Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-07 / 177. szám

4 MÍBEsniítS'jta 1934. AUGUSZTUS 7 Ulmillió pengő kárt szenvedtek a háromszéki székelyek — segítsünk rajtuk! Kolozsvár, aug. 6. A néhány hét előtti háromszékmegyei katasztrofális jégverés élénken foglalkoztatja a hivatalos kötöket és az egész ország társadalmát. Huszonhat községben mintegy 25.000 katasztrális hold föld termését tette tönkre legnagyobb rész­ben 100 százalékos kárral a rövid ideig, de elemi erővel tomboló jégverés. Egy-egy községben átlag mindössze 4—5 gazdának volt jégbiztosítása és bár Háromszék megyé­nek művelésre alkalmas terjedelmes szántó­földje van, a 26 jégvert községben alig 100 gazdának volt mintegy 300.000 pengőre ér­vényes jégbiztosítása. A hatalmas jégverés után a biztositó vál­lalatokhoz mintegy 80—85 kárjelentés érke­zett s nyomban megindult kárbecslés. A leg­nagyobb mértékben károsult községek Za,- bola, ahol 3100 holdat, Lécfalva, ahol 2700 holdat, Szentivánlabor, ahol 2350 holdat és Kovászna, ahol 2300 holdat százszázalékban pusztított el a jégverés. A hatósági össze­írás megállapította, hogy 12.000 kártszenve- dett gazda olyan súlyosan károsult, hogy ellátásukról sürgősen gondoskodni kell. E1- sősorban élelemre és vetőmagra szorultak. A hatósági becslés hiteles adatok alapján állapította meg, hogy a 25.000 holdon köriil- beitil 14.000 károsult kereken 5 millió pengő kárt szenvedett. Nemcsak Háromszék vármegye, de az egész ország társadalma is megmozdult, hogy segítsen a bajbajutott háromszéki gaz­dálkodókon. Most az Erdélyi Magyar Gazdasági Egy­let is kezébe vette a háromszéki jégkárosul­tak ügyét és meleghangú felhívásban kéri Üszak-Erdély gazdatársadalmát a testvéri segítésre. / A felhívás szövege a következő: „Segítsünk bajbajutott háromszéki gazda- testvéreinken ! A hajnaltól késő estig dolgozó gazda meg­elégedéssel szemlélte július első napjaiban munkája méltó eredményét, a mindenféle kalászba szökő, majd kasza alá hajló vetést. A természet nagy Ígérete — a várható termés — biztató reménységgel töltött el valamennyiünket. Annyi megpróbáltatás után, melyeket az utóbbi években történel­magát, jól tudom, hogy egy sem vonja ki magát ebből a testvért segitő és a világégés közepette belső arcvonalat építő, önkéntes adózás alól. Az EMGE jó- és balsorsban sok­szor sietett támogatás tokra. Most rajtatok a sor. Magad és családod boldogulását biztosítod, ha adsz. Aki pedig önmagán segit, azt az Úristen is megsegíti. ■V ' er. TELEKI BÉLA gr., az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke. * Az EMGE a felhívással egyidejűleg több mint 800 gazdakörben elrendelte a gabona­gyűjtés azonnali megkezdését. Csépiéikor, minden gazda, akit elemi csapás nem ért, holdanként 10—20 kilogram kenyérgabonát, ha teheti még többet is adjon ingyen a jég- károSult gazdák megsegítésére. Az adományok eljuttatásának módja az, hogy a gazdakörben kibocsátott iveken ösz- szeirják a felajánlást és a cséplés befeje­zése után a gazdaköri elnök vagy helyettese által kitűzött napon és az ö jelenlétében a gazdák átadják a felajánlott gabonát a leg­közelebbi gabonakereskedőnek, vagy Futura albizományosnak kettős nyugta ellenében. Egyik nyugtát a gazdaköri elnök veszi át és azt beküldi a megyei EMGE kirendeltség­vezetőnek, a másikra ugyanakkor ráírja a gazdaköri elnök, hogy ,,a másodpéldányt át­vettem" és aznapi dátumot és az a gazdá­nál marad, hogyha a gabonájáról elszámol­tatják, igazolni tudja magát. A nyugta el­lenében átadott gabonamennyiségének a Há- romszékmegyébe juttatásáról a hatóság gon­doskodik, azzal a gazdának semmi gondja nincsen. » m A vitéz Horthy Isfván-csillagfura végállomása lesz a gazdag müsoru marosvásárhelyi repülőnap Marosvásárhely, augusztus 6. A Ma­gyar Aero Szövetség megbízásából és közreműködésével a MÁV AERO maros­vásárhelyi kiképző kerete augusztus 15-én vasárnap délután 5 órakor repü­lőnapot rendez Marosvásárhelyen. A re­pülőnap az erdélyi s ezen tulmenőleg az egyetemes magyar repülés kiemelkedő eseményének ígérkezik. A repülőnapon a magyar repülők legjobbjai vesznek részt. A gazdag műsor kiemelkedő pontjai: Vöcsök és Pilis mintájú vitorlázógépek bemutató repülése csörlőrendszerü fel­szállással. Három M. 22 mintájú nagytejesitmé- nyü vitorlázógép motoros vontatásu re­pülése kötelékben, majd mürepülő be­mutatója. A marosvásárhelyi haderőnkivüli mo­toros kiképző keret oktatóinak bemutató repülése rajkötelékben Bücker Jung- mann gépekkel. Bücker Jungmeister és Klemm 35 mintájú sportrepülőgépek mürepülése. Léggömbvadászat motoros repülőgé­pekkel. A Fieseier Storch (Gólya) lassanrepülő bemutatója. A honvéd légierők vadászrepülő alaku­latának kötelékben való mürepülése. A repülőnapot megelőzően ugyanaz nap 10—12 és 14—16 óra között utasre­pülés lesz a Malert Focke Wulf gépei­vel. Jegyelővétel az OMIH irodájában. A repülőnap a Magyar Aero Szövetség által rendezett vitéz Horthy István csil- lagtura célállomása. A köirepülés 14-én kezdődik s Budapest — Aknaszlatina — Kolozsvár — Gyergyóditró —: Marosvá­sárhely útvonalon zajlik le. Résztvevői a budapesti motoros sportrepülő egyesüle­tek legkiválóbb pilótái, akik ezzel a tel- jesitményrépüléssel is meg akarják örö­kíteni a Magyar Aero Szövetség felejt­hetetlen emlékű elnökénk és védnökének emlékét. • • ÚTKÖZBEN ml és természeti csapások alakjában egy­aránt el kellett szenvednünk, végre újabb biztató jel mutatkozik. A verejtékes munka nyomán áldás fakad és niindannylunk asz­talára nagyobb darab kenyér kerül. A gazda sorsa különösen kiszámíthatatlan. Tevékeny­sége — legyen bár a legáldozatosabb és leg­körültekintőbb — pillanatok alatt semmivé válhat. Ez történt Háromszékben is. Az alázúduló jég és vlzáradat a már jó­formán kész, sokat Ígérő vetéseket megsem­misítette. A történtek felett nem térhet na­pirendre egyetlen erdélyi magyar gazda sem. Gyűléseken, gazdanapokon oly sokszor han­goztatjuk, hogy valamennyien egyazon csa­ládnak, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egye­sületnek vagyunk tagjai. Gazdatestvéreim, be is kell bizonyítanunk és meg kell mutatnunk az egész országnak, hogy az a nagy egység, melyet egy évszázad vihara alakított ki sorainkban, nemcsak üres szóbeszéd, hanem élő valóság, mely tettek­ben nyilvánul meg és a legnagyobb áldoza­tok meghozatalára is képes. Ilyenkor kell a közösségnek, de elsősorban befelé — önma­gunknak — megmutatnunk, hogy a közös­ségi szellem a legnagyobb megpróbáltatások Idején olyan fegyver, amely nem ismer sem­mi akadályt. Ott segít, ahol a legnagyobb a. baj és nyomorúság. Ma neked, de holnap talán nekem lehet szükségem reá. Ne feledjük egy pillanatra sem, hogy a legrettentöbb világégés kellős közepén élünk. Az áldozat, melyet a balsors által sújtott gazdatestvéreinkért kell meghoznunk, való­jában nem is áldozat, hanem önkéntes dézs- ma, mely a testvéri közösségiinkl>en élő er­délyi székely gazdatársaink családjának asz­talára juttat az ínségben egy olyan darab kenyeret, melyre a sors forgandósága követ­keztében bármikor a szerencsésebb és ma n«*y terméssel rendelkező gazdának is szüksége lehet. Ne feledjük, hogy itt a ve­tőmag kérdésről is szó van, amely pedig a következő évi kenyerünket jelenti. Nem kérünk könyöradományokat. Önma­gán, lelkiismeretén, de elsősorban hazáján segít az a magyar, aki a mostani körülmé­nyek között bajba jutott testvére támogatá­sára siet. Számításaink szerint 35.000 q. ke­nyérgabonáról kell gosdoskodnunk. Ki kell ennek a gyűjtésnek terjednie egész Erdély területére, minden gazdakörünkre. Az EMGE-nek ma annyi tagja van, hogy ha abból a többletből, amit az idén elesépliink, mindenki ad be valamit, — de számosán akár egy mázsát is rendelkezésre bocsáthat- nak — akkor már nyert ügyünk van. Nem kell önmagunk és nemzetünk előtt szégyen­keznünk, hogy fösvény gyámoltalanok mód­jára viselkedtünk. Aki EMGE tagnak vallja Útközben kissé megállunk a zöldség- és gyümölcspiacon. Nem lehet semmi pa­naszunk. Van itt bőven minden. Paradi­csomból, paprikából, káposztából, almá­ból, körtéből valóságos hegyek vannak itt. És csodálatos, mégis mindenki pa­naszkodik . .. Nem az árusok, nem a ko­fák, — sőt nem is a hóstáti őstermelők! — hanem a vásárolni szándékozók. Men­nek ide, mennek oda s próbálnak vásá­rolni valamit pénzükhöz mérten s nem egy vásárlót látunk, aki üres szatyorral dohog el a paradicsom, paprika, káposz­ta, alma és körtehegyek és halmok kö­zül. Mert hiába van áldott jó meleg nyár és hiába adott az Úristen olyan bő ter- .mést, pénze legyen annak, de sok! — aki mégis meg tud vásárolni valamit. Patikaárak uralkodnak a kolozsvári zöld­ség- és gyümölcspiacon s az árusokat durva, pokrócmodor jellemzi. Elnézzük, amint ott áll egy kicsi asszonyka az egyik barackhegy előtt s szerényen meg­érdeklődi: — Elég édes, elég érett-e a barack, néni, lelkem? Mire a „néni lelkem“: — Nem, sem nem édes, sem nem érett, nehogy megkóstolja! Nehogy hozzányúl­jon !. . . És közben rá se néz, ügyet sem vet a vásárolni szándékozóra. Ott áll csípőre tett kezekkel a barackhegy mellett, amelyről nem tudjuk, hogy csakugyan elég édes-e? Ott áll csipőretett kezekkel, mintha nem is akarná eladni, hanem épp vinné a bankba, hogy betegye. Úgy áll ott, mint a bibliai kővémeredt Lóth. Be nem ártana, ha manapság is tör­ténnének bibliai csodák — gondolom — s megyek, megyek innen ... * Amott egy másik asszony kiabálja: —■ Friss, édes, jó meleg a kukorica ... Cukros, mézédes a főtt kukorica ... Csak 60 fillér darabja. Tessék, kérem, tessék venni... Újság még sok embernek, tehát veszi is. hiszen „csak“ 60 fillér darabja Köz­ben elgondolkozunk a dolgon: vájjon miért prédálják ilyenkor és főként mi­nek engedik prédálni ilyenkor, gyümölcs- srüret idején a kukoricát? Miért kell ku . koricát árulni most, amikor a kukorica több rr int csemege. Jó annak a lisztje lehet lefejteni egy csőről? Erről a csőről, amit most adott el az asszony „csak“ 60 fillérért, le lehetne majd, ha megérik, félmarék szemet. A másikról és a harma­dikról és a századikról is ugyanannyit. Igen és akkor az egészért ha kapna — má,r ha eladná — talán vagy hatvan fillért. Persze, igy jobban jön ki. Száz­szoros áron adhatja el. Mert a „mézédes“ főtt kukorica méregdrága. De vájjon a gyümölcs nem éppen olyan drága? . . Tessék hát gyümölcsöt árulni, azzal is kereshet ma éppen annyit, amennyit akar. A kukoricát azonban hagyja meg­érni, mert abból kenyeret és puliszkát lehet készíteni és zsirnakvalót lehet l-iz- lalni. Főként pedig azért, mert a kuko­ricáról úgy tudjuk, hogy ebben a nehéz világban hivatalos áron mérik ... * Betértem útközben az egyik főtéri nagy textilkereskedésbe. Betértem, mert a tulajdonos meglátott s behívott, hogy „igazolja magát“. Rosszul esett neki, hogy a minap azt írtam róla, hogy vá­sárlóira hitvány kender törlőket, meg törülközőket kényszerit. — Tessék meggyőződni, hogy rám is rámkényszeritették — mondta. — Iga­zolom magam. Itt vannak a hivatalos számlák s ezzel igazolom magam. Tessék. A számlán, amelyen alig volt néhány méter selyemanyag feltüntetve, ott dí­szelgett mindjárt alatta egy tétel törlő, meg törülköző. Elég hatalmas tétel s alatta a nagykereskedő pecsétje. — Ha nem veszem meg a törlőt, többé akár arra se menjek — mondta tovább a kiskereskedő. — Nem ad az nekem soha többé árut. Tessék elhinni, hogy ez igy van. Ha hiszi, ha nem — ezt is bi- zonyitani tudom — nekem már 597 tör­lőm, meg törülközőm van. Mit kezdjek véle? El kell adnom valahogy, ha nem akarom bezárni a boltot. Tehát ez a helyzet, ez a tiszta helyzet­Az üzletben relckenő meleg volt, de kint is. Ott állottunk a kereskedővel az 597 törlőtől és törülközőtől roskadó polc előtt. Ott állottunk tanácstalanul. A ke­reskedő benyúlt a törlők közé. És kihú­zott egyet csak úgy találomra. — Igen, én tudom, hogy ez egy vacak rongy, dehát mit csináljak?... És végigtörülte a törülközővel veríté­kező arcát. De az is biztos, hogy erre, kenyérbe, jó puliszkának, főként a hi­vatalos áron... El&máokm* el mind az 597 törlőjét és törülközőjét. Neki is túl kell adnia rajta, mert rásózta a nagy­kereskedő. A nagykereskedőre pedig a gyár sózza rá, hogy végül a kiskereskedő kényszerüljön rásóznia arra is, aki egy­általán nem akar törülközőt vásá­rolni ... v Hát nem bolond ez a világ?. Nem ... Nagyon is „okos". Sokan fognak még ráfizetni erre a túlontúl nagy „okosságra“ __ BÍRÓ JÁNOS Változott-e Lenin áta a bolsevizmus vallási felfogása? A szovjet szövetségesei nagyban fáradoz­nak mostanában azon, hogy bebizonyítsák, mennyire megváltozott a szovjet kormány álláspontja a vallással szemben. Ennek iga­zolására a bolsevisták hivatalos jelentéseire hivatkozhatnak csupán, mert a Szovjetunió életéből vett példák nem állanak rendelke­zésükre. Megemlítik ilyenkor a „Harcos Is­tentelenek Egyesülete“ nevű alakulat fel­oszlatását, ami még a háború kezdetén tör­tént és hivatkoznak a szovjetkormány más hasonló intézkedéseire. Ezeket a szovjetkor­mány az amerikai és angol közvélemény megnyugtatására bocsátotta ki, mely rop­pantul meg volt rökönyödve a moszkvai is­tentelenekkel való együttműködés miatt. Igaz viszont, hogy a mindaddig valláselle­nesnek bélyegzett Szovjetunióval való együttműködés sok előnnyel kecsegtetett, ami nagyban hozzájárult a háborgó lelki- ismeretek megnyugtatásához. Ezért aztán nem meglepő, hogy Davies, a volt moszkvai amerikai nagykövet, aki zavaros párhuzamot von a keresténység és a bolsevizmus között, a „Sunday Express“ cimü londoni lapban közleményt jelentetett meg, amelyben a val­lás és a szovjetkormány egymáshoz való viszonyát fejtegeti. Az összes adatok, me­lyekre hivatkozik, szovjet hivatalos forrá­sokból származnak, amint ezekután várható is volt, noha ezeknek az adatoknak „érté­kével“ az egész világon tisztában vannak: Davies azonban fejtegetéseit egyetlen egy, a szovjet területén előfordult, a valóságos életből vett példával nem tudta hathatósan alátámasztani. A valóságos helyzet megismerése érdeké­ben nem indokolatlan tehát ezekkel az an­gol-amerikai blzonykodásokkal szemben, melyek a szovjet megszelidülését vallási kérdésekben hangoztatják, néhány történel­mi tényt felsorakoztatni a „megváltozott“ bolsevisták működéséről. Bőven szolgáltat­nak ehhez adatokat azok a borzalmak, melyek a szovjet által visszafoglalt váro­sokban fordultak elő. Az egyik legutóbbi vorosilovgradi jelentés beszámol róla, hogy a belügyi népbiztosság négy papot letartóz­tatott es hosszas kínzás után a város egyik terén felakasztotta őket, mert a német meg­szállás alatt istentiszteleteket tartottak a város lakossága számára. A kivégzés előtt a fogoly papokat felöltöztették teljes tem­plomi ornátusukba és kiszúrták szemeiket. Mindez a nyilvánosság előtt folyt le, egy­részt, hogy kigunyolják a hívők érzéseit, másrészt pedig elrettentő példaként azok számára, akik netalán komolyan" találnák venni a szovjetkormány által a külföldi köz­vélemény számára kiadott hivatalos nyilat­kozatodat a vallás kérdését illetően. A ..vallásszabadság“ egy más, szintén félreérthetetlen példáját szolgáltatta a Szov­jet, mikor lerombollatta számos községben a német megszállás alatt helyrehozott tem­plomokat. Ilyen a gyakorlatban a vallássza­badság a Szovjetunió területén, Sztálin fo­gadkozásai és Davies állításai ellenére. Ezekután nem Is kell külön hangsúlyozni, hogy mindennemű vallási élet a Szovjet ál­tal uralt területeken szigorúan tilos. Fele­lőtlenség Daviestöl, ha azt állítja, hogy olyan állati kegyetlenségü rémtettek, mint amilyeneket az 1918-tól 1920-ig tartó pol­gárháború alatt követtek el, már aem for­dulnak elő. A Don-menti RosztoVban keresztre feszí­tettek papokat, bizonyságául annak, hogy a bolsevisták embertelen módszerei mitsem változtak, bármennyire is igyekeznek ennek ellenkezőiét bizonyítani Sztálin hivatalos fo­gadkozásai és az angol és amerikai közvé­lemény. A vallási kérdésekben a Szovjet változatlanul Lenin álláspontján áll, mely kíméletlen harcot hirdetett a hit ellen és módszereik barbár erőszakossága sem válto­zott, bármennyire is igyekeznek ezt a ténye palástolni. MIÉIIT M«t at • lapot «z HIRDESSEN "f ORSZÁG EGÉSZ A KELETI f VEVÖKÉPES KO ÚJSÁGBAN ■ ZÖNSEGE olvasta

Next

/
Thumbnails
Contents