Édesanyja néha-néha ir neki. Tőle tudta meg Polina nénje halálát, de semmit serz tud bátyjairól, akik a vörös hadseregben harcolnak. Barátnője, egy kövér lenin- grádi lány, néha meglátogatja. Karonfogva sétál az utón a két fiatal lány, örömeikről és szomorúságaikról beszélve. így láttam meg őket az ablakomból s így jutott eszembe, hogy elmeséljem történetét egynek a sok oroszországi lány közül, akik ma német földön élnek. Megállapítanák az egyes italok füszerkiskereskedőí hasznát és a fogyasztóknak adott palackok kőlcsöndiját Kolozsvár, szeptember 25. A hivatalos lap szombati száma közli a közellátástígyi miniszter rendeletét a bor, sör, pezsgő, ásvány- és gyógyvizek, üdítő és hűsítő italok, valamint gyümölcslevek füszerkiskereskedőí qjadási árának, továbbá a palackbetét ösz- szegének megállapításáról. A füszerkiskereskedök a felsorolt italok beszerzési árához legfeljebb a következő bruttó hasznot számíthatják: 1 literes cserepalackban forgalombahozott bornál a palack ára nélkül számított beszerzési árhoz 20 százalékot, de legfeljebb 2 pengőt, az egyéb palackos belföldi boroknál, a tokaj- hegyaljai bor kivételével, 30 százalékot, de palackonként legfeljebb 3 pengőt. A tokaj- hegyaljai bornál és a külföldi boroknál 30, a pezsgőnél 25, a sörnél 20, az ásvány- és gyógyvizeknél 30, az üditő és hűsítő italoknál, valamint gyümölcsleveknél 30 százalékot, de egyliteres palackonként legfeljebb 2 pengőt. A füszerkiskereskedök a fogyasztóknak kölcsönadott palackoknál darabonként legfeljebb a következő betétösszeget számíthatják: Söröspalackok: 0.45 literés 0.90, 0.7 literes 1.30, 1.5 literes 2.10, pezsgős palackok: 0.7 1.30, egyéb palackok (bor, ecet, rum, likőr és más égetett szeszesitalok, denaturált szesz, üditő és hűsítő italok, stb.) 0.2 literes füredi, 0.70, 0.3 Uteres 0.80, 0.5 literes 0.90, 0.7 literes rajnai 1.20, 1 literes bordói 1.30, E literes füredi 1.20, 1.5 literes 1.70, 2 literes 2 pengőt. 9IIÉIIT f| Mert ezt • lapot »z HIRDESSEN ”f ORSZÁG EG ásZ 4 KELETI 1 VEVÖKÉPES KV ÚJSÁGBAN ■ ZÖNSÉGE ÓÍmm II nemzetért, az emberiségért és a világ békéiéért imádkozik oktéber 3-án Magyarország katolikus társadalma POLINA Irta: Jeon Heer Az alábbi cikk a „Journal de
