Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-24 / 190. szám

MüezsTrUrs^o 1943. ADGVSZ1VS24 Rendelet a hadirokkantait, hadiözvegyek, hadiárvák összeírásáról, elbírálásáról, segélyezésük módjáról Kolozsvár, augusztus 23. A hadirok­kantakra, hadiözvegyekre, hadiárvákra és eltűntekre vonatkozó adatgyűjtés vég­rehajtására az illetékes hatóságok ren­deletet adtak ki. Az összeírás szempont­jából csak 25 százalékon felüli munka­képességcsökkenést lehet rokkantságnak minősíteni. Hadiözvegynek tekintendő, akinek férje a harctéren szerzett sebesülések, vagy betegségek következtében halt hősihalált, eltűntnek nyilvánitott, vagy legalább hat hónap óta nem érkezett róla hir. Honvédelmi özvegy az a nő, akinek férje nem hadműveleti területen ugyan, de fegyveres és munkaszolgálata következtében szerzett bajában halt meg. Megállapítja a rendelet a hadi, il­letve honvédelmi árva fogalmát is. Nem tekintendő hadiárvának az a 24. életévét még be nem töltött leánygyermek, aki az adatgyűjtéskor férjnél van, továbbá az a fiú, vagy leánygyermek, akit a gyámhatóság az adatgyűjtést megelő­zően nagykorusitott. Az úgynevezett kisegítő (zsidó) mun­kaszolgálatosok rokkantságuk esetén honvédelmi rokkantaknak, a munkaszol­gálatuk alatt elhalt zsidó munkaszolgá­latosok özvegyei és árvái honvédelmi öz­vegyeknek és árváknak tekintendők. A segélyezési javaslat megtételénél elsősorban azt kell szemelőtt tartani, hogy a hadirokkant munka- és kereső- képtelensége milyen mértékben csök­kent. Ha előbbi keresetéhez viszonyítva nem került kedvezőtlen helyzetbe, úgy anyagi támogatása iránt nem kell ja­vaslatot tenni. Nem szükséges részére uj foglalkozást, elhelyezkedést sem ke­resni, ha jelenlegi munkája, foglalko­zása, vagy állása testi és lelkiadottságá­nak megfelel. Hadiözvegyeknél és ár­váknál azt kell elsősorban figyelembe­venni, hogy a családfő halála mennyivel hozta őket anyagi, szociális és erkölcsi szempontból kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe. Ha a férj, vagy anya olyan mértékben volt családfentartó, hogy mel­lette felesége a háztartáson kívül más foglalkozást nem űzött és most sem űz, gyermekeinek sem volt kereső foglalko­zásuk, akkor kétségtelenül a leginkább támogatandó eset áll fenn. Elképzelhető azonban, hogy a család­fő kiesése a családnak tényleges anyagi károsodást nem okozott, mégis támoga­tásra szorul a család. Az anyagi támoga­tás alapelve: senki sem kerülhet a ko­rábbinál rosszabb helyzetbe, hogy ha­zája iránti kötelességét teljesítette. Eb­ből az alapelvből folyik az is, hogy senki sem követelhet jogosulatlan előnyöket csak azért, mert hazája iránti kötelessé­gét teljesítette. Mindenkin akarnak és fognak segíteni, de elsősorban azokon, akik erre a legjobban rászorulnak. Azok tehát, akik vagyonnal rendelkeznek, amiből tisztességes megélhetésük bizto­sítva van, a törvényes ellátáson felül anyagi támogatásra nem számíthatnak. Az Országos Hadigondozó Szövetség erkölcsi és szociális támogatását elsősor­ban a helyi szervezetek fogják végezni saját hatáskörükben. Gondoskodni fog­nak a régi foglalkozásukba vissza nem helyezhető hadirokkantaknak uj munka­körbe való helyezéséről, hivatalos ügyeik elintézéséről, testi és szellemi hiányaik vagy betegségük feledtetéséről, a hadiözvegyek és keresetképtelen hadi­árvák megfelelő munkábahelyezéséről, a hadiárvák iskoláztatásáról. (Magy. Tud.) fakad az Istenek és emberek egymásközötti történéseinek mozgó bábukkal való jelkc- pezése. A Kelet erősen stilizált szinjátéka a bábjátékból alakult ki s ma is annak hagyományait őrzi. A fatailista, mozdulat­lan Ielkiségü keleti ember, aki hisz a végzet determináló erejében, hiánytalanul ki tudja fejezni magát a bábjátékban, ahol a bábuk — melyek kész, egyéniségekként lépnek akcióba és nincs fejlődés jellemükben, csak szimbölikus cselekvés, — a játékos által megszabott mozgási lehetőségek közepette élik ki eleve elrendelt életüket. A nyugati, az európai ember azonban a renaissance diadalmas emberfelfedezése óta — s Burckhardt szerint ez a renaissance lényege — hisz a szabad akaratban, hisz a cselekvés kötetlenségében, érzékeltetni akarja azokat az indulatokat, melyek a tör­ténés inditóokai: igy jön tétre az egyén jellemzéséből folyó sorstragédia és az egész, eleven színészekre épülő európai színház. Ez a magyarázata annak, hogy Európá­ban elsatnyult a bábjáték s vagy alacso­nyabb néprétegek és gyermekek vagy pedig művészeti Ínyencek szórakoztatójává válva. Az európai bábjáték legnépszerűbb for­mája nem zsinegen rángatott bábokkal dol­gozik, hanem a játékos alulról, kesztyüsze- rüen kezére húzott, plasztikusan megfor­mált bábukat mozgat. Ezt a kinaiak „zsák- játéknak", az olaszok burattininek, a fran­ciák Théatre de Guignolnak, a németek Kasperltheatemek nevezik, de különbség nincs közöttük. Nálunk magyaroknál is ez a leginkább elterjedt forma, Vitéz László és Paprika Jancsi színháza. A durva cseh Kasparek és a bécsi Hanswurts magyarodik Vitéz Lászlóvá, ö a lovagias magyar katona, a szegény parasztfiu, akit bár kötéllel fog­nak katonának, mégis hősiesen viselkedik, s csak akkor szökik meg, amikor német káplárja komiszul bánik vele. Innen kezdve büntető, igazságosztó. Mig a külföldi, nyu­gateurópai bábjátékalak a falánk, sunyi paraszt, a magyar bábjátékhős lovagias. Szellemi rokonságát Ludas Matyival köny- nyü felfedezni. így aztán érthető, hogy a Bach-korszak nyomban betiltotta Vitéz László históriáját, amely valóban a magyar nép ellenálló szellemét jelképezte. Közvetlenül a világháború előtt komoly és színvonalas kisérlet volt az Orbók Ló- rándé. Orbók, aki a világháború után Bar­celonában élt s ott Orlando D’Azertis (dac­ból választotta ezt a nevet: azért is!) néven igen nagy drámaírói sikereket ért el, 1911- ben magas színvonalú művészi bábszínhá­zát alapított Budapesten Bevilaqua Béla dr. társaságában. A legkiválóbb iparművészek és tervezők segítségével dolgoztak s szín­házuk egészen 1914-ig működött, számos előadást tartva meghívott müértö közönség előtt. Darabjaik részben eredetiek voltak, de feldolgoztak régi olasz és más külföldi báb­játéktörténeteket is. *­A Kolozsváron vasárnap este bemutatko­zott Nemzeti Bábszínház, ami egyetlen em­ber, Rév István lelkes művészi akaratából és fáradhatatlan munkakedvéböl született meg, uj utakon jár. Nem kiválasztott keve­seknek hanem a nagytömegeknek szól. Magába olvasztotta az ősi magyar bábjá­ték, Vitéz László elemeit, amennyiben ő is alulról mozgatott, plasztikus, tehát három dimenziós bábokkal dolgozik. A legfonto­sabb azonban, s ez teszi igazán értékessé számunkra az immár sokezer előadás után Kolozsváron is bemutatkozó Nemzeti Báb­színház előadásait, szellemének erőteljes magyarsága. Arany János Toldi4‘-jából irt bábjáték a maga nemében tökéletes műalkotásnak ne­vezhető. A díszletek festői szépségétől, a recitáláson át, a rendkívül ügyes rende­zésig és a kísérőzenéig minden igen magas művészi színvonalú és a legkényesebb igé­nyeket is kielégítheti. Arany csodálatos izekkel telt reális magyar nyelve, 'a bábuk stilizált mozgásával tökéletesen egybehan­golódik s a közönség valósággal lenyűgözve figyeli az előadást. Itt nem érdekes kísér­letről, Ínyenceknek való különlegességről van szó, hanem valódi művészi élményről, ami megragadja, lebilincseli a nézőt. A bemutatóra nagyszámban összegyüleke- zett közönség viharosan ünnepelte a művé­szeket, mindenekelőtt Rév Istvánt, aki a Nemzeti Bábszínház lelke, hiszen egymaga tervezett a babáktól kezdve egészen a dísz­letekig és színpadig mindent. Jegyezzük fel a többiek nevét is, akik jeles színészi adott­ságokkal elevenítették meg a szereplők hangját: Hárai Ferenc, Lubinszky Lili, Gera Zoltán, Véghy Panni, Tamás Benő, Király Ferenc. A három felvonásból, 12 képből álló darabot Rév István állította össze, kitűnő művészi érzékkel, Arany János szövegéből. A kísérőzene, Laurisin Miklós alkotása, ugyancsak elsőrangú. A kitűnő és érdekes előadás bizonyára ezentúl Is nagy közönséget fog vonzani s a nézőknek nem mindennapi művészi élmény­ben lesz része, 1*. Két falusi töt finet — a bíróságon DES, augusztus 23. A törvényszéki tár­gyalások az élet mély vizeire mutatnak, oly­kor azonban a derűsebb oldalakra is... Ár­nyék és napsütés váltakozik a tárgyalási termekben, innen jön az alábbi két kis tör­ténet is. Az elnök ur előtt pironkodó fiatal falusi asszony áll egyik szamosmenti faluból. Az a vád ellene, hogy szomszéd asszonya ellen ,/boszorkányt“ vett igénybe... Elment hái Lídia nénihez, aki amolyan kuruzsló banya és akit az egész falu boszorkánynak hív. Lidia 20 pengőért, valami békalábakkal téli üveg vizet adott neki, amit ö aratáskor az ebédnél ügyesen beöntött abba a korsó vízbe, amiből vetélytársnöje ivott. Az akna­munkát egy kisgyerek észrevette és igy tu­dódott ki a dolog. A két asszony akkor egy­másnak ment — a szomszéd asszonyt sze­kéren kellett hazavinni. __ Nagyon szerettem a Pétert, — mondja fejet hajtva a harcias menyecske. A „boszorkány“ még hetekkel ezelőtt törvényszék elé került és már üli büntetését. Az enyhítő körülmények figyelembe vételé­vel, a menyecskét pár napi 'büntetésre Ítél­ték, de ezt is felfüggesztették 3 évi próba­időre. — Ha ezalatt nem ver meg senkit és nem vesz igénybe „boszorkányt“ — mondja az elnök ur —, akkor az ítéletet nem fog­juk végrehajtani. — Nem verek én már meg senkit — sut­togja a fiatalasszony. — S fogamat verte ki akkor az Anna — nincs már olyan sok fogam. A szerelem bizony sokba kerül. 20 pengő volt a Lidi néni, jlO pengőt fizette»! a fogorvosnak és még hozzá a Péter az Annát feleségül vette. Ilyenek a férfiak. * Ennek a történetnek a hőse voltaképpen egy Bundás nevű falusi komondor. A Bun­dáit O. Balázs fiatal szamosmenti gazde hozta 5 évvel ezelőtt Moldovából, ahol ka­tonáskodott. Vele hozott egy szép csángó leányt is, a feleségét. S évig igen rendesen, szépen éltek. Ez év tavaszán az asszonyka észrevette, hogy a Bundás mind egyre eltűnik hazulról. Egy alkalommal kíváncsian utána ment. A szőlő­hegy alatt szép özvegyasszony lakott, oda fordult be a Bundás, akit az asszony ba­rátságosan és étellel fogadott. Gyere, gyere Bundás, kapsz újra csontokat. Még jobban elámult a menyecske, amikor a férjét is befordulni látta az özvegy portáján.., A fiatalasszony egy falubeli barátnőjénél különváltan ól azóta. Az asszony válni akar. Bejön a férj, utána, oeoson egy szép nagy fehér komondor is, amire az asszony elpityeredik: Bun­dás te. A kutya odaszalad és letelepszik az asszony mellé. __ A Bundás legyen az enyém biró ur, -­zokogja az asszony — bár valakim legyen. — Nem adom. — mordul a férj. Az elnök bölcs mosollyal faggatja őket és kideríti, hogy ketten nincsenek 30 évesek. — Mondok valamit — mondja az elnök. — A Bundás legyen a. mindkettőjüké, men­jenek együtt haza szépen. A Balázs gazda már rég nem jár az özvegyhez, ahogy a vallomásából hallottuk. — Nem, én, — veti fel fejét a gazda. — Eddig is csak a, jó borával csalt oda. Hát akkor haza gyorsan, int az elnök ur Es ök hárman szépen haza vtdulnale­Csatay Lajos honvédelmi miniszter felavatta a nagyrákos! levente ejtőernyős ugrótornyot „Az ifjúság az önfeláldozó hazaszeretet eszményeit példázza“ — mondotta Csatay honvédelmi miniszter Rákosmező, augusztus 23. (MTI) Levente- ifjuságunk hazafias nevelését és a legkor­szerűbb fegyvernemekben is elsajátított mű­szaki készségét nagyszerűen bemutató or­szágos ünnepség színhelye volt vasárnap délután a nagyrákosi , levente ejtőernyős szakkiképzési tábor. Hatalmas seregszemlén avatták fel az első levente ejtőernyős ugro- tornyot, amely a maga nemében egyedül­álló egész Európáiban, A vasból és acélból készült, piros-zöld festésű ugrótorony Rd- kosmezön emelkedik az égbe. 80 méteres magasságával minden más nemzet hasonló építményét méterekkel felülmúlja. Az avatóünnepségre érkező nemes csatai Csatay Lajos honvédelmi miniszter jöttét, kürtszó jelezte. A honvédelmi miniszter el­lépett a diszszázad előtt és elfoglalta helyét a diszemelvényen. Vitéz Hajnal Alajos ezre­des parancsnok ismertette a torony meg­építésének történetét, majd Csatay Lajos honvédelmi miniszter mondotta el avató­beszédét. Hangoztatta, hogy a nemzet létét, jövőjét csak akkor láthatjuk biztosítottnak ha testben és lélekben is egészséges fiatal magyar nemzedéket nevelünk és ha ez a nemzedék az önfeláldozó hazaszeretet esz­ményeit példázza. Ennek a hazának szüksé­ge van erős idegekkel rendelkező, nyugodt fővel gondolkodó fiatalokra, akik nem vesz­tik el a fejüket a veszély idején. Ezután a levente ifjakhoz fordulva, többek között ezeket mondotta: Legyetek méltók azokhoz a hősökhöz, akiket nem kalandvágy és kap­zsiság, hanem a kötelesség hivott a harc- mezőre. Átadta az ugrótornyot hivatásának, a magyar ifjúság hazafias nevelésének. A miniszter hosszantartó, lelkes tapssal foga­dott beszéde után nagy ejtőernyős bemuta­tóra került sor. Egy háromszéki tanító családi drámája Kökös, augusztus 23. Megrendítő kettős dráma játszódott le a Sepsiszentgyörgyhöz közel fekvő Kökös községben. Kovács Sándor sepsiszentgyörgyi 30 éves református igazgató-tanító meglátogatta feleségét, aki kökösi szüleinél nyaralt 8 hó­napos kisgyermekével. Pénteken az egész napot együtt töltötték, résztvettek a sok- gyermekes anyák ünnepélyén, majd délután Uzonba mentek és csak az esti órákban tértek haza. Kovács Sándor otthon meg­vizsgálta pisztolyát és azt az asztalra akarta helyezni. A pisztoly eközben elsült és a lövedék a közvetlenül mellette álló fe­leségét találta el a hasán. Az asszony azon­nal összeesett. A kétségbeesett férj távbe­szélőhöz szaladt. Visszatérése után megtör­tén látta, hogy szerencsétlenül járt felesé­gében már alig van élet. Forrón szeretett feleségének elvesztését látva, végső elkese­redésében kikapta apósa kezéből a pisztolyt és az udvarra rohanva, főbelőtte magát. A lövedék azonnali halálát okozta. Kovács Sándor és felesége, aki szintén tanítónő volt Sepsiszentgyörgyön, általános szeretetnek és megbecsülésnek örvendettek. Kovács Sándor fiatal törekvő ember volt, aki szívvel és lélekkel teljesítette köteles­ségét nemzete, egyháza, családja iránt. Nagy sikere volt a Nemzeti Bábszínház kolozsvári bemutatkozásának A megelevenedett bábu gyermekségünk illúzióját idézi fel, a valóság és mese síkjá­nak határán. A bábuember egy kicsit min­dig az igazi, eleven ember létének mese- szerű — álom-mása. A bábjáték tökéletesen irreális lévén: a stilus abszolút kifejezője. Ez az oka és magyarázata, hogy a világ- történelem és művészet nagyjai közül jóné- hányan gyöngéd vonzalmat éreztek saját gyermekségük s az emberiség gyermeksé­gének bűbájos formája, a bábjáték iránt. Napoleon, Nagy Frigyes, Byron, Dickens, Cervantes, Voltaire elevenen érdeklődtek a bábjáték iránt, sőt Goethe, az emberiség egyik legnagyobb szelleme azt vallotta, hogy a bábjáték a teatralitás igazi meg­nyilvánulása s a weimari színészeket is báb játékszerben akarta mozgatni. Anatoi France, a nagy francia gúnyolódó a Champs Elysées fái alatt gyönyörködött a francia bábuhős, Guignol hősködésében éa szelle­mes visszavágásaiban s szerte francia föl­dön még ma is százszámra működnek a né­pies szórakozásul szolgáló bábszínházak. De Németország minden nagyobb városá­ban is van marionette-szinház, akárcsak Csehországban, > vagy Itáliában. A bábjáték ősi élménye az emberiségnek; eredete egészen az ösmüvészetekig nyúlik vissza. Közeli rokona a színháznak, s a lé­nyeges különbség tulajdonképpen csak any- nyi, hogy itt bábuk helyettesítik az eleven színészt. Az első bábjátékok Keleten szü­lettek. Már a Mahabharata-ban megemlítik a bábjátékot, igen mélyértelmüen hason­lítva össze vele az embert, akinek nincsen szabad akarata, mert az Ur kormányozza életét. Mint ahogyan a helyesen összeállí­tott fabábuk idegen akarat szerint mozgat­ják tagjaikat, ugyanúgy cselekednek a te­remtmények ie, Ez a hasonlat bizonyltja legjobban mennyire a keleti ember leBífiből

Next

/
Thumbnails
Contents