Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-11 / 180. szám

S ár c r cf a

1948. augusztus 11

Ára 16 fillér

• -'it V..' Cj .

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 180. SZÁM

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7, TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Kolozsváron elfogták Schrank Béla budapesti likörgyáros

állítólagos gyilkosait

A KELETI ARCVONALON FOKOZÓDÓ ERŐVEL TOMBOL A NAGY NYÁRI CSATA

A Szovjel uj szakaszokra terjesztette ki támadásait, de sefiol sem sikerült

áttörést kierőszakolnia

Az egész világot fenyegető bolsevista veszedelemre hívja fel

a figyelmet a Piccolo cimü olasz lap

Szicíliában a tengelycsapatok meghiúsították az angolszászok átkaroló kísérletét

Európai, keletázsiai, délamerikai államszövetségeket szeretne

létrehozni Nagybritannia saját vezetése alatt

az angolszász sajtót és a két állam közvéleményét, a legnagyobb mértékben nyugtalanítja a Szovjet magatartása — jelentik Londonból és Washingtonból a svéd lapok. A londoni Economist annyira megy aggodalmában, hogy az erről a kérdésről irt cikkének „Bizonytalan szövetség“ címet adja. *

A Stockholms Tidningens cimü svéd lap úgy értesül, hogy az angolszász diplomácia jóformán semmiféle részletes jelentést nem kap a szovjet helyzetről, az ottáni tervekről s a legnagyobb mértékben kellemetlen az is, hogy a Szovjet szövetségest a jelenlegi pillanatban egyik fővárosban sem képviseli nagykövet. Ebben, az angolszász fővárosokban, bizonyos szándékosságot látnak, éppúgy, mint abban is, hogy Londonba a szovjet kormány egészen fiatal diplomatát nevezett ki s még ez sem érkezett meg állomáshelyére.

Washingtonban — irja a továbbiakban a svéd lap — a moszkvai és a németországi eseményekre vonatkozóan — itt a német vezéri főhadiszálláson lefolyt tanácskozásokra céloz — teljesen a sötétben tapogatóznak s a zűrzavart még csak jobban növeli a második a re vonal iránt egyre erősebben hangoztatott szovjet követelés és a moszkvai „szabad német bizottság“ létesítése.

Ezek az okok — mondják Londonban és Washingtonban — a jelenlegi pillanatban feltétlenül szükségessé tennék a Churchill— Roosevelt—Sztálin találkozót.

Az utóbbi napokban a szovjet sajtó egyre élesebb és bírálóbb hangon ir „szövetségeseiről". A sajtó cikkeit a szovjet rádió is terjeszti s igy a vélemények hitelességét még jobban aláhúzza. Moszkvában nyilvánvalóan attól tartanak — jelenti Stockholmból a Nemzetközi Tájékoztató Iroda, hogy London és Washington nem mer vállalkozni a második arcvonal tényleges fölállítására és megelégszik azzal, hogy mély elismeréssel honorálja a Szovjet harcát. Szovjet- oroszország viszont rendkívül nehéz ellátási helyzetére való tekintettel, ebben az évben minden eszköz felhasználásával, föltétlenül ki akarja erőszakolni a háborús döntést. Ez magyarázza meg Moszkva sürgetéseit és a szovjet támadás fokozását, tekintet nélkül az ember- és anyagveszteségre. Szovjet részről állandóan hangoztatják, hogy a háborút minden körülmények között meg kell rövidíteni. Ha most már az angolszászok és a Szovjet felfogását nem sikerül hamarosan kosos nevezőre hozni, úgy a két főváros diplomáciai körei szerint a szovjetangolszász kapcsolatok további Jelentős rosszabbodásával lehet számolni.

Egészen nyilvánvaló, hogy mind a két fél — a Szovjet és az angolszászok — szeretnék kijátszani a másikat s remélt győzelmük esetére a maga részére kaparintani meg a zsákmány oroszlánrészét. A Szovjet a Transcontinent Press jelentése szerint rossz néven vette, hogy nem juttattak részt neki az úgynevezett Amgot-szervezetben, abban a katonai igazgatási szervben, amelynek vezetése alatt jelenleg Libia és Szicília megszállott területe áll és amely teljesen angol-amerikai alkotás. Angol lapok, igy a News Statesman and Nation is sürgetik, hogy a Szovjetnek juttassanak részt a megszállott területek fölötti felügyeletben. x

Az Economist cimü angol lap már említett „Bizonytalan szövetség" cimü cikkében afölött panaszkodik, hogy a Szovjet megbuktatta a Kelet- és Délkelet-Európára vonatkozó angolszász koalíciós terveket is — jelenti a Transcontinent Press diplomáciai tudósítója. Churchill egyik nyilvános beszédében, amelyben elvi kijelentéseket tett a szövetségesek háború utáni céljairól, ilyen föderációk létesítését jelentette be s különösen a délkeleteurópai föderációs tervet emlegette. Hamarosan kiderült azonban az is, hogy ez a föderáció erős szovjet befolyás alatt áillana, de még sem elégítette ki a Szovjet kívánságait. Moszkva ugyanis győzelme esetére bolsevista államokat képzel Középeurópában, nem pedig egy olyan föderációt, amely angolszász segítséggel jönne létre és esetleg ellene fordulhatna. Különösen török részről úgy is értelmezték az angol tervet, hogy az a törököknek biztonságot nyújtana a tengerszorosok szempontjából és ellensúlyozna az orosz nyomást.

Moszkvában mostanában, amint az Economist aggódva megállapítja, félhivatalosan kijelentették, hogy egy ilyen, a Szovjetunióval esetleg szembenálló délkeleteurópai föderáció felállításának tervét csak a szovjet és a szövetségesek közötti, a háború utáni együttműködésről való lemondással lehetne keresztülvinni. Az angol lap ezt nagyon su’yos fenyegetésnek látja, amely esetleg a szövetség fölmondásának gondolatát is magában foglalhatja. Ilyen módon nem kétséges, hogy a szövetségesek elejtik ezt a tervet, mivel a szovjet: mint fegyveres társ, feltétlenül szükséges számukra. A dolgok ilyen alakulása viszont a menekült kormányokkal kapcsolatban fog kellemetlen zavarokat Jelenteni. Nyilvánvaló, hogy a második arcvonal létesítésének elmaradásáért London és Washington ismét nagy politikai és területi engedményeket fog tenni a Szovjetnek s máris mérlegeli, hogy a szicíliai közigazgatásban teret juttat szovjet megbízottaknak is, sőt az angol sajtó néhány nap óta Olaszország szociális forradalmát, magyarul mondva l>olsev:zálá'-át követeli.

Érthető tehát, hogyha az olasz közvélemény egyre erősebben figyel ezekre a jelenségekre. Az Italia cimü lap reámutat arra, begy Moszkva a Földközi-tengeri térségben •.a a maga életterét látja és nagyon erősen figyel az Adriára. Hangsúlyozza, hogy csak egy politikailag és gazdaságilag erős Olasz- i -szág tudja elhárítani ezt a fenyegetést. Anglia a korábbi, vagy későbbi jövőben kénytelen lesz saját pozícióit védelmezni a szovjet ígérettel szemben, ennek ellenére az angol rövid’átá3 ma Olaszország feltétlen megadásának követelésével, ennek az erős, bclsevistaellenes bástyának megdöntésére törekszik.

¥■

A VILÁG ÁTSZERVEZÉSÉNEK TERVEIRŐL beszélt — angolszász győzelmet feltételezve — Amery britindiai államtitkár. Amellett szállt sikra, hogy a háború után Európában, Keietázsiában és Délamerikában olyan államszövetségeket „szabad common- wcalth-eket“ alakítsanak, amelyeket azután méreteikben és jelentőségeikben a brit birodalommal, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval lehetne összehasonlítani. Ennek a fejlődésnek a során — Amery á'ma szerint — a birt biroda'omnak lenne a feladata, hogy a „brit példa sikere" következtében átvegye a vezetést. Tudvalevőleg a brit birodalom is egy ilyen „szabad commonwealth", sikerről azonban nemigen lehet beszélni. India népei alig várják a felszabadulás lehetőségét. Kanada az Egyesült Államok felé kacsintgat, Ausztrália szintén s Délafrika pedig függetlenségről álmodik. Ez a siker nem naeyon csábitó a brit példára.

*

ÓRIÁSI MÉRETŰ KÜZDELEM folyik a keleti arcvonalon. A szovjet nyári támadása a Felsö-Donyec és Vjzama közötti egész szakaszra kiterjedt s összefüggő arcvonal alakult ki a Kurszk körül és az orell Ívben indított szovjet támadások következtében. Mindkét részről folytonosan újabb tartalékokat vetnek be. Az arcvonal meghosszabbításával fokozódott a harcok hevessége la s berlini vélemény szerint a küzdelem még mindig nem érte el tetőpontját. A német fővárosban számolnak a szovjet további erőfeszítéseivel, azzal a próbálkozásával, hogy elszigetelt taktikai sikereit mindenáron hadászati méretű sikerré bővítse.

Őreitől nyugatra a bolsevisták mindenáron át akarják tömi a német vonalakat és azok fölgöngyölitésével szeretnének döntő eredményt kierőszakolni. A Vjazmánál megindult orosz nyomás a szmolenszki vasút felé igyekszik tért nyerni. A harctér déli szakaszán az oroszok Kharkov bevételére törnek.

A német hadvezetés szokásához híven a folyamatban lévő hadműveletek során kerüli a helységnevek pontos megjelölését, Berlinben reámutatnak azonban a harcok rendkívül elkeseredett voltára s arra, hogy a küzdelmet különösen a páncélos erők harcbavetése jellemzi.

*

SZICÍLIÁBAN az északi és a középső arcvonalszakaszon tombol a harc. A középső szakasz küzdelmeivel az angolszászok fel szeretnék göngyölíteni az északi partvidék német—o’asz állásait s az Etna körüli tengelyállásokat. Az állandó támadások rendkívül nagy veszteségébe kerülnek az ellenségnek. Egyedül a Herman Göring- hadosztály eddig 226 harckocsit, 52 páncélos felderitöt, sok ágyút, 53 repülőgépet és sok más hadianyagot pusztított el.

Az olasz hivatalos közlés szerint a tengelycsapatok az erős ellenséges nyomással szemben néhány állást kénytelenek voltak feladni.

A Német Távirati Iroda egyik közleménye összegezi a brit és északamerikai hajóhad ellen Szicília környékén elért eredményeket. Megállapítja, hogy végeredményben négy hét alatt teljesen, vagy legalábbis hosszabb időre harcképtelenné tették az ellenség Földközi-tengeri hajóterének nagy részét. A német bombázók 325 szállitóhajót találtak el, az olaszok 24 kereskedelmi hajót süllyesztettek el. Súlyosan megsérült egy csatahajó, egy repüiőgépanyahajó, 19 cirkáló, 14 romboló és sok más kisebb- nagyobb hadi jármű.

*

GANDHIT ÉS A KONGRESSZUSI PART TÖBBI VEZETŐIT egy évvel ezelőtt tartóztatták le. Ennek a napnak egyéves forduló-