Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-07 / 177. szám
S scom bai 1943. augusztus 7 MA: TELJES HETI RÁDIÓ-MŰSOR ara 16 fniér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE- I I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 177. SZÁM I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-D. 7. ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓRÉSZVÉNYTARSASAG I TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I I KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA FÉLMILLIÓ HALOTTAT ÉS 7500 PÁNCÉLOST VESZTETT A SZOVJET A NAGY FELŐRLŐ CSATÁBAN Az uj szicíliai német állások szilárdan állják az angolszász támadásokat Egy olasz buvárhajó Gibraltárban torpedózott meg több ellenséges hajót Sztálin hathetes szemleutra az arcvonalra utazott 43.500 tonna a német buvárhajőharc újabb eredménye EGYRE TÜRELMETLENEBB ÉS IDEGESEBB LESZ az angol közvélemény az olasz belső helyzet megszilárdulásával s ranek következményeképpen az olasz csapatok kemény harci elszántságával szembe»- .* psárieitások nem váltaa be es merit már a „News Chronicle“ ctmü angol lap reakciósnak, félfasisztának nevezi a BadogHo-kormányt. Olaszországban, — írja, — az egyik oldalon marxista és liberális elemek állanak, a másik oldalon a tábornokok, a hivatalnokosztály és az üzletemberek. Egy Churchill felfogása szerinti egységes Európa lojális tagjai azonban soha sem lehetnek ilyen „reakciós“ kormányok. Hasonlóan Ír a „Times“ is. Szerinte az olasz politikai helyzet homályos és a Ba- doglio-kormány „erőszakosan“ elnyomja az olasz nép akaratmegnyilvánulásait. Olaszország — fejezi be fejtegetéseit a vezető angol lap — csak a fasiszta homlokzatot tüntette el. de az olasz politika lényegében változatlan. Mindebből az tűnik ki, hogy az angolszászok csak akkor tartanának egy olasz kormányt a nép Igazi akarata kifejezőjének, ha az. minden teltétel nélkül kiszolgáltatná az olasz érdekeket az ellenséges törekvéseknek, Londonban változatlanul kitartanak a feltételnélküli megadás formulája mellett. Az angol alsöház egyik legutóbbi ülésén lord Cranbome, a kormány nevében a kővetkezőket mondotta: „Célunk Olaszországgal szemben a feltételnélküli fegyver- letéttel, más szavakkal a teljes kapituláció. Ez volt a politikánk és ez Is marad." Strabolgi lordnak ama kérésére, vájjon a szövetségesek egy olasz „népkormány nak“ a feltétlen megadásnál enyhébb feltételeket ajánlanának-e. Cranbome azt válaszolta: „nem hiszem, hogy ez helyes lenne“. Cranbome ezután így folytatta: ( —- Amiért mi Olaszországtól a feltétel- nélküli fegyverletételt követeljük, annax oka az, hogy abban a helyzetben akarunk lenni, hogy a háborút a legnagyobb érövéi folytassuk Németország ellen, tekintet nélkül arra, hogy Olaszországban milyen kormány van hatalmon. A szövetségesek ezért semmiféle olasz kormánnyal nem alkudoznak a feltételekről — tette hozzá Cranbome. Az állítólagos harci szünetre vonatkozó kérdésekre kijelentette, hogy arra az erősítések összevonása érdekében volt szükség. A légitámadásokban beállt szünet oka pedig a kedvezőtlen időjárás és nem az olasz kormány iránti gyengédség. A szövetségesek északafrikai főhadiszállásán is kijelentették csütörtökön — amint a Budapesti Tudósitó Algírból jelenti — hogy a légierő a legrövidebb idő alatt újból megtámadja Rómát. Az elmúlt éjsfeaka is csak a rossz időjárás miatt nem történt meg a támadás. Az olasz sajtó az angolszász fenyegetésekkel szemben változatlanul szilárd és mél- u tgtelje* hangon szögezi le az olasz álláspontot. Az ellenség nem módosítja saját álláspontját '— írja a „Gazeta dei Popolo" — Olaszország viszont semmiféle kezdeményezést sem indit el. A feltétel nélküli megadás árán szerzett béke a szövetségi kapcsolatainkhoz való hűség szempontjából — amit a kormány első alapelvként jelentett be — lehetetlen. Hadseregeink nincsenek bekerítve. A Földközi-tenger egy részét elárasztotta ngyan az ellenség, de a megszállott, terület dsak egy sziget egy része s hadseregünk — a legrosszabbat feltételezve is — a szárazföldön képes lesz arra, hogy egymásután, a következő védelmi vonalakban makacsul ellenálljon. Nincs béke — fejeződik be a cikk — csak, ha állva maradunk ás kiizdük. Nincs békp, ha nem lehet emelt fővel járni. Jobb meghalni, mint elfogadni azt, hogy elözönöljenek s egy olyan háború pusztítson el, amely már nem a mienk, amelynek dicstelen hősei lennénk, méltatlanok minden emheri könyörületre. Az „Italia" című lap nemzeti becsület ci- mii vezércikkében a következőket mondja: Az ango'szászok abban a konok törekvésben, hogy gyengítsék az olasz arcvonal ellenállását és előidézzék a feltételnélküli megadást, főleg arra hivatkoznak, hogy sem Anglia, sem az Egyesült Államok nem akarják érinteni Olaszország területi sérthetetlenségét, hanem hiven az atlanti-tengeri egyezményhez, tiszteletben tartják. A formula látszólag világos és tiszta, de a valóságban érdekeinkre veszedelmes kétértelműségre támaszkodik. A megjegyzésekből kitűnik, hogy a Csatornán és a tengerentúl furesa fogalmak vannak az olasz nemzeti becsület jelentőségéről. Olyan fogalmak, amelyek egyáltalán nem egyeztethetők ösz- szc az olasz nemzeti méltósággal s életérdekeinkkel. Ugyanis kizárják nemzeti becsületünk fogalmából a gyarmatokat, amelyeket évtizedes munkánkkal tettünk értékesekké. A Dodekanezosz-szigetek sem lennének többé nemzeti területünk, igy Rhodosz sem, amelyet mi tettünk virágzóvá. Tagadják albániai birtoklásunkat is. Kétségbe vonják keleti határaink olaszságát, olasz kisebbséglakta vidékekről beszélnek, amelyeken szlá- voké a többség. Mi az első világháborúban hatszázezer emberünket áldoztuk fel, hogy felszabadítsuk fajtestvéreinket, s védhető határokat szerezzünk. Hogyan tekinthetnék az olaszok e területeket a nemzett területektől idegennek? Nem lenne ez egyenlő az öngyilkossággal ? Az egész olasz nép harcol mindaddig, amig az ellenség olyan erkölcsileg és anyagilag vészes békét akar rákényszeríteni, amely nem lenne béke, hanem csak aj viszálykodás forrása. A háború döntő pillanathoz érkezett, állapítja meg a „Tribuna". Néhány hónap, sőt néhány hét múlva a háborúban álló erők helyzete nem lesz az, mint most. Az angolszászok nem tudják végtelenségig minden erejüket Olaszország ellen összpontosítani, nyomásuk nem növekedhetik állandóan. Szükség volna Olaszországra, hogy megtámadják az európai szárazföldet s ha ez hiányozni fog számításukból, nem tudják majd az egyensúlyt helyreállítani. Ha emberfeletti teljesítményt jelent Is, összpontosítsuk minden erőnket, hogy szembenézzünk a döntő pillanat nehézségeivel. Attól, amit leszünk, függ a jövő, egy évezredes kultúra sorsa. AZ EGYESÜLT NEMZETEK három fö tagjának, a Brit birodalomnak, az Egyesült-Államoknak és a Szovjetuniónak, — írja a News Chronicle, — legalább ilyen döntő pillanatban s legalább a fö kérdésekben egységes politikában kellene megegyez- niök. Ez a mondat, ez a megállapítás jellemzi legjobban az ellenséges oldal „együttműködését". A stockholmi „Sozlal-Denio- kraten“ londoni munkatársa úgy értesül, hogy az angolszász világban ismét mind határozottabban óhajtják a Churchill—Roosevelt—Sztálin találkozó létrejöttét. Sztálin jelenlétén van a hangsúly, Churchill és Roosevelt már ötizben tanácskoztak, de még nem sikerült harmadik partnerüket odacsalogatni a tanácskozó asztalhoz. Most. — amint svájci lapok Washingtonból jelentik, — Churchill és Roosevelt rövidesen uj megbeszélésre ül össze s ennek előhangja, a londoni s^jtó Sztálinhoz intézett felhívása. A „Star“ cimü londoni délutáni lap megállapítja, hogy a tiáboru csúcspontja közeledik, de a szövetségesek politikájában még mindig nem jött létre a közös irányvonal. A három államférfi együttes konferenciája egy csapásra véget vetne — Írja — a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közti ellentétekről szállongó híreknek. A svéd tudósító szerint jelentős szerepet játszik az angolszász aggodalmak között a Moszkvában létesített „szabad német bizottság“. Különösen Amerikában tekintik ezt Moszkva ellenlépésének, az „Amgot“-taI szemben. Az „Amgot“ a nyugati hatalmak által létesített szervezet az általuk megszállott és megszállandó területek igazgatására s ezt Szicília birtokukban lévő részein már be is állították. Moszkva ezzel szemben kizárólag a saját érdekeit szolgáló bolsevista „bizottságokat" akar szervezni s igy_a_inég csak reménybeli koncon tovább folytatódik a marakodás az ellenséges táborban. * RENDKÍVÜL HEVES HARCOK tombolnak mind a keleti arcvonalon, mind Szicíliában — állapítják meg a német fővárosban. Hangoztatják azonban, hogy sem Orel, sem Kolánla kiürítése nem jelenti egyik arcvonat meggyengülését sem. Keleten a mozgó harc taktikája szükségszerűen vonja maga után, hogy tekintély-okokból nem tartanak egy várost minden áron. A legfontosabb az, hogy a harcot a jól elkészített uj állásokban tovább folytassák. Orel a német hadvezetö- <ség számára betöltötte hivatását, az ellenséges erő nagymértékű pusztításában és felmorzsolásában. Szovjet és szövetséges részről a közel múltban azt hangoztatták, hogy Orel második Sztálingrád lesz a német erők részére, de most már brit jelentések is bevallják, hogy ez a szándék nem sikerült s a nemetek kiürítették a várost, anélkül, hogy re tudták volna keriteni őket. Őreiben egyébként nincsenek nehézipari üzemek. A város legnagyobb ipa rmű ve egy mindössze 130 munkást foglalkoztató fogat- és szángyár volt. A Miusz-foly ónál, a Donee mentén, Őreitől délnyugatra és a. Ladoga-tónál a német csapatok visszaverték az ellenség támadásait. Különösen erős a szovjet nyomás Bjelgorod- nál és itt a harcok meg tartanak. Csütörtökön 209 harci kocsit és 84 repülőgépet veszített a Szovjet. Egy hónapja annak, hogy a bolsevista nadvezetöség megindította nagy támadását s ebből az alkalomból a német hadijelentés összefoglalja az ellenség rendkívüli veszteségeit. Ezalatt a hónap alatt közel 7b.ooo bolsevista katona esett fogságba, zsákmányolt, vagy megsemmisített hadianyag roppant mennyiségű. 7848 harckocsi, 3083 löveg és 3731 repülőgép elvesztésével fizette meg eddig a Szovjet azokat a csekély területi nyereségeket, amelyeket Őreinél elérhetett. Szicíliában a, tengelycsapatok Katán’a kiürítése után továbbra is keményen védelmezik Európa, déli hídfőjét. A brit fővárosból Stockholmba érkező jelentések elismerik, hogy a német csapatok harc nélkül égy talpalatnyi területet sem adnak fel. A szövetséges erők Szicíliában ugyan számbelileg fölényben vannak, a németek azonban minden tereplehetöséget rendkívül ügyesen kihasználnak. Berlinben hangoztatják, hogy Katánia kiürítését nem szabad úgy értelmezni, mintha csökkent volna a németeknek az európai szárazföld vcdelmezésére irányuló szilárd elszántsága. Ellenkezőleg. A szicíliai csata eddigi folyása is azt bizonyltja, hogy a szövetségesek a legkeményebb ellenállásba fognak ütközni, ha újabb kísérr ssdvcintfrrto 1 í)0‘v 2^ TU? 1A0 * , pav»r aO * r
