Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-08 / 178. szám
8 1943. AUGUSZTUS a Az ég mindig kiderül Irtai Bíró János Ä zuhogó zápor hirtelen szakadt rá a városra. Egyik pillanatról a másikra fekete fellegek indultak útnak a négy világtáj minden irányából s meg nem állottak az ég közepe tájáig. Ott mintha pillanatig gondolkoztak volna valamin, aztán egyszerre csak hajbakaptak egymással és égtelen erővel szaggatni, tépdesni kezdték egymást. A megrendült ég dörgött és villámlott s mert nem tudta tovább tartani hasán a hancurozó fekete fellegeket, ledobálta őket a város utcáira. Úgy megeredt az eső s közben az ég csak tovább dörgött és villámlott, mintha csakugyan az Ítéletnapja érkezett volna meg. Estébe hajlott az idő amugyis és ezért még hamarabb besötétedett. A villanyok ugyan szabályszerűen felgyultak az ablakok mögött és utcahosszat, de a villám úgy belevágott a vezetékbe, mintha attól félt volna, hogy fényessége nem. tud kellően érvényesülni a villanyfényben. Az emberek fejvesztetten, bőrigázva menekültek a kapualjakba. A sötétben nem is látszottak jóformán, csak sikitá- suk töltötte be az utcát. Az egyik mellékutcán magányos fiatalember igyekezett feltört felöltőgallérral, hajadonfővel s nem sokat adott a szakadó záporra. — Az esőnek az a rendeltetése, hogy essék, — gondolta magában elmélázva, — a zápornak pedig az, hogy zuhogjon. De amikor az egyik kapu elé érkezett, valaki megszólította: ■*— Miért áztatja magát, hiszen itt maga is meghuzódhatik. A fiatalember hirtelen megállóit. Jól esett neki, hogy valaki törődik vele, hiszen már olyan régen egyedül volt Mióta is?... Igen, amióta Máriával szakított ... Tavasz óta. De minek is most arra gondolni? Elmúlt, vége. Számára örökre vége . . . És közben észrevette, hogy már ő is ott lapul, meg a kapualjban. De ki lehet mellette? Ki lehet, aki megszólította? A hangja után Ítélve, nő. Talán szép fiatal lány. Igaz, annak kell lennie. Szépnek és fiatalnak. De mi jogon szólította meg őt? Meg kellene kérdeznie. Amugyis ő kezdte: a lány, aki egészen biztosan szép és fiatal. Be jó, hogy villámlik. Mert pillanatra kivehette a leány arcából, hogy csakugyan szép és fiatal. Egyszerű nyári ruha feszül rajta. A zuhogó zápor — mielőtt ide menekült volna valósággal rásimitotta testére nyári ruhácskáját. Milyen is ez a lány? — gondolkozott el hirtelen, ahogyan a következő villámlásnál még egyszer végigsiklott rajta fürkésző tekintete. Olyan, mint „A Szajna ismeretlenje...“ Ki is irta azt a bolondos kis regényt?... De hiába gondolkozott, nem jutott eszébe. .— Maga is jól megázott — szólalt meg végre újból a lány. — Magának sincs jobb dolga, úgy látszik, mint ilyen időben császkálni. Hol járt?... A fiatalember hirtelen azt se tudta, mit válaszoljam Csak állt egy helyben és még mindig azon gondolkozott, hogy ki Írhatta „A Szajna ismeretlenje“ cimü regényt?— Csodálatos, hogy még a fordító neve sem jutott eszébe, holott néhány nappal ezelőtt újból kezében járt ez a bolondos kis regény s már r.em is tudta letenni. Újból el kellett olvasnia, — Mondjon már valamit — biztatta a lány. — Mondjon valamit, mert én úgy félek ilyen nehéz időben. Maga nem fél? Be jó volna most otthon lenni. Maga nem azt gondolja? — Nem, én nem azt gondolom, — mondta a férfi, — mert én emeleten lakom. A harmadik emeleten s ilyenkor, ilyen esős időben, égszakadásban és fel- legszakadásban nem is tudnék a szobámban ülni. — Miért ne tudna? — Mert ilyenkor erőt vesz rajtam valami, — válaszolta a férfi. — Valami erőt vesz rajtam, sőt megragadja a gallérom s kinyitja szobám ablakát és mindenképen arra akar rávenni, hogy ugorjára le az emeletről ... Ne mosolyogjon, mert ez komoly dolog. Egyszer már szinte meg is tettem. Egy ilyen esős őszi éjszakán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy kinyitottam az ablakot és ki' akartam ugrani rajta. Azt hiszem, nem is fájt volna, ha földet érek . . . Ölyan közömbös lett volna számomra az egész, valószínűleg, mint például az esőnek, amikor földet ér . . . — Jaj, — kapott a hangjába a fiatal lány. — Ez olyan érdekes, folytassa. — Ennyi az egész. — Ennyi? — Ennyi. — Mondjon még magáról valamit. Érdekel. Mondjon akármit, csak beszéljen. Ki tudja, mikor áll el az eső. Van idő. Most már várhatnak otthon. Van kibúvó, hogy miért késtem. Hiszen zuhog az eső. Igaz?.., Nem áztathattam bőrig magam. Nézzen ide, igy is hogy megáztam. Nem látja? Tessék, itt a ruhám, érintse meg ... A férfi közelebb lépett a lányhoz, akinek csakugyan csupa viz volt a ruhája. — Milyen jó volna, mondta a lány, — ha most kapnék egy szép tüdőgyulladást s holnaputánra elpusztulnék. Akkor megoldódnék minden. Talán még ő is megsiratna és senki sem tudna meg soha semmit . . . — Miért akar meghalni? — Miért? Tudja maga, mi történt vélem ezelőtt egy órával? Tudja? Mert ha tudná, valószínűleg nem is kérdezné. De- hát honnan tudja?... Nem igaz? Nem kürtölhetem világgá, hogy engem ezelőtt egy órával örökre szerencsétlenné tettek. Az tett szerencsétlenné, akire az életemet akartam bízni. Igen, mert már úgy Volt, hogy nemsokára megesküszünk. És akkor, ezelőtt egy órával megtudtam, hogy vége mindennek. Amikor beléptem Kálmán szobájába — ne csodálkozzék rajta, hiszen anyáék is tudtak róla, mert éppen ők küldtek hozzá, hogy lássam, miért nem jön hozzánk már két hét óta, — Kálmán szobájában, a kályhának támaszkodva egy idegen nő állott.'.. Igen, egy idegen no* állott ott és sirt s Kálmán, az a komisz csak ült a heverő szélén és cigarettázott. Még azon se lepődött meg, hogy beléptem az ajtón. Csupán azt kérdezte, hogy mi újság?.. . Hát azzal a kérdéssel engem ki lehet űzni a világból, tudja meg. Még ő kérdi, hogy mi újság?. .. Alig tudtam kitámolyogni a szobájából s most itt vagyok. Rongy vagyok. Nem is hiszem egyáltalán, hogy még vagyok. Na, ne féljen. Jöjjön közelebb .. • Egész közel. Úgy. Fogja meg a kezem , . . Mondtam már, ne féljen . . . Soha nem fogok én férfinek hinni.. A férfinek Mária jutott eszébe- Mária, aki a tavaszon elhagyta s máshoz ment férjhez, holott hányszor hangoztatta, hogy még levegő se kellene neki, ha nem együtt szívhatja véle. Éppen azért, a férfi is megszólalt: — En sem fogok többé soha nőnek hinni. — Talán magá is csalódott? Budapest, aug. 7. A visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen végrehajtott földbirtokrendezés (román agrárreform) során kisajátitott, a román állam szervei által elővásárlás utján megszerzett vagy egyébként az államkincstár tulajdonában állott ingatlanokból úgyszintén a köztestületek (községek, városok), aJlapitványok (alapok) ingatlanaiból házhely céljaira juttatott vagy jogügylettel elidegenített ingatlanokat, tekintet nélkül arra, hogy időközben kinek a tulajdonába jutottak, 1943 augusztus 15-éig az ingatlan fekvése szerint illetékes községi elöljárósághoz — polKolozsvár, aug. 7. Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa elhatározta, hogy kitünteti mindazokat az egyházi szolgálatban álló férfiakat, akik hosszú időn át önzetlen és áldozatos munkát fejtettek ki, különösen a megszállás éveiben a gyülekezetek gondozása, iskolák, templomok fenntartása érdekében. Az első ilyen kitüntetést Vásárhelyi János püspök augusztus 15-én ünnepélyes külsőségek között Böjtbe József felsősófalvi presbiternek adja át, aki kereken ötven esztendőt töltött el az egyház szolgálatában s mint buzgó presbiter fáradhatatlan és áldozatos munkát fejtett ki. A püspök istentisztelet keretében adja át a kitüntetést: díszoklevelet és bibliát, a jubiláns presbiternek. Az istentiszteleten maga a püspök hirdeti az igét. Vásárhelyi János püspök felsősófalvi látogatásával kapcsolatban egyébként presbiteri és ifjúsági konferencia is lesz, amelyen a felsősófalvi egyházmegye presbiterei és ifjúsági vezetői is résztvesznek. A püspököt felső- sófalva látogatására Mester Mihály — Nem fontos, — mondta a 'férfi, csak éppen hogy mondjon valamit. — Egyszer minden elmúlik. A szerelem is, az eső is. — Na, akkor nem is szerelem az, amelyik elmúlik, — mondta a lány. — Mert én soha nem tudnám elfelejteni Kálmánt. Komisz volt, rossz volt, de mindegy. — Igen, valahogyan én is igy vagyok Máriával, — gondolta a férfi, de nem mondta ki. Kissé tovább húzódott a lánytól és megint hosszán hallgatott. Közben az eső is elállóit. A villanyok is újból felgyultak s a fény végigfutott a sötét utcákon. — Akkor már mehetünk is — szólalt meg a lány. —- Maga merre megy? —• Nekem mindegy, — mondta a férfi. Riadtan várta, hogy mit mond most a lány, akit itt ismert meg, itt a kapualjban s akit lehet, hogy többé nem is fog soha látni . . . — Akkor talán kisérjen el, — mondta a lány. — Kisérjen haza, ha van ideje. Aztán megindultak a csöndes, lehalt utcán. Az eső tisztáfa mosta a város utcáit s pillanatra úgy érezték, hogy az ő lelkűk is tisztább lett, amig a zápor zuhogott. Akkor vették észre magukat, hogy már egymásba karolva mennek. Hirtelen egymásra néztek s akaratlanul is elmosolyodtak. — Şoha nem fogok többé férfinak hinni, — mondta újból a lány s ahogyan jobban elmosolyodott a maga nagy fogadkozásán, a férfi erősebben ránézett. -Látnia kellett szép, szelíd arcát s piros ajkai mögül előkandikáló egészséges fogsorát s megint elmosolyodott. Pillanatra még Mária jutott eszébe, de aztán ő is mosolyogni kezdett. — Itthon vágyunk — állott meg a lány az egyik kapu előtt. — Köszönöm, hogy hazakisért. Hát mondja, azt se tudom, kicsoda s mégis hagytam magam haza- kisérni, hát nem különös ez?... Most mit gondolhat rólam ... — Tudja mit? Majd holnap találkozunk s akkor megmondom, — válaszolt a férfi. — Jó. Hol? — Ott, a kapualjban. — Ha esik, ha nem? — incselkedett a lány. — Ott. Most pedig ne kérdezze, hogy miért. Álmodjon szépeket. És azon az éjjel mindketten arra gondoltak, vájjon miért olyan hosszú r.émely éjszaka?,.» Pedig már ragyogtak a csillagok. gármesterhez — be kell jelenteni, ha arra lakóházat vagy mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi üzemhez tartozó más épületet nem építettek. A bejelentési kötelezettség az ingatlan- szerzőket terhelik abban az esetben is, ha a tulajdonjogban beállott változást a telekkönyvije nem jegyezték be. A bejelentéshez szükséges nyomtatványokat a földművelésügyi minisztérium Erdélyi Földbirtokpolitikai Főosztálya (Kolozsvár, Majális-utca 23. szám) a községi elöljáróságok utján díjmentesen bocsátja- az ingatlanszerzők rendelkezésére. tanügyi főtanácsos, egyházkerületi fő- számvevő kiséri el. Itt Írjuk meg, hogy a gernyeszegi református gyülekezet is ünnepre készül. A templom 3(W éves fennállásának eui lékére rendezik az ünnepséget s azon megjelenik Vásárhelyi János püspök is és a müem!ékszámba menő templomot újra felszenteli. Az ünnepséget szeptember 12-én tártják meg. Nemcsak a gernyeszegi gyülekezet, hanem az egész görgényi egyházmegye papsága is ré«*L vesz az ünnepségen. ^rvír In«f*(á>I»An Amszterdam, aug. 7. (MTI). A Német Távirati -Iroda jelenti: Az északnyugat britindiai Rajputana. ban hatalmas árvíz következtében legalább 5000 ember vesztette életét — mint a brit hírszolgálat jelenti. Attól tartanak, hogy az áldozatok száma még növekszik. Uraim, csai& ~ 2 ogiR usan I... Szörnyű nagy esemény történt. Rettenetes, elképzelhetetlen, megdöbbentő. A végzet lesújtott s az ember kábultan, tanácstalanul összeroppanva s tehetetlenül vergődött a .félelem, aggodalom és kétségbeesés sötétségében. Az értelem miértek után tapogatózott. Az érzelem fel- sikoltott... — Gondolkozzék és Ítéljen logikusan! — szólt hozzám Logikus ur szigorúan.— Tárgyilagosan, hideg józansággal mérlegelje az eseményeket!... Szólt s közben le és fel szaladgált a szobában. Mindenbe beleütközött. Néha megállt és a széniét meresztette. — Embermillíók sorsáról van szó] népek és országok létéről, vagy pusztulásáról — harsogta. — Gondolkoznék logikusan. • — Igenis — válaszoltam. És elkezdtem gondolkozni. Ráncoltam a homlokomat, simogattam a szakállamat. Egyik cigarettát a másik után szívtam. Logikusan tépelődtem. Rendszeresen: premisszákkal, kategóriákkal és szillogizmusokkal. Még nem tudtam kitalál- ni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Még kevésbé azt, hogy miért. Hogy mi lesz, mi fog következni, arról meg se próbáltam elmélkedni. — Na, sürgetett a Logikus ur, — rájött-e már az okokra? Látja-é és érti-e már az összefüggéseket? Tudja-e, mik lesznek a következmények? — Nem, egyáltalán nem tudok megállapítani semmit — válaszoltam s tetörültem könnyeimet. — Magának nincsen logikája s nem tud racionálisan gondolkozni — mondta lesújtóan és legyintett. — Figyeljen ide!. •. Össze kell vetni a politikai, gazdasági, társadalmi, diplomáciai, egyéni és tömeglélektani adottságokat. A geopolitikai és katonai viszonyokat. Tekintettel kell lenni a'néplélektani és történelmi különlegességekre. Mindezekből megállapítható, hogt* ... Részletes és kiadós magyarázatokat adott be nekem. Értelmezte a múltat és a jelent. Kimutatta a következményeket általában és velünk kapcsolatban. Közben folytonosan kérdezte: — Megértette? — Nem — mondottam és ráztam a fejemet. Ettől dühbegurult és rámszólt: — Jöjjön velem! Elrohantunk a kávéházba. Logikusakat és Racionalistákat találtunk ott. Tömege.? sen és fölényesen. Nyugodtan és mosQr lyogva fogadtak. — Na ugyebár, előre megmondottuk? — kiáltották. — Nézzétek! — mutatott rám. — Egy ember, aki nem érti, mi történt, nem tudja, mi miért történt és hogy mi fog történni. Nincsen logikája, nem tud következtetni. Mindenki reám nézett. Fölényesen, lekicsinylőén és sajnálkozva. Nekem estek. Magyaráztak. Mindent logikusan értelmeztek és közben folytonosan megkérdeztek: — Érti? — hiszen ez logikus — jelentették ki minduntalan. ■ ■> Nagyon keveset értettem a magyarázatokból és következtetésekből. Közben rájöttem arra, hogy csak akkor ismertek el logikusnak és észszerűen gondolkozónak, ha feltétel nélkül elismertem az 5 véleményeiket. Ez ritkán fordult elő, azért á vita elhúzódott. Viharzóvd lett és tombolt. Ettől végre megéheztünk és elindultunk vacsorázni. — Nézze — kiáltoztak rám. -— Itt vágyunk a természetben. Az örök nagy valóságban. Lát ja, fiatal ember, a természetben is minden logikus, minden észszerű. Csak látni, és következtetni kell tudni. Nézzen körül, fiatal ember. Elpirultam és körülnéztem. Es akkor megláttam a zöld mezőt. A mezőn az ökröt és mellette egy libát. A liba és as ökör legelt. Ették és vigan ropogtatták a zöld füvet. Elgondolkoztam, ‘ majd megszólaltam: — Uraim! bármilyen mélyen, logikusan és racionálisan gondolkozunk e jelenség láttán, csak egyetlen logikus és racionális következtetésre juthatunk. — Persze, — mondották jóváhagyólag és bólintottak. — Folytassa. És én folytattam.: — Itt előttünk eszi a zöld füvet, két állat. Az ökör és a liba. Legelnek. Ebből, a tényből megdönthetetlenül következtethetünk arra, hogy d füvét akkor is megeszik, ha megszáritva széna alakjában kerül eléjük, mert, ha nem tennék, akkor logikátlanul cselekednének — Az más— mondották és elrohantak: Én pedig ott maradtam az 'ökörrel és a libával a zöld mezőben, mély gondolatokba merülve,.. TURAN LAJOS Augusztus 15-ig be kell jelenteni a román agrárreform során szerzett, be nem épitett házhelyeket Böjtbe József felsősófalvi presbiter ötven éve szolgálja az egyházat Több refRrmáUis egyházi ünnepségen vesz részt Vásárhelyi János püspök
