Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-29 / 195. szám
MCexBntirsJtQ 1943. AU GUSZTUS 29 CHURCHILL ÉS ROOSEVELT WASHINGTONBAN UJ TANÁCSKOZÁSRA ÜL ÖSSZE Az „Izvesfelifa“ Moszkvát javasolja a hármas ©rlehezlel szinhelyeul A vörös haderő lapja, a „Vörös Csillag“ Nyugateurópa megtámadását követeli az angolszászoktól A keleti csatában a német haderő eredményes ellentámadásokkal veri vissza a bolsevista túlerőt A Földközi*tengeren három cirkálót és egy torpedórombolót tettek harcképtelenné a németek A római finn követség cáfolja a finn békelépésröE elterjedt híreket tésben a legnagyobb'' veszély az, ha a szövetségesek kölcsönösen bizalmatlanok egymással szemben. Nehezen hihető, hogy az «Economist» ennyire tájékozatlan volna a valóságos helyzet felől. Kijelentései ezért inkább az idegháboru számlájára irhatok. Nem kell tartania az Economistnak attól, hogy a Szovjet annyira szemérmes lenne és a szövetséges győzelem tesetén visszahúzódna régi határai közé és Európát ott hagyná az angolszász erő játszóteréül. Az angoloknak sokkal inkább azért kell aggódniok, hogy mi lenne akkor, ha a hatalmában erősen megnövekedet.t bolsevizmus hullámai ott csapkodnának a brit szigetország körül. QUEBECBEN VALAMI NEM MENT RENDÉN, ez a «Daily Mail» megállapi- tása a nagy kanadai tanácskozásokról. A lap sürgeti a háromhatalmi értekezlet összehivását — mintha annak megvalósulása csak az angolszászoktól függene — s a háborús és a háború utáni politika végleges és erélyes megállapitását. Az «Izvesztija» cimü szovjet lap azt javasolja, hogy Roosevelt és Churchill utazzanak Moszkvába. A hirt Washingtonban természetesen a legnagyobb érdeklődéssel fogadták. Hivatalos megnyilatkozás még nem történt ezzel kapcsolatban, félhivatalosan azonban rámutattak Roosevelt utazásának nehézségeire. Világos, hogy az orosz javaslat megvalósítása Sztálin döntő politikai győzelmét jelentené. Az angol—amerikai tanácskozások egyébként még -nem értek véget. Churchill elhalasztotta vasárnapra tervezett rádióbeszédét s a jövő hét elején újabb tárgyalásokra Washingtonba utazik. Az újabb tervek szerint kedden este beszél a rádióban. Londonban az az általános benyomás, jelenti a «Svenska Dagbla- ded» londoni tudósitója, hogy Churchill és Roosevelt még vár valamire. Vagy egy bizonyos kérdés megoldására, vagy bizonyos értesülések, esetleg egy meg nem nevezett személy érkezésére. Londonban egyáltalában nem lepődnének meg, ha Quebecből váratlan hirek ér- kezűének. Bracken brit tájékoztató miniszter az angolszász katonai tervekről nyilatkozott a péntek esti sa^óértekezleten. Egyre közeledünk Olasrországhoz, — mondotta. Az a szándékunk, hogy a hadműveleteknek ezt a részét befejezzük s addig ne szálljunk partra Európa más helyén is. Megteszünk mindent, — mondotta — hogy az oroszok válláról mielőbb levegyük a teher egy részét. Hajlandók vagyunk ezért megadni minden árat. A német külügyminisztériumban egyébként kijelentették, hogy német részről tájékozva vannak a nagy kérdésekről, amiket a québeci értekezleten megbeszéltek, de hogy Roosevelt és Churchill kifejezéseihez hivek maradjanak, «a katonai titoktartás miatt nem óhajtanak róluk beszélni». JAPANT NEM RÉMÍTETTÉK MEG a Quebecben elhangzott harcias szólamok. A császári főhadiszállás sajtófőnöke kijelentette, hogy az angolszász értekezleten kétségtelenül szó volt a japán szigetek elleni Csungking-Kinából kiinduló légitámadásokról, valamint a burmai ut visszahóditásáról- A japán haderő azonban nemcsak ezeknek a hadműveleteknek kivédésére készült fel, hanem arra is, hogy ő indítson támadást és szétzúzza az angolszászok indiai hadászati központjait. Az erős indiai hadsereg Bőse vezetésivel fog harcolni a japán haderővel telj«': együttműködésben Keletázsia felszabadításáért. Anglia és Amerika nem fogják tudni beváltani Csungking-Kina támogatására tett ígéretüket s Csungking előbb-utóbb kénytelen lesz abbahagyni a harcot és csatlakozik majd a nankingi béketáborho*. Kikapcsolódásának pedig az angolszászok Keletázsiából való kényszerű kivonulása lesz elkerülhetetlen következménye. A német efientánicitfások fcörülzárlak főbb bolsevista ftiarccsoporloi Berlin, augusztus 28. (MTI). A Führer fö- hadiszá lásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő ’főparancsnoksága közli: A Miusz arcvonalán, Cliarkov térségében és Őreitől délnyugatra, csapataink súlyos elhárító harcban pénteken Is ellenálltak a túlerőben lévő szovjet gyalogos és páncélos erőknek. Az ellenségnek ismét súlyos veszteségei voltak. 161 páncélost kilőttünk. Határozott ellentámadásokkal az áttört ellenséges kötelékeket elvágtuk és körülzártuk. A légierő a miuszi arcvonalon és Őreitől délnyugatra támadta az ellenség páncélos kötelékeit, gyalogos és utánpótló oszlopait. Augusztus 26-án és 27-én vadászfcStelékeiuk 104 szovjet repülőgépet lőttek le. A Vjazmá- tól délnyugatra folyó súlyos harc -kban különösen a hamburgi 20. páncél grá-átos hadosztály tüntette ld magát. Hatvan repülőgép elvesztésével fizettek az angolszászok a üilrniierg eüeni támadásért A NÉMET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM SAJTÓÉRTEKEZLETÉN Schmidt követ nyilatkozott a québeci értekezletről s ezzel kapcsolatban az angol-szovjet viszonyról. Nyomatékosan hangoztatta, hogy német felfogás szerint az angolszászok és a bolsevisták között nincsenek alapvető ellentétek. A második arcvonalra vonatkozó kérdés katonai taktikai természetű, Európa kérdésében pedig az angolszászok már régen döntöttek Moszkva javára. Az angolszász politikának egyenesen lényege az, hogy a bolsevistáknak a legnagyobb befolyási területet szándékoznak biztosítani, különösen Délkeleteurópában. Az angol-amerikai sajtóban ezzel kapcsolatban közölt jelentések és viták már csak utóvédharcok egy lényegileg feladott diplomáciai pozíció mögött. Hivatkozott Schmidt követ a „Manchester Guardian“ egyik cikkére. A cikk hangoztatta, hogy a jövő Európájában Szovjet- oroszországnak erősebb hatalmi pozícióval kell rendelkeznie, mint annakidején a cári Oroszországnak. Ismeretes dolog, hogy a cári Oroszország a pánszlávizmus gondolatával mennyire behálózta és a maga gondolatkörébe kerítette a balkáni szlávokat, elsősorban a szerbeket és hogy az első világháború kitörése is ezzel a befolyással volt összefüggésben. Ha ma a „Manchester Guardian“* még ennél is erősebb hatalmi poziciót követel a Szovjetunió részére Európában, úgy egyáltalában nem lehet kétséges, hogy mik a tulajdonképpeni moszkvai tervek. Moszkva a kérdéses területeket bele akarja tagolni a szovjet köztársaságok testébe és ebben a kérdésben teljes az egyetértés Moszkva és nyugati szövetségesei között. Az angolszászok egyenesen ezzel fizetik ki a Szovjetet azért, amiért anv- nyi idő óta ő viseli a háború főterhét és amiért nem tettek eleget a második arcvonal létesítésére vonatkozó egyre sürgetőbb követelésének. Azok a szórványos hangok, amelyek mpst angolszász forrásból látszólag a szovjet igények ellen elhangzanak, nem mások, mint az angolszász politikai élet jelentéktelen és figyelembe nem vett politikai csoportjainak megnyilatkozásai, amelyek semmivel sem befolyásolják Londonnak és Washingtonnak a szovjet igények előtti már befejezett behódolását. * KÖZÉP- ÉS DÉLKELETEURÓPA sorsa tehát — ez a politikai és katonai helyzet egyre jobban kivilágosodó tanulsága — a keleti arcvonal helyzetétől függ. Ezt a következtetést vonja le a „Tasvlri Efkijár“ cimü török lap is, amikor a leghatározottabban megállapítja, hogy Európa, a semlegesek. a kisállamok sorsa a Keleten harcoló német és szövetséges hadseregek kezébe van letéve. Ha ezek a haderők nem tartanák fel a bolsevista áralatot, akkor az múlhatatlanul elárasztaná egész Eudópát, tönkre tenné többezeréves műveltségét és ebben az angolszászok nem tudnák, de nem is akarják Sztálin csapatait megakadályozni. Keleten a legnagyobb erővel tart is a harc és — a mint a szombati német hivatalos jelentés közli, — a német csapatok súlyos elhárító küzdelemben a nagy nyári csata minden súlypontján, a Miusz mentén, Charkov térségében és Őreitől délnyugatra ellenálltak a túlerőben lévő gyalogos és páncélos erőknek. A német ellentámadások elvágták Cs körülzárták az áttört ellenséges köte ékeket. A Szovjet uj támadása, amelyet Szveszk konyákén indított, egyelőre nem érte el hadászati céljait. A bolsevisták a csata alatt állandóan uj csapatokat vetettek be, hogy az első vonalbeli támadó alakulatok erősen meg- ritkitott sorait kitömje, de a német vonalakat Így sem sikerült áttörnie. Charkovnál eredményesen folytatódott a már csütörtökön megkezdett német támadás s a Miusznái is a meglepő német ellenintézkedések több szovjet támadó köteléket zártak körül és semmisítettek meg. .............* A KELETI ARCVONALLAL kapcsolatban érdekes fejtegetés jelent meg a „Berliner Börsenzeitung“ cimü német lapban. A szövetséges hadi tervek szerint a Szovjet katonai erőfeszítéseit a délen, vagy nyugaton létesítendő második arcvonalnak kellett volna támogatnia s az orosz haderőnek azt a feladatot osztották ki, hogy a fennmaradt német hadseregeket keleten verje meg, vagy legalábbis annyira szorítsa visz- sza, hogy Németország katonai bekerítése a birodalom határaihoz közel valósággá váljék. Ukrajna elfőglalása ezenkívül hivatva lett volna megjavítani a Szovjet ne héz ellátási helyzetét. Német katonai körök Ítélete szerint azonban a nyugati hatalmak hadműveletei túl gyengék és kisjeler tőségüek ahhoz, hogy igazi második arcvonalat képezzenek és komoly segítséget jelentsenek a Szovjet nyári csatája szempontjából. A szerep tehát bizonyos mértékben megcserélődött a nyugati hatalmak és a Szovjet között. Most már a félbe nem szakítható szovjet támadás válna segítségére egy angol-amerikai partraszállási kísérletnek. A Szovjet nem hagyhatja abba rohamait, mert egy ilyen elhatározása azt jelentené, hogy feladja az angolszász hadműveletek reákényszeritett megsegítését es szabad kezet adna Németországnak és szövetségeseinek arra, hogy teljes erővel szánjanak szembe az angolszászokkal. Ilyen módon most a második arcvonalat tulajdonképpen a Szovjet tartja az angolszászok ja. vára. A „Vörös CsUlag", a szovjet haderő lapja éppen ezért újólag és erőteljesen követeli a tényleges angolszász támadást. A nagy hadműveletekkel való fenyegetőzés — irja — nem elegendő arra, hogy a német főparancsnokságot nagyobbszámu hadosztálynak Nyugateurópába való szállításra ,. ény- szeritse. Csupán valóságos és nemcsak kilátásba helyezett támadás nyújthat tényleges segítséget a vörös hadseregnek. A nyugati partokat kell az angolszászoknak megtámadnia a „Vörös Csillag“ szerint, mert ennek védelmére a német főparancsnokság legalább 100 és nemcsak 45 hadosztályt használna fel, ha tényleg komolynak látná az angolszász fogadkozásokat. Az Olaszország elleni hadműveletek hem elegendők, mert ezt a területet a „Vörös Csillag“ szerint a német hadvezetöség csak másodrendű harctérnek tekinti\ * s A LONDONI SAJTÓ HANGJA is bizonyságát szolgáltatja annak a német véleménynek, hogy az angolszászok Európa tekintetében készek minden engedményt megtenni a Szovjetuniónak. Hamarosan tenni kell valamit — Írják a londoni lapok, — hogy az angolszászszovjet kapcsolatok minél erősebbé váljanak. Katasztrofális következményekkel járhatna, irja többek között az «Economist», ha a háború után az oroszok visszavonulnának, az Európától való elszigetelődést választanák, mint ahogy a legnagyobb károkkal járt az is, hogy az első világháború után az elszigetelődés politikájára hivatkozva, az északamerikaiak is teljesen visszavonultak. A Szovjetunió tartózkodó magá- tarfása az oroszok részére is kedvezőtlen körülményekkel járhat. A hadvezeBerlln, augusztus 28. (MTI). A német véderő főparancsnoksága jelenti: Az augusztus 27-ére virradó éjszaka nehéz német harcirepülőgépek hajógyülekezéseket támadtak az algíri kikötő területén és mindenféle méretű bombákkal eltaláltak egy hadihajót, hét szállitöhajót. mii-Olaszország felett német vadászgépek és a légvédelmi tüzérség nyolc ellenséges repülőgépet lőtt le. A Földközi-tengeren egy német tengeralattjáró elsülyesztett egy erősen biztosított Auróra-osztályhoz tartozó cirkálót, egy másik tengeralattjáró pedig torpedótalálattaJ súlyosan megrongált egy cirkálót. A Finis- terre-foktól nyugatra egy , ellenséges hajó- kötelékből lángbaboritottunk egy cirkálót, miközben egy romboló bomba találat után felrobbant és elsülyedt. Az angol-északamerikai repülő kötelékeknek a megszállt nyugati területek partjai ellen intézett nappali támadásai alkalmával 15 ellenséges repülőgépet lelőttünk. Erős angol bombázó kötelékeknek a szombatra virradó éjszaka Nürnberg városa ellen intézett terrortámadása, veszteségeket okozott a lakosságban, valamint pusztításokat a lakónegyedekben, templomokban, kórházakban és kultúrtörténeti értékű épületekben. Az eddigi megállapítások szerint a légvédelmi erők a várost bombázó gépek közül hatvanat megsemmisítettek. (Külpolitikai anyagunk folytatása a 12-ik oldalon.)
