Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-19 / 212. szám
KetMnUrsj&k Mifői regélnek ők... Az arcokon mélábu lengett, mint gyászfátyol és az ajkak felett elfojtott dac érzékenykedett. A hangulat olyan bágyadt és fojtott volt, mint a fogorvosok várószobájában. Már éppen mondani akartam valami megnyugtatót és vigasztalót, — de az öreg nagyszakállas megelőzött. — Áh! — sóhajtotta, Glück muss man haben. Megsimogatta a szakállát és a homlokát és elkezdett lassan, áhítattal beszélni. Mint egy regős a tábortűz mellett a mult ragyogó, lelketmegfogó eseményeiről, úgy beszélt az öreg szakállas. Amiket mondott, át is érezte. Nemcsak szavai, de'indulatai is reszkettek s mint finom láthatatlan kisugárzások szerteugráltak körülötte felvillanyozták a hallgatóságát. Sajnos, a beszélő hanghordozását nem tudom érzékeltetni, mivel hárfázni nem tudok. Máskülönben pontosan a következőket mondotta: — Kérem, harminc évvel ezelőtt is lövöldöztek ide-oda néhány esztendeig, de- egy szép napon egyszercsak hirtelen elkezdtek trombitálni, mert kitört a béke. Erre mindenki, aki mozdulni tudott, felkerekedett és hazament. A Green azonban nem ment' haza. Green azt mondta az izének, a főnöknek: — Kérem, én még itt maradok a Flandriában. Green ugyanis angol volt és ott szolgált a trénnél Flandriában. — Mit akar csinálni maga ebben a Flandriában? — kérdezte Greentöl a főnök? — Üzletet — válaszolta Green, katonásan. — All right — mondotta a főnök és otthagyta Greent a franciák között. Green pedig addig járt ide és oda, addig beszélt ezzel is azzal, amig egy szép napon a kezébe kapta a szerződést, amely szerint Green megvette az összes magazinokat és raktárépületeket, amelyeket Flandriában a háború alatt építettek. Kötelezte magát, hogy a barakokat lebontatja, az anyagot elhordatja, hogy nyomuk se maradjon, hogy ott, ahol állottak, ismét szántani és vetni lehessen. Ezek a raktárak és magazinok, amiket Green megvett, üresek voltak. Kopottak és nyomorúságos állapotban rothadtak künn a mezőkön. Ezt a tényt a bizottságok. és a séfek megállapították és Írásba foglalták, mert látták, hogy a magazinok tényleg üresek, a legtöbben a semmin kívül csak iszap és sár volt, mert esős idő volt akkoriban. Amikor már minden irás, minden szerződés rendben volt, akkor Green táviratozott az apjának, az öreg Green- nek és szemben az angol parttal, a francia tengerparton egy kikötőben kibérelt tiz esztendőre egy csomó raktárépületet és rakt.erületet. Aztán munkásokat fogadott, megszervezte a szállítást és azokban az üres raktárakban, az iszapban és a sárban talált ez a Green ötszázezer darab prima csizmát. . Olyan finom angol csizmát, amelyik alul bakancs és felül füzőscipő. Gott über die Welt! —- sóhajtott fel a hallgatóság. A szemek kimeredtek, az arcok kipirosodtak. A mélabu eltűnt! — Igen — folytatta az öreg szakállas bólogatva, a Green az ötszázezer csizmán kívül még talált százezer prima lószerszámot és ötven vagon húskonzervet ás. Mindent bennt az üres barakokban az iszapban és a sárban. Itt a hallgatóságon elhatalmasodott a csodálkozás. — Amiket a Green talált, azt mind elvitette a kibérelt magazinokba és raktárakba, szembe az angol parttal, a francia Jcikötőben. A lebontott épületek anyagát pedig odaadta albérletben, tiz- százalékkal egy franciának, nevezett Ginet-nek. Hadd boldoguljon ő is. A kikötőben a csizmákat s a lószerszámokat pedig megmosatta, faggyuz- tatta és zsiroztatta, amig olyanok lettek, mint az újak. A viz és az iszap nem ár- ott, még azt is mondhatta, hogy használt. A csizmák kaptak tőle egy kis tartást. Az öreg Green közben detáljból átváltotta a céget en gross-ra. Green pedig áthajózott a csatornán és szerényen hirdetni kezdte a csizmákat nagy tételben az előállítási árnál harminc percenttel olcsóbban. Három nap múltán megegyezett a konszernnel, hogy a csizmákat nem hozza vissza Angliába. Az engedékenysége miatt kapott jutalmul kétszázezer fontot készpénzben és a legnagyobb liverpooli cipőgyár vezérigazgatójának a leányát feleségül — valóságban. — Glück muss man haben — lihegte a. hallgatóság áhítattal. A torkok kiszáradtak. Az öreg Szakállas mondta tovább: Green visszajött Franciaországba 1943, SZEPTEMBER 18 ? A nagyközönségben elevenen él a vágy, hogy betekinthessen a művészetek titkaiba. Senki sem szereti magát kinevettetni, ha az otthonába a legjobb szándékkal föiszegezett képek egy-egy vendégség, látogatás alkalmával kritikus szemek pergőtüzébe és pergő nyelvek kritikája alá kerülnek. Ilyenkor szokott ugyanis kiderülni, hogy a halhatatlannak hitt művészi alkotások egytöl-egyig szánalmas giccsek, melyek a polgár kifinomult Ízlésére -vetnek kiábrándító fényt. Ennek a kellemetlen eseménynek elkerülésére kiváló tanulmányokat folytathat az ember a tárlatokon, ahol a mindenkori művészi termékeken okulhat az otthonát díszíteni akaró polgár kandi szeme, formálódhat a „giccs" Irányába sodródott művészi szemlélete, egyszóval: Ízlésre és bizonyos fokú művészi ítélőképességre tehet szert. Ezt a felemelő érzést azonban nem adják ingyen, öh, dehogy ... — Mennyi a belépőjegy? — kérdezi a polgár szorongva, mert bizonyos elöérzet. azt súgja neki, hogy a művészetek még messziről szemlélve is sokba kerül. A merengő szemű pénztáros felelete azonban még ezek után is meglepi a művészetek szerencsétlen rajongóját, aki civilben Írnok, két csemetéje van, akik szeplősen, rövid- nadrágosan most is ott szoronganak mögötte és van egy életpárja is, inkább moziba szeretett volna menni, megnézni a hírhedt szekszepiles sztárt a legújabb filmtévedésben. .. A pénztáros ugyanis azt feleli: — Egy pengő!.„ Gyerekjegy húsz fillér. — Személyenként? — kérdezi a művészetek után szomjazó szerencsét1 en polgár megdöbbenve ... Titokban egy kicsit reménykedik, hogy esetleg kellemes, mérsékelt családi jeggyel megússza, hiszen manapság olyan erős a családvédelem . .. — Naja, hogy személyenként! — feleli a pénztáros. — Magától értetődő dolog. — Na látod? — lép közbe az irnokué — menjünk inkább moziba! Az írnok maga is meginog és tépelödik: — Moziba ? — morogja tétován ... •— Moziba ... Szemében tükröződik a bensejében vívott harc. A lét vagy nemlét kérdései ezek!... „Lenni vagy nem lenni!“ Ez itt a kérdés... illetve moziba menni vagy a tárlatra?... Aztán egyszerre csak kigyul pupilláin a művészetek mecénásainak áldozatos fénye: — Ha már itt vagyunk — mondja elszántan — akkor be is megyünk! . .. És különben is: művelődnünk ke'l, szivem!.,. Holnap jönnek hozzánk a fönökék vizitelni. Valamiről csak kell beszélni velük .. .! — Tessék műsort is venni! — figyelmezteti a pénztáros. — Úgy szokás és csak úgy érdemes! A polgár először megy tárlatot nezni. Kínosan vigyáz tehát a tárlatnézés il'emsza- bályainak betartására, mert fél, hogy esetleg kinevetik. Vesz műsort is. — Két pengő — mondja be a tromfot a pénztáros. A polgár hátratántorodik, de az utolsó pillanatban nagynehezen megfogódkozik a pénztárcájában. Aztán a „cecchektöl“ szádéin gve bekóvályog családjával a kiállítási helyiségbe. — Na , . , szép .. . elég szép ... — adja a jóiért esti ltet és a megelégedettet, m kor megáll bizonytalanul a terem kel'ös közepén, ahova azért ment, hogy ne keltsen feltűnést, holott pontosan ott kerül a tekintetek pergőtüzébe ... Növeli ezt, hogy a gyerekek úgy forognak körülötte, mint a motolla. — Szenzációs! — jelenti ki a felesége is és a polgár csodálkozva néz a feleségére: — Csak nem ért ez a művészetekhez? Esetleg többet tud, mint ö maga? Erről az oldaláról még nem ismerte életepárját. Az irnokné azonban a következő megjegyzéssel elrontja a hatást: — Szenzációs keretek! — Aranyból, vannak? — érdeklődnek a gyerekek. — Ne szamárkodjatok! — inti le őket a polgár, aki roppant szégyenli a feltűnést és az itt is, ott is elkapott nem éppen e'ismerö pillantásokat, melyeket a többi tárlatlátogatók, öreg kiállítási törzsvendégek vetnek feléjük. Most megkezdik a képek szemugyrevéte- lezését. Ennek egyenes következménye, hogy a gyerekek rövidesen számyrakelnek, elkalandoznak a tizedik terembe, s magára hagyják buzgó művészi szemlélődésükben atyjukat, akit csak felesége követ, de korántsem a bibliában megállapított lelkesedéssel. Néha kérdésekkel is bosszantja az urát: i— Ki festette ezt? A polgár óvatosán szeinügyreveszi a virgonc színezetű tájképet, aztán a katalógusba dugja áz orrát. —• Húszon ... ketes szám .., Somorjai táj .. . Koloszár Benő festette. Afe'esége kutat az emlékezetében. — A hentes Koloszár a Méhes-utcából ? — ördögöt... az néni fest képeket, haneim húst mér kij illetőleg már azt sem mér... ökröket vág. — Azért festheti „ • — De nem ilyen tájat! — mondja a polgár. — Nézd meg azt a mezöt — figyelmezteti lelkesen — mintha élne! Olyan mint egy színes fénykép! Gyönyörű! Még a pipacsok is látszanak rajta! — Az nem pipacs, hanem szekfü! —- Az nem fontos! Égy művész sohasem kicsinyes, szivem. Különben is pipacs, mert a mezön nincs szekfü!... A polgár felesége leforrázva, maga a polgár pedig csodálatba merevedve áll a nagyszerű kép előtt ,.. Közben két fiatalember sodródik melléjük. Mind a kettőnek csokor- nyakkendő virit az álla alatt... Láthatólag művészek. A polgár bizonyos tisztelettel enged nekik utat .. Hátralép és feszülten várja, hogy a két „illetékes" mit szól a remekműhöz A harnásabb fiatalember közel hajol a képhez és az orrát szinte beledugja a pipacsok közé. — Ko ... lo ... szár ... — morogja, aztán hátrarohan öt lépést, hogy ott a karjait keresztbefonva, megvetően fikszirozza a tájat. — Pacsmag! — mondja a társának. Az bólint és elhúzza a száját, — Szörnyű giccs'! Maniros ...! A polgárnak torkán akad a csodálat. — Mi lehet az a manir? — tűnődik.— Bizonyosan a manikűrrel függ össze. De hogyan? —r Borúsan tűnődik tovább, aztán ráébredve kínos helyzetére, fejébe tolult vérrel a csemetéit kezdi keresni, mert további ráo vasá- soktól félti művészi tekintélyét a felesége előtt. A gyerekek titokzatos arccal jönnek elő az egyik teremből és újságolják: — Papa, egy meztelen néni van a másik szobában. — Miféle néni? — vonja össze szigorúan a szemöldökét az atya. ' — Meztelen ... A falon! — Mit csavarogtok — horkan fel a polgár, mert félti csemetéi erkölcseit.' Aztán feleségéhez fordul: —- Vidd ki a gyerekeket sétálni, én niég körülnézek! és hozta magával a három fiú testvérét és két sógorát. A fontokat_ és a feleségét otthonhagyta Angliában. Ok haton most már, mint Green et Co. Comp. hozzáláttak dolgozni Európában a csizmákkal, lószerszámokkal és ötven vagon húskonzervvel. ' — Ő, — nyögött fel a hallgatóság. -4 szemek úgy szikráztak, mint a tűzijáték a népünnepélyen. — Ez volt a diadalmenet — én mondom maguknak, — folytatta a szakállas. A Green et Comp. végig forgott országokon és a legjobb valutákon. Az áru olyan volt akkor, mint a cukor. A sok valuta ringatózott, mint a tenger. Apály és dagály volt. Nemcsak áruval, hanem arbitrázzsal is meg lehetett keresni azt a harminc-negyven percentet, még kicsiben is. Hát még nagyban! Fehér nemügy ár részére ipari gyorsvarráflépeket (SiHger 103, 95, 96, Pfatf 101 - 104 stb.) g o m b 1 y ukazógépeket (Singer 71 satöbbi) motorokat, transzmisz- sziót, vagy egész üzemet felszereléssel együtt is, megveszek. Ajánlatokat „Nagyüzem" jeligére Arató hirdetőirodába, Budapest, Erzsébet-körut 14. szám kérek. A családi kör kétharmada felszabadultan távozik a szabad levegőre. A polgár pedig a megváltott borsos belépőjegy és a katalógustól kötelezetten most már bizonytalanul művészi meggyőződésében megfogyva szemléli tovább a képeket. De tanult már aa előbbiekből. Ravaszul a két fiatalember nyomába szegődik, jegyzőkönyvet húz elő és titokban jegyzi az elkapott szavakat. Ilyeneket: „flott“ ..........refleksz“... Majd ezt: „szfumátó“. .. Mi az ördög lehet az? Holnap mindenesetre elkápráztatja majd vele a főnökét... Még egy brilliáns szakkifejezést sikerül feljegyeznie: „naturalista"... Erről hallott már valamit... Nem, mégse ... az a naturszdet volt békében a flekkenezö- ben ... Sebaj, ez elég! Boldogan és a tanultaktól megittasodva a távozásra gondol, de ekkor utoléri a nemezis. A tanultakat ugyanis nagyon gyorsan akarja hasznosítani. Mikor a két fiatalember feltűnően sokáig időz az egyik harsogó ultramarin egű kép előtt, melléjük somfordái és ezt a merész kijelentést teszi: — Naturalista! — mutat a képre. «» Giccs! A borzasabb ifjú megütödve, majd elképedve néz rá. Szemében futurista fények villámlanak. — Ez giccs?... Ez naturalista... Tudja, ki festette ezt? ffin! Köncsög Emánuel. Aki nekem azt mondja, hogy naturalista vagyok, az egy vak tyuk! Érti? Mert én impresszionista vagyok ... Érti?... lm .., pressz , , , sszi... o ... niss .,. ttta , , , Érti ? — Igenis — mondja a polgár meghők- kenve, aztán előveszi jegyzőkönyvét, bejegyzi az újabb műszavat: „impresszionista'*. Művészi ismeretekkel emigyen gazdagodva, távozik aztán megkeresni a künn fagy- laltozó családját... Azzal a felemelő érzéssel hagyja ott a művészetek hajlékát, hogy holnap este a vacsoránál a feketén vásárolt töltött tojáson és felvágotton kívül néhány jól kigondolt művészeti terminusz technikust is feltálal a főnökének. Ki tudja, esetleg hasznát veszi az elkövetkező előléptetésnél... Irta és rajzolta DOBRY LAJOS JÓ ABU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK — Lendület volt akkor a gazdasági életben — sóhajtotta a hallgatóság s a felkavart mult emlékein tüzesen, önfeledten olyan parázsló lelkesedéssel ugrándozott képzeletük, mintha nemzeti táncot jártak volna. Én pedig arra gondoltam: — mi lenne vétünk, ha mégegy- szer alkalmuk lenne a Greeneknek gazdasági életünket lendületbe hozni... TUKÁN LAJOS
