Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-31 / 196. szám

1943. Al G ti SZÍ VS 31 3 Uj magyar őrszem állt Kolozsborsa református magyarjainak élére tál lelkész, mielőtt elfoglalta volna a kolozs- borsai református lelkészá állást, ideiglene­sen Kolozsvár város iparügyi osztályán mű­ködött. Es itt van a környék papsága és még számosán a járás vezetői közül. Az ünnepi istentiszteletet vitéz Köblös István ördögkereszturi református lelkész A magyar pap kötelessége — A református lelkipásztornak az öntu­datos magyarság hü munkásának és bizony­ságtevőjének kell lennie. Mit értünk öntuda­tos magyarság alatt? Meggyőződésem sze­rint öntudatos magyarság alatt elsősorban azt kell értenünk, hogy minden magyar em­bernek minden felmerülő alkalommal asze­rint kell mérlegelnie feladatát, hogy adott helyzetében mi az ö kötelessége, nemcsak mint nőnek, férfiúnak, hanem mint magyar nőnek, magyar férfiúnak. Az öntudatos ma­gyarság azt jelenti, hogy tisztába vagyunk azzal és egy pillanatra sem feledkezünk EGY ETEM-MOZGOB AN MA UTOLSÓ NAP ________SZERENCSÉS FLÓTÁS HOLNAP PREMIER DÖNTŐ MÉRKŐZÉS A legkáprázatosabb sport-film. Izgalom, szerelem, látványosság! könyörgésével kezdődött, majd Vásárhelyi János püspök lépett a szószékre, hogy vi­gasztalást adjon szolgálatához az uj lel­késznek. Föpásztori beszédében az (»tuda­tos magyar református lelkipásztor felada­táról és kötelességéről a következőket mon­dotta: amely pótlásra, van-e panasz, amely orvos­lásra vár? És ha van, akkor meg kell pró­bálnia az orvoslást a meglevő kereteken be­lül s ha nem lehetséges, gondoskodnia kell megfelelő intézményekről, a társadalom megfelelő szervezéséről a bajok megszünte­tése céljából. — Az öntudatos magyarság irrte igy azt jelenti, hogy tiszta meggyőződést hordozunk lelkűnkben afelől, hogy nekünk ragaszkod­nunk kell nyelvünkhöz, kultúránkhoz, meg kell őriznünk népi szokásainkat, művészeti, történelmi emlékeinket és mindezek ragasz­Kolozsborsa, augusztus 30. Kolozsborsa nagyközség valaha szinmagyar település volt. A magyarság fölött elviharzó száza­dok azonban alaposan megritkito ták ezen a kies környéken a magyarság sorait. A Trianon utáni gyászos kors-alr pedig még erősebben aláásta az ottani magyarság szel­lemi és anyagi életlehetőségeit. De a boldog felszabadulás után az itt élő és minden vi­harral dacoló megmaradt magyarság ráéb­redt ősi mivoltára és ragaszkodik magyar­ságához minden rendelkezésére álló eszköz­zel. Faluhelyen ezek az eszközök alig le­hetnek mások, mint a templom és az iskola. Megtanulta ezt a kolozsborsai magyarság is már a kisebbségi idők alatt, amikor né­hai nagy pátronusa, Bánffy Ferenc báró anyagi és erkölcsi támogatásával, maga is áldozatot hozva, fenntartotta a nagy idegen tengerben felekezeti iskoláját. A hitvallá­sos iskola mellett emelkedett temploma, ahol magyarul imádkozhatott Istenéhez. Az einyomaţâs ideje alatt és főként báró Bán­ffy Ferenc, a bőkezű adakozó föur halála után mindegyre válságosabb napok követ­keztek a kolozsborsai magyarságra s a bol­dog felszabadulás bizony éppen idejében jött . . . Hozzá lehetett kezdeni a zavarta­lan épitö munkához. Uj köntösbe öltözött a templom, az iskola és a porókia elhanya­golt épülete s most végre uj, tettrekész fiatal lekészt kapott a kolozsborsai refor­mátus magyarság Turzay János személyé­ben, akit vasárnap délelőtt iktatott be tiszt­ségébe lélekemelő ünnepségen Vásárhelyi János erdélyi reformátan püspök. A kolozsborsai lelkészbeiktatás túlnőtt jelentőségében az ilyenszerü ünnepségeken, mert. az azon résztvevő nagyszámú egyházi, katonai és polgári vezetők jelenléte való­sággal magyar ünneppé avatta azt, ezen a Jellegzetes nemzetiségi vidéken. A vasárnap délelőtt Kolozsborsára érke­ző püspököt, valamint Szász Ferenc dr. al­ispánt, a kolozsborsai református egyház­kör gondnokát a templom közelében felál­lított díszkapunál a körfiyezö papság és az ünneplőbe öltözött hívek- élén Székely Miklós dr., a kolozsborsai járás föszolga- birája fogadta a járás és a község nevé­ben. / — A kolozsborsai járás magyarsága be akarja, be tudja és be fogja bizonyítani, hegy tud öntudatos, keresztényi szellemből fakadó magyar életet élni. Ha.adn! és al­kotni tud még akkor is, ha ne.u számbeli­leg lesz majd többségben, mert súlyban mindig több volt és többr lesz a jövőben is. Ezért tudott ebben az Idegen tengerben megmaradni. Ha kevesen is vagyunk, mégis vagyunk és leszünk. Méltóságodék célja, hogy az ország eme végvárán egy uj őrsze­met állítsanak. Jól tudom, hogy ennek az uj magyar őrszemnek nehéz lesz a sorsa, de mint a járás föszolgabirája mindent el­követek, hogy nehéz, de szép szolgálatát a közigazgatás részéről megkönnyitsem. Vásárhelyi püspök az üdvözlésre a követ­kező szavakkal válaszolt: — A jövő magyar népének a hit népének kell lennie. Nem számban, de erkölcsi fö­lényben kell kitűnniük, ahova az Isten és a szolgálat állította őket. Komoly, öntudatos kötelessé gtel jesitésre van ma szükség. Egyetértésben és szeretetbfn kell haladni azon az utón, amelyen Kormányzó Urunk elindította ezt a népet a feltámadás felé s ha igy fogjuk fel hivatásunkat, minden aka­dály megdől előttünk. Felekezeti és faji el- vakultság nélkül kell munkálnunk a szebb és boldogabb magyar jövendő eljövetelét s ennek a munkának egyik letéteményese eb­ben a faluban és ebben a magyar gyüleke­zetben az uj lelkész, akinek munkájára és mindannyiok munkájára az Isten áldását kérem. .. Az ünneplő közönség ezután átvonult a templomba. A fehérre meszelt kis templom falát ősi címerek ékesitik. Ott sorakoznak fel a falakon a báró Bánffy, a Zeyk és Gyár­fás családok cimerei, mint akik legnagyobb jóttevöi voltak a kolozsborsai református egyháznak. A templompadokat zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség. A szószék­kel szemben van a báró Bánffy család ha- mányos helye. Megjelent az ünnepségen öz­vegy .báró Bánffy Ferencné és a nála láto­gatóban lévő Inezédy-Joksman Ödön dr., Kolozs vármegye főispánja is. Itt látjuk továbbá báró Bánffy Marienne Biró József­nél, Kászony Zoltán ezredest, Han Elek ez­redest, vitéz Huszár Endre tábori föesperest, a tankerületi főigazgatóság részéről Kiss Károly tanügyi főtanácsost, Szathmáry La­jos dr.-t, az EMKE ügyvezető alelnök kor­mánybiztosát, Mester Mihály dr. egyházke­rületi főtanácsost, Grucza Lipót városi ta­nácsnokot egy küldöttség élén, mert a fia- I meg arról, hogy minket az isteni gondvise­lés arra rendelt, hogy itt ezen a földön a magyar fajt, nemzeti egyéniségével, nyelvé­vel, erkölcsével, életfelfogásával fenntartsuk. Az öntudatos magyarság azt jelenti, hogy kétségtelenül meg vagyunk győződve arról, hogy ha lemondanánk magyarságunk meg­őrzése és fejlesztése Iránt való jogunkról, ezzel Isten rendjének törvényét sértenénk meg, magunk pusztítva ki a világ életéből a. magyarság sajátos fajbel* szépségét, o'yan szint, hangot, vonalat az emberiség életének harmóniájából, amit sem a művészet, sem a tudomány nem tudna többé pótolni. Az öntudatos magyarság azt jelenti, hogy szi­lárd elhatározással dolgozunk azért, hogy ezen a földön tétlenség, közönyösség, nem­törődömség miatt el ne vesszen egyetlen magyar egzisztencia sem, ellenkezőleg: erö- sittessék, oltalmaztassék népünk nagy fel­adatainak betöltése érdekében. Ha eddig szükséges volt, a mai időkben még százszor inkább szükség van erre az öntudatos ma­gyarságra. Igen, öntudatos magvaf nőkre és ^férfiakra van szükségünk. De kitől várjuk elsősorban ezt az öntudatos magyarságot, ha nem a református lelkipásztortól? — A református lelkipásztornak mint ma­gyar papnak az a kötelessége, hogy más nemzethez tartozó embertársait megbecsül­ve, egyéniségüket tiszteletben tartva, éber figyelemmel kisérje saját magyar véreinek helyzetét, gondoskodjék arról, hogy magyar népe anyagi és erkölcsi támogatást, megfe­lelő védelmet találjon. Nyílt szemmel kell körü'neznie községében. Fel kell tennie ma­ga előtt a kérdést, milyen e helyen a ma­gyar földművesnek, hivatalnoknak, a ma­gvar iparosnak, a magyar szegénynek, a magyar árvának a helyzete? Van-e hiány, — Kolozsborsa vidéke a magyar törté­nelemben már a honfoglaláskor beleírta ne­vét. Anonymus, a névtelen krónikás szer'nt Árpád honfoglalása idején a mai Kolozs vármegye területe Gyelo szláv és vlach or­szágához tartozott. Töhötöm, az agg Mánd helyrajzi értesítése alapján kelt hadra a Me­szes lankáiról, hogy Gyelo országát elfog­lalja. A magyar vezér Gyelo csapatait a Ka­pus patak Völgyében, valahol a mai Gyalu környékén, leverte és Gyelo országának népe innen, Kolozsborsától nem messze Esküllő helyén Árpádnak örök hűséget esküdött. — Anonymus krónikájának ez a része bi­zonyos helyesbítésre szorul! Vizsgáljuk csak meg ezt a kérdést közelebbről. . — Az Avar-birodalom megszűnése után Szent István birodalmának határain belül nagyobb, államot alkotó állandó hatalom nem létezett. Hogy Gyelonak volt itt sz'áv országa, azt csak abban a formában Ismeri el a történelem-kutatás, hogy a feloszlott kodó gondozását elsősorban a magyar csa­ládok életében kell biztosítanunk. A magyar édesapa és édesanya a családi élet belső rendjében meg ne feledkezzék arról, hogy neki szent kötelessége őrködni afelett, hogy gyermeke minden’ körülmények között meg­tanuljon anyanyelvén írni, olvasni. Ismerje meg nemzetünk történelmét, irodalmunk nagy alkotásait, szívbe kapó énekeinket s igy legyen világos látása népünk iránt való szent kötelességeiről. Ezt a feladatot kell szeinclőtt tartania és szolgálnia az öntuda­tos magyar lelkipásztornak. A főpásztor igehirdetése után Turzay Já­nos, az uj lelkész tartotta meg izzó lelke­sedéstől átfűtött székfoglalóját. Munkájához mindenek előtt hívei segítségét kérte, hogy valóban áldás lehessen majd a közös műm ká,rí. Szeretettel hívtatok, szeretettel jöttem, — mondotta- hivei felé — de ne várjatok csodákat tőlem, mert a csodát csak együtt és közös munkával tudjuk majd elérni. Templomozás után fogadás volt az uj lel­kész parókiáján, ahol Székely Miklós dr. fő­szolgabíró a község, Kovács Pál presbiter a presbiterek, Kovács Pálné a nöszövetség, Lázok György dr. a római katolikus hívek és Varga Mária a leányszövetség nevében köszöntötte az uj lelkészt. Szívből jövő sza­vakkal üdvözölte Kolozsborsa beiktatott lel; készét Kolozsvár város tisztviselői kara ne­vében Grucza Lipot városi tanácsnok Is. Ezután közebéd volt, amelyen az első po- hárköszöntöt Kormányzó Urunkra Szász Ferenc dr. alispán mondotta. Az alispán pohárköszöntője — nagyértéktl történelmi visszapillantása miatt — megha­ladta a szokásos pohárköszöntők kereteit s éppen azért, teljes terjedelmében közöljük: Avar birodalom különböző részeiben egye­sek tisztán nyers katonai erőre támaszkod­va átmenetileg hatalmaskodtak, de nem ural­kodtak. Hogy Gyelo országa „vlách“ is lett volna, ezt ma már minden komoly kutató tagadja, hiszen a románok beszivárgásáról az első hiteles oklevél adatok a XIII. század­ból származnak. Ezt egyébként mos' a románok tárgyilagos történetírói maguk is beismerik. / — A névtelen jegyző, aki évszázadok múl­va irta meg krónikáját, valóezinü’eg egy későbbi belpolitikai és nem honfoglaláskora- beli eseményt örökített meg a Nagyesküllőn történt hüségfogaőalom előadásával, aminek egyébként bővebb taglalása amúgy is feles­leges, mert azok, akik ezt az esküt meg kel­lett volna hogy tartsák, évszázadokon át sokszor megszegték. De ez a magyar hon­foglalás tényén, amit Töhötöm végrehajtott és az eskü megtörténtén, bármikor Is volt az, amúgy sem változtat. Kolozsborsa már a honfoglaláskor beirfa nevét a magvar történelembe — Ha azonban már a prioritás kérdését boncolgatjuk, nem hallgathatom el, hogy a magyar honfoglalók az őshaza után Lebé- diáhan telepedtek le és a harmadik haza Etelköz volt, amely a mai Románia észak­keleti részének tekintélyes területét magá­ban foglalta. Sőt a görög krónikák adatai­nak egybevetéséből kiderült, hogy már a 880-as évek végén a magyarok Etelközből ki sugárzóan megszállották a Maros és a két KUkiiHő forrásvidékét, a Hargita lejtőivel együtt. Etelköz tehát egykor bizonyosan magyar föld volt, ezt még eddig senki két­ségbe nem vonta! Nos, mi mégsem tartunk igényt Etelközre és nem vállalunk minden­kivel rokonságot jogaink megerősítése ér­dekében. Elvünk, hogy a történelmet a ma­ga reálitásában kell nézni, viszont meg­nyugtat ebben a szemléletünkben, hogy a történelmet meg lehet hamisítani, de az igazságot soha sem! — Ennek jegyében nyugodtan valljuk, hogy mi magyarok ezen a földön történel­mi hivatásunkat híven betöltöttük. Hogy a nemzetiségek és a romáfaság ennek mit kö­szönhet, erről részletesen most nem óhajtok szólani, mégis legyen szabad reámutatnom, hogy éppen a jelenlevő főtiszteletü püspök ur volt, aki Szent István napján irt cikké­ben megállapította, hogy a románság a ma­gyar kultúrának és gazdasági erőnek for­rásaiból táplálkozva, hogyan erősödött és fejlődött. — Ez a tény nekünk, mint ösfoglalóknak csak örömünkre szolgál, amíg jogainkat nem, sérti. De ehhez a földhöz ragaszko­dunk, mint ősi tulajdonhoz és akt jogainkat kétségbe vonja, számoljon a következmé­nyekkel. Magyar föld ez. Mutatják a hely­nevek, amelyek ékes bizonyitékal az ősfog­lalásnak. Sőt Hidalmás, ördögkeresztur, Csomafája, Bonchida, Boncnylres, Szék nevük értelme után ítélve, bizonyára Töhö­töm vezér pogány papi rendjének szállásai és Mrtokai voltak. — A műit tehát, mint ősfoglalókat köte­lez bennünket arra, hogy ezen a földön az Igazságot mindenkivel szemben egyformán gyakoroljuk és történelmi hivatásunkat to­vább is hiven töltsük be. Ennek hangsúlyo­zása a mai napon különösen jelentőségtel­jes, mert uj lelkészt kapott Kolozsborsa re­formátus népe és én hiszem, hogy az ő mun­kája a szebb magyar jövő javára, minden itt élő népnek, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül hasznára fog válni. — De visszatérek a magyar történelmi hivatásból fakadó végkövetkeztetéshez: az Igazságot meghamisítani nem Vehet! Ma, a N bécsi döntésnek csaknem pontosan harma­dik évfordulóján, emlékezzünk meg arról a férfiúról, akinek munkájából » magyar Igazság számunkra testet öltött. Föméltó- ságu Kormányzó Urunk volt az, aki a tria­noni bilincsektől ezt az országot megszaba­dította. ő és dicső honvédségünk biztosíték arra, hogy itt még az egyedülálló szórvány­magyar is mindig és mindenhol büszkén vallhatja magát ösfoglaló leszármazottjá­nak és magyar öntudattal munkálhatja a jövendőt. Amikor ezt megállapítom, kérem a Mindenhatót, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós Főméltóságu Kormányzó Urunkat, az országgyarapitót és építőt él­tesse jóegészségben, családja és nemzete javára, hogy az országépltés nagy müvét befejezhesse. Püspöki látogatás Kidén Vásárhelyi János püspök és Mester Mi­hály dr. egyházi főtanácsos kíséretében Ko- lozsborsáról a szomszédos Kidé községbe hajtatott, hogy meglátogassa itt élő szép­számú hiveit. A püspököt Kidében is dísz­kapuval és hatalmas lelkesedéssel fogad­ták a kidéi magyarok felekezeti különbség nélkül. A föpásztort Boncziday Dezső refor­mátus lelkész a református, Kovács István plébános a római katolikus, Fülöp Elemér unitárius lelkész pedig az unitárius egyház- község nevében üdvözölték, míg Biró Ár­pád községi biró a község nevében, Bálint Zoltán dr. az Erdélyi Tudományos Intézet egyik ott dolgozó tudós csoportja nevében köszöntötte meleg szavakkal a püspököt. A föpásztor valamennyi üdvözlöbeszédre külön-külön válaszolt. Vásárhelyi János püspök a templomban a felekezeti békes­ségről és a felekezetek egymás iránti meg­becsüléséről szólott a falu magyarságához Rámutatott arra, hogy ma nem egyik, vagy másik egyház haValmáról, lebecsüléséről kell gondolkoznunk, hanem arról, hogy eb­ből a világrengető nagy viharból a ma­gyarság és a haza hogyan szabadulhat meg épen. Ezért kell ma dolgoznunk nem egy­más ellen, de egymással, mert ma semmi egyéb nem elöbbvaló, mint az egymás meg­becsülése és megsegítése és csak Így szol­gálhatjuk valóban azt, amire ezen a földön krisztusi hitünk és magyarságunk elkötelez mindhalálig... .. 1 .......... JÓ ÄRÜ ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ©ZLETMEínSTNEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents