Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-20 / 188. szám
P é n 1 e 1c 1643. augusztus 20 MAi TELJES HETI RÁDIO-MÜSOR ára 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 13.40-, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 7?148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 188. S Z A m KIADJA A LAPKIADö RÉSZVÉNVT ARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Kállay miniszterelnök szózatot intézett a nemzethez Horthy kormányzó szentistvánnapi ajándéka hős honvédeinknek és hozzátartozóiknak Akik vitézül harcoltak, földet, állami jogosítványokat kapnak, vagy zavartalan megélhetést biztosító állásokba kerülnek A Mag-yar Távirati Iroda jelenti: A Hivatalos Lap augusztus 20-i száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: „Kedves Kállay! A magyar nemzet létéért vívott harcának nehéz napjaiban, meleg szeretettel fordulok azok felé, akik a honfiúi kötelességek áldozatos teljesítésével példát mutattak es ébrentartják a vitézség erényét. Bensőségesen átérzett óhajom, de szilárd elhatározásom is, hogy a most folyó háborúban kimagasló érdemeket szerzett honvéd harcosok, valamint a közrendészeti szervnek kimagaslóan hősi magatartást tanúsító tagjai, az áldozatkész vitézség erkölcsi elismerését jelentő kitüntetésük mellett, példaadó magatartásuknak megfelelően külön elismerésben is részesüljenek, illetőleg számukra a harc megpróbáltatásai és áldozatai után a békés jövő, a jólét feltétlenül, késedelem nélkül és előnyt nyújtó különleges elbánással biztosíttassák. Ennek a célnak megvalósítását különösen föld juttatásával óhajtom előmozdítani, elsősorban a már eddig is eredményes múltra visszatekintő vitézi intézmény keretei között. De biztosítani kívánom boldogulásukat más élethivatásokban, illetve az életfenntartó munka egyéb utjain is minél eredményesebben és példaadóbban álltáit meg helyüket a nemzet életében. Ezért késedelem nélkül és minél nagyobb mértékben lehetővé kell tenni számukra, ha a megszabott előfeltételeknek egyébként megfelelnek, a kincstári é« egyéb hasznothajtó jogosítványok, vagy engedélyezések esnyerésöt, a közszolgálati pályákon való elhelyezkedést, valamint önálló életpálya megteremtéséhez szükséges anyagi segítséget. Ugyanígy előnyt és különleges bánásmódot kivánok biztosítani a jelenlegi háborúban kimagasló kitüntetésben részesült özvegyének, illetve leszármazottjának Is, ha maga a kitüntetett hősi halála, vagy életének utóbb más módon való elvesztése folytán a kitüntetéséhez járuló külön elismerésben. Különösen fontosnak tartom, hogy a vitézség erényének ébrentartása és továbbfejlesztése érdekében — biztosittassék annak lehetősége is, hogy a kitüntetett rézere külön elismerésként juttatott jogosítvány, vagy engedély a törvényes feltételeknek megfelelő utód számára is blzto* sitva legyen. örömömre szolgálna a kérdésnek a lehetőség szerint olyan megoldása, amely az összes ilyen juttatások tekintetében — a törvényben megszabott közigazgatási eljárás után — közreműködést biztosítana a nemzeti összefogás és a harci erények ápolását testületi szellemmel ébrentartö országos Vitézi Szék részére Is. Felhívom, hogy ezeknek az irányelveknek megoldása végett a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. Kelt Gödöllőn, 1843. évi augusztus hó 20-ik napján. HORTHY, s. Ír. KALLAY, s. k.“ Szent István napfán... Irta : Vásárhelyi János református püspök Az országalapitó nagy király emlékének ünnepnapja mellett eddig sem tudott komoly magábaszállás nélkül elhaladni a nemzete sorsát és jövőjét szivén hordozó magyar ember, de a mai viszonyok között bizonyára még komolyabb lelki megirt- dultsággal áll meg és amikor az államalkotó nagy király elhatározó történelmi jelentőségét, bölcsességét maga elé idézi, kutatja és kérési azokat a feltételeket is, amelyek által a bölcs és nagy király alapvetésén felépült történelmi magyar nemzet életét, további fejlődését biztosítani és megtartani lehet. Hadd elmélkedjünk ez ünnepnapon éppen erről a kérdésről. Keressük meg azon alkotó tényezőket, amelyek ezer esztendő történelmi viharában Szent István országának megtartására, képessé tették a magyart. Kétségtelen, hogy a magyar nemzetben voltak olyan lelki, erkölcsi tulajdonságok, amelyek kiválóképpen alkalmassá. tették arra, hogy a Kárpátok által övezett földön szilárdan megvesse lábát és olyan állami életet fejlesszen ki, amelynek védelme alatt úgy sajátmaga, mint az itt oltalmat talált népek számára, megteremtse és biztosítsa az áldásos élet feltételeit. Melyek voltak e tulajdonságok? Úgy érzem, hogy főként, négy tulajdonság tette történelmi hivatásának betöltésére méltóvá és alkalmassá Szent István országának népét, a magyar nemzetet. Először is hadd emlitsem a legelsőt, a haza szent földjéhez ragaszkodó hősies szeretetet. Hogy a történelmi idők viharában mindenkor helyt tudtunk állani, ez elsősorban is abból érthető meg, hogy államalkotó magyar nemzetünk csodálatra méltó hűséggel ragaszkodott a vérrel szerzett ősi földhöz. Mindenkor mélységesen átérezt.e a költő fogadalmas vallomását: „Áldjon vagy verjen sors, keze, Itt élned, halnod kell“. Egyik érdemes történetírónk megállapította, hogy csak az első világháborúig magyar nemzetünk több mint két és félezer hősi csatát vívott. hazája földjének védelméért és megtartásáért. Ezeréves történelmünk során többször megtörtént, hogy ellenségek özönlöttek az ősi földre, darabokra törték az egységes országot, de szétsza- kadozottságában sem mondott le soha nemzetünk arról az ősi földről, amelyen ő teremtett kultúrát, ő biztosította az itt élő népek életének feltételeit, mindenkor érezte és vallotta, hogy eljövendő századokban is egyedül ő hivatott és képes az erők összefogása által ezen a földön eredményes munkával szolgálni az emberiség boldogabb jövendőjét. A második tulajdonság ugyanis, amely történelmi feladatának betöltésére méltóvá és képessé tette magyar nemzetünket, az volt, hogy magyar népünk sohasem tekintette kizárólagos öncélnak saját fennmaradásának és létének biztosítását, hanem megmaradása által a keresztyén 1 Európa emberi közösségében kívánt értékes munkát végezni a legszentebb emberi eszmények szolgálata érdekében. Nemzetünk történelmi hivatásának e megtartó öntudatát a legnagyobb magyar, Széchenyi, „Kelet népe“ cimü iratában e meg- ragadóan szép vallomásban fejezte ki: „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtlen minemüségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, s igy egészen uj. eddig nem ismert alakban kiképezve, végcéljához, az emberiség feldicsőitésé- hez vezetni, kérdem: lehet-e ennél minden keservtől tisztább érzés; s ha csak mint hangya ily megdicsőitéshez egy pa- ránnyal is járulhatik, van-e ennél emberek közt, kiktől lelki örömek el nem zár- vák, édesebb osztályrész?“. Miért akarta Széchenyi, a legnagyobb magyar, megtartani és fejleszteni népét? Mert ezáltal kivánt hozzájárulni az emberiség feldi- csőitéséhez. A magyar hazaszeretet az emberszeretet dicsőítette meg. Az államalkotó. országalapitó király felismerte, hogy népének hivatása van a keresztyén Európa népei között, és ettől az időtől kezdve a magyarság soha le nem mondott e magasabb hivatás öntudatos szolgálatáról. Mindig fenntartotta kapcsolatát Európa müveit népeivel, befogadta és 1 hasznosan értékesítette a közvetlen kapcsolatok által megszerzett ismereteket. És a maga kulturmunkája és legkiválóbb fiainak szolgálata által nemcsak vérbeli hősi harcokban járult hozzá Európa keresztyén kultúrájának védelméhez, hanem művészet, tudomány, irodalom kincseivel is áldozott és hozzájárult a legnagyobb magyar szavával élve az emberiség feldicsőitéséhez. Amig pedig akár az egyes ember, akár egy nemzet feladatot, megvalósítandó eszményt lát maga előtt, addig mindig magában is hordozza az élethez való jognak és ragaszkodásnak felemelő és megtartó öntudatát. Magyar népünk életrevalóságának megható bizonyságát látom abban, hogy az első világháború megrázó összeomlásának évtizedeiben, amikor igazán árván és össze törten állott a viharban, akkor sem veszítette el hivatásának, küldetésének öntudatát és felelősségérzését, de éppen akkor jelent meg uj fényben előtte, a meggyőződés, hogy Európa összekuszált helyzetében a boldogabb kibontakozás és helyesebben megalkotott életrend biztosításában a Duna-medencéhen a történelmi magyar nemzetnek hivatása, éspedig egyetlen nép által sem pótolható, sem be nem helyettesíthető, elutasithatatlan hivatása van. Magyar nemzetünk életrevalóságának semmi sem lehet a világ népei előtt ragyogóbb bizonysága, mint as, hogy a nagy összeomlás után ez a kifosztott, összetört nép nem veszítette el hitét, bizalmát, hanem felegyenesedett a meg- alázottság, a kétségbeesés romjai között. Nem adta át magát a reménységnélküli halálnak, hanem ajkán „A nem, nem soha“ vallomásával megkezdette az újraépítés munkáját és a népek versenyében, tudomány, irodalom, gazdasági tevékenységek körében újabb és újabb bizonyságát adta annak, hogy ez a nemzet az emberiség nagy családjában megbecsülésre érdemes, történelmi igazságszolgáltatást méltán igénylő és váró nemzet. Ami Triánon óta történt, az nem egyéb mint bizonyság a mellett, hogy a magyar nemzet valóban nem a meghátrálás népe, n aa . insdrana^ A Xu 9 3 hogy elvesszen, hanem a hité, hogy éljen és életet nyerjen. Itt jutottunk el a magyar nép harmadik nagy erőforrásához, Istenben vetett erős hitéhez. A nagy gondolkozó Carlyle mondotta volt: Amit én hősök népe alatt értek, az egy hivő nemzet. Valóban elmondhatjuk, hogy a mi népünknek legmélyebb erőforrása, amelyből bizalmat merített, szülőföldjéhez való hősi ragaszkodásához, történelmi küldetése öntudatának elmélyítéséhez és megszenteléséhez, mindig Istenbe vetett hite volt. Az égre emelte szemeit és onnan nyerte a bizalmat: Az nem lehet, hogy annyi szív és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átok súly alatt. A magyar nemzet felekezetiig megoszlott nemzetség. Tévedés azonban azt gondolni, hogy ez a magyar nemzet hitetlenségének jele. Sokkal inkább annak a bizonysága ez, hogy az állandó nagy történelmi megpróbáltatások kétsége és ostroma között viaskodó magyar léleknek belső, személyes meggyőződéssé vált, bizonyságtevő hitre volt szüksége és éppen ezért történt az, hogy a magyar nemzet gyermekei a hit kérdésében különböző utakon Igyekeztek megtalálni a hitnek megelevenítő forrásait. Történelmünk épen azt bizonyítja, hogy a különböző magyar egyházak gyermekei döntően komoly életkérdésnek tekintették a saját hitükhöz való hűséges ragaszkodást és hitük által szerzett erkölcsi erő által állottak meg a próbák és kísértések között, töltötték be emberi hivatásukat a közös haza szolgálatában és megtartásában. Csak egy tényre hivatkozom. Különböző magyar egyházainkat itt Erdélyben sokszor látogatták meg a velük egy hitet valló külföldi testvéreik. Sokszor magam is tanúja voltam annak, hogy idegen nagy népek gyermekei, amikor megmutatták nekik csak itt Kolozsvár városában a /nagvar egyházak egyházi és kulturális intézményeit, templomait és iskoláit, a legnagyobb elragadtatás és elismerés hangján állapították meg. hogy nekik, akik sokkal boldogabb körülmények között élnek, sokszor nekik is hiányoznak a keresztyén kultura szolgálatára ilyen gazdagon fundált, még a kifosztott szegénységben is ilyen életrevaló intézményeik. Mit mutat ez? Gyönyörű bizonyságtétel ez a mellett, hogy ez a szegény, minden félévszázadban csupán meztelen életéért létharcot vivő ma2VH9T A
