Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-29 / 195. szám

1943. AUG Ü SZÍ U S 29 I kétarcú szociáldemokrácia flmig a „Népszava*' a nemzeti gondolatról beszél, Szakasits főszerkesztő kommunistákat és zsidókat képez ki szociáldemokrata vezetőkké Kolozsvár, augusztus 28. A „Keleti Új­ság" hasábjain mostanában többször tör­tént utalás a szociáldemokrácia kettős ar­culatára. Nem szükséges külön megindo­kolni, hogy a sorsdöntő fontosságú időkben, az elvi és eszmei barrikádok mögött rejtőz­ködő kiismerhetetlen szándékok gyanús sus­torgása közepette mily nagy magyar érdek a tisztánlátás. Már pedig a nemzetközi marxizmus elvi alapjain álló „magyar" szo­ciáldemokrácia elvi eszmeterjesztése és a párt legbelső életében folytatott gyakorlata között már sokszor fedeztük fel a legsúlyo­sabb ellentmondásokat s ezek az ellent­mondások igen komoly meggondolkozta- tására késztetnek minden sorsával és jöven- döjéveil törődő öntudatos magyart. Különö­sen itt Erdélyben, ahol már egy történelmi sorsfordulat nehéz óráiban megmutatko­zott, ml és mennyit ér a politikai élet hul­lámverésében felszínre jutott szociáldemo­krata — szocialista közéleti férfiak helyt­állása a legszentebb magyar érdekek mel­lett. A „magyar" szociáldemokrácia a „Nép­szava" emelkedett hangú cikkeiben — amint arra többször is rámutattunk — nem egyszer tett hitet az izzó és igazi „ma­gyar nemzeti érzéséről“. El kell ismernünk, szép és hatásos cikkek voltak. Bármely ke­resztény, nemzeti, jobboldali lapban is köz- zétehették volna e nemesveretü színvalláso­kat. De bármily szépen és hatásosan zen­gett is a „Népszava" az igazi magyar ha- zafiságról, a magyar nemzeti érzés miben­létéről, meggyőzni mégsem tudtak, sőt el­lenkezőleg: fokozottabb éberségre kész­tettek. Mert ugyebár, van abban némi gyanut- keltő, hogy az osztályharcot, forradalmat s végső fokon terrort igénylő nemzetközi marxizmus áradozzon olyan érzésekről, olyan fogalmakról s olyan adottságokról, amelyeket marxista mivoltában tagad és kárhoztat, nemzetközisége révén pedig megsemmisíteni igyekszik. Van abban gya­núikéi tő, ha a „hazátlan proletár“ a hazát kezdi emlegetni, dicsérni és a hazához fűző misztikus kapcsolat magasztosságát hir­detni. Már pedig a „magyar sz^iáidemokráeia“' sem marxista és nemzetközi voltát, sem pe­dig az igazi magyar nemzeti érzésről nyil­vánosságra hozott ömlengéseit nem tagad­hatja le. S hogy vájjon melyik az igazi meggyőződése, a marxista nemzetköziség, vagy a magyar nemzeti érzés, hogy egyik-e, vagy a másik, vagy a két össze nem férő, egymással össze nem egyeztethető világ- szemlélet, arról hallgat a krónika. A „Nép­szava", amelynek kötelessége volna é kér­désben a nyilt színvallás, hallgat és óvako­dik a gerinces állásfoglalástól. Ez érthető. Amig történelmi tény marad a „magyar" szociáldemokrácia 1919-i árulása Kun Béla rémuralmának előkészítésében, igen • me­rész bűvészmutatvány lesz a „magyar nem­zeti" célkitűzések hangoztatása. Ezek — elvi kérdések. És a gyakorlat? Fogadjuk el ténylegesnek és őszintének a „magyar" szociáldemokráciának a ma­gyar nemzeti gondolatról napvilágra hozott elmefuttatásait. Fogadjuk — el, hogy való­ban a „magyar" szociáldemokrácia az a forrás, ahol a nem szocdem magyarok ihatnak végre a magyar nemzeti érzés és gondolat legtisztább forrásából. Készséggel meg is tennök, csak a „ma­gyar" szociáldemokrata párt legintimusabb cselekedetéi meggátolnak a jóhiszeműség álláspontjára való helyezkedésben. Nyíltan, messzehangzó szóval hirdetjük, hogy amig a „Népszava“ dialektikusai az igazi nemzeti gondolat mellett kardoskod­nak nagy lelkesedéssel, a „Népszava" fő- szerkesztője olyan tanfolyamon játszik sú­lyos szerepet, amelynek összetétele — leg­alább Is személyi síkon — a legvakmeröbb kihívása annak az érzésvilágnak és szem­léletnek, amely ma a magyar nemzeti célok szolgálatát, illetőleg még a politikai szélső­ségektől távolálló magyarok lelkében is ki­alakult. 