Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-08 / 178. szám

1943. AUGUST!VS 8 így látta Magyarországot a finn miniszterelnök hlnkomios Edwin finn minisz­terelnök. legutóbbi magyarországi ■ látogatásáról cikket irt az Vusi Suomi nevű finn lapban. A finn miniszterelnök cikke magyar for­dításban igy hangzik: Amikor egy finn Magyarországra gondol, mindig az jut először eszébe, hogy a magya­rok és a finnek rokonok. A finn és a magyar nyelvrokonok egymással, azaz volt egyszer egy idő, amikor közös nyelvet beszéltek, amelyből a finn és a magyar nyelv ered. Ez az idő nagyon távol van, azóta 4—5' ezer év rnwll el, mindkét nyelv uj elemeket vett fel és különben is más fejlődés alatt álltak. Ezért csaA a nyelvtudomány tudta kideríteni a rokonságot, amely mindenesetre bizonyos és e háta ihatatlan. A nyelvrokonság tehát két­ségtelenül megvan, azonban ennek nem kell még faji rokonságot is jelentene. Hogy a finnekben és magyarokban mennyi rokonvér van, azaz a két népben hányán vannak, akik közös ősapától származnak, azt sem lehet tudni. Hogy a magyarok temperamentumra nézve eltérnek a finnektől, annak nem kell a rokonság ellen tanúskodnia- Az ilyen ter­mészetű sajátságok ugyanis kétségtelenül egy­részt a fajkeveredésből erednek, másrészt az éghajlat, a földrajzi fekvés és az életfeltéle- lek eredményei- Egy finnek, aki Magyar- országon utazik, tagadhatatlanul az az ösztön- srerfi érzése, hogy igazi Térrokonok között van és hogy nem erezhetné magát ebben a távoli és viszonyaira nézve olyan különböző országban olyan otthonosan, ha azok az em­berek, akik között jár, vérségileg nem volná­nak igazi rokonai. MAGYARORSZÁGOT BŐSÉGESEN MEG­ÁLDOTTÁ A TERMÉSZET Gondolataiban a finn ember szereti Magyar- országhoz fűzni mindazt, ami ellentéte a mi itteni életünk szükségének, a nehéz kedély­nek és az egyhangúságnak, azaz Magyar- országról alkotott képzelete mindenekelőtt a szinességen alapul. És a finn nem is téved, ha igy gondolkozik, hisz a magyar életre sok tekintetben olyan ragyogás jellemző, amllyen- nez otthoni viszonyok között nem vagyunk szokva. Ez azonban inkább ünnepélyes alkal­makkor nyilvánul meg. Hétköznapi viszonyok között ebbő! a színgazdagságból alig látszik valami és nem is igen látszhat. Szakadatlan, fáradhatatlan munka a jelszava a magyar­nak, mint a finnek is- így egészen jól el­lehetne képzelni, hogy az utazó, aki csak rövid ideig van Magyarországon, nem lát semmit az életnek ama színgazdagságából, amelyet keres- A tél tulajdonképpen nem al­kalmas idő arra, hogy Magyarországra utaz­zék az ember, A téli tájak nem adnak helyes fogalmat az ország különleges természetéről- Csak tavasszal és ősszel lehet képet alkotni arról, hogv Magyarország nagyobb mértékben van megáldva a természet által bőséggel, mint legtöbb más ország- Magyarország termékeny ország, amelyet hatalmas folyamok öntöznek és amelyek üdeséget és tájképi szépséget köl­csönöznek, míg viszont a hegyvidékek erdők­kel vannak borítva es értékes érceket adnak A természet különös ajándékai Magyarorszag számára azok a melegvizü források, amelyek a betegápolás és az egészségápolás szempont­jából fontos ásványokat emelik fel a föld felszínére. Érdekes dolog, hogs- Budapesten, téü fagyban és havazás idején is lehet für­deni szabadban levő medencében, amelvbe állandóan forróviz buzog a földalatti kifogy­hatatlan forrásokból. A melegítés nem köve­te! költségeket, ellenkezőleg, a vizet le kel! hűteni, hogy aszhasson benne az ember. BUDAPEST EURÓPA LEGSZEBB FŐVÁROSA Budapestet minden túlzás nélkül, fekvésére nézve Európa legszebb fővárosának |*hei mondán!. A város közepén hömpölyög a Duna, amelyen át egységes strlusu hidak köl­csönöznek a város képének különös és ünne­pélyes külsőt. A Duna pariján a budai olda­lon emelkedő épületek felett a hatalmas királyi vár uralja a kilátást. Ez a vár nagy­szerűbb helyen fekszik, mint bármelyik más allamferfiu palotaja egész Európában. A pesti oldalon emelkedik a Duna partján a Parla­ment, amelyet Magyarország legragyogóbb korszakában építettek, egy nagyhatalmi kép- viselöhaz otthona céljaira. Ez a parlament sokszori nagyobb, mint a mi képviselöházunk es úgy külső formáiban, mint belső diszes- ségében is erős nemzeti önérzetet tükröz vísz- sza- Pompás diszbejáratával, remekül díszí­tett termeivel és történelmi hangulatot ta- maszto falfestményeivel különösen arra aki­nek alkalma voM látni tökéletes ünnepi ki­világításban, feledhetetlen benyomást tesz- A magyarok különösen kitartanak hagyomá­nyos parlamentáris rendszerük mellett, amint mi finnek is kitartunk a magunké mellet! Magyarország történelmi múltjából ered, hogy a parlament összetétele más képéé ad, mint nálunk és hogy a nemességnek Magyar­ország állami életében továbbra is megvan vezető szerepe. Magyarországon ugyanis a tulajdonképpeni képviselőház, azaz az alsó- ház mellett felsőház is van, amelynek tagjait nem az általános és egységes választásokon választják, mint az alsóház tagjait. Azonban a parlament mindenesetre tükre a magyar nemzetnek és mértékadó szerepet játszik Magyarország államrendjében. KIHALLGATÁSON A KORMÁNYZÓNÁL Az idegenre, aki már korábbi látogatása alkalmával némileg megismerkedett Magyar- országgal és annak fővárosával, természete­sen azok a benyomások hagytak legmélyebb nyomot, amelyeket az ott talált emberektől kapott. Ezek közül a benyomások közül a legerősebb az, amely Magyarország kormány­zójáról, Horthy Miklósról maradt emlékeze­temben- A kormányzó a királyi várban lakik és a fogadás, noha teljesen magántermészetű volt, ünnepélyes magyar külsőségek között történt, úgyhogy a vendég előtt egészen az előcsarnoktól kezdve, fed a nagyszerű lépcső- házon és végig a sok folyosón és termeken, egy tiszt haladt elől, tisztelgő helyzetben tar­tott karddal. Horthy kormányzó ezév júniu­sában töltötte be 75-ik életévét, tehát 1 évvel fiatalabb a mi tábornagyunknál, akire hely­zetére nézve is emlékeztet, a magyar nép köz­tudatában, mint a jelenlegi nemzedék nagy férfiúja- Valami rokonság a két férfiú között van abban a nemes férfiasságban is, amelv mindkettőjük lényét jellemzi, és abban a megnyerő és vonzó magatartásban, amelyet mindketten mutatni tudnak, még az átmeneti jellegű tárgyalófelekkel szemben is- Horthy kormányzóra mély benyomást tett fiának el­vesztése, azonban látható, hogy le tudta győzni a levertség érzését. Szikár és céltuda­tos férfiként, akit a szuverén értelem jelle­mez, azonban aki egyben meleg humaniz­must sugároz, igy magyarázza el Magyar- ország helyzetét, a magyar nemzet életének I földrajzi alapját és azt a szellemi és anyagi alapot, amelyen a magyar nemzet jövőjét fel kell építeni. A Finnországban uralkodó egysé­ges hangulat nagyvonalú leírását érdeklődés­sel hallgatja véfjig és közben hozzáértő meg­jegyzéseket tesz. Mély csodálatának ad ki­fejezést a hősies finn testvérnép iránt. A vele folytatott egyórás beszélgetés erős élménnyé lett emlékezetemben, díván élménnyé, amely tanúságot ad a lángeszű s nagy személyiség páratlan halóerejéről. Különös természetű embertípust képvisel Kállay miniszterelnök és külügyminiszter. Mindenekelőtt gyors észjárású .és mozgékony államférfiunak látszik, éles megfigyelőnek es ügyes vitatkozónak. Azt mondják, hogy csa­ládja már 800 éve tartja birtokában nemesi birtokát. Ő tehát Magyarország legrégibb családjához tartozik. Tekintete kíváncsian vizsgálódó, azonban mélységesen gondolko­dóvá válik, amikor beszélgetés közben a po­litikai helyzetet érinti, vagy Magyarország történelmi alapon épülő társadalmi viszo­nyairól szól. Magyarország állami életének vezetése kétségtelenül ügyes kezekben van­Szinyei-Merze közoktatásügyi miniszternek kifinomult arca van- ö kevés gesztussal kép­viseli a magyar nemzeti kulturális törekvése­ket, azonban kétségtelen tekintéllyel. Szere­tetreméltó személyisége igen értékes emléket hagy a látogatóra. Magyarország nemzeti kultúrája igen nagy mértékben klasszikus-humanista hagyomá­nyok alapjáig nyugszik. Ugyanakkor emlé­keznünk költ, hogy Magyarországon a latin egészen a múlt század közepéig hivatalos, nyelv volt, amelyet többek között a parla­menti beszédek során is használtak. Tehát nem kell csodálkozni azon, hogy a klasszikus mult utáni érdeklődés Magyarországon igen élénk. Budapesten ezeket a törekvéseket a Parthenon Társaság képviseli, amelynek meg­hívására előadást tartottam arról a kérdés­ről, hogy mit jelent Tacitus Germania nevii müvében a „fennieus“ elnevezés- Jellemző, hogy ennek a klasszikus törekvéseket képvi­selő társaságnak az elnöke a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki éppen olyan mélységesen ismeri a klasszikus fiológiai eljárásokat, mint a nemzetgazdasági problémákat. Látogatás Kolozsváron — Erős benyomást tett rám a magyar Erdély fővárosában Kolozsváron telt .látoga­tásom A várost kétségtelenül régi magyar kulturális bélyeg jellemzi, amely az utóbbi időkben is világosan és eltörölhetetlenül megmaradt- Az ottani főispán és a város polgármesterének markáns alakja még eleve­nen szemem előtt áll- Érdekes volt hallgatni a városi operában magyar nyelven a Sevillai borbélyt- Az előadás ügy a Színészek, mint az énekesek teljesítményeire nézve is kitűnő volt. Érdekes volt megfigyelni, mennyire ki­hangsúlyozták a komikus részeket gesztusaik­kal és mozgásukkal A közönség, amely Ko­lozsváron végighallgatta a finn harcról tar­tott előadásomat, nem volt olyan tagvogó, mint Budapesten, azonban megható volt látni, hogy a testvérnép iránti meleg rokon- szenv és az erős sorsközősségi érzés milyen módón nyilvánult meg ennek a távoli ország­résznek lakóiban is. Magyarország helyzete, mint a nyogati knltura keleti bástyájáé. időkön keresztül ugyanolyan volt, mint Finnországé, Testver- népünk mögött fényes történelem áll és a magyar nemzet a legnagyobb a finn-ugor népek között. Egy finn számára lehetetlen, hogy né erezzen nagy örömet es hálát azért, hogy Magyarországon a rokonságot komoly és kötelező tényként fogják fel. A magyar- országi ut ezáltal növekvő bizalmat ad neki ügy saját nemzetének, mint az egész rokon népcsalád boldog jövőjére nézve. levél Kk&iktádóra Kedves Barátom' Elkeseredésedet megértem.. Azt trod, hogy a Nyírségből kikoptak a lehetőségek. Akár- hová méssz; élménytelenü! távozol, s ugyan­csak erősnek kell lenned, hogy kiábrándult­ságodat az atyafiak észre ne vegyék. Tu­dom, csodálkozol, de nem adhatok neked igazat. A hibát ne a szülőföldben, hanem, lelkületedben keressed. Az ottani csodálatos világot ne nyitott szemmel nézd. Hallgass rám; hunyorítva figyeld az ecetfákat. De ezt se modorosán tedd, mint tárlatokon a rossz képek előtt szokták, hanem úgy, mintha hir- telenü! napot tükröznének a homlokodra Megjegyzésedet, hogy Balsa mentén több a trágyadomb, mint a kiscsirke, egytigyünek ítélem. Tudatlanságot fedezek fel benne, nem pedig termékenyítő előrelátást. A szarkák­nak is tartogatsz egy-két gúnyos szót.. Úgy beszélsz, mintha azok az ártatlanok lopnák ki a gyomláló leányok szájából a harapás kenyeret. A balga, előítéletek hlye vagy, ba­rátom’ Fejek aló! kivész a párna, csizmák­ról lehull a talp, a földet átírják a vencsello! módosak nevére; ebben van az igazság. .Ha erről Írtál volna, köszönném. Ittál a vályúból. * később megbántad .Azóta hányingered van. Attól rettegsz, hogy kipattogzik a szád. Ha valóban félsz; meg­érdemelnéd, hogy ne csak a szád, hanem az orrod is kisebesedjék. Az Ardón Innen ótva- ros gyerekekkel találkoztál Bámultak rád. Talán tátogtak is. Átölelték a lábadat, s te beléjük szerettél volna rúgni. Meg kellett volna tenned, — vá'aszolom én így ugyanis nem tudhatod, milyen érzés, mikor önma­gádba rúgsz. Sírni tudnék. Azt hl; em, úgy, szereted a Nyírséget, mint én Tévedtem. Nem szereted, s nem is Ismered. Közlőd, hogy ki nem mozdulsz hazulról; csak a pa­rányi ablakon át dugod lei néha a fejed, s úgy nézed a „nyomorult" tájat. Ajánlom, úgy se nézd, mert közben tízszeresre nőhet az a nagy eszméktől forrósodó tej, s nem tudod töhbé visszahúzni. Hangoztatod, hogy ismered népünket Lomha nép Lassan lép ked Nem is lépked; ballag Barátom, én csak azt mondom, lökd az árokba a cipődet. Azután futkározz napszálltáig mezítláb. Este a félfalut csódíted össze, hogy ami a talpadba ment, klszedegessék. A fájdalmat nem sokáig érzed majd. Csak két nap és két éjjel Nehezen emészted meg az ottani éte­leket, — írod Vájjon vittél-e nagyapádnak a városi különlegességekből? Hát ha vittél, s megizleli: nyugodtan fogja kiköpni. Lát­hatod majd. hogy szája úgy mozog, mint annak, aki köre vagy csoiltra harap Há­zatok fala repedezett. Maholnap lecsúszik róla a tető. Ne félj, erős és bölcs a ti há­zatok Tudja, hogy a kalapot csak ember szokta meggondolatlanul lelökni. Nem sze­reted az ottani vlágot, mert va’anii még a szivedet is nyomja. Ez nem árt, Legalább megtanulod, hogy a Nyirssgbe/i láthatatlan terhet is kell cipelni. Az első bosszúságot a tó okozta néked H.ilat akaitál fogni, s nem sikerült. Tudod-e, hogy én már kilencszer voltam beteg, de a halál talán majd csak huszadszorra tud ar élet vizéből kifogni. Megértettem, hogy nyugtalanít a darazsak zümmögése. Hátha meg kékdongók ütődnek az ablaknak! Akkor idegességedben a haja­dat téped A minap egy kakast hajítottál agyon, mikor korahajnalban álmodból fel­ír u,koré költ Olyan ez. mint egy figyelmez­tetés. Meg is fogadom Legközelebb, ha ná­lunk alszol, s horkolsz: légzőszervedet gon­dolkodás nélkül fogom betömni. Az akác háromszor virágzott Balsán Bezzeg a gyü­mölcsösben minden lefagyott Hidd el. az akácnak van igaza. Jövőre talán a* ő vi­rágja fog lefagyni. Felbőszít, bánt téged, hogy nagyapád légycsapót szerkeszt. Légy­csapót ökörbőrből. Ha tudnád, hogy az ökör szenved legtöbbet a legyek csípésétől: nagy­apád cselekedetében megtalálnád az ész­szerűt. Cáfolod egy régi kijelentésemet: azt, hogy a verebek megértésben élnek. A matt­kor valóságos verébhad üldözött egy tükrös« csörü verebet. Rossz megfigyelő vagy, bará­tom. Az üldözök öregek voltak. Az üldözött meg fiatal. Es az öregek sohasem tűrték, ha egy fiatal jobban tudott repülni. Azzal, hogy egy egész délelőttöt! át fát vágtál, tu­lajdonképen még semmit sem tettél. Eszed­be jutott-e, hogy nemcsak vágni, ültetni is kellene? Tetszik néked, ha dobolnak. .Srtem. De értem azt is, hogy nem tudod, mit jelent naponta nyolcvanszor ugyanazt kidobolni. Ostort fontál, négyágút. Bánnám is én. hányágut fontál, csak idáig hallanám a hangját. De nem hallom: Kérdezed, tudom-e: hány ellenségem van Vencsellőn? Ez a kér­dés éppen olyan, mintha azt kérdeznéd, fctí- dom-e: hány hajamszála vész el fésülködés közben. Arra meg igazán hiába kérsz, hogy írjak neked valamit a költészetről. Minek beszéljek én olyan valakinek a napról, aki nem érzi meg a melegét. Meglepetésként utoljára tartogatod, hogy a Cserpákokat, ha lehetne: egyenként agyonütnék Vencsellőn. A bevándoroltaknak, meg a gyilkosszándé- kuaknak mondd csak meg, hogy olyan az, mintha a Nyirség homokját akarnák sze­menként a Máramarosig kifújni. Haragszol a cigányokra. Ez gyanús. Ha azt imád, hogy nem haragszol rájuk: örülnék, tudnám, hogy valamelyik régi iskolatársunkkal isztok az egészségemre. firdeklődöL, hogy voltam-e Vencsellőn szerelmes? Ha azt kérdeznéd: gondoltam-e öngyilkosságra, felelnék. Be­szédet akarsz mondani. Nagy beszédet. Olyat, hogy Rakamazon is meghallják. Még nem döntöttél: farakásról, szalmakazalröl, vagy háztetőről szólsz-e az Istenadta nép­hez. Vigyázz! Legokosabb, ha a kút káváját választod. Beszéded végeztével úgyis mene­külnöd kell. Abban meg bizonyos lehetsz, hogy a nép nem ugrik a kútba utánad. Meg­házasodnál. de attól félsz, hogy az asszony nem követne a városba. Oktalan aggodalom. Nem is kapsz feleséget, ha — városi ember létedre — kijelented, hogy falon akarsz ma­radni. Kedves Barátom! Minden kérdésedre rö­viden egyekeztem felelni. Most aztán meg­felelek a legutolsóra is, az egyetlenegyre, mellyel, mondhatom: fájdalmat okoztál. Az öreg Sándornak mondd meg. kérem, felejtse már ei végre, amit egy meggondolatlan gye­rek vétett ellene, akkor, azon a holdfényes őszi éjszakán, ffin őt azelőtt sohasem is­mertem. Bebicegett az udvarra, mit tudtam én, hogy apámnak egy régi ismerőse érke­zett meg ZaLkodról. Féltem, összeszűkült előttem a világ, csak az ö torzonbors fejét láttam, két lelógó hatalmas karját. Erez­tem, hogy csak egy pillanat — és össze fog roppantani. Rettenetes mesék éltek akkori­ban bennem, ragyogó nappal helyett az- éj­szaka sátorozott felettünk, fülledt szagokból következtettem, hogy annak, aki felém kö­zeleg: melle már csupa seb és szeme fakadó hólyag. Értsd meg, kedves barátom, hogy éhes is voltam aznap. Már nem emlékszem, szüleim hol kapálták a harmadost. Magamba szívtam az ijedelmet, léleksettel éltem, aka­dozó lélekzettel, Aztán azzal sem, Slkoltani akartam, ö, Isten, néha milyen mélyről jön a rikoltás. Bodrink, az öreg kutya, háláé volt. Egész nap hajtottam róla a legyet, mel­lettem feküdt a végzetes pillanatban is. Szinte repedt a szeme, mikor nagynehezen kimondtam: Fogd. meg ... Letépte az öreg Sándorról a nadrágot. Fel- repesztette combig. Elképzelheted, mit erez­tem, mikor láttam, hogy szaladna az öreg. Ugrott volna Szaladt, is. de csak az eper- fáig. Ott elesett Akkor láttam, hogy m«áb& van: s akkor szerettem meg úgy, hogy meg­fogadtam, ha felnövök: hozzászegődöm. En leszek az o szolgalegénye. Ki tudja: talán még lehetek is. Isten áldjon meg, barátom. Ne felejted el, hogy leveledet minden nap várja, kenyeres­pajtââod: , CSERHÁT JÓZSEF Elkészült Madách remekművének japán fordítása Szófia, aug 7. (MTD Pentanen meg­jelent a «Keletázsiai Magyarság» cím a magyar újság augusztusi száma. A lap bazai híreket, képeket és cikkek>. közöl és köztük kiemelkedő helyen foglalkozik a közeledő Szent István nappal. Bejelenti a lap, hogy rövidesen meg­jelenik Madáehnak «Az Ember tragé­diája* című drámai költeményének ja­pán fordítása Imaoka Dzsuiosiro tol­lából. SÍIÉRT HIRDESSEN A. KELETI ÚJSÁGBAN ? Mart ezt t lapot aZ ORSZÁG EGÉSZ VEVŐKÉPES SO- ZONSEGE olvassa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents