Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-17 / 210. szám
1 S 43. SZEPTEMBER 17 Falusi kirándulás 5 Szíria 99szabaă Barátnőm szombat délután felkeresett egy sürgönnyel, amit vőlegényétől kapott. Csillogó szemmel mesélte, hogy holnap a kora reggeli vonattal Magyargorbóra utazik, hogy négy hét után újra lássa. Hívott, menjek én is, van ott egy egész sereg ismerős, akik gondoskodnak arról, hogy ne unatkozzam. Vasárnap reggel álmosan bandukolunk az állomás felé. A nap most bukkan fel, sugarai visszacsilláirüanak az ablaktáblákról. Fél hat lehet, vasárnap, alig jár ember. Csak a piactéren van mozgolódás, rakódnak az árusok s a hóstáti asszonyok cipelik a kosarakat. Még idejében érkezünk az állomásra. Beállunk a pénztár előtt várakozó sorba. Közben befut a vonat, a hangszóró bekiáltja, hogy tiz pere múlva tovább megy. Barátnőm ideges, legalább tíz perc, mig a fülkéhez jutunk. Az indulás előtt mégis Sikerül feljutni a vonatra. Csak a legközelebbi falunál üresedik hely s mig vitatkozunk, hogy melyikünk üljön le, a folyosóról bejön egy kalotaszegi menyecske s nyugodtan elfoglalja1 a vitás helyet. Az utasok ásítanak, vagy mogorván bámulnak ki a mezőn hömpölygő sürü ködbe. Nézem a kalotaszegi menyecske ruháját, felébreszt álmosságomból ruhájának élénk piros színe. Megállapítjuk, hogy talán egyetlen párisi toalet sem versenyezhet a pompás színösszeállítással, díszítéssel. Robog a vonati Itt-ott felszáll már a köd, s a sinpár mentén kiszáradt sárga kukoricatáblák közt napraforgótányérok himbálóznak a reggeli szélben. A magyargorbói állomáson kevesen vannak. Ott áll fedetlen fővel, jókedvűen a katonai különítmény fiatal parancsnoka. Barátnőm repülne le a vonatról, hogy egy perccel hamarabb lá6sa, de csendesen mellettem marad, csak a kezemet szorítja s piros lesz az örömtől. A faluba vezető ut sáros, nem parafatalpu cipőknek való, s nyomról-nyomra lépve érünk az ódon kapuig, ahonnan sclymesfülü barna kutya szalad elénk. Körülszaglász, mint régi Ismerősöket. A gyepes udvaron néhány bokor s egyetlen nagy tölgyfa. A keskeny ösvény egyik ága nagy tölgyfaajtö- hoz vezet. A ház fehérre meszelt, emeletes tömb. Padozata a földszinten terméskő, s masszív falépcsők vezetnek az emeletre. Méteres vastagságú falak szinte lehelik a hideget. Â magas köépület mellett van a zászlós lakása, ahol Kelly Anna meleg, csicsergő hangja üdvözöl a híradós rádióból. Egyszerű bútorok, példás rend, s a tiszti- szolga az asztalon színes csuporban rendezget egy őszi kikirics csokrot. Rövid pihenés után elindulunk megnézni a falut. Hosszú sorban jönnek az asszonyok a templomból, mellig kötött szoknyájuk, kötényük s fejkendöjük világos szinü, tarkabarka ünnepi viselet. A községháza előtt néhány falubeli álldogál feketében, mellény alatt kieresztett inggel. Ránk se néznek, vitatkoznak, öregasszonyok jönnek szembe, félmeztelen kisgyerekek, homlokbahuzott nagy kalappal ácsorognak s bámulnak minket, összesen két magyar család van a faluban. — Mink, meg a falu másik felében a Gyuriék — szól közbe az egyik kísérőnk, Az árok mentén három szál pipacs piros- lik. Barátnőm leszakítja, egyet a zászlós gombja mellé tűz, egyet nekem ad, s a harmadikat a hajába tűzi. Mögöttünk honvédek jönnek ficánkoló lovakkal. Sétára viszik őket. Elhaladnak, de a falu végén utolérjük a csoportot, s a zászlós figyelmeztet, hogy a fiuk között van két újonc s valószínű, hogy kellő biztatásra lóra ülnek. Amint simogatjuk, nézegetjük a lovakat, figyelmez tetnek, hogy most ült lóra a két újonc. Előbb csendesen, lépésben zötyögnek, aztán az egyik ló vágtázni kezd s a másik utána. A fiuk jobbra-balra billennek a nyeregben, félő, hogy minden pillanatban leesnek. Két honvéd nyeregbe ugrik s vágtat utánuk. A hajsza végén szerencsésen érkeznek meg, az újoncok kiállták a próbát. Már azt hittük semmi baj sem lesz, amikor az egyik ló felvágja a fejét, nagyot ágaskodik s lovasa? lerepül az országút füves oldalába s egy| szénakazal tövébe gurul. Nagyobb baj nem! történt. Kisebb horzsolások és egy könyök-1 ficam az egész. Katona dolog. Társai helyre J kenik a ficamot, s még viccelődnek is vele, hogy nem volt elég ügyes. Délután felmegyünk a domboldalba. Mesz- sziről hallatszott a nóta: „Jányokat is, asz- szonyokot is sorozzan be bakának“. Székelyföldről néhány napja vonult be ez a csoport átképzésre. A gyepen ülnek görbe- fülü aluminium pohárral a kezükben s előttük szutykos cigány huzza a nótát két szál hegedühuron. Midőn meglátják a zászlóst, még hangosabban s lelkesebben énekelnek. Egyik közülök felkapja a kulacsot, odajön hozzánk, összevágja a bokáját. Aztán megtölti a poharat s átnyújtja: — Zászlós ur fogadja jószlvvel mitőlünk. Régi hagyománya a geográfiának, hogy fehér foltokkal jelzi azokat a tájakat, ahova a kultúra és civilizáció még nem hatolt él. Ha a világ politikai helyzetéről próbálna valaki térképet összeállítani, olyanformán, hogy csak azokat az országokat színezné, amelyek közállapotairól és eseményeiről állandó értesülései vannak, bizony jónéhány tájék hófehéren maradna. Ez természetes következménye a háborúnak. A világ részeit szuronyok csillogó acélja választja szét s bár a rádió egyre sugározza a híreket, ezekre építeni legtöbbször nem lehet hiszen a hadvezetés és diplomácia szándékai annyira elferdítik a valóságot. Bele kell hát nyugodnunk, hogy képzelt politikai térképünk fölé hajolva csupa sivár fehér folt ásít felénk. S ha jön néha-néha egy-egy értesülés egy távoli országról, aminek legkisebb életrezdüléseit is nyilvántartottuk a háború előtt, legfeljebb az élet egy-egy szeletéről kapunk felvilágosításokat s a teljes kép továbbra is csupa hézag és törés. Ilyen fehér folt ma számunkra a Kö- zelkelet. Mi történik ebben a hatalmas kohóban, ahonnan valamikor a diadalmas iszlám félholdas lobogói indultak hódításra? Erre ma aligha tudna valaki pontos választ adni. Az arab államokban ma éppen olyan titokzatos tevékenység folyik, mint annakidején a világháborúban, amikor a titokzatos Lawrance ezredes, az „arabok barátja“ bujtogatta a törökök ellen az arab törzseket. Ibn Szaud, az arab Napoleon, Riad, Hedzsász és Mekka ura, akinek rendkívüli tekintélye van minden arab államban, állítólag nem mutat különleges elragadtatást az angol politikai vonalvezetés iránt S inkább az amerikaiakkal barátkozik. Palesztina ügyében pedig egyenesen éles angolellenes álláspontot foglalt el a zsidó betelepítések miatt s ehhez csatlakozott a többi arab fejedelem is, hangoztatva, hogy Palesztina kétezeréves arab föld, amit nem hajlandók a zsidóságnak átengedni. A huszas évek palesztinéi arab felkelővezérének, Fauzi Kaukadzihak szelleme ébred fel ismét s az arab országokban Anglia diplomáciai ügyessége kétségtelenül súlyos teherpróbát kell, hogy kiálljon. Helyzetén azonban valamit könnyít, hogy komoly haderőre tá- maszkodhatik. A Közelkeleten immár harmadik esztendeje szerveznek önálló akciókra képes angol hadsereget s bár ennek erejéről legfeljebb találgatásakra lehet támaszkodni, annyi mégis valószínűnek látszik, hogy komoly erőkről van szó. Márpedig a diplomáciában mindeddig, s ezentúl is, a legjoob érv mégis csak a fegyveres erő marad. Éppen erre a fegyveres erőre támaszkodva igyekeznek az angolok terjesz kedni s másutt szenvedett veszteségeikért itt óhajtják kárpótolni magukat. Az angol imperialista vágyak közelkeleti célpontja, Irán mellett Szíria. Mert ha az északafrikai francia gyarmatokon az amerikaiak rendezkedtek be, ki tudja talán véglegesen, az angolok legalább Sziria örökösei szeretnének lenni. S ez a vágyuk nem is reménytelen. Sziria megszerzése ma már kézzelfogható közelségben van Anglia számára s ezt nem csupán fegyvereiknek, hanem a franciák politikai baklövéseinek, s a maguk diplomáciai ügyességének is köszönhetik. Ha valaha tanítani fogják valami akadémián, hogyan nem kell politizálni, akkor a franciák sziriai kormányzását fogják példának felhozni. Az angol Policy for Centuries-ről, a századokra szóló külpolitikáról szó sem volt. A franciák, legalább is a gyarmatosításban, nyomába sem léphettek angol mestereiknek. Az 1920 április 25-i sanremói határozat francia mandátumterületté nyilvánította Szíriát. Itt követte el Franciaország az első nagy hibát. A Közelkelet legműveltebb országát a hírhedten brutális francia gyarmatositási módszerekkel akarta „pacifikálni“, Ez a módszer még a fél, vagy egészen vad néger törTávolabb a falubeli lányok álldogálnak s bámulnak a honvédekre. Vissza a faluba meredek ösvényen, szűrös bokrok között megyünk. A nap mindjárt elbújik a domb mögé. A községben az asszonyok, lányok kint ülnek a házuk eiött, zsiroskalapos gyerek öt-hat sovány tehenet hajt haza. Baloldalt az árokban szép kövér kacsák és libák gágognak. Rég nem látott jószágok s úgy örülünk, mintha most kaptuk volna ajándékba. Néhol a kapuk székely faragásüak, az apró házak ultramarin kékek, az ablak körül sárgára mázolva, s a tornácokon kék zseknél sem vált be, itt meg felkeltette a szír-arab hazafiak égő gyűlöletét. Mindenekelőtt két esztendeig katonai megszállás alatt tartották az országot s csak azután ismerték el a szír mandátumot. De ezután is mindent elkövettek, hogy a de jure mandátumot, de facto gyarmattá süllyesszék le. Mindenekelőtt Szíriát öt részre osztották: A tulajdonképeni szír államra (Da- maszkusszal és Aleppóval), Nagy-Libanoii köztársaságra, Latakiá köztársaságra, Dzsebel-Druz területre, Alexandrette szandzsákra (ez később török fennhatóság alá került). Az egymást követő főbiztosok, Georges Picot, Gouraud tábornok, Weygand, egyik balfogást a másik után követték el, úgyhogy mire Sarrail tábornok került a főbiztosság élére, már nemcsak a kétmillió mohamedán, hanem a harcias druzok, jakobiták, örmények, görögök, ördögimádó dzsezidiek, katolikus maro- niták, metvalik és zsidók is lázongtak. A druzok lázadtak fel elsőnek. A Havas ügynökség csak ennyit jelentett: „Damaszkusz délt negyedében zavargás tört ki, amit estére elfojtottak.“ Ez az elfojtás azonban két esztendeig tartott. A druzok elfoglalták a fél fővárost, a lázadás átterjedt egész Szíriára s Sarrail tábornok maga is hajszál hij- ján a felkelők kezébe került. Végül szenegáli lövészek és marokkói zuávok csöndesitették le Szíriát. Ez a csönd azonban a halál és pusztulás csöndje volt. A szuronyok hegyével kormányzó franciáknak sztrájkokkal kellett küzdeniük. A szír szervezettség annyira jutott, hogy még a zsebtolvajok tisztes céhét is beszervezték a sztrájkba, akik nemzeti felbuzdulásukban ötven napig nem fosztogatták az efíendik zsebeit. Uj főbiztost neveztek ki, Henri de Jouvenelt, aki enyhébb eszközökkel próbált dolgozni, de Páris menesztette a „gyengekezü“ kormányzót. Utóda visszatért a régi rendszerhez, de tankokkal és gépfegyverekkel sem lehetett már elfojtani a szir elégületlensé- get. A helyzet annyira élesedett, hogy a keresztény maroniták franciabarát vezére, Arida pátriárka is csatlakozott a nemzeti követelésekhez s igy a franciák szétbonthatatlan egységfronttal találták szemben magukat. Mardam miniszterelnök 1938-ban, a törökök által kivégzett szir szabadsághősök emlékére rendezett ünnepségen beszédet mondott, hangoztatva, hogy Sziria mindaddig küzdeni fog, amig ki nem harcolta teljes függetlenségét és szabadságát. S amikor a franciák átengedték Törökországnak a teljesen török lakosságú Alexandrette szandzsákot, egész Szíriában fellángolt az elszakadási mozgalom. Ilyen előzmények után következett be az uj világháború. A francia összeomlás után egymásután hullottak ki a kormány kezéből a gyarmatok, köztük Sziria is, amit a degaullista csapatok „spanyolfala“ mögött angolok szállottak meg. Azóta rendkívül ügyes lépésekkel arra törekszenek, hogy teljesen a maguk pártjára hódítsák Szíriát s ez alighanem sikerülni is fog nekik. Anglia közelkeleti gyarmatain és ,,mandátumain“ ugyanis azt a politikát követi, hogy megad minden látszólagos szabadságot s csak éppen az ország gazdasági erejét és politikai vonalvezetését tartja kézben. Az angolok tisztában lévén azzal, hogy a szir nacionalizmust letörni amúgy sem lehét, éppen ennek a segítségével igyekeznek uralmukat megszilárdítani. Az angolok tehát még ezen a tavaszon megkezdték a választások előkészítését Néhány héttel ezelőtt sor is került a választásokra s mint várni lehetett, a nacionalisták döntő győzelmet szereztek. A páriament megalakult s miután Tapléhbögrékben muskátli piroslik. Az udvarokon szétterítve szárad a kender, s mosott, fehér ruhát lenget a szél. Az egyik udvaron malacsivitás szokatlan zaja üti meg fülünket. Hosszú vályú mellett kétszáz kismalac furakodík. Az ólban két hatalmas mangalica szuszog jóllakottam őszintén megcsodáljuk s titokban arra gondolunk, hogy milyen jó volna — hazaszállítani és arra, hogy a falu még ma Is boldogabb, mint a város. Hüvösödlk. Felgomboljuk a kabátokat. Es incjulnuk az állomásra. Közben lassan elöbujt a hojd, Érzékeny Deutsches Wissenschaftliches Institut Laktorit der Deutschen Akademie Kolozsvár, itkal-u. I. I. sm. Telefon: 27-48 Ingyenes német nyelvtanfolyamok kezdő-, haladó-, Irodalmi-, ének- és társalgási csoportok részére Beiratkozások szeptember 15-től október 1-isr 4—7 óráig délután a lektorátusban. Beiratkozási díj 9 pengő. Tanítások kezdete az intézet saját helyiségeiben, szeptember 20-án, Jókai-u. 2. I. em. jeddin államelnök éppen ekkor halt meg, első alkotmányos ténykedésül nyomban megválasztották az uj államfőt, Chouki el Kuvatlis személyében. A szírek elégedetlensége egyelőre ezzel a látszólagos függetlenséggel le van csillapítva, az angolok viszont minden formaság és alkotmányos külsőség ellenére teljesen kézben tartják az országot, csakhogy éppen nem az elnyomók, hanem a szabadítok szerepében. (n. e.) Petőin tábornagy bucsuebédet adott a távozó Bakách-Bessenyay György magyar követ tisztelelóre VICKY, szept, 16. (MTI). Petőin tábornagy és felesége kedden bucsuebédet adott Bakáeh-Bessenyey György béró magyar követ tiszteletére, aki elhagyja Franciaországot. A dlszebéd előtt Petain ünnepélyes külsőségek között átnyújtotta a Becsületrend nagykeresztjét, a hagyományos szokásoknak megfelelően, majd először afc államfő, majd a magyar követ beszélt. Petain gyönyörű sévresf porcellán vázát küldött Horthy Miklós kormányzó hitvesének ugyanilyen porcellán vázát nyújtott át a távozó magyar követ feleségének és leányának is. Be Leli jelenleni a hizlalásra tarlóit a er léseket KOLOZSVÁR, szept. 16. A kolozsvári közellátási hivatala felhívja mindazokat a sertéstulajdonosokat, akik eddig még nem jelentették be hizlalásra tartott sertéseiket, hogy szeptember 20-tól szeptember 30-ig bezárólag jelentkezzenek a közellátási hivatal Farkas-utca 4. szám földszint 8. szám alatti szobában sertéseik bejelentése végett. HÁBORÚS LESZERELÉS Szerkesztőségünkbe hónapok óta }dr a szerkesztő nyakra egy idős hölgy s az első világháborúból visszamaradt alanyi verseivel ostromolja. Igen kínos megértetni véle, hogy verséi ném jók. A szerkesztői lelemény azonban megtalálta végre a kettő szavakat, melyekkel sikerült a legtapintatosabb formában leszerelni őt. — Asszonyom, az ön finomveretü versei olyan gyöngédek, hogy a legkisebb nyomást sem bírnák el. — A STRAND TOVÁBBRA IS NYITVA MARAD. A városi vízmüvek igazgatósága közli, bogy a szép meleg időjárásra való tekintettel a városi szabadfürdő további Intézkedésig nyitva tartja. A víz 20—22 fok meleg, tehát fürdésre alkalmas. A szabadfürdő igazgatósága kéri a közönség támogatását. bucsuzkodág után robogtunk Kolozsvár felé. Egyszercsak barátnőm elpityeredik. — Tudod, hogy összevesztünk? — Miért? — Most, mikor jöttünk, s te hátramaradtál, azt mondta, hogy nem szép és nem rendes a félfelé fésült frizurám. Pedig tudod. hogy éppen miatta akartam szebb lenni. — És ezért megharagudtál? — Igen. — Az se baj. Megismertünk egy falut s amig csak Ilyesmin veszekedtek, addig —• nincs semmi baj, (B, m