1943 junius 29. és julius 8. között nagy volt a zajlás a kolozsvári Vasmunkás Ott­hon körül. Akkor rendezték meg a kolozs­vári szociáldemokraták úgynevezett „veze­tőképző" tanfolyamukat. Úgy tudjuk, hogy e tanfolyam megrendezésében Brúder Fe- ,renc és Schneg Ferenc, „elvtársak" buzgól- kodtak s Budapestről és Kolozsvárról is töb­ben szerepeltek az előadók között. A tanfo­lyamnak egyébként 50—55 hallgatója volt. E „vezetőképző" tanfolyam nagy attrak­ciója nem volt más, mint az igazi nemzeti gondolatról oly szép elmefuttatásokat közlő „Népszava" főszerkesztője: Szakasits Ár­pád. E pillanatban nem térünk ki arra, hogy Szakasits „elvtárson“ kivül kik voltak a „vezetőképző tanfolyam" előadói s azt sem boncolgatjuk, hogy az előadók miről értekeztek hallgatóik előtt. A tanfolyam nem volt njdlvános. Ezzel a kolozsvári szociáldemokraták „ve­zetőképző" tanfolyama formailag rendben is volna. S ha mégis szükségesnek érezzük ezzel a kérdéssel a jogos magyar aggodalom jegyé­ben foglalkozni, nem ok nélkül tesszük. Mert minden külön indokolás nélkül a legnagyobb aggodalmat kelti e tanfolyam­mal kapcsolatban az a körülmény, hogy annak előadói és hallgatói között nemcsak magyarok és szociáldemokraták, hanem a magyar konimün rémuralmának bukása után Erdély földjére menekült emigránsok, szélsőséges kommunistaként ismert egyé­nek és zsidők is résztvettek. Fel kell vetnünk a kérdést: mit keresnek ezek az elemek „igazi nemzeti" érzést és gondolatot nagy buzgalommal hirdető szo­ciáldemokraták vezetőképző tanfolyamán? Hiszen a nyilvánosság előtt mindig arról van szó, hogy a szociáldemokrácia mily tá­vol áll a kommunizmustól és bolsevlzmus­tól Ugylátszik azonban, sőt bizonyosra ve­hető a kolozsvári példa után, hogy az elvi sikon hirdetett igét nem veszik a gyakor­latban szigorúan és a szociáldemokrácia keblére öleli a kommunistákat s nemcsak menedéket ad nekik a pártban, hanem még igen fontos bizalmi pozíciókba is emeli. összefér-e ez azzal a nemzeti gondolat­tal, amelyet a párt szócsöve időnként han­goztat. És összefér-e a magyar nemzeti ér­zések hirdetésével az a körülmény, hogy a „magyar" szociáldemokrácia olyan nem magyar elemeket enged szóhoz és juttat fontos pártpoziciókhoz, akiknek szereplése és szelleme ellen a magyar közélet minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel ke­mény szellemi és gazdasági harcot folytat? Az elmondottakat szükségesnek tartot­tuk les_ögezni, mert manapság, amikor bi­zonyos politikai pártok kiléptek a po­rondra, kötelesség, elemi kötelesség a hang­zatos jelszavak mögött settenkedő valósá­got tisztán, a maga meztelen valóságában Ismerni. Tényeket soroltunk fel, kérdéseket tet­tünk fel, de közömbös, hogy a kolozsvári „magyar" szociáldemokraták vezetőképző tanfolyamának rendező, vagy a „Népszava" és Szakasits Árpád milyen választ ad. Azon a tényen, hogy a magyarországi bolsevizmus bukása után ldemenekült emi­gránsoknak, közismert kommunistáknak és nem magyar elemeknek szereplését káros­nak és veszélyesnek Ítéljük a politikai po­rondon, semmiféle érv, semmiféle mosako­dás nem változtat. Ul gyorsított tanfolyam l^|S^knak am __ ■■ Ä .m■ _ y______áll. engedélyezett gyors-, W ff® le Sí gépiró- és srépiró szak- ■ iiTU iskolájában Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 5. szám. Telefon; 18-94. Kereskadelmlsták számára előkészíts tanfolyam. Államvizsga. Kolozsvár uj lakbérleti szabályrendelete Augusztus 1-én lépett életbe Ko­lozsvár■ város uj lakbérleti szabály- rendeleté A szabályrendeletről , nagybaconi Nagy Lajos dr. ügyvéd, Kolozsvár város tiszti ügyésze az alábbi magyarázó cikket bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet két foly­tatásban közlünk. Az uj szabályren­delet a régiben nem sorolt, teljesen uj kérdéseket is szabályoz. A tiszti ügyész cikke az uj szabályrendelet­nek azokkal a rendelkezéseivel fog­lalkozik, amelyek a köznapi életben gyakrabban előfordulnak s a régi rendelet hasonló intézkedéseitől lé­nyegesen különböznek. Az uj szabályrendelet a bérleti szerződé­sek alakiságára vonatkozóan elfogadtá és törvényesítette azt az általános jogelvet, hogy a bérleti szerződések hatályosságuk te­kintetében, általában nincsenek alakszerű­séghez kötve. Érvényésségéhez még foglaló adása sem szükséges, de ennek adásában meg lehet egyezni. Az általános előírás alól azonban a 2. §. második bekezdésében fog­laltak által kivételt tesz, ezek szerint ugyan- 7 is a megállapodás érvényességéhez Írásba való foglalás szükséges. Azután maga az általános intézkedés felemlíti a törvény ál­tal előirt szigorú alakszerűséget is, mint ki­vételt, ez lehet például az 1886:VII. t. c 22-ik §-a, mely a házastársak és jegyesek között 3 évnél hosszabb időre kötött bérleti szerződés érvényességében közjegyzői ok­iratot. kíván. Községi vagyon bérbeadása rendszerint nyilvános árverésen történik, szabadkézből is kiadható, hogy ha a közér­dek úgy kivánja. A szabályrendelet alapel­gondolását véve figyelembe, vz is megálla­pítható, hogy bérleti szerződés következete­sen ismétlődő tények alapján is létrejöhet, amint ez már a joggyakorlatban ki is ala­kult, például ha az albérlő azután is a bér­leményben marad, miután a tulajdonos a fő- bérlővel a bérletviszonyt megszüntette és ezt az albérlővel szemben elnézi. A havi bérletet külön kell kikötni A 3. §. szerint a bér lehet pénzbeli vagy más éllenérték, — ezekszerlnt a szabályren­delet elfogadta azt a jogelvet is, hogy bérleti szerződés létrejöhet vegyes szerződési alak­ban is. Például a házgondnoksági szerződés, melynek alapján a gondnok lakásért a ház gondnokságát vállalja, vagy a bért meg lehet állapítani Valamilyen beruházás ellen­értékében is. Az Ilyen szerződéseknél azon­ban, gyakran nehéz eldönteni, hogy melyik az uralkodó szolgáltatás. A szabályrendelet a bérleti jogviszony mindhárom föváitozatával részletesen foglal­kozik és pedig:11. általában bérlettel, azután 2. albérlettel és 3. házhaszonbérlettel. A bérleti jogviszony tartamára vonatko­zóan megállapítja, hogy a bérlet lehet éves és havibérlet, de ugyanakkor sem az egyik, sem a másik bérlet fogalmát kifejezetten nem határozza meg, csak annyi említést tesz, hogy a bérleti jogviszony éves bérlet­nek tekintendő, ha a szerződésből ^nás nem következik. Ennek következtében az éves bérlet ■ mindig feltételezendő, az ellenkezőjét bizonyítani kell, vagyis a jogviszony havi bérletnek csak abban az esetben tekintendő, ha ez a megállapodásból világosan követke­zik. Tehát a szabályrendelet előírásából kö­vetkezik, ha a szerződő felek a szerződés megkötésekor nem határozták meg a bér­leti viszony milyenségét, akkor a bérlét min­dig évesnek veendő, tekintet nélkül arra, hogy a bért milyen időszakban — havonta vagy évnegyedenként — kell fizetni. Az éves bérszerződést legtöbbnyire a ben­ne foglalt és egész évre szóló bérösszegről, vagy más erre utaló megjelölésből lehet fel­ismerni. Hogyan történhetik az albérbeadás? Az albérlet fogalmát a 6. §. ugyanúgy ha­tározza meg, mint a főbérletét és többek között megemlíti, hogy nem lakás céljára bérelt egész bérlemény csakis a bérbeadó Írásbeli hozzájárulásával adható albérletbe, ellenben kizáróan lakás céljára bérelthely­ség egy részét határozott kikötés nélkül is albérletbe lehet adni. A föbérlöt ettől a jo­gától csak Írásban kikötött megállapodásban lehet eltiltani, de minden esetben a bérle­ményt, csak céljának és minőségének meg­felelően adhatja albérletbe. A bérlemény használatával kapcsolatos kötelezettségekéit és károkért, a bérbeadó­val szemben, mindig a föbérlö és nem az al­bérlő felelős. Ez természetes is, mivel az albérlő csak a föbérlövel van jogviszonyban még akkor is, ha a bérbeadó az albérlethez kifejezetten hozzájárult. (Itt kivételt képez, ha az albérlő a föbérlö akarata ellenére, valamilyen külső kényszer, hatósági intézke­dés következtében foglalta el a bérleményt, de a föbérlö ebben az esetben is felelős attól az időtől kezdve, miután lehetőség adódott az albérleti viszony megszüntetésére és en­nek ellenére továbbra is megtűrte az albér­lőt.) Ellenben a bérbeadónak a föbérlövel szemben tett jogi nyilatkozatai és cselekede­tei általában az albérlőre is kihatnak, — igy az albérleti viszony ugyanolyan feltételek mellett szűnik meg, mint a főbérleti, például. % a. m fmm 'f(rgJXfut£Óa! ha a főbérlő nem fizeti a bért. De ekkor is ismétlődő ténykörülményből főbérleti jogvi­szony keletkezhetik a bérbeadó és az albérlő között, ha a bérbeadó az albérlőt a bérle­ményben továbbra is megtűri. A bútorozott szobák bérbeadására vonat­kozóan, — akár a tulajdonos, akár a fő­bérlő adja bérbe — az albérleti jogviszonyra megállapított rendelkezések az irányadók. Rendelkezések a haszonbérletről A haszonbérleti szerződés __ mely a kö­zönséges bérleti viszonytól tartalmára néz. ve különbözik, mivel jövedelmére, haszonvé­telére is jogosultságot nyújt — csak akkor érvényes (5. 5 ), ha a szerződő felek Írásba foglalták és ha a haszonbérlet több bérle­ményt foglal magába, akkor az érvényes­ségi feltétel megköveteli még azt is, hogy az ingatlanért járó egész haszonbért először egyösszegben, azután bérleményenként kü- lön-külön és arányosan felosztva írják be a szerződésbe. Az általános törvényes rendel­kezések a házhaszonbérletnél is előírják, hogy jegyesek és házastársak között három évnél hosszabb tartamra kötött szerződések csak akkor érvényesek, ha közokiratilag kö­tötték meg. A házhaszon-bérbeadó az eredeti szerződést köteles bemutatni és két példány­ban lehelyezni a városi adóhivatalnál, ahol ezekről nyilvántartó jegyzéket vezetnek. Ezek ugyanolyan nyilvánossági elv alapján tekinthetők meg, mint a telekkönyvi betétek. Ez a réndelkezés a régibán nem szerepelt. Az alhaszon-bérletbeadást a rendelet meg­tiltja, valamint haszonbérletet csakis a fen­tebbi feltételekkel és t& háztulajdonos, vagy jogosult hozzájárulásával lehet átruházni — az erre vonatkozó ellenkező kikötések sem­misek. A visszteher kikötése is fontos kel­lékét képezi a házhaszonbérleti jogviszony­nak, mivel ellenkező esetben nem bérletről, hanem haszonkölcsönröl lenne sző. Még megemlítendő, hogy az a társas vi­szony, amely /házra, vagy általában ingat­lanra vonatkozó haszonbérleti jogviszonyon alapszik, nem tartozik a kereskedelmi tör­vény intézkedései alá, mivel az nem képez kereskedelmi társaságot. (Folytatása következik.) Lemondott a koSiviai kormány Lisszabon, aug. 28. (MTI). A brit hír­iroda jelentése szerint Bolivia kormá­nya együttesen benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek. Lehetségesnek tartják, hogy katonai kormány alak”L Virginia Gayda életben van Chiasso, aug. 28. (Búd. Tud.) Néhány lap annakidején jelentette, hogy Virgi- nio Gaidát, a «Giornale dTtalia» volt igazgatóját, a fasiszta párt külpolitikai szócsövét, megölték. Megbízható olasa helyről ezzel szemben az a hir érkezett hogy Gaida életben van. A neves fa­siszta publicista, aki állítólag naponta ezer lírát keresett, pert indított a «Giornale d’Italia» igazgatósága eile* és kártérítést követelt elbocsátása miatt»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents