Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-08 / 178. szám
Kk^mnlliasaBa 1943. AVGVSZ7VS 8 A lecke Néha igazán meglep, hogy az emberek többségében milyen kevés az eredetiség és egyéniség. Bárhol vagyok: Kisújszálláson, Cegléden, Budapesten, vagy Balmazújvároson, áz emberek ugyanúgy kiáltanak föl, ha kéményseprőt, vagy szürke lovat látnak, ugyanazt mondják, ha lenyugszik a nap, vagy esni kezd az eső, ha szép ruhát és szép nőt látnak, vagy egy jó mozidarabot. Ugyanazokkal a szavakkal udvarolnak, vagy pletykál- kodnak, hencegnek és szórakoztatják a társaságot Újvidéken, mint Kézdivásár- helyen. Ugyanazt mondják, ha sört isznak, vagy szitkozódnak. Bámulatosan kicsi a világ, mert ugyanazokat a vicceket, társadalmi pletykákat és politikai jóslatokat lehet hallani az ország egyik sarkában, mint a másikban• Úgy terjed az „általános tudás" és a divatos szólamokat és fölkiáltásokat a társadalom olyan pontosan és gyorsan adja szájról-szájra, hogy akkor csodálkoznék « legjobban, ha olyat mondanának az egyik helyen, amiről máshol nem tudnak, ha olyan szavakat hallanék, amelyeket más helyen nem szoktak használni közebédeknél, kuglizáskor, vagy kártyázás közben. A fiatalok, ha szerelmesek, egyforma banalitásokat mondanak egymásnak Hódmezővásárhelyen, vagy Veszprémben. Ha politizálnak, ugyanazokat a közhelyeket mondják egymásnak, mintha egy százezer és százezer példányban közkézen forgó könyvből magolták volna be szerelmi kitöréseiket és politikai nézeteiket. Bárhol teszek fel bizonyos kérdéseket, ugyanazokat a feleleteket fogam kapni rájuk, legfeljebb csak az lesz a különbség, hogy az egyik ember jobban tanulta be a közös leckét, mint a másik. Ha egy szót nagy igyekezetükben a folytonos társadalmi vizsgán el is tévesztenek, vagy másként mondanak, a tartalom és a lényeg ugyanaz marad az északi tarosokban éppen úgy, mint a délieken, a keletiekben, vagy a nyugatiakban. így már jó előre tudom, hogy milyen feleleteket fogok kapni és azt is, hogy bizonyos mondatok, vagy mozdulatok mit jognak kiváltani. A különbség oly csekély lesz, hogy változatosságával nem fog szórakozást nyújtani és ez a különbség is, ha jól megfigyelem, annak lesz a következménye, hogy ebéd után, vagy ebéd előtt, fogfáiiskör. avagy az elsejéi fizetésosztáskor beszéltem velük. Halálosan unatkozom ebben az egyformaságban. A kaszinókban, szalonokban, fogo.dótermekben, tánchelyiségekben, mozikban és kávéházakban ugyanazt o leckét Hallom évek óta. Es ugyanazt hallöm keresztelő, disznótor, esküvői lako- riia, bridzsparti és temetés alkalmával. De nem csak a kérdések és feleletek ugyanazok, hanem ugyanazok a mozdulatok es mosolyok is. Mintha közös mester tanította válna valamennyit a „kultúr ember“ • szertartásos mozdulataira, mosolyára és kézfogásaira. Minden alkalomra más mozdulatot, tekintetet, vagy felhajtást tanultak be es azt ismételik gépiesen halálukig. A lecke és a mester mindenütt ugyanaz, csak a tanítványok hibáznak néha (ezekben a hibákban lehet találni egyedül valamelyes egyéniségei) és ilyenkor szégyenkezve lesütik a szemükét, mert a leckéből mindegyik jelesre szeretne felelni. Unalmamban néha már az asztalra szeretném tenni a lábarp, sörösüvegből inni, kabátujjal törülközni, élők helyett a holtakat dicsérni, miniszterek és képviselők fontossága helyett pedig az utcaseprőkét hangoztatni, hogy cégre egy olyan mondatot halljak, amire nem számítottam, egy olyan feleletet, ami mögött nincs betanultság és egy olyan tekintetet lássak, amit nem sejthettem előre. De hiába lenne ez is, mert a diák, aki eddig buzgón hadarta a leckét,• most egyszerre a mester szerepében tetszelegne és kitanitana arra, amitől menekülni szeretnék. FLÓRIAN ÍIBOR as ujoHRSR éSetbe lépsetett legmagasabb ársks*, bármely ííis vagy nagymtnny ségben feészpé- z ért írásáról, kívánságra tiszta vagv teverí an gorafonalra áfcserélgépüremü onoorafonéda a„A»I6©BÄTIX** flnqor; fonó es .»ikíszitő lift., Budapest, IX., Pápay Istvánt 12 OTTHON LAKBERENDEZÉSI VÁLLALAT Kolozsvár, Mátyás király-utca 1. szám. Üzemi telefon: Üzem: Üzleti telefon: 40-77, Magyar-utca 52« 15-84, Cégt.: Horváth Mester Zoltán Mennyibe kerül egy csónak? A vízparton álló ur kezében egy hatalmas jegyzőkönyvvel a kérdező legény felé fordul — Attól függ, hogy egy hétre akarja kibérelni, vagy félórára? — Félórára. —- Arra ötven fillér. Két személynek nyolcvan. a legény szemérmesen huzza előre a kezénél fogva tartott leányzót. — Kettőnek kell — mondja. Az ur — mármint a kikötöparanesnok — bi'ngész a jegyzőkönyvben, ahol minden, kiinduló és beérkező csónakot nyilvántart. Tölcsért formál a kezéből és bekiabál a tavon rajzó csónakok közé: — ötööööösü Az előtérben egy kisgyerek ül egy törékeny hajókában. Nem evezővel lapátolja a vizet, hanem a tenyerével evez. Az ur oda szól neki. — Gyuri mi van az ötössel ? Még nem jött be. . . Gyuri tovább adja a hangot; — ötös! Hol az ördögben van az ötös ’ Az ötös azonban sehogysem akar előkerülni, pedig már régen lejárt a félórája A bérlő még egy kicsit túlórázik, mielőtt be- Imjókázna a kikötőbe. A legény türelmetlen a parton. — Fejére ütök annak az ötösnek, ha előkerül Most várhatunk rá. A parton egy másik rövidnadrágos segéd- személyzet is működik. Rövid kis kék trikója van és szörnyű nagy» hangja. Néha utasításodat bömböl be a rutintalan evezősök nek: — Jobbra menni vitéz ur, a csónakkal! Jobboldali közlekedés van! Majd ezt: — Ballal húzzon! . .. Nem kell az égig emelni az evezőket. Ne a felhőket kotorja, he néni a vizet! Az oktatás a közelben kecmergó csónaknak szólt, amely sehogysem tud előrehaladni, hanem egyhelyben forog a két terebélyes hölgyütásával. Az evező hölgy úgy mártó- gat ja a, lapátokat a vízbe, mintha rántást kevsTna főzőkanállal. Hát így tényleg nem lehet. Ez nem ringlispil. De nincs semmi baj! Csónak jön és két nyalka legény az utasa. Figyelmesén kisegítik a hölgyeket a bajból. Rövid tanakodás utáD kijönnek a partra és az egyik legény átül a hölgyszakaszba, az együk hölgy pedig átmegy a férfiszakaszba. így közmegelégedésre megoldják a nehézségeket. — Hol az ötös? — kiabál türelmetlenül a jegyzőkönyvéé ur. Gyuri előkerül valahonnan és lemondóan int: — Nincs sehol! — Csak nem fordult föl? Tönkreteszik a hajókat — mondja az ur, aki láthatólag Igen nagy aggodalmat áll ki, nsm a hajós miatt, mert a viz meglehetősen sekély, hanem a törékeny hajók miatt. Kis kölyök jön most érdeklődni az úrhoz. — Lehet csónakázni? Az ur elhessegeti: — Ma nem lehet, csak felnőtteknek. Gyere holnap! A gyerek szomorúan áll odébb. Vágyakozva nézi a felnőttek játékát. Nem az első ecet, hogy a felnőttek elveszik a gyerekek elől a játékokat. A kikötöparanesnok megmagyarázza a helyzetet: — Ma ugyanis olyan nagy a forgalom, hogy a gyerekeket nem engedjük be a vízbe, mert örökösen összeütköznek és tönkreteszik a csónakokat. Nem tudnak vigyázni. Az előttünk éppen most lejátszódó jelenet azonban azt mutatja, hogy a felnőttek sem mennek a szomszédba sgy kis karambolért. Az -egyik hajó, melyben egy szélesvánu( nap barnított arcú férfi ült, nekirohaat a másiknak, melynek egy hölgy volt az utasa A férfi hajója úgy rohant orrával a hölgyé nek, mint egy támadó torpedöromboló. mintha nekifutással e! akarná süllyeszteni! Ctána azonban békésen elintéződik az affér. A felek összeismerkednek és mostmár egy- mki nyomában szelik a habokat tovább. Conwoy-ban haladnak a fűzfák felé. Nem ka' ambo! hanem kaland volt az előbbi esemény. A tulajdonos azonban mérges. Neki nem a kaland a fontos, hanem az üzlet és azt a hajókkal köti. — Ne legény kedjen! — üvölt a kalóz- trubadurra. . . Vigyázzanak a csónakokra Közben megkerül az ötös. Kis gimnazista száll ki belőle bűntudattal. — Elnéztem az időt — mondja. — Hol a pokolban mászkálsz, mikor várják a csónakot? — mérgeskedik az ur és a plajbásszal kihúzza az ötöst. A felszabadult csónakot a legény és a leány foglalják el. Csakhamar eltűnnek a tó túlsó oldalán a sziget fái mögött. Most azonban újabb csónak hiányzik. — Hol a tizenhármas ? Már itt kellene lennie! Gyuri, menj utána! Gyuri tehát a felhajtó, a gazda alkalmazottja, aki kezével evezve, felkutatja a bu- jósdit játszó csónakokat a vizen és kitereli a partra, ha lejárt az idejük. Apportiroz. A csónakok tulajdonosai már ismerik és bu- jocskát játszanak vele. Igen szórakoztató játék, mely előbb, vagy utóbb megöszltl a tulajdonost, vagy felőröli idegeit. — Hé, tizenhármas! .. . Agyonvágom, ha kijön. A parton már nagy tömeg vár türelmetlenül a felszabaduló csónakra. Fenyegető Ígérgetések hangzanak el a bujkáló testi épségére vonatkozólag. Persze, hogy aztán az ilyen fenyegetésekre nincs mersze elő- bujm szegény tlzenhármasnak. Csak jő negyedóra után tudja a pihegö Gyuri kihajtani a partra. A tömeg fölhördül, mikor kilép a csónakból az Ingre vetkőzött férfiú, aki a kislányát vitte csónakázni. — Nem tud kijönni, ha lejárt az ideje? Gyerünk ki abból a csónakból. . . Mi Is akarunk csónakázni... Kifelé, mert baj lesz, ha nem siet! A férfi nyugodtan lép ki a szárazföldre, a tömeg benyomulna a csónakba, de az ínges vadevezős megállítja a társaságot: — Még egy órára kibérelem a csónakot — mondja. A társaság sziszegve kotródik ki a bárkából. A tizenhármasból nem esznek. Pedig már a markukban érezték az evezőket. így telik idillikus környezetben a sétatéri tavon csónakázók délutánja, 'ódám vad- evezés és a csónakokért folyó vad tolongás közben. Mert akkora tömeg lepi el különösen vasárnap délután a tavat, hogy számos csónakot kellene építeni még, ha ki akarnák elégíteni az igényeket. A végén még nekünk is hajótér problémáink lesznek. Csónakázó könyörgését hozza partra a szel: —- Csak még egy kört engedjen, parancsnok urr A jegyzökönyves azonban hajthatatlan. — Tizenhetei, kijönni!!! A csónak kiköt. A hajóslegény szárazföldre lép a tengeribetegség illúziójával, a tulajdonos pedig a várakozó tömeghez fordul: — Jöhet a következő! Jön a következő. Már régóta áll á sor elején,, hogy végre „tengerre szánhasson“... Irta és rajzolta: DOBRY LAJOá T áf»€»rincftÍ£Mit& (Operett-bemutató a Nyári Színkörben) A kolozsvári Nemzeti Színház nyári együttese pénteken mutatta be 2suíoIt háznak Vándor Kálmán, Tóth Miklós és Buday Dénes „Tábornokné“ című szerzeményét, avagy, amint a pimlap jelzi „nagy“ operettjét. Pedig a ..Tabomok- né“ egyáltalán nem nagyobb „alkotás“ az effajta nemzeti színezetű, hazaíiasko- dó, tingli-tangliknál, amelyeket az utóbbi időben, de különösen Erdélyi Mihály felbukkanása óta „alkottak“... Mindegy, a közönség azért rendkívül nagy tetszés- nyilvánítással fogadta s különösen Így, nyári időben, háborús időben az a fontos, hogy a közönség igénye ki legyen elégítve. A „Tábornokné“ meséjét meg sem kíséreljük elmondani. Akit érdekel, bizonyára meg fogja nézni, végig fogja tapsolni, mint ahogyan a bemutató közönsége is tette... A főszerepeket Kőszegi Margit, Kovács Kató, Szécsí Ferenc, Jatzkő Cia, Andrási Márton, Csóka József, T. Takáts Paula, Borovszky Oszkár, Kishonthy József alakították, mig a kisebb szerepeket Petényi János. Garamszeghy Károly, Földes István, Sebestyén Kálmán s a többiek, még vagy tizen, tizenöten. Amint látjuk, a „Tábornokné“ hatalmas gárdát mozgatott meg. Prózai, operett sőt operai tagok is törték magukat a siker eléréséért, ami nem is volt valami nehéz dolog a darab pelyvakönnyü faj súlyára való tekintettel. A „Tábornokné“-t Vitéz Tibor rendezte, a díszleteket Fúlöp Sándor és Figlár Géza tervezte.- (—1 6* irahlpr-jauHáíl pontosan és iu ányos áron vállal korszerű gépekkel felszerelt üzem. HORVÍTH TH0LDY ISTVÄM Kolozsvár, Mussolini-ut 64. szám
