Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-26 / 218. szám

* / \ * KuetiUjsxg 4 1943. SZEPTíÜVfBíÍE 26. Kolozsvári kifizponttal októberben alakul m >g az Eszak- erdélyben élő volt nagyeKvedi diákok testvéri egyesülete Kolozsvár, szeptember 25. A hét tiagy- multu erdélyi református kollégium egyik leghíresebb intézete, a nagyenyedi, évszáza­dok óta sok derék és neves embert adott mér a hazának. Az ősi „Alma Mater1 ■ vég­zett növendékei a múltban is igyekeztek megtartani egymás közt az iskola padjaiban szövődött kapcsolatokat. A trianoni kény­szerbékével szétszabott országban mégin- kább szükségét érezték összetartozandósá- guk kifejezésének és ezért Budapesten meg­alakították a Nagyenyedi Kollégium volt Diákjainak Testvéri Egyesületét s abba igye­keztek valamennyi, a megkisebbitett ország­ba szakadt egykori enyedi diákot belevonni. A közéletben méltán érvényesülő volt enyedi diákok közül számosán a felszabadu­lás után Erdély fővárosába kerültek. Ko­lozsváron és a környező részeken már amugyis éltek Nagyenyeden járt diákok s számuk együttesen ma is több száznál. Ez a létszámgyarapodás indította arra a híres- neves nagyenyedi Bethlen-kollégium Itt élő volt diákjait, hogy Kolozsváron Is megala­kítsák az anyaországban már évtizedek óta működő Testvéri Egyesületüket. Az alakuiógyülést ez év október 10-re, az ősrégi enyedi kollégium hajdani diákjainak országos találkozójával egybekötve tervezik. Ennek keresztülvitelére soraikból Kristóf György dr. egyetemi tanár elnöklésével, ideiglenes bizottságot jelöltek ki, amely már meg is kezdte működését. Elsősorban — amint annakidején több Ízben is hirt adtunk róla — baráti találaozókon, vacsorákon igyekezett összehozni a nálunk élő volt „nagyenyedi kollégistákat“. A tervezet szerint az alakuló gyűlést is­tentisztelet előzi meg a Farkas-utcai refor­mátus templomban. A Kolozsvár és kör­nyékbeli csoport megalakítását ezután a Teológia dísztermében mondják ki. Emléke­zetes, hogy a Református Teológia Is Nagy- enyedről került ide, 1896-ban, tehát még félszázada sincsen, hogy megszűnt az enyedi Bethlen-kollégium része lenni. Az alakuló- gyűléssel egybefüggő istentiszteletet az idő­sebb nemzedékből Kovács Sándor dési re­formátus esperes, az egyik legöregebb enye­di diák és a jóval ifjabb évjáratokból Nagy András kolozsvári teológiai tanár végzik. A díszközgyűlést a legöregebb diák nyitja majd meg. Kristóf György dr. egyetemi ta­nár beszámolót mond ezután s ismerteti a megalakult diákszövetség szerepét és a megalakulás szükségességét. A budapesti központ részéről Kertész József igazgató, polgári iskolai tanár vesz részt az alakuló- gyűlésen. A megalakulást szerény küzebéd követi a Teológia étkezdéjében. A Testvéri Egyesület kolozsvári csoport­jának megalakulására irányuló mozgalom­mal egyidejűleg tervbe vették a régi enyedi diákok szereplésével egy müvészest megren­dezését Is. Ez az elgondolás annál Inkább megvalósítható, mert az enyedi kollégium volt növendékei közül a művészetnek szinte minden ágazatában találunk jelesebb egyé­neket. Az Aprily Lajos néven ismert Jékcly Lajos, aki tanára is volt az intézetnek és Zoltán nevű fia, továbbá Berde Mária, Ig­nác* Rózsa az Irodalomban szereztek elis­mert nevet maguknak, dr. pávai Vájná, Ferenc, országunk határain túl is ismert földgázkutató és geológus-szakíró, Koréit Endre a zenekultúra terén, Nagy István mint színész és filmszínész vívott ki orszá­gos nevet. Szász Endre, a kitűnő szerkesztő és a szintén közismert Egyed Zoltán a hírlapirodalom képviselői, ugyancsak enyedi növendékek voltak egykor. Október elseje után is be lehet iratait! a kolozsvári Német Lektorátus nyelvtanfolyamaira Kolozsvár, szeptember 25. A Német Tu­dományos Intézet kolozsvári lektorátusában njár megkezdődtek a tanítások. Tekintettel arra, hogy az egyes iskolákban különböző időpontokban kezdődik a tanítás, a lektorá­tus vezetősége felhívja az érdeklődők fi­gyelmét arra, hogy a német nyelvtanfolya­mokra október l-én túl is be lehet irat­kozni. A tanfolyamokat hétfőn, kedden, csütörtö­kön és pénteken 4—5-ig, 5—6-ig és 7—8 óráig terjedő időközökben tartják. Beirat­kozni hétköznaponként délután 4—7-ig lehet az intézet tágas és barátságos helyiségében. Itt említjük meg, hogy a nemet lektorá­tus vezetősége rövidebb időközökben, terv szerint mintegy kéthetenként filmbemutató­kat tart az érdeklődök részére. A műsort minden alkalommal hangos híradók és kul- turfilmek alkotják. A legközelebbi filmbe­mutató szeptember 29-én, szerdán este 7 Araitól lesz. FŐN YER EMÉN Y Irta: Dobry Lajos Mindig volt érzéke a humor iránt és ez­zel az érzékkel nagyszerű színészi képesség is járult. Ha nem vonzódott volna olyan bolondul a festészet után, akkor most talán már az ország első színésze lehetett volna, olyan nagyszerűen érezte magában a színé­szet lényegét, a valóság művészi utánzását. Megdöbbentően tudott eljátszani jeleneteket vendégei előtt, ha voltak, máskor meg ön­maga előtt is. Mulattatta és szórakoztatta ez és egy kicsit vigasztalta is t>ele magát, mondhatnánk kárpótolta azért, hogy nem lehetett színész, hanem a vezető politiku­sok karrikaturáit rajzolta egész nap és képügynökökkel trafikált, kik nem akartak sohasem tisztességes árat adni a képeiért, bár azok éppen nem voltak rosszak. Most is éppen a rajzasztalánál babrált valamivel és magában valami színpadi je­lenetet játszott termikor neszt hallott a háta mögött. Megfordult és meglepődve bá­mult az emberre, aki cudar goromba arcával az ajtóban állt, mintha végszóra érkezett volna. — Jó napot — mondta az ember és egy óriási fekete revolver volt a kezében. A festő nem volt bátor ember. Sokkal jobban szerette az életet, pe most mégsem félt, mert az előbb magában éppen ilyen­forma alakokkal vitatkozott. fis sokkal jobban benne volt a színjátszásban, sem­hogy ettől az alaktól megrémült volna. Mint­ha nem is valóság lett volna, hanem vá­rni kulissza, díszlet az előbbi jelenethez. Csak tudat alatt fogta föl a veszélyt és ez irányított most. amikor széles, vidám moz­dulattal intett a mogorva revolveres férfiú felé. — Hozta Isten barátom. Ide éppen jókor jött. fin ugyanis nagyon meguntam ezt az életet. Úgyszólván semmi sem sikerült. Még a házasságom sem, pedig ahhoz sok reményt fűztem. Már éppen azon gondol­koztam, hogy kire kellene testálnom ezt a sok vacak lim-lomot. — Ne pofázzon, hanem pénzt ide — mondta a goromba férfiú oz ajtóban és egy jelentőségteljes pillantást vetett a kezében feketéid mordályra, A festő egy pillanatra meghökkent, de sokkal jobb színész veit, semhogy látszott volna rajta. Ugyanazon a hangon folytatta: — Parancsoljon — mondta és előrángatta a sárga vászonkábátia zsebéből a pénztár­cáját. Kimarkolta belőle a pár papírpénz' és nyújtotta a fegyveres férfiú felé. —- Saj­nos, a vagyonom roncsai ezek. A többin sorsjegyet vásároltam. Tudja, mindig az volt a bogaram, hogy egyszer megütöm a fő­nyereményt. Az előbb említettem, hogy semmi sem sikerült. Sajnos, ez sem. Szá­momra már nem öröm az élet, de ön talán méa tud valamit kezdeni vele. Tudja, mások az igényeink, az ízlésünk. Ami az egyiknek csapnivaló, az a másiknak nagyszerű. Ma­gának úgy látom nagyobb szerencséje van az életben, mint nekem. A betörő meredt szemmel figyelte a To­csogót. Az volt a benyomása, hogy őrülttel van dolga. Ez még nem fordult elő a prak- szisában, hogy hahotázva a. markába nyom­janak pár százast, mint ez a pali. A re­volvere már nem meredt olyan sziklaszilár- dan előre. Úgy látta, hogy itt nem lesz szükség a hatlövetűre. Ez a hülye alak sza­badulni akar a vagyonától. Elégedett pofá­val gyűrte zsebre a százasokat, aztán körül­nézett, hogy mit lehetne még elemelni. A szeme megakadt a vitrin ezüstjein. Az ádámcsutkája járt, ahogy gusztálta a nehéz csészéket, meg a különféle edényeket, evő­eszközöket. • A festő észrevette a tekintetet. — Az ezüstöket nézi? — mondta vidá­man. Talán használhatná azokat is. Ha nem bántom meg vele, fogadja el tőlem, jóem­ber. A betörő vigyorgó pofával nézte, ahogy a festő kinyitotta a vitrin ajtaját és a két markában hozza neki a nehéz ezüstnemüt. Most már minden gyanakvása megszűnt. A revolvert letette a zongorára. A zsebéből csinos kis zacskót szedett elő, amit való­színűleg direkt erre a célra készíttetett a babájával és nagy szakértelemmel kezdte elsüllyeszteni bele az ezüstöket. A festő már háromszor fordul és lassan kiürült a vitrin. A zacskóban azonban még mindig volt hely. A betörő figyelmesen körülné­zett. — Talán ezt a szobrocskát még — mond­ta a festő és leemelte a vitrin tetejéről Diana karcsú bronzszobrát, aminek jókora súlya volt. Kedvenc szobra volt a festőnek. — Nem kell az a vacak — mondta a betörő és hátatforditva kezdte vizsgálgatni az asztalon heverő holmikat. A festő most éktelen dühbe gurult. A szobor valóban hatalmas értékű eredeti da­rab volt és nem bírta azokat az embereket, akiknek nem volt művészi Ízlésük. Egy pillanatig sem gondolkozott, hanem teljes erejéből hozzávágta a rosszruhás alakhoz, aki éppen akkor fordult meg. Pont a ké­pébe kapta a Dianát. A betörő szótlanul nyúlt el a padlón. A feje nagyot koppant a földön, mintha el­ismerően bólintott volna, A festő diadalmas örömöt érzett. Élete legnagyobb jelenete volt ez. Még ezt a ru­tinos falbontót is meg tudta téveszteni. A telefonhoz lépett és feltárcsázta a rendőr­séget. Aztán leült a zongorához és a Diana szoborral kezében őrizte a pasast. Eszre sem vette, hogy a revolver is ott van a zon- gorateritön. Mikor a közeli rendörszobáról megérkezett három közlegény, meg egy altiszt, a betörő még mindig eszméletlen volt. Az őrmester felvette az adatokat, mindent bejegyzett a noteszébe egy rövid kis ceru­zával, amelynek a hegyét előzőleg megnyá- lazta. Zsebretette a betörő nagy töltött re­volverét és aztán lehajolt a még mindig eszméletlen alakhoz. Úgy ugrott fel, mint. akit a darázs csípett meg. — A teremtésit, hiszen ez az a tróger, akinek tízezer pengő van kitűzve a fejtre. Kötözzétek meg azonnal — ordított a három legénynek. A festő elmélázva nézte a. betörő boros­tás elvetemült képét, aztán szeretettel simo­gatta meg a kis Diana szobrot. — Tudtam, hogy egyszer megütöm a fő­nyereményt — mondta az őrmesternek. Aztán hozzálátott, hogy az ezüstöket vissza­rakja a vitrinbe. Példás büntetéssel sújtotta az uzsorabiróság a hensryakiszolqálást megtagadó kolozsvári kereskedőket Kolozsvár, szeptember 25. Ismeretes, hogy a harisnyakészletek csökkenésével ország­szerte korlátozták a kiszolgáltatható haris- nyameunyiséget. Az évenként megengedett 12 párat is csak havonta és a vásárlási könyvbe való bevezetés ellenében lehetett eladni a vásárlóknak. Mindannyiunknak élénk emlékezetében él még, hogy ez, a vol­taképpen arányos elosztást célzó rendelke­zés Kolozsváron milyen riadalmat okozott. A harisnyaárusitással foglalkozó üzleteket megrohanták, olykor valósággal közelharcot vívtak a bejutásért. A kereskedők egyrésze viszont a lehetőséggel visszaélve, a vásárol­ni szándékozók javarészét elutasította, s az­zal érveltek, hogy mérsékelt készletüket kénytelenek állandó vevőik számára tarta­lékolni. A visszás helyzetnek orvoslására a vevők közül többen a bírósághoz fordultak pana­szukkal. A kolozsvári törvényszék mellett működő uzsorabiróság egyesbirája, Sebeany Gábor dr. törvényszéki bíró szombaton már le is tárgyalt néhány Ilyen ügyet. A Mátyás király-téri „Fey és Csorna“ cég ilyen eiáru- sltásl rendje ellen elhangzott panaszok ér­telmében készült vádirat szerint, a cég ezev április 24-én megtiltotta alkalmazottainak, hogy állandó vevőiken kívül bárkinek is sc- lyeurimrisny át szolgáltassanak UL A kiszolgálást főnöke utasítására megta­gadó és emiatt Fey Lorá.ndné üzlettulajdo­nossal együtt vád alá helyezett alkalmazot­tat a bíróság felmentette, mert elbocsátás terhe mellett kellett alkalmazkodnia a ka­pott utasításhoz. Albrecht Zoltán dr. Ügyész példásan szigorú büntetést kérő vádbeszédé­re az uzsorabiró bűnösnek mondotta ki a harisnyakiszolgáltatás megtagadásának el­rendeléséért Fey Lorándnét és ezért 809 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Az Ítélet indo­kolásában kimondja, hogy az állandó vevők­re való hivatkozás nem lehet indok a kiszol­gáltatás megtagadására, mert ezzel csak az üzilet rendes vevőkörét akarják meg nem engedett eszközökkel növelni. Hasonló vétségért került uzsorabiróság elé Venezel Jánosné Nagy Margit kolozsvári kereskedő is, aki jullus 2-án tiltotta meg üzletében a nem állandó vevők harisnyával vailó kiszolgálásét. Az uzsorabiró 500 pengő pénzbüntetést szabott ki reá. Mindkét ítélettel szemben az ügyész sú­lyosbításért, a védelem pedig enyhítésért fellebbezett. Jó ABU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JŐ ÜZLETMENETNEK ( ■ ( Osztály­sorsjegyet rendeljen az ismert szerencsés Suchtár bankháznál Budapest, üllői-ut 6. NAGY szám-választéki NAGY nyerési esély! Előzékeny ügykezelési Azonnnali nyereménykifizetés kendelés levelezőlapon. ) Sfl ) ■ Levente gépjárómüvezetői tanfolyam F- hó október hó legelején a levenlék ré­szére szánt ingyenes gépjárómüvezetői tan­folyam ismét megnyílik. Jelentkezhetnek a 19- életévüket betöltőn egészséges és a gépkocsivezetéshez kedvet és hajlamot érző leventék­A szükséges felvilágosítási minden érdekelt a városi levente parancsnokságnál (Honvéd- u. 46. sz.) kapja meg. Az 50 pengő óvadék felerészének azonnali befizetése szükséges, hogy a tanfolyam megindulhasson­Egy levente eltűnt. Ki tud róla? Ifj. Bálint Tamás 1925- évfolyamból! le­vente, tisztes szülök egyetlen gyermeke a IV. kér. Szolnoki-utca 19- sz. alatti lakásáról nyomtalanul eltűnt. Minden jóérzésü levente, ha ifji. Bálint levente terveiről, vagy utazási helyéről tud: azonnal jelentse azt a városi és járási levente parancsnokságnál. Leventékre kirótt pénzbírságok és eljárási büntetések Az 1942—43- levente kiképzési év végén igazolatlanul mulasztóinak államrcndőrségi jogerős Ítéleteit azzal teszem közzé, hogy a jelenleg hiányzók azonnal jelentkezzenek csa­pataiknál, vagy a városi levente parancsnok­ságon (Honvéd-u- 46. sz.), mert ne feledjék el, hogy „a levente legfőbb kincse a becsületé. 15 pengős pénzbírságot róttak az alábbi leventékre: Ilyés György, Walschoffer Mór 1923- évf. 20 pengős pénzbírságot róttak aa alábbi leventékre: Csegödi István, Itencz Zol­tán 1922. évf., Deák József 1923. évf., id. Bartha János 1923. évf- 25 pengős pénzbír­ságot róttak az alábbi leventére: Barta Já­nos 1923- évf. 30 pengős pénzbírságot róttak az alábbi leventékre: Szabó Béla, Viski Sán­dor, Miszti László, Bükkös István, Lichler Gyula 1921. évf., Sütő Imre. 40 pengős pénz­bírságot róttak az alábbi leventékre: Marián Gábor, Gajzágó Dezső, László Sándor, Tor- dai Árpád 1922. évf., Gáspár Béla, Tamás Péter 1923, évf-, Czukor László 1921. évf.. Lob Andor 1922- évf-, Kiss István 1923. évf. 45 pengős pénzbírságot róttak ki az alábbt leventékre: Hajós Vilmos, Szabó János 1922. évf- 50 pengős pénzbírságot róttak ki az alábbi leventékre: Goldstein Mayer, Sáska Gyula 1922. évf.. Vitán Lajos, Ábrahám Ferenc, Vojsza József, Kovács Lajos, Brucher Pin* kász 1923. évf., Székely Lajos 1921.) évf., Verő Tibor. 60 pengős pénzbírságot róttak az alábbi leventére: Hirsch Mór 1922. évf. 70 pengős pénzbírságot róttak az alábbt le­ventére: Gergely Miklós- 100 pengős pénz­bírságot róttak az alábbi leventékre: Albi Pál 1922. évf., Irimies János- Három napi elzárást róttak az alábbi leventére: György Ferenc 1922- évf. Négy napi elzárást róttak az alábbi leventékre: Borsodi Tibor 1920. évf., Győri Gyula 1923- évf. öt napt elzárást róttak az alábbi leventékre: Krisán László 1923- évf., Tischler Adolf. Makó Sáii>r 1923. évf. Hat napi elzárást róttak az alábbi le­ventékre: Csobán György 1923. évf., Farkas Sándor, Bucsi István 1922. évf., Freundlich Béla, Balea Miklós 1925- évf., Dregán Sándor 1923. évf-, Gergely Miklós 1922- évf. Nyole napi elzárást róttak az alábbi leventékre: Gottlieb Ferenc, Dávidovits Nándor- Tíz napi elzárást róttak az alábbi leventékre: Horo- vitz Mátyás, ifj. Bodor Béla, Gerlner Béla 1923. /évf., Gottlieb Ferenc 1922- vf- Tizenöt napi el­zárást róttak az alábbi leventékre: Dénes István 1922. évf. Húsz napi elzárást róttak az alábbi leventékre: Bányai Miklós, Bokrétái Albert, Bálán János, Jakab Márton 1922. évf.. Bá­nyai Miklós 1924. évf. Harmine napi elzárás! róttak az alábbi leventére: Asztalos Géza 1922. évf. ötven napi elzárást róttak az alábbi leventére: Léb Ernő- Hatvan napt el­zárást róttak az alábbi leventére: Jakab László 1922. évf. R busfejadag felét kapják csc'í a romániai zsidók Bakarest, szeptember 25. (MTI)* A román köielláiásügyi minisztérium újra szabályozta az élelmiszerfejodsgot- A zsidók a has ren­des fejadagjának csak a felét kapják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents