Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-19 / 212. szám

1943.SZEPJEMBEU 19 A. falul&iilaló 1 r 1 a: Biró Jánosi A falukutató lelkes fiatalember volt. Váro­son nőtt fel az igaz, de azt mégsem lehetett bünéiil felróni. Talán éppen azért még erő­sebben érdekelte a falu. Tulajdonképpen egyetlen falut ismert eddig, de azt aztán való­ban ismerte- A Szabó Dezső „Elsodort falu“- ját. Amióta annyira kinyílott az értelme, najd minden évben elolvasta a regényt. Már akkor elhatározta, hogy a falut nem engedi elsodródni, amikor először végigolvasta a regényt- Erősen nagy fájások és gyötrődések kínozták fajtája sorsa miatt- Mások az ő korában legalább a világot akarták meg­váltani, de ő elhatározta, hogy a világ­megváltást másokra hagyja, mert a falut fogja megmenteni. Végül túljutott egyetemi tanulmányain is. Pályája tehát már volt, de nem tudta mit kezdjen véle, amig sodródó magyar falvak vannak. És ha jól végig­gondolta a dolgot, arra a meggyőződésre ju­tott, hogy tulajdonképpen nincs i's miért tör­nie magát pályáján egy életen át, mert anyagilag független és szülei gazdagok vol­tak. Három1 emeletes bérházuk és szép ősz- szegről szóló takarékkönyvük biztosították a jövőt. A szükséget soha nem ismerte, mert csak óhajtania kellett valamit s szülei jó­sága, gondossága máris eléje varázsolta. Egy napon azzal állott szülei elé, hogy ő holnap elmegy falukutatni. A szülők se sokat tudtak a faluról- Nem is ismertek más falusi ember csupán a tejesüket, aki már jó harminc esz­tendeje minden áldott reggel becsöngetett az előszoba ajtaján, hogy beadja a tejet. Évente egyszer, ujesztendö reggelén szemtől-szemben îs találkoztak a tejessel, aki az évnek ezen ar egyetlen reggelén belülkérezkedett az elő­szobán, hogy boldog ujesztendőt kívánjon nekik. Ilyenkor úgy fogadták a tejest, mint a fejedelem a hódoló alattvalót. Jó erős pálinkával is megkínálták s aztán kérdéseket intéztek hozzá- Feltűnt nekik, hogy a tejes a legutóbbi ujesztendei fogadás alkalmával neu! sok jóval dicsekedett. Panaszkodott a drágaságra, meg arra, hogy immár a iába is maholnap kilátszik a csizmájából s nincs az a pénz, amennyivel uj lábbelit lehetne készíttetni... — Hát ez bizony nagy baj, nagy baj — ismételgette mély sajnálkozással a tinóm városlakó, — de várjon csak egy pillanatig, mert hátha segíthetünk a dolgon- Erzsi! — kiáltott a konyha irányába, — jöjjön csak ide­— Parancsoljon, nagyságos ur — jelem meg Erzsi a konyhaajtóban. — Erzsi, azt akarom magának mondani, hogy a cipőm közül válasszon ki egy párat Péter bácsinak- Szegény' Péter bácsi, nézze, bújik ki a lába a csizmából... Hát mondja, Erzsi fiam, ezt nem látta maga, amikor Péter bácsi reggelenként a tejet beadta. Látja, ezt jelentenie kellett volna azonnal- Na, ne bu- sujon Péter bácsi, mindjárt jóvátesszük u mulasztást- Tgyék meg még egy pohárkával... — Meg az ujjasomon is keresztül birizgál már ez a kegyetlen téli szél — panaszkodott tovább a tejes. — Tessen idenézni naccsás ur... Csak az Isten a megmondhatója, hogy átfázik minden csontom azon a hosszú utón, aipig ideérek a tejjel Hajnali háromkor én már talpon vagyok instállom, csakhogy ide­jében ideérhessek. Hogy legyen a naccsás uréknak jó habos kávájuk. De e.z az ujjas már úgy átengedi a szelet, mint a rostalika az ócsut. Ha volna egy felesleges ujjas is. Megköszönném . .. — Lesz, Péter bácsi, lesz. Ujjas is lesz. De igyék még egy pohárkával. Úgy, na. De , a cipőt már hozza is Erzsi, amint látón.'. Itt yan, ni. Ez jó lesz, ugye? Hát, azt inog kell adni szép, fényes cipő volt. Jó vastag volt a talpa s a bőre pedig olyan vakitóan fényes, hogy Péter bácsi meg Is jegyezte. —■ Ebben akár a szakállam is 'eberetvál- hatom. Hát mennyi volna az ára? Mit ér meg a naccsás urnák? . ., — Ejnye, ejnye, Péter bácsi, hogy maga ilyeneket kérdez? Hiszen én ezt ajándékba adom magának. Újévi ajándékba. Használja J egészséggel. De várjon, próbálja csak fel. Péter bácsi, az öreg tejes erre-arra nézett, eztán azt mondta: —• Már ne üzzen belőlem csúfat naccsás ur. Hát hogyan húzzam én le ilyen fényes helyen ezt a koszos csizmát a lábamról. Szégyenlem én. Nem vagyok én már gyerek. — Hát ha talán egyedül hagynám pilla­natig? — vetette ellene az ur __ Neu.1 bánnám — mondta Péter bácsi. ' Az öreg tejes erre letelepedett az,előszoba egyik sarkába ,s lehúzta a csizmáját, hogy felpróbálja a cipőt. Azt már az első szem­mérték után is' megállapíthatta, nogy a cipő kicsi lesz az ő lábára, de azért mégis végig­csinálta a próbát. Persze, hogy kicsi volt neki. Az ur várt néhány pillanatig a szomszéd­szobában s aztán újból rányitott a tejesre: — Na, készen van, Péter bácsi? —Én készen s majd a cipőt is készre- teiieia — mondotta Péter bácsi kajánul mo­solyogva, _ a cipő ugyanis nem akar meg­barátkozni a lábammal. Nem akarja be­engedni magába... De azért ne búsuljon naccsás ur. A cipő nem vész kárba. Jó lesz az asszonynak. — Az asszonynak? _ hüüedezett. az ur, — hiszen ez férficipö. — Nem tesz az semmit. — érvelt a tejes, — mert ha jól meggondoljuk, naccsás ur, hogy amig a mult világháborúban a taljá- noknál fogolykodtam, az én asszonyom nem­csak szántott, vetett, de még kaszált is. Az pedig már igazán elég kemény férfimunka. Úgyse vettem neki templombajáró cipőt legalább tiz esztendő óta. Hát most lesz neki. Az‘ égy hétig fogja áldani érette naccsás urat, vagy még tovább, amig él. De mégis éri ez a cipő... De egy felesleges ujjasa nem volna-e naccsás urnák heverőben, ha utána nézne?... Erzsi, a szobalány nemsokára egy jó, bji ránybőrrel bélelt ujassal tért vissza a lakás valamelyik rejtekéből. — Ilyenre vágytam én világéletemben — mondta rá a tejes hunyorgatva, — a jó Isten áldja meg a naccsás urat. Csakhogy az ujjassal is baj volt ám. Kicsi volt. Nem1 ment rá a tejesre, pedig szegény eleget gyötrődött, hogy magárahuzza. De aztán szépen összehajtogatta az ujjast, a szőrméjével kifelé s letette a cipő mellé. — Úgy gondolom, hogy mégsem hagyom itt, ha már nekem adta, naccsás ur ■— mondta —, mert ha nekem kicsi is, de a fiamnak, Péterkének pontosan jó lesz. Vé­kony, cingár ember, akár a naccsás ur, mert sokat fagyoskodott is mér kicsi kora óta s bizony beteg is volt, néhányszor úgy meghűlt, hát eszel majd nem fog megfázni. Azt látni kéne, hogy milyen boldog lesz, amikór odaadom, majd neki. . . De az ur mégis elszomorodott kissé ezen az ujesztendei reggelen. Elszomorodott, hogy ö nem tud ennek a derék embernek semmit adni, ami egyenesen öt örvendeztet­hetné meg, hát igy szólt: — Hát, tudja mit, Péter bácsi. Mondanék én valamit magának. Szeretnék valamit ma­gának is adni, ha már ennyi ideig itt tar­tottam, várjon még egy kicsit. Szivarozik-e? Adnék néhány szivart, ha elfogadná. — En szivarozni nem szivarozom, de amint láttam, az öreg tiszteletes urunk erő­sen szereti a szivart — mondta Péter bácsi, — hát neki jó volna. Elvinném neki aján­dékba, úgyis mostanában annyit nyaggat azzal az egyházi adóval, talán akkor meg­szelídülne irányomban. Elvinném a tiszte­letes urnák, amint mondám — s azzal már készíteni is kezdte a szivar helyét a belső zsebében. A szivarat is megkapta. De a finom úri­ember csak most jött rá valójában, hogy szegény Péter bácsi mégse kapott tőle sem­mit, aminek egyenesen ő vehetné hasznát s éppen azért igy szólt: —- Péter bácsi. En csak most látom, hogy maguk milyen nagy nélkülözések s nyomo­rúságok közepette tengetik ott falun az életüket. Nem tudom, megértbe en­gem, de meg kell mondanom: Valaha az volt a tervem, hogy én magukat, falusiakat boldoggá és megelégedetté teszem. Felsza­badítom a falut. Erti-e?... — Értem, hát hogyne érteném? — né­zett nagy szemekkel a finom úri emberre az öreg falusi tejes. — Dózsa György is ezt akarta annakidején... — Hogy, hát maga még azt is tudja, ki volt Dózsa György? — kapta el a szót az ur. — Tudom bizony, hát mért ne tudnám? — kérdezte ugyanúgy csodálkozva Péter bácsi. Jó lelke volt annak, akár a naccsás- urnak. — Na, na Péter bácsi, azért csak ne tú­lozzuk el a dolgot. Hát honnan hallott maga Dózsa Györgyről ? — Hát olvasni én is tudok — mondta rá Péter bácsi — s onnan. — Akkor jó, ha csak onnan tud Dózsa Györgyről. Már arra gondoltam, bogy va­laki járt arra maguk felé, a faluban mos­tanában ş az tömte meg a fejüket forra­dalmi eszmékkel. Mondja, nem járt arra magáik felé mostanában valami nadrágos ember féle ? Gondolkozzék a dolgon... — Nem — mondja Péter bácsi, — tud­tommal nem járt senki imdrágos, ha csak az adóvégrehajtót nem gondolnám. .. Az jár elég gyakran s hogy a munkájának nem volt valami nagy eredménye, hát csak ránk- ripakodott, hogy mink mind aféle Dózsa Györgyök vagyunk, akik megennők az ura­kat, mert azt hisszük, hogy nekik fizetjük tűz adót s akkor aztán azt hisszük, hogy nem is kellene több adót fizetni. Ilyeneket mondott. Én nem is tudtam elhallgatni s megmondtam neki tisztán, hogy ki volt az a Dózsa György, ha nem tudná. De azért végrehajtott... —Tehát még végre is hajtották.. s — Még egy bajjal több falun — gondolkozott el a finom úriember s már határozott is: Menjen csak a fia, aki éppen most végezte el az egyetemet, falura s kutassa a falu nagy bajait s kutassa majd a bajok gyógy­írját is... •— Van-e magánál a lakásban annyi hely, ahol még egy ember megférhetne, Péter bácsi? — fordult az öreg tejes felé. — Ha jó ember, nálunk megférhet — mondta az öreg. — A fiamról volna sző, aki majd a nyá­ron kimenne magukhoz egy kis falukuta­tásra. Szétnézni a faluban. Szétnézni a falu mélyén, be egészen a föld és a falusi lélek mélységeibe. Ezt szeretném, Péter bácsi Ezt szerettem volna én megtenni fiatalko­romban, hát most majd elvégzi helyettem a fiam. ha szívesen látják. .. — Részünkről igen szívesen — mondta Péter bácsi. — Csak jöjjön.., * A finom úri ember ezzel még le Is kezelt Péter bácsival s Istennek ajánlva útjára eresztette. Aztán bement a belső szobába s felköltötte ugyancsak finom úri fiát s elő-, adást tartott neki arról, milyen szivszomo- ritó helyzetben él a falu. Ennek ecsetelé­sére csupán Péter bácsi példáját hozta fel. A lába bújik ki a csizmájából. Cipőt adott neki, de a cipő kicsi volt. A kicsi cipő setai vált azonban haszontalanná, mert Péter bá­csi elvitte szegény feleségének, akinek már legalább tiz esztendeje nincs templomba­járó cipője. A szivarat meg a tiszteletes urnák vitte el Péter bácsi, mert ott az egy­házi adó, meg az egyébfajta adó s mi nyaggatáson kell átmennie ezért annak a szegény Péter bácsinak s általában a sze­gény falunak. . . Éppen azért, most már ő is belátja, hogy jó lesz, minél hamarabb elvégezni azt a falukutatást. Erre pedig senkit nem tud alkalmasabbnak, mint az ő fiát, aki véréből való vér és leikéből való lélek.., * Alig várták most már, hogy kizsendüljön az idő. A nagy tél után csakugyan szépen kimosakodott s kiborotválkozott a termé­szet. Tavasz utolján már falukutatásra, utrakészen állott a fiatalúr. Még egyszer elolvasta az „Elsodort falu“-t s aztán más­nap utnakindult a távoli falu felé. Egye­nesen Péter bácsiékhoz, az öreg tejesükhöz kopogtatott be. Csakugyan jó szívvel fogad­ták. Jó, puha ágyat vetettek neki, amelyik­ben hajnalig úgy aludt, mint a bunda.. De hajnalban nagy csörömpölésre ébredt. Ki­kandikált a dunyha alól s hát látta, hogy Péter bácsi éplpen most szorgoskodik a tej­jel, amivel a városba készül indulni. Az asz­talon edények s különböző szerszámok so­rakoznak fel s az asztal körül egy csomó óriási tejeskanna. A kannákba azonban csak egy különleges művelet után jut bele a tej. Csak az után a bizonyos „lefölözés“ után, amit elméletből már ismert a faluku­tató fiatalúr éppen tanulmányai következté­ben. .. Látta, de nem szólt semmit. Más­nap megírta szüleinek, hogy ö már rájött, miért olyan híg s élvezhetetlen a tej... Az Is, amit Péter bácsi hozzájuk szokott vinni. A levelet éppen Péter bácsitól küldötte el. Szülei címére. Szülei pedig más reggel ki­BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Eqgágtjas szobák 6*— F-től 12* P-ig Kétágyas szobák <5*— P-től 18'—P-ig Éttermében Veres Károly és cigány­zenekara muzsikái Elismerten hiydló konyha. Polgári árak. üzenték a szobalánytól, hogy Péter bácsi pedig nekik ne hozza lefölözve a tejet... — Tehát ez volt a levélben, amit az urfi küldött? — ötlött az eszébe az öreg tejes­nek. Na, jól van. Nincs semmi baj. De alig­hogy hazaérkezett, kiadta az útját a finom falukutató urfinak. Ki, nemcsak ő, hanem a többi falusi gazdák is, akárhova próbált kvártély ügyében bekopogtatni. Mert ekkor­ra a falu már mozgósítva volt Péter bácsi által. És a falu nem engedi ám magát kiku­tatni, kifürkészni. A falunak titkai vannak, sok, sötét, mély és sűrű titkai s ezeket nem lehet ám lefölözni, mint például a tejet.., Szeptember Halvány vonalat írnak az égre a fák, a nyáj kolompja felhőkig ér, vörös bogyókat csipkéd a szél, holt levelek hullnak, « az alkony ledönti az árnyakat, köd lép lassan a völgyre és lent a köd alatt kutyájával beszélget egy ember s itt velem egy másik: a szeptember,-. «mm»- FLÓRT AN TIBOR yíiortKirgctt KoSoxsvár 'vasárnapi Sabilaruqó műsora Városi sporttelep-: Fél 5 órakor SzAC— Bástya NB n. mérkőzés, előzőleg fél 3-kor KMTE—DMAV NB HÍ. mérkőzés. Városi kispálya: 9 órakor KMÂV II.—- Sz.Törekvés, 11 órakor KAC H.—Bástya H., fél 3-kor KKASE—Bethleni STE. fél 5-kor Postás—EMSE NB. IH. mérkőzések. SAKK 178, SZÁMÚ FELADVÁNY Fér bér I.-toL abedefgb Világos: Kg3, Vh6. FbS, Hg4 (4 drfe.L ' Sötét: Kf5, BfS, FeS, Hh8, gy: dö, e4. e8 (7 drb.). . Matt 2 lépésben. * Az augusztus 22-én közölt 174. ss. felad­vány (Ferber) megfejtése: 1, Bet?—f6. * (Pöstyén, nemzetközi mesterverseny, 1912.) Világos: Sterk Károly, Sötét: Marshall Frank (Budapest) (U. S. A.) 1. e4, eö. 2. Hf3, Hc6, 3. Hc3, Hf6. 4 Fb5, Fb4. 5. 0—0, 0—0. 6, d3, d5. (Marshall éles játékos modorának megfeleiöleg éles folyta­tást választ-a szokásos és szolidabb d7, d6 helyett.) 7. HXd5, HXdő. 8. eXdő, Vx®. 9, Fc4, Vd6. (Valószínűleg jobb itt Vd8 ) 10. c3, Faő. 11. b4, Fb6. 12. a4! (Kettős fe­nyegetés: 1. a5 és 2, Fa3!) 12.... aő. 13. bő, He7. 14. Hgő! Vg6. 15. Ve2, Ffő. (Az eő gyalog másként nem volt védhető.) 16. g4, h6. 17. gXfő, Hxf5. 18. Khl! hxgő. 19. -Bgl, g4. (Sötét BXg4-re 20. Vh5-öt tervezi, ami után Fxf2 és azután Hg3-t- fenyegetne.) 20. Fa3, Hh6. (Inkább adja a minőséget, semhogy a világos bástyák a g-vonalon való kettőzéshez jussanak.) 21, FXf8, BXf8. 22. Bg2 (f3 fenyegetéssel), Be8. 23. f3, Vgő. 24. Bel, Ve7. 25. fXg4, Va3. 26. gő, Hfő. 27. g6, Be7. 28. Vhő. (A magyar mester erélyes támadása .után ele­gáns befejezést készit elő.) 28.... Hh6. 29. VXh6! (Kitűnő és korrekt vezéráldozat.) 29. ... gxh6. 30. gXf7~r, Kh7. (Természe­tesen Kf8-ra Bg8 matt jönne.) 31. f8(H)-j-! Kh8. 32. Bg8 matt. E játszmáért Sterk meg­érdemelten kapta a szépségdijat. JÓ Ä«U «S JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents