Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-08 / 178. szám

MsE,BTtUrSIÍQ IO 1943. JiLGVS ZTZJS 8 Alexis Carrel, az élet tudományok világ- j hírű népszerűsítője Írja egyik müvében: „Mindenütt, a városokban csak úgy mint vidéken, a magánházakban és a gyárak­ban, az országúton, a mezőkön és a farmo­kon a gépek csökkentették az emberi erő­kifejtés Intenzitását.,. A természetes test­mozgások, mint a durva talajon való járás és futás, hegymászás, a földnek kézzel tör­ténő megművelése, erdőirtás fejszével, dol­gozás esőben, napsütésben, szélben, fagy­ban, forróságban, mindez megszűnt és he­lyet adott a gondosan szabályozott sport­nak, melynél jóformán semmi kockázat sincs és a gépeknek, amelyek feleslegessé teszik az izomerő kifejtését. Mindenütt vannak teniszpályák, golfpályák, mestersé­ges jégpályák, fedett uszodák és fedett arénák, ahol atléták gyakorolnak és küz­denek, megvédve az időjárás viszontagsá­gaitól. Ilyen módon akárki kifejlesztheti izmait anélkül, hogy el kellene szenvednie azokat a fáradalmakat és vesződségeket, amelyek együttjártak a testgyakorlással az élet kezdetlegesebb formái mellett.“ A fedett-pálya atléták s a mai jól meg­olajozott Izom-emberek tehát nem verse­nyezhetnek az erdőjáró, csapdavető prém­vadásszal, de még a nemes és igazi érte­lemben vett turistával sem, hiszen a valódi testedzéshez a nélkülözések és fáradalmak | is hozzá tartoznak. A „vadon szava" tanít meg bennünket arra az életmódra, amely annyira hiányzik a mai ember életéből s amely talán csak gyermekeinknek jutott osztályrészül a sza­badon csatangolás, erdőjárás, a vadvizek és vadonerdök ösvényem. Ezek a barangolások teljes és egész em­bert kívánnak. Olyan valakit, aki tisztában van a sátorverés, táborkeresés, tűzgyújtás, csomókötés ezernyi furfangjával; egyszóval mindazzal, amire múlhatatlan szüksége van, ha búcsút akar mondani a város kő- rengetegének. Egy táborverés például festet-lelket egy­aránt foglalkoztat. Nyáridon ezer és ezer sátortábor, vagy magános nomád lak bújik meg a vizek partján, erdei tisztásokon s elegendő egy pillantást vetnünk a táborozó cserkészek sátraira, vagy a magános erdő­járó vászonpalotájára, hogy megítélhessük: igazi erdőjáróval van-e dolgunk, vagy csak amolyan zöldfülű, sárgacsőrü kontárral. Kis nomádsátorom négy négyzetméterét igazán nem lehet hatalmas éléttérnek ne­vezni, mégis a táborverés szempontjából döntően fontos, vájjon jól választottam-e ki táborhelyemet, vagy nem. Ha kicsit lejtős a térszín, ahová sátramat fölütöttem, éjsza­kai alvásunk nyugalma forog kockán, kel­lemetlen csúszásokkal és gurulásokkal fű­szerezve. Ha nedves a talaj, amelybe sát­runk cövekjelt vertük, mindenünk lassan átnedvesedik s kellemetlenül fázunk, külö­nösen a hajnali órákban. Felgombolható gumisátorpadló ideig-óráig segít a bgjon. Hosszabb táborozásnál azonban lassan min­denünk penészedésnek indul s előbb-utóbb fel kell szednünk sátrunk fáját. A jó tábor döntöfontosságu feltétele az Ivóvíz kérdése. Feltétlenül arra kell töre­kedni, hogy sátrunk közelében ivásra és fő­zésre alkalmas viz legyen, hiszen a nélkül úgyszólván lehetetlen feladatokat kell meg­oldanunk s a vízszállítás nehézségei sok ke­serű percet szereznek majd a táborozónak. Az sem éppen elhanyagolható feltétele a jő tábornak, vájjon olyan helyen ülhetjük fel sátrunkat, amely táj szépségekben és egyé­ni sajátságaiban megfelel-e annak, amit keresünk és ami nekünk tetszik. Egy alka­lommal például magasan, majdnem az al­pesi régiókban kellett sátrat vernem, léleg- zetállitóan szép csúcsok árnyékában, roba- jos völgyek felett. Sajnos azonban, az egyetlen sátorverésre alkalmas 'hely egy olyan sziklatü lábánál volt, ahonnan sem­mi mást sem láthattam, mint egy törpe- fenyőbozót egyhangú zöld falát. A táborve­rés minden más meglévő feltétele mellett csupán a kilátás volt vigasztalan és valami különös nyomott érzést keltett bennem. A táborhely nem volt 'jó. Az sem közömbös, vájjon sátorunk ajtaja merre nyílik. Ha arccal keletnek állítjuk sátrunkat, akkor a korán kelő nap éppen a leghidegebb hajnali órákban fogja jótéko­nyan melegíteni a harmattól nedves vá­szonfalakat. A keletnek felvert sátor tehát aránylag meleg és a reggeli alvást is lehe­tővé teszi, persze csak az olyanoknak, akik az erős fényben is zavartalanul tudnak szundikálni. A nyugatnak felvert sátor dél­után kap inkább meleget, de ugyanakkor sok gondot okoz a rendszerint ebből az Irányból futó szél, amely kövérre dagasztja a sátor falait s ugyancsak próbára teszi a tartó cölöpök ellenállását. Északnak és dél­nek sátrat verni csak szélsőséges esetekben, célszerű. így nyáron, kopár fátlan terepen az északra néző sátor valamivel hűvösebb, mint a több! világtájra tekintő, tőlen ellen­ben jő, ha sátrunk délnők tekint s a nap­pali felmelegedésből minél többet elfog. Ezeket a feltételeket a táborverönek ki­vétel nélkül és minden körülmények között szem előtt kell tartania. Az egész napi gya­loglás, vagy evezés után bizony egészen „sportszerűen“ tábort verni nem könnyű feladat. Kitartást, körültekintő figyelmet- kézügyességet és nyers erőt követel egy­aránt, azaz egész embert: „al round“ termé­szetjárót. A jó táborhely egymagában még nem je­lent jő táborozást Is, hiszen magának a sá­torverésnek is számtalan titka és fogása van. A feszesen felvert sátor igazi erdőjá­rót árul el, a szomorúan lötyögő vászon gyakorlatlan, vagy éppen hanyag sárgacső- rüt. A derékszögben, tehát helyesen felvert lapok azonnal kifeszülnek, ha a sátorrudat, vagy a tartókötelet felállítjuk, illetőleg'meg­feszítjük. A jól felvert sátor elengedhetetlen felté­tele az árkolás. Esős időben a sátor falairól lecsurgó viz ugyanis menthetetlenül befolyik vászon lakunk belsejébe, ha nem gondos­kodunk vízlevezető árkokról. Sátrat árkolni . különösen esti táborverésnél nem könnyű feladat. Különösen akkor nem, ha esőre sincs kilátás. Ilyenkor még az öreg erdőjá­rók is hajlandók kényelmeskedni, pedig a vadonnak Íratlan törvénye az: sohasem kapsz esőt, ha árok van sátrad körül — de biztosan beázol, ha nem ásol... Ezért in­kább ássunk, ha másért nem, kabalából. Persze aztán árok és árok között is nagy különbség lehet. Az igazi gyakorlott tábo­rozó felszereléséből sohasem hiányzik a rövidnyelü ásó, amellyel szép gyeptéglákat hasit ki s Így építi meg a sátor körül futó árkot. Táborbontáskor ezeket a szabá'yos kis gyepkockákat visszahelyezi az árok falai közé s ha egy kis vizzel is meglocsolja, né­hány nap múlva nyoma lsem lesz az árok­nak s a táborhelynek. A sátorrud alá célszerű lapos követ .csúsz­tatni, mert a jól kifeszitett vászon tetemes erővel nyomja a rudat s néhány centiméter­nyi süllyedés már lazán lógóvá teszi vászon- villánk falát. Kolozsvár, augusztus 7. A kolozsvári ke­reskedelmi és iparkamara, a tankerületi fő­igazgatóság beleegyezésével, az Illetékességi területéhez tartozó négy vármegyében, még áprilisban felkérte az iskolák vezetőit, hogy Írassanak a tanulóifjúsággal pályaválasztás} tárgykörből Iskolai dolgozatokat. Az iskolák legnagyobb része teljesítette a kamara ké­rését és áprilisban többezer elemiiskolai é3 középiskolai dolgozat készült ebből a tárgy­körből. A kamara a legjobb három első dol­gozatra dijat tűzött ki, mégpedig az elemi iskoláknál járásonként és a középiskoláknál intézetenként. Ez az akció kitűnő alkalmat nyújtott arra, hogy a kamara bepillantást nyerjen a dol­gozatokon keresztül az ifjúság leikébe és meglássa az okokat, amelyek a keresztény magyar ifjúságot eddig visszatartották az ipari és kereskedelmi pályák felé való tá­jékozódástól. Legújabb kimutatás szerint a kamara négy megyéjében csak 280 keres­kedőtanonc van és minden 100 önálló kéz- müi csiparosra csak jo tanonc jut. Nemcsak a tanoncok számszerű elégtelensége aggasz­tó. hanem még szomorúbb, hogy a tanonci pályán lévő ifjúságnak csak igen csekély része rendelkezik megfelelő iskolázottsággal. A tanonciskolákban végzett adatgyűjtés so­rán megállapították, hogy a tanoncoknak csak 9%-a járt. középiskolákba, ebből 4% végzett 1-—2 polgárit, 4% végzett 3—4 po!­Ennek a lapos kőnek máskülönben külön­leges szerepe van a táborbontás kicsit min­dég szomorú szertartásában. Az indiának tmádságos kövéhez: az Idaho-hoz hasonló szerepe van. Magam például sima felületre indián képírással szoktam táborom rövid történetét megörökíteni. Ezt a beszélő kö­vet, amelynek másolatát naplómban őrzöm,- minden régi táborhelyemen megtalálom, ha olykor arra visz az utam. A beszélő kő gon­dosan elrejtve pihen fa odvábán, szikla tö­vében, vagy a partok meredek martjába vá­gott üregben. Régi, talán archaikus-tudat alatti mély­ségekből fakadó szokása az emberi léleknek, hogy megörökíteni kivánja ottlétét a beba­rangolt helyeken. A legmeredekebb szikla­tükön, barlangok mélyén és erdők sűrűjé­ben megtalálni a kirándulók bekarcolt, be­vésett neveit s ez a szokás nem csupán nap­jaink turistáit jellemzi, hanem az ősrégészet kutatásai szerint már kőbaltával járó elein­ket is. Azok szokása volt a sziklavésés és kőkarco’ás, pusztán a névjegyhez hasonló célzattal. Amennyire Ízléstelen és sekély léiekre val­lanak a turisták név bevésési hajlamai, any- nyira ösztönös és senki szemét nem bántó hangon beszélnek az elhagyott táborhelyek „beszélő kövei". Ezeket csak az igazi erdő­járó tudja elolvasni. Utolsó táborom „beszé'ő köve" is sok em­léket idéz föl a magamfajta természetjáró­ban. A fölkelő nap képe a hajnalra emlé­keztet, amikor megérkeztem a lustán nyúj­tózkodó tópartra. A sátor három vonallal jelzett kis háromszöge a nehéz táborverés fáradalmairól beszél, a felhőkből kicikázó villám meg az utánna következő primitiv ürge rajza eszembe juttatja az Ítéletidőt, amely a sötét patak szurdokából tört reánk, facsaró vizesre öntve ki minket a sátorból. Ezek a beszélő kövek árulják el azt Is, hogy minden nélkülözés és vesződés ezersze­resen kamatozik, ha majd emlékké szelídül­ve marad meg tudatunkban s acélos erővé sűrítve izmainkban, kitartássá érve lelkűnk­ben. A vadon szavát, a beszélő kövek hi vasát csak meghallani és követni lehet... Boldogok azok, akik meghallották. IFJ. XANTUS JANOS DR. gárit és csak 1 százaléka rendelkezik 4—S középiskolával. A tanoncok 15%-a végzett 2—4 elemit és 72%-a 5—7 elemit és 4%-a S elemit. A kamara felkérésére Írott dolgozatok tár­gya iskolatípusonként más és más volt. A" elemi iskolai tanulók dolgozata: ,,Hq> iparos vagy kereskedő leszek, melyik foglalkozási ágai választom“, — a polgári iskolások dolgozata: ,Képességeim ismeretében ho­gyan alapozhatom meg jobban jövömet, hí tanoncnak megyek, vagy ha tovább tanu­lok". A főgimnáziumok témája: „Eddigi ta­nulmányaimból mit tudnék alkalmazni a gazdasági életben", a tanítóképzők dolgoza­tának cime: „Mit tehet a tanító a gazdasági pályák megkedveltetése érdekében“. A ke­reskedelmi iskolások pedig arról Írtak: ,,Mi az oka annak, hogy a kereskedelmi közép­iskoláit végzetteknek csak igen kis száma helyezkedik el gazdasági pályákon“. A nagyszámú dolgozatok áttahulmányozá- Sára és osztályozására a kamara tisztviselői­ből több bizottság: alakult és a nagy munka Kiest már befejezést nyert. Az első három dolgozat díjazása elemi iskoláknál 6—4—3 pengő, középiskoláknál 10—6—4 pengő. A. kamara a következő dolgozatokat díjazta: Kolozsvári állami kereskedelmi középiskola ■ 1. Torma József, 2. Kincses Károly, 3. Tóth Ede. — Kolozsvári állami kereskedelmi leány középiskola ■ 1. Szathmáry Erzsébet, 2. Visky Judit, 3. Békés’sy Éva. — Kereske­delmi középiskola, Szamosujvár: 1. Ifj. Be- nyei Antal, 2. Kalina György, 3. Silló Gerö. Kolozsvári unitárius kollégium gimnáziuma: 1 Szabó Béla, 2. Dakó Viktor. 3. Máthé Lajos. — Kolozsvári református leánygim­názium: 1. Madaras Klára, 2. Szövérdffy Anikó, 3. Koleszár Judith. — Kolozsvári református leánygimnázium: 1. Pap Mária, 2. Gaál Erna, 3. Asztalos Maria. — Kolozs­vári Mariánum leánygimnázium: 1. Kuck Éva, 2. Jobbágy Gabriella, 3. Uhliarik Györgyike. — Kolozsvári állami leánygim­názium: 1. Sebestyén Zsuzsánna, 2. Józsa Vera, 3. Ferenczi Noémi. — Dési áílami fi. Rákóczy György fiugimnázium: 1. Deák Sándor. 2. Homonnay András, 3. Medvecz József. — Kolozsvári középiskolai tanárkép­ző intézet gyakorlógimnázium: 1. Sipos Géza, 2. Horváth Bertalan, 3. Zabolik László. — Szilágy Somlyói állami gimnázium: 1. Pá­linkás Tibor, 2. Simonkovich Pál, 3 Tóth Sándor. — Kolozsvári Mariánum polgári leányiskola: 1. Platsintár Sarolta, 2. Brechtl Erzsébet, 3. Török Olga. — Állami polgári fiú- és leányközépiskola, Bánffyhunyad: 1. Bethlendy Ilona, 2. Papp Erzsébet, 3. Veres András. — Állami polgári leányiskola, Zilah: 1. Kobllcska Ibolya, 2. Miké Ibolya, 3. Szi­lágyi Sára. —! R6m. kát. polgári leányiskola, Szilágy Somlyó: 1. Bartha Margit, 2. Dobosi Ilona, 3. Kodeusz Lívia. — Szamosujvári állami polgári leányiskola: 1. Móritz Erzsé­bet, 2. Ferenczy Judit, 3. Szili Anivét. — Dtsi állami polgári leányiskola: 1. Rend Éva, 2. Weith Julia, 3. László Julia. — Kolozsvári Horthy Miklós-uti állami középiskola: l. Király Magda, 2. Kergyik János, 3. Vásár­helyi József. — Kolozsvári Petöfi-utcai ál­la-ni elemi iskola: 1. Mózes Ferenc, 2. Koz­ma József, 3. Schwartz Márton. — Bánffy- hunyadi állami elemi fiú- és leányiskola: I Kálmán János, 2. Olár Pál, 3. Bucsi Magda.. — Besztercei állami népiskola: 1. Gabnai Erzsébet, 2. Imre Róza, 3. Piroska László. — Magyarborzási elemi iskola: 1. Salankics Julis, 2. Fazekas Viola, 3. Hánzi Zoltán. — Kémeri állami népiskola: 1. Bereczki Erzsé­bet, 2. János Margit, 3. Szabó Erzsébet. — Bésházai elemi népiskola: 1. Szilágyi Mária 2. Szilágyi Klára, 3. Péter Elek. — Krasznai elemi iskola: 1. Debreceni Ferenc, 2. Kapi­tány István, 3. Pap Ferenc. — Tasnádi kát. népiskola: 1. Szilágyi István, 2. Winkler János, 3. Nagy Gizella. — Nyirsidi állami elemi népiskola: 1. Tóth István, 2. Aggó íren ke, 3. Balogh Ferenc. — Szilágyptri rcf. elemi népiskola: 1. Balogh Ernő, 2. So­mogyi Zsigmond, 3. Somogyi István. — Ma- gyarnemegyei állami elemi népiskola: 1. Zágodszki Vincze, 2. Veres Mihály, 3. Csil­lag László. — Kisilvai állami elemi nép­iskola: I. Jäger Ilona, 2. Molnár Csaba, 3. Gyenge Magda. x— Borbereki állami elemi népiskola: 1. Koglicska Ede, 2. Pleiszner József, 3. Rob József. — Tacsi állami nép­iskola: 1. Székely Márton, 2. Mezei Rácz Mihály, 3. Gyenge János. — Szászlekencei állami népiskola: 1. Balogh Ákos, 2. Miklós József. — Sajónagyfalui állami elemi népiskola: 1. Fehér Mária, 2. Vajda Lajos. — Sófalvai ref. elemi iskola: 1. Orbán Já­nos, 2. Pásztor Ferenc, 3. Jakab Imre. _ Mezöszentmihályi köbölkuti tanyai népis­kola: 1. Újlaki Hajnalka, 2. Molnár Iboly­ka, 3. Kiss Anna. — Nagyilvai állami nép­iskola: 1. Zavada László, 2. Boldis Antal. MOZI-MUSOROK ÁRPÁD filmszínház: Kísértés. Fősz.: Ka- rády, Nagy István, Bulla. Előadások kez­dete vasárnap Is 4, 6 és 8-kor. Vasárnap d. e. ’/»12-kor matiné. Csak 16 éven felü­lieknek. CORVIN: Az ingovány foglya. Előadások kezdete: ÍZ5, i/47, l/t9, szombaton és va­sárnap 1^3 órától. Vasárnap d. e. 11 óra­kor is. EG YETEM-mozgó: Párbaj semmiért. Fősz.: Csortos Gyula, Somlay Artúr, Berky Lili, Tomna Pufi, Vaszary Piri, Pethes Sándor, Pethes Ferenc. Vasárnap d. e. 11-kor ma­tiné: Párbaj semmiért. ERDÉLY mozgóképszínház: Sárga rózsa. Főszerepben: Szörényi Éva, Greguss Zol­tán, Kamarás Gyula. Előadások kezdete: 4, 6, 8. Vasárnap d. e. 11 órakor matiné. MÁTYÁS mozgó: Külvárosi szálloda. Fősze­replők: Annabella, J. P. Aumont és Louis Jouvet. Csak 16 éven felülieknek. A film előtt: Magyar és Ufa világhiradók. Elő­adások: 4, 6 és 8 órakor. RAKÖCZI-mozgó: Halálos csók. Fősz.: Ka- rády Katalin. Nagy István, Rajnai, Som­lay, Perényi, Greguss. Előadások kezdete: 4, 6. 8 órakor. Vasárnap d. e. 11-kor ma­tiné. Fájdalommal tudatjuk úgy a magunk, mint az összes rokonság nevében, hogy a felejthetetlen jó férj, édesapa, gyermek, testvér, sógor és rokon PAPI» JENO cukrászmester életének 33-ik, házasságának 6-ik évében hotszas és súlyos szenvedés után folyó hó 6-án reggel 4 órakor elhunyt. Felejthetetlen halottunk földi maradványait folyó hó 8-án délután 4 óra­kor fogjuk a római kát. egyház szertartása szerint a házsongárdi temető nagy kápolnájából utolsó útjára elkísérni. Lelkiüdvéért az engesztelő szentmiseáldozatot folyó hó 9-én reggel %8 órakor mutatjuk be a Mátyás király-téri Szent Mihály-templomban az Egek Urának. í^egye'il emléke áldott, nyugalma csendes! Kolozsvár, 1943 augusztus hó 6-án. Özv. Papp Jenőné sz. Papp Erzsébet Németh Istvánné sz. Papp Klára, . bánatos neje. Papp Zoltán, Márta gyermeke. Kiss Endréné sz. Papp Karolina, Papp Jenő János és neje Izay Jolán Papp Gergely, szülei. testvérei, sógorai és rokonai. A kolozsvári Iparkamara ifjúsági pályázatának nyertesei A beszélő kő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents