Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-26 / 192. szám
4 1943. AL GVS ZT VS 2S Hus és zsirjegy nélkül is (ehet élni Hogyon „viselik" a háborús megszorításokat a vegetáriánusok? lizenötéví holígatás után újra nyilatkozik Btcsérdy Tibor I ' Kik azok, akik nem figyelik aggódva a házi hentesük raktárában beálló változásokat? Kik, azok, akiknek nem kell sorbaállniok husért, zsirért, — de még sajtért, vajért, tojásért sem? A vegetáriánusok. Néhány évvel ezelőtt még zsíros szájjal nevettünk rajtuk az illatos pecsenyéstál mellől. Ma azonban — nekik áll a világ! Dehát valóban, milyenek lehetnek ezek a vegetáriánusok és hogy tudnak meglenni hús, dohány és alkohol nélkül? Régebben sokat Írtak róluk, többnyire meglehetősen gúnyosan. Vájjon abbahagyták a nyerskosztevést? Nem, egyáltalán nem. Sőt, ma már szépen vij rágzó egyesületük van s úgy érzik, itt van az idő, amikor eszméik bizonyos mértékben diadalra jutnak. Legalább is annyiban, hogy a világot a kényszerűség annak belátására vezeti: növényi anyagokból is kitünően meg lehet élni. Mert ők kitünően élnek. Bicsérdy Tibor, az egyesület elnöke legalább is igy nyilatkozott. — Önöket tehát semmiféle formában nem érintik a hústalan napok? — tesz- szük fel az első, legaktuálisabb kérdést Bicsérdy Tibornak, az egyesület 65 éves, de fiatalos, energikus elnökének, miután komoly érdeklődésünkre rászánta magát, hogy 15 évi hallgatás után ismét nyilatkozik a sajtónak. — Hát minket bizony nem érintenek — feleli nevetve. — De még a sajt, vaj, tojás beszerzése sem okoz gondol. Ezek mind állati eredetű táplálékok, mi pedig tisztán növényi eledellel élünk. Azonban nem igaz, hogy mindent nyersen eszünk. Elvünk az, hogy olyan növényi táplálékot vegyünk magunkhoz, mely egyben ízletes is. Az ember ösztönszerüen megérzi, hogy mi jó neki. Erre való az ízlés, ezt ma már az orvosok is helyeslik. Egyébként itt kell megjegyeznem, tévedés volna azt hinni, mintha mi valami egészen különleges gyógy el járás hívei volnánk. Célunk főkép a helyes növényi táplálkozással a betegségek megelőzése. Ami pedig a gyógyítást illeti, ma már az orvosok is különböző diétákat rendelnek, elsősorban a gyomorbetegeknek, akik rendszerint a husevés és a tultáp- lálkozás áldozatai. — Nem vagyunk semmiféle szekta vagy különcködő társaság. A múltban nagyon sok valótlanságot írtak rólunk az újságok, azért 15 évig nem is nyilatkoztam, most is csak azért teszem, mert remélem, komolyan fognak rólunk Írni s mert egyébként is úgy látom: eszméink most már diadalra jutnak. Bicsérdy szemében boldog tűz lobban fel, amikor arról beszél, hogy ime, manapság már az egész világ belátja a növényi étkezés jelentőségét. Igaz ugyan, hogy a kényszerűség vezetett az uţpbbi időben a zöldségfélék szélesebbkörü használatára, viszont ennek jótékony hatása következtében a későbbi bőségesebb időkben sem igen tér vissza az emberiség a husevéshez. „A háború után rájönnek arra, hogy nini, a mama kevesebb húst evett és elmúlt a gyomor- baja! — s ennek nagy jelentősége lesz a jövőben.“ Valóban, nem is gondoltuk volna, hogy a történelemben olyan sok hive volt már a növényevésnek. Megtudjuk, hogy Pitagórasz, Seneca, Leonardo da Vinci, Theophratus Paracelsus, Tolsztoj Leó, vagy manapság Gandhi, Greta Garbó mind a nyerskoszt hívei. —' Látja, — mondja diadalmasan, — mikor most a háborús nehézségek miatt az élelmiszerellátás nehéz gondokat okoz az államnak, senki sem gondolt arra, hogy az állattenyésztést kellene növelni, hanem elsősorban vitaminkertek létesítésére gondolnak. Mert az emberiség ön- kéntlenül is megértette, hogy a növényi étel fontosabb a húsnál! Különben is. mi nagy állatbarátok vagyunk, igazi állatvédők, akik az állatoknak az életét sem akafjuk elvenni. — A keleti jógával, mely most szintén az érdeklődés előterébe került s amelyről egyre-másra jelennek meg a tanulmányok és könyvek, — például a Budapesten élő Selva Raja Jesudián könyve: Sport és jóga — szintén rokonszenvezünk. A keleti lámák és jógik milliós tömegei ma is hústalanul élnek s igy jutnak el testük kitűnő fegyelmezéséhez. A légzőgyakorlatok, amelyeknek a sportban nagy szerepe van, szintén fontosak a test épen és frissen tartása érdekében. Mi is szeretjük a természetet, a friss levegőt* a napfényt és gyakran rendezünk kirándulásokat a szabadba. Itt persze megint ’ alkalmat adott a kigúnyolásra néhány szórványos eset. Igen, voltak köztünk, akik mezítláb jártak, hosszú hajat, vagy derékig érő szakállt növesztettek vagy egyéb különösségeket kezdeményeztek. Ezeket azonban kizártuk az egyesületből. Mi nem akarunk feltűnést, nem akarunk különcködni. Célunk a helyes táplálkozás, böjt és mértékletesség. Napfény, levegő s ezek segítségével egészséges test és harmonikus lélek nevelése. Érdeklődünk az egyesület működéséről. Az egyesület már 1897-ben alakult s Bicsérdy 31 évvel ezelőtt vette át 50 taggal. Azóta a tagok száma 350-re emelkedett. A legnagyobb szaporulat a legutóbbi időkre esik. Bicsérdy mint elnök egyedül végzi az egész hatalmas adminisztrációt, amit egy rendes hatóságilag engedélyezett egyesület megkíván. Elmondja azt is, hogy a bevonult tagoknak igazolványt szolgáltat ki s kéri az illetékes katonai alakulatot, hogy tegyék lehetővé a tag vegetárius étkezését, amit rendszerint figyelembe is szoktak venni. Mutatja egy tanulmányát, melyet elküldött József kir, hercegnek s a rá kapott kedvező választ. — S látja, ez az életmód az embert még öregkorában is frissen tartja. Én már öreg ember vagyok, ezt nem tagadhatom le, de még ma is úgy tornázom, mint egy húszéves, 64 éves fejjel óriáskereket, mindent megcsinálok! — Németországban már régen rájöttek a vegetárius eszmék nagy jelentőségére. A VIDÉKI NAGYBÁCSI A negyvenkilences villamoson döcögünk. Budapestnek ez a legmostohább villamos vonala. Hiába viszi ez embert a Nyugati pályaudvartól pont a Kelenföldi állomásig, — a Beszkárt még véletlenül sem kapcsoltatna fel rá úgy néha-néha legalább egy szép, uj kocsit. Olyan nagy, tükörablakos kocsit, bőr, vagy szalmafonásos üléssel, mint amilyen például a negyvennégyes vonalon vágtat, vagy olyan autóbuszból átalakított szép, előkelő kocsit, mint amilyenek a hetvenkettes vonalon szaladnak Óbudán keresztül a Vörösvári-utig. A negyvenkilencesek valamennyien olyan jó, régi, — lehet, hogy még az özönvíz előtti — kényelmetlen szűk kocsik, amelyek ablakai tenyérnyi széles keretben zörögnek. Ezen az én mai kocsimon még hozzá a kánikula ellenére is csak egyetlen ablakot nyitott fel a kalauz. Az utasok milliméteres közelségben gőzölögnek és várják a megváltó pillanatot, hogy leszállhassanak. A kocsi közepén hatalmas termetű úriember kapaszkodik a szíjba, mellette vékonydongáju fiatalember. Első pillanatra látszik rajta, hogy pesti bennszülött, aki nem válik a közélelmezés dicsőségére. A termetes úrról csak később derül ki az igazság. — Hát fiam, ez a ti Pestetek! Ez a villamos is például. . . Kényelem semmi, — de vekszálni azt tudják az embert! — Pedig a nii villamoskalauzaink híresek az udvariasságukról, — próbálja menteni a főváros becsületét a »fiatalember. — Híresek? Hát híresek! Idehállgass! Tegnap a Horthy körtéren felültem egy tizenkilencesre. A Rákóczi-utra indultam. A Gellért-szálló előtt eszembeju- tott, hogy inkább hozzátok megyek a Déli pályaudvar mellé. Leszálltam és felszálltam egy visszafelé induló kilencesre. Na, — most jön a kalauznő! Azt mondja, hogy a jegyem visszafelé nem érvényes! Hallottál már ilyet?... Azt mondtam neki: — Mondja lelkem, volt már maga Mekkában? Ismeri arrafelé az utat? — Azt mondja: Nem. — Na, mert én sem jártam még errefelé, hát hogy ismerjem a maguk utjaif? Én csak annyit tudok, hogy ezzel a jeggyel háromszor lehet átszállni, én pedig most szálltam át először és máris azt mondja hogy a jegyem nem érvényes ... Hát mi ez? Udvariasság ez? Vekszálás biz ez, nem egyéb! — Úgy áll a dolog, — magyarázza a fiatalember, — hogy Imre bácsi csak a három átszállást tudta, de azt nem raaNagy egyesületeik vannak s van egy hatalmas épület, amely tele van a vegetárizmusról megjelent könyvekkel. A vitaminok jelentőségét is ők látták meg legelőször. Japánban, ahol könnyű koszton élnek az emberek, sokkal egészségesebbek, mint Angliában, ahol a legtöbb húst eszik: ezért van náluk a legtöbb rákos és gyomorbajos haláleset. — Az orvosok eleinte ellenünk voltak, de ez kizárólag a szórványos különcségeknek köszönhető. Ma sok orvos már a, mi pártunkon van s egyesületünknek is sok orvos-tagja van, akik értékes előadásokkal és tanácsokkal látnak el minket. Németországban is egy orvos, dr. Bírscher-Brenner zürichi egyetemi tanár volt az, aki „Forradalom a táplálkozásban“ cimü könyvével először mutatott rá a nyerskoszt nagy fontosságára. — Mi a vegetárizmus lényege? — tesszük fel az utolsó kérdést. Bicsérdy ezt a testi és lelki harmóniában látja. — A cél: a szervezetbe semmi olyat be nem vezetni, ami kárt okoz, hanem csak olyat, ami a szervezetet javítja és a szervezet harmóniáját biztosítja. Rák, cukor, reuma, izületi bántalmak, érelmeszesedés nem következhet be, mert olyan anyagokat viszünk a testbe, melyek a vért higaii tartják és anyagcsere- zavarokat nem idéznek elő. — Fontos a mértékletesség. És kerülni minden káros narkotikumot! Evvel párhuzamos a lelki tulajdonságok ápolása. Hiszen a modern pszichológia már igazat ad a jógizmusnak, amely a test' és lélek kölcsönhatásának oly nagy szerepet tulajdonit. Igen, a jó tulajdonságokat kell növelnünk magunkban, tartózkodni a gonosz indulatoktól, a falánkságtól, kapzsiságtól s az önzetlenségre kell törekednünk embertársainkkal szemben. A testi és lelki harmónia biztosíthatja csak a test és lélek épségét és az emberek boldogságát. GESZT ELYI NAGY ZOLTÁN gyarázták meg, hogy ugyanabban az irányban visszafelé nem lehet utazni ugyanazzal a jeggyel. — Hát fiam, én Mekkában sem jártam, — legyint az öreg ur. — Imre bácsinak egy harmincfilléres jegyet kellett volna váltania vissza a Hprthy körtérig és onnan már érvényes lett volna a jegye a hatvanegyesen, mert az onnan indul és másfelé ágazik el. — Hát a kalauznő is azt mondta. Hogy váltsak egy harmincfilléres jegyet. — És Imre bácsi váltott? — Váltott az ördög! A kalauznő addig okoskodott, amig kisütötte, hogy „téves felszállás“-nak minősiti a visszautazásomat, tekintetttel arra, hogy Backamadarason nem tanítják az iskolában a budapesti villamosközlekedést, — és visszavitt ingyen a Horthy körtérre. Tőlem ugyan beszélhetett, amit akart, — én úgysem fizettem volna! Utóvégre vekszálni még sem hagyom magam! A mellettem levő ülésről feltápászko- dik egy kövér, kosaras sváb néni és leszáll. Imre bácsi sóvárogva néz az üresedő helyre és már erősen készülődik arra, hogy másfélmázsás termetét most egy kicsit megpihenteti. Közben a másik oldalról felszáll és észrevétlenül odasurran egy sötétkékruhás fiatalasszony karján egy évkörüli kisbabával. Szerényen, de fürgén leül a mellettem üresedő helyre. Imre bácsi fanyarul kiáltja: — Ejnye, de hamar odatetszett ülni! A kocsiban mindenki mosolyog, csak a vidéki nagybácsi nem. A fiatalember zavartan mondja: — Itt szemben is ürült egy hely. Tessék elfoglalni, Imre bácsi! Az öreg szuszogva leül és diadalmasan néz végig az utasokon. Őszinte meggyőződéssel mondja: — Hát tudod, fiam, vidéken mégis csak udvariasabbak az emberek' __ KISKOCSI PARK A TEMPLOM MELLETT A budai ciszterci templom mellett hatalmas térség .zöldül. Tábori misék helye ez, meg búcsú idején idetelepszenek a körhinták és a mutatványos sátrak. Itt nyitották meg legújabban azt a „kiskocsi parkot“, amely minden arra- járó arcára mosolyt csal vasárnaponként fél tizenkettőtől tizenkettőig. Ezeket a kiskocsikat nem hajtja benzin és nem ülnek bennük vastagszivaros urak, vér- vöröskörmü nők. Apró, pihegő életek szunnyadnak bennük és a budai leánykongregáció tagjai vigyáznak reájuk, amig az édesanyák a templomban vannak. Ugyan ki szorulna manapság jobban az ünnepi lelki megerősödésre, megnyugvásra, amit a vasárnapi istentisztelet jelent, mint éppen az ezergondu háziasz- szonyok, az édesanyák ... Akiknek cseléd és minden más segítség nélkül kell elvégezniök mindent otthon a ház körül, kezdve az ebédfőzéstől, a babafüröszté- sig ... Azok az édesanyák, akiknek nincs kire hagyniok a kicsikéket otthon .., A kiskocsi park mellett piros kötélből vont négyszögben apró, piros pad, rajta barna mackó, babos labda és egyéb játékszerek. A két-háromévesek tanyája ez, akik vidám játék közben csak néha figyelnek a templom felé: — „Nem jön még anyuka?...“ Anyuka pedig odabent nyugodtan hallgatja a szentmisét, nem kell attól tartania, hogy az ő apró emberkéje beleszónokol a prédikációba, vagy* egyéb észrevételek váltják ki belőle a csendháborító, hangos megjegyzéseket. A budai urilányok ötlete igazán bájos, követésreméltó példa. Nagy jót jelent az édesanyáknak és örömöt, jótéteményt a kicsikéknek, akik a Názáreti Mester sze- retetének fényében fürödve futkároznak a piros zsinórok között egy babos labda után, vagy a kis kocsiban a napsugarak cirógatása közben játszanak álmukban azokkal az égi angyalkákkal, akik közül nemrégen hozta el őket a földre a Kék Madár aranyos hajója. NYELVÚJÍTÁS Manapság az ember legértékesebb tapasztalatait a villamoson szerzi. Ezen semmi csodálnivaló nincsen, mert egy bennszülött pesti polgár, ha pontosan kiszámítja a villamoson, vagy villamosra várással eltöltött i/lőt, megtudja, hogy életének legszebb éveit a villamoson, vagy a villamos közelében tölti el. Amióta bevezették a nők kalauzositá- sát, talán megszépült egy kicsit a pesti polgár élete. Mert nem kell mindent elhinni a rosszmájú ' embereknek, akik szeretik emlegetni azt az egészen ritka esetet, amikor mentők vitték a Rókus- kórházba a kalauznőt, az utasokkal való nézeltérése következtében ... A villamos kalauznők, — néhány kivételtől eltekintve, ami végeredményben is csak a szabályt erősiti, — udvariasak, kedvesek és a közönség érdekében már nyelvújítással is foglalkoznak újabban. Nagy kár lenne, ha az Akadémia fel nem figyelne erre és külön jutalomban nem részesítené őket. Tegnap egy mérsékelten megrakott kocsin utaztam, amelyet a Mussolini- téren heves oldaltámadás ért. A kalauznő a perronon állott és hogy helyet biztosítson az uj felszállóknak, bekiáltott a kocsiba: — Tessék odabent egy kicsit összefáradni! Kánikula van és mi odabent, — azok is, akik álltunk, — gátlás nélkül élveztük a nyitott ablakok áldását. A helyzet komolyan hasonlított egy 1943-beii nyaralóhelyen való üdüléshez ... A kalauznő felszólítására egymásra néztünk. Mindenkinek megszólalt a lelkiismerete. Igen! Ilyen háborús világban ennyi élvezet sok is lenne és főképen — igazságtalan! Szót fogadtunk a kalauznőnek — és „összefáradtunk!“ ' Eire a kocsi mindkét végén benyomult úgy két-két tucat utas és a villamos megindult. Amig a végállomásra értünk, az uj felszállók, éppen úgy, mint mi régebbi utasok, egyformán „összefáradtak“ voltunk. B. CSŰRÖS EMILIA A NEMZETI BABSZINJATÉK MŰSORA 26-án, csütörtök délután A órakor: Mátyás király rendet csinál. — Gyermekelőadás. 26- án, csütörtök este 7 órakor: Arany János: Toldi éposza. — Laurisin Miklós zenéje. 27- én, péntek délután 4 órakor: Rókaesl- nálta király. — Gyermekelőadás. 27- én, péntek este 7 órakor: Panoptikum. — Bohózat 2 felvonásban, 6 képben. 28- án, szombat d. u. 4 órakor: Mátyás király rendet csinál. — Gyermekelőadás. 28-án. szombat este 7 órakor: Arany János: Toldi éposza. — Laurisin Miklós zenéje. 30-án, vasárnap d. u. 4 órakor: Rókacsinálta király. — Gyermekelöadás. 30-án, vasárnap este 7 órakor: Arany János: Toldi éposza. — Laurisin Miklós zenéje. PESTI KAVICSOK \
