Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-14 / 183. szám
£&' R» ( M*'Trl llS llrTI nĂPIO-MiiSOW Ara 16miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE- SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 183. SZÁM NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TELEFON: 15-08. — POSTAFIŐK: 71. SZ. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA O Ellenséges repülőgépek tartózkodtak pénteken délután Magyarország légiterében XII. Plus pápa Róma bombázásakor elfiaţfyla a Vatikáni és a veszélyexleleli helyekre menl II Charkov felé eliáretörf szovjet páncélos csoportok megsemmisítése folyamatban van Őreinél és Vjazmánál sem jártak eredménnyel a bolsevista támadások $zov£et Hivatalos közlés szerint Sztálini nem bivlák meg a quebecki értekezletre A MAGYAR TÁVIRATI IRODA pénteken délután jelentette, hogy ellenséges repülőgépek déli 1 óra után néhány perccel több hullámban átrepültek az ország délnyugati határán, északnyugati irányban átszelték a Dunántúl nyugati részét, majd visszafordultak és fél 4 tájban hagyták el az ország légi terét. Az angolszászok mindenütt ilyen zavaró repülésekkel, légitámadásokkal igyekeznek megtörni a belső arcvonalat és noha eddigi tapasztalataik világosan mutatják, hogy a hadműveleteknek ez a módja csak nagyér- tékü városok, pótolhatatlan műemlékek és a védtelen polgári lakosság elpusztítását eredményezi, a tengelyhatalmak és szövetségeseik belső erejét azonban nem töri meg, tovább folytatja és a jelek szerint s az ellenséges államférfiak kijelentései szerint is még fokozni akarja a légi terrort. Rómát, az örök várost is újból bombázták az angolszász gépek. Most főként a város körüli repülőterekre dobták bombáikat. Az olasz hivatalos jelentés szerint a károk megállapítása folyik. Péntekre virradó éjszaka Milánót és Torinói is újabb támadás érte s jelentékeny károk keletkeztek különösen a központi negyedekben. Róma bombázásával kapcsolatban olyan jelentőségű esemény történt, amelyet mindig méltatni fog a történelem. XII. Pilis pápa, a római katolikus egyház feje a légiriadó első jelére azonnal elhagyta a Vatikánvárosi és Montén! helyettes államtitkár kíséretében a légitámadás helyérp ment. XII. Pius papa tette a legfönségesebb tiltakozást a polgári lakosság bombázása ellen és egyben ez a pápa nagyságának olyan bizonyitéka, amely semmiesetre sem maradhat hatás nélkül. Mutatja, hogy a Szentatya kész minden kockázat vállalásával résztvenni azokban a veszedelmekben, melyek híveit sújtják és magasztos személyét nem kiméivé, viszi a vigasztalást a háború borzalmai között Is az egyház gyermekeihez. A légiháboruról irt őszinte és kemény- hangú cikket a Glornale d’Italia című o'asz lap. Nyíltan és őszintén akar beszélni az angolszászokkal — niondja p cikk. Feltételezi, hogy a bombákat a brit repülők nem dobják szándékosan templomokra, múzeumokra és régi palotákra, a tény azonban az, hogy a bombatámadások mégis a város központi negyedeit, érik és itt vannak az emberiség legnagyobb történelmi és művészi emlékei. Azt a kérdést intézi a brit repülőkhöz, tudatában vannak-e, hogy milyen pótolhatatlan műemlékeket, rombolnak szét és gondol- koztak-e azon, hogy milyen hatása lesz ennek az angolok és olaszok háború utáni kapcsolataira. A háború minden körülmények között csak átmeneti jelenség, az élet követeli a jogait s majd a háború után angol ■ és amerikai tudósok és művészek fognak * ujro Olaszországba utazni, hogy csodálják az olasz művészet remekeit. Mit fognak érezni akkor, ha majd arra a kérdésre, hogy ez, vagy az a műemlék hol van, mindig azt a feleletet fogják kapni: az angolszászok pusztították el 1943-ban. * A CHURCHILL- ROOSEVELT TALÁLKOZÓRÓL még mindig bizonytalan hirek érkeznek. Churchill az egyik jelentés szerint Quebeckböl az Egyesült-Államok határára utazott s valószínű, hogy már itt találkozott az amerikai; elnökkel, csütörtökön este, vagy péntek reggel. Egy újabb amerikai hír úgy tudja, hogy az angol miniszterelnök visszatért Quebeckbe és Roosevelt vagy vele együtt érkezik, vagy pedig rövidesen követi. Ugylátszik, hogy a szövetséges etikett Írja elő ezt a különös utazgatást a tárgyalások tulajdonképpeni megkezdése előtt. A Budapesti Tudósító londoni jelentése szerint ez a tanácskozás lesz a most folyó háború legnagyobb angolszász eszmecseréje. Magasrangu katonatiszteken, minisztereken és politikusokon kivül igen sok szakértő tartózkodik az értekezlet helyén. Ezek mindnyájan Churehillel együtt érkeztek Angliából. Már eddig is beható tanácskozás volt a brit, az amerikai és a kanadai vezérkar között, s a tárgyalás anyagát alaposan előkészítették, mielőtt most a tanácskozó asztalra kerül. Londonban erősödik az a vélemény, hogy Roosevelt és Churchill tanácskozásain politikai kérdéseket is tárgyalnak. A legfontosabb tény még mindig az, hogy nemcsak Sztálin nincs ott. az értekezleten, hanem nem is képviselteti magát. A szovjet rádió a leghatározottabban cáfolta azokat az angolszász híreket, hogy a quebecki értekezleten egy szovjet képviselő is megjelenne. A szovjet kormánynak a rádión át közölt nyilatkozata szerint Moszkva nem kapott meghívást az értekezletre és Így képviselőjének Quebeckben való megjelenése nem volt és nincs Is tervbe véve. A Szovjet tehát nem tekintette meghívásnak azokat a nyilatkozatokat, amelyeket ebben az értelemben Churchill és Roosevelt tettek. Roosevelt egyenesen azzal invitálta Sztálint, hogy a Szovjetunió képviselője nem vendég, hanem családtag és mint ilyent, a szövetségesek bármikor a legnagyobb készséggel szívesen látják. Angolszász, hivatalos részről természetesen igyekeznek elmosni a közvéleményben keltett kellemetlen hatást. A brit híriroda washingtoni jelentése szerint azt a tényt, hogy Szta..n nincs jelen Churchill és Roosevelt értekezetén, nem szabad úgy értelmezni, hogy a Szovjetunió nem venne részt a tárgyalásokon. Washingtoni katonai körökben azt sejttetik, hogy az angolszász vezérkarok részletes jelentést kaptak a keleti harctér helyzetéről és Sztálin szándékairól a jövőbeni hadászattal kapcsolatos szovjet feladatokról. Az a vélemény, hogy Churchill és Roosevelt ezt. a jelentést a Közös értekezletre összeülő vezérkari főnökök elé fogja terjeszteni. Az angol rádió egyik ismert tájékoztatója, Tahoe Hoal, azonban nyiltan megmondotta — mint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti —, hogy a brit és amerikai közvéleményben nagy csalódást keltett Sztálin távolmaradása. Ugyanezt a csalódást tükrözi vissza a két állam sajtója is. Remélni lehet azonban, — folytatta az angol rádiómagyarázó — hogy Sztálin majd a legközelebbi értekezleten megjelenik. Rooseveltnek a sajtóértekezleten tett áz a kijelentése, hogy Sztálin nem az ö hibájából nem vett részt az értekezleten, vonatkozik londoni politikai körök szerint Chur- chilire is. Szenzációkat — mondotta a továbbiakban Tahoe Hoal — nem kell várni az értekezlettől, hanem csak tetteket, ezek pedig később fognak megmutatkozni. A quebecki és washingtoni hirek meglehetősen soványak és ezért mindenféle híresztelés terjedt el világszerte. Ezeknek a híreknek lényege azt a reményt Igyekszik megcsillogtatni, hogy a háború vége még ebben az évben bekövetkezik. Ezek a találgatások — mondotta Tahoe Hoal — értelmetlenek s londoni politikai körök minden ilyen okoskodást a szövetségesek háborús erőfeszítései akadályozásául tekintenek. Német hivatalos körökben, amint a Pester Lloyd berlini tudósitója közli, reámutatnak arra, hogy az ellenséges oldal úgy szeretné feltüntetni a helyzetet, mintha az a casablancai terveknél kedvezőbben alakult volna számára, noha a valóság az, hogy azok a nagy katonai döntések, amelyeket a szövetségesek a nyári szovjet csatától és a szicíliai partraszállástól reméltek, nem következtek be. Berlinben bizonyosak afelől, hogy a további harcokban sem fog az angolszász-szovjet koalíció számára előnyös hadászati helyzet elöállani. így tehát a mostani értekezleten nem a közben elért nagy eredményekről, ellenkezőleg a nagy reménységek be nem következése folytán újabb tervek készítéséről van szó. A politikai kérdések ■ közül berlini megítélés szerint a Szovjet-ügy áll előtérben. Ezzel kapcsolatban ismét reá lehet mutatni, mint rendKivül jellemző jelre, Benes moszkvai utjának elmaradására. A Pravda című szovjet lap, amint a Német Távirati Iroda Stockholmon át jelenti, megírta, hogy Benes már júliusban Moszkvába akart utazni, hogy a Szovjetunióval kölcsönös segély nyújtási egyezményt kössön. A szovjet kormány elvben egyet is értett a tervvel, az azonban Angliában ellenkezésre talált és Benes moszkvai útja ezért maradt el. Az európai kérdésekre vonatkozik az a cikk is, amely legutóbb a háború és a munkásosztályok című moszkvai folyóiratban legutóbb megjelent és amelyből most a Deutsche Zeitung újabb részleteket közöl. A szovjet folyóirat cikke annál jelentősebb, mivel annak kiadója, Lozovszky a Szovjet Tájékoztató Iroda főnöke. — Mindenki, — Írja a szovjet folyóirat, — aki egészséges észszel gondolkozik, belátja, hogy Szovjet Oroszország, amely ebben a háborúban bebizonyította, hogy állami és katonai szempontból az európai kontinens legnagyobb hatalma, a háború után Európa és a világ ujjárendezésénél a legjelentékenyebb szerepeknek egyikét kell játszania. Ténylegesen azonban evvel a kérdéssel kapcsolatban egyes antidemokratikus és félig fasiszta elemek nyilvánvalóan a Szovjetunió ellen irányuló fantasztikus terveket kovácsolnak. hogy Szovjetoroszországot a háború után a béke rendjétől távol tartsák. A fő tevékenységet ezen a területen Angliában a müncheni politika csödbejutottjai és Amerikában az elszigetelődés-pártiak, mint Suliit és Hoower, valamint a, lengyel, magyar, osztrák s a Balti-államokból származó menekült csőcselék folytatja. Ezzel az igazán nem hízelgő kifejezéssel a menekült kormányok tagjait érti a szovjet újság, s a továbbiakban idézi Raclnszky volt lengyel menekii't külügyminiszter egyes nyilatkozatait a keleti és középeurópai konföderációs tervekről. A szovjet újságíró szerint ez a föderáció az érdekelt államok közötti ellentétek miatt lehetetlen s nem lenne más sorsa mint a kisantantnak, vagy a Balkán-szövetségnek s nyilvánvaló, hogy annak éle végeredményben a szovjet ellen irányulna. Mivel a szovjet a háború által, amelyet mindenesetre saját érdekeiért és terveiért folytat, egyidejűleg az angolszászokat Is támogatja, Moszkvában azon a véleményen vannak, hogy a szövetségesek a szovjet határok nyugat felé való eltolását nem tekintik expanziónak, hanem mint történeti tényt kell elismerjék. Meg kell értsék — mondja ki őszintén a moszkvai lap, — hogy a Keleti-tenger, az Adria és az Égéi-tenger közötti vidék szovjet érdekterület és hogy ezen, !:<í3ixá a.KSKT'íHVd ifiSfivanc i ujr n n a /Ci: o f.fltlOT3GÍ Ad 0 V/
