Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-20 / 188. szám

2 1943. JtLGDiZIVS 20 Jferisri lírsJiQ gyarság hitéből olyan erkölcsi erőket tu­dott meríteni, amely képessé tette a leg­nagyobb, sokszor szinte pazar áldozat- készségre, a krisztusi szeretettől áthatott magas emberi eszmények szolgálatában. Ha igy tekintjük át a magyar nemzet történetét, minden nemzeti elfogultság nélkül mégis megállapíthatjuk, hogy a mi magyar nemzetünkre talál az, amit a jeles gondolkozó „hősök népe“ alatt ér­tett. A hazaföld szeretete, a történelmi hi­vatás öntudata, a hitből táplálkozó biza­lom és erkölcsi felelősségérzés tette al­kalmassá népünket arra, hogy az állam­alkotó magyar király birodalmában vé­delmet, biztosított megélhetést, haladást kereső más fajú népek között az igazság és békés együttműködés lelks szerint szolgálja nemcsak saját faji érdekeit, ha­nem megértő kormányzás által munkálja a közös haza földjén élő népek boldogulá­sát is. Ez volt a negyedik fenntartó erő. Hadd utaljak ismét Erdély kőbeépitett bizonyságaira. Nemcsak a magyar egy­házak, nemcsak a magyar nép épiLett nagyszerű bástyákat a haladás és a mű­velődés, a lelki megerősödés számára, ha­nem a magyar honvédő hősio«ség és böl­csesség oltalma alatt saját kultúrájuk ápolására az itt élő szászok és románok is. Szamosujvár, Beszterce, Szeben. Bras­só, Balázsfalva, szász és román tem­plomai, iskolái, gimnáziumai, tanító­képzői, papneveldéi, az ezek körül kifejlődött gazdasági, művészeti, kul­turális intézmények mind megcáfolha­tatlan igazoló iratai, széttéphetetlen nemes levelei, kőbeépitett bizonyságai annak, hogy a saját hitét, neaizeti öntu­datát megbecsülő és szolgáim tudó ma­gyar nemzet nem eltiporni, de előmozdí­tani kívánta a vele együtt élő, égj földön dolgozó, ugyanazon haza és peJig a saját páratlan véráldozataival megtartott haza oltalma alatt élő népek kulturális hala­dását is. íme, ez a magyarázata annak, hogy a magyar nemzet ezer év vihara lő vitt tör­ténelmi hivatását mindenkor bee kiléttel tudta betölteni és történjék bár ni is fel­emeli fővel állhat meg a történelem itéiő széke előtt. Mi következik ebből ? Ma magyar nem­zetünk újra belekerült a legnagyobb tör­ténelmi megpróbáltatás tűzvonalába. A nagy népek életharcában mi lesz velünk? Lemondjunk-e az élethez, a jövendőhöz való jogunkról? Ezt senki sem kívánhat­ja. Ez erkölcsi lehetetlenség. Le kell von­nunk azonban ennek a határozott vallo­másnak szükségszerű következményeit is. Mit kell cselekednünk? Úgy érzem, hogy főként kát dologra kell nagyon élesen vigyáznunk: Először is meg kell őriznünk belső egységünket. Vigyáznunk kell arra, hogy nehogy ol­dott kéveként -széthull Ion nr,űzetünk. Mindig emlékeznünk kell arr^, hogy ép­pen erdélyi magyarságunk legkiválóbb vezetői sohasem szűntek meg figyelmez­tetni arra, hogy az egység megölésében van megtartásunknak igazi feltétele. „Is­tenetekre, lelketekre kényszeri telek köte­lességetekről, becsületetekről megemlé­kezzetek“, kiáltott fel nemzetünk szoron- gatlátott helyzetében Erdélyünk egyik lánglelkü fia. Mig a másik igv ismételte ugyanezt a felhívást.: „Csak egyet tart­sunk szemelőtt: maradiunk egvek". Em­lékezzünk arra, hogy Bethlen Gábor ha­lála előtt egy hónapoal Váradra hivta magához az erdélyi és párcüuni követeket és kötötte lelkűkre a belső Összefogás, egység megőrzésének szükségszerűségét. A mai időkben a mi nemzedékünknek is meg kell értenie ezt a legfőbb parancs­szót, meg kell találnia a kölcsönös biza­lomnak és jóakaratnak nélkülözhetetlen feltételeit. „Aki igazi pásztora, tanítója akar népének lenni — mondotta egy ér­demes erdélyi igehirdető — annak nem­csak érzésre, gondolkozásra, akaratra, kell tanítania a magyart,.hanem egyező érzés­re, megegyező gondolkodásra, összefogó akaratra“. A legelső dolog ma is az. hogy ezt az igazsá »ot mélyen átérezzük és- szi­vünkbe fogadjuk. A második pedig az, hogy a belső fe­gyelemnek és rendnek biztosításáról min­den körülmények között gondoskodjunk. Láthatjuk, hogy a történelmi idők pró­bái között hatalmas és nagy nének is csak úgy találhatták meg minden időben a válságból kivezető utat. hogy először fel­ébresztették és mindent meghatározó {ha­talommá tették a nemzeti erők összefo­gásának öntudatát és felelősségérzését és azután az öntudatra ébresztett nemzet egységes munkáját a következetesen ke­resztül vitt fegyelem és rend által haté­konnyá és eredményessé tették. Ez a mi feladatunk és kötelességünk is. Mun­kánknak, nemzetvédő szolgálatunknak egységesnek, okosnak, tervszerűnek, cél­tudatosnak kell lennie. Vigyáznunk kell arra, hogy minden feladat betöltésére kellő felkészültséggel rendelkező, hii és áldozatkész férfiak és nők kerüljenek. Az értékes és használható erők helyes mun­kábaállitásától függ a siker, viszont az is igaz, hogy a feladatok olyan széleskörű­ek, hogy egyetlen komoly tehetség és munkakészség sem maradhat foglalkozta­tás nélkül. A fő és nélkülözhetetlen azon­ban az, hogy a munkák végzésében, a feladatok betöltésében feltétlenül bizto- sitlassélc a belső fegyelem és rend. Ha nagy történelmi megpróbáltatások idején mindenki csak magával törődik és csak a maga érdekét nézi, akkor menthetet­lenül veszendőbe indul a közös nagy, életmentő érdek, de ha a nemzet minden egyes tagját eleven erővel hatja át a szi­lárd meggyőződés, hogy mindenkinek mindent áldozni kell a közös nagy érdek védelme és érvényesítése céljából, akkor mentve is lesz minden. A Journal de Geneve egyik legutóbbi számábari a lap római levelezője érdekes cikkben számol be az olasz kormányvál­ságról. A cikk legérdekesebb részeit az alábbiakban közöljük. Julius 19-én délfelé, mialatt 700 tonna bomba hullott alá az örök városra, Mus­solini Hitlerrel tárgyalt Feltre-ben. Csak este érkezett vissza Rómába, mint mondják, meglehetősen komor hangu­latban. Még munkatársai előtt is hallga­tag maradt. Feltre-ben még a megbeszé­lés legfontosabb fázisai folytak, szinte semmi mondanivalója sem volt. Vissza­tértekor a kormányt és a népet nagy iz­galomban találta, aminek mindenekelőtt a bombázások, a Szicíliából érkező hírek és a feltre-i találkozásról szóló lakoni- kus jelentés volt az oka. A fasiszta párt vezetői kényszeríteni akarták Mussoli­nit, hogy határozza meg pontosan az ál­láspontját és hivja össze a fasiszta nagy­tanácsot, amely 1939 december 7-ike óta nem ült össze. Mussolini úgy Ítélte, hogy nem helyes ez az elgondolás és nem óhajtott megbeszélést folytatni a tanács tagjaival. Mint a világháború kezdete óta, Mussolini továbbra is személyes diktatúrát óhajtott gyakorolni. De a szicíliai események, a római bombázás és a feltre-i találkozó után a párt vezetőinek — nem lehet tudni, hogy rábeszéléssel, vagy fenyegetéssel — sikerült rávenni Mussolinit óhajuk tel­jesítésére. így a Duce meggyőződése el­lenére julius 24-én 17 órára összeiivta a fasiszta nagytanácsot. Ő maga nyitotta meg tehát a végzet kapuit. A hagyományok ellenére a nagyta­nácsnak ezt az ülését nem közölték elő­zőleg a sajtóval. A hir azonban mégis nyilvánosságra került. A cenzura azon­ban az összes külföldi laptúdósitóknak megtagadta a fölvilágositásokat. A párt lobogóját, amely jelezni szokta, hogy a nagytanács ülést tart, ezúttal nem húzták fel a Palazzo Venezziára. A fa­siszta nagytanács ezúttal a nyilvánosság teljes kizárásával ülésezett. Rendkívül szigorú rendőri ellenőrzést állítottak fel Mussolini lakóhelyétől, a Villa Torroniá- tól a Palazzo Venezziáig. A központban maga a rendőrség főnöke vezette a ké­szültséget. Mussolinit Bastianini, a kül­ügyi államtitkár kisérte el az ülésre. Az egész ut alatt a kormányfő magábazár- kózó maradt és nem szólt egyetlen szót se. Az ülés 5 órakor kezdődött. Mussoli­nin kívül jelen voltak De Bono, Bastia­nini és mások, összesen 29-en. Musso­linit, amint belépett, jeges csönd fogad­ta Hová lettek az egykori éljenzések és felkiáltások? A Duce ekkor beszélni kezdett, ami politikai hattyúdalává lett. A nagy többség ellenzéki álláspontjával szemben magyarázatot adott, igazolta magát, védekezett, majd később heves támadást intézett munkatársai ellen, az­Szent István napján nemzetünk nagy életkérdéseiről elmélkedve, ime, ezek a kötelességek, történelmi bizonyságtételek igazíthatnak el a jövő helyes útját kereső lelki viaskodásunkban. És még csak egyet. Ezen a napon gon­doljunk szívből jövő bizalommal es meg­értéssel a legelső magyar emberre, aki egy esztendővel ezelőtt drága fiát áldoz­ta a magyar jövő szolgálatára. Ő előttünk jár a hűségben, a kötelességteljesitésben, tisztán látja a célt, amely felé haladnunk kell. Ma egységesen együtt kell munkál-, kodnunk vele, hogy a történelem viharzó tengerén átvigye nemzetünk ostromolt hajóját, veszedelmes szirtek, szakadékok között a boldogabb jövendő áldott kikö­tőjébe. zal vádolva őket, hogy elárulták. Másfél órán keresztül beszélt, egyre növekvő izgatottsággal. Végül már elérte a szen­vedély és a harag legmagasabb fokát, mint a tanuk mondják. Beszédét tökéle­tes csend fogadta. Ezután uj felszólalók következtek: Farinacci, Grandi és Bottain. A két utóbbi, akik 1942 felétől kezdve Feder- zonival és néhány más személyiséggel együtt a liberális demokratikus irány­zat felé hajlottak, hevesen kikeltek a Duce ellen, támadva politikáját és a há­ború vezetésére vonatkozó elgondolásait. Farinacci éles Mussolini-ellenes kijelen­téseket tett, ő azonban nem demokrati­kus irányban, hanem éppen ellenkező­leg, a legszélsőségesebb fasiszta elgon­dolás szellemében, a tengely fokozottabb támogatását részesítve előnyben. Grandi napirendi javaslatot tett, amelyet több más személyiség mellett Federzoni, De Bono, De Vecchi, Ciano, Bottain és Bas­tianini Írtak alá. Emellett a napirendi javaslat mellett állott a nagy többség s ebben azt követelték Mussolinitól, hogy kérje a királyt, érvényesítse hatalmát Olaszország jelenlegi helyzetében. Ez, világosabb szavakat használva, azt je­lentette, hogy Mussolininak le kell mon­dania, visszaadva az uralkodónak min­den hatalmát, amit eddig a törvény biz­tosított neki. Efölött éles vita keletke­zett. Végül vad és szenvedélyes jelenetek után Grandinak sikerült elfogadtatnia napirendi javaslatát. Tiz órán át tartó vita után, ami csak hajnali 3 órakor ért véget, több más személyiség mellett a napirend mellett szavazott Grandi, Fe­derzoni, De Bono, Ciano, Bottain, Bas­tianini. Azok között, akik a napirendet visszautasították, érdemes feljegyezni Scorza nevét. Farinacci más napirendi javaslatot nyújtott be, ez is kapott né­hány szavazatot. Ami Scorza párttitkárt illeti, szintén benyújtott egy napirendi javaslatot, amikor azonban látta Grandi sikerét, visszavonta. A kocka ezzel el volt vetve. A többség, amelyik Grandi napirendi javaslata mö­gött tömörült, bizalmatlanságot szavazott Mussolininek, aki erre benyújtotta le­mondását. A történelemnek meglehető­sen különös paradoxonja, hogy a Duce, aki több mint 20 éven át korlátlan ha­talmú diktátor volt, szavazattal, tehát egy gyökerében demokratikus formával vesztette el a hatalmát. Tizenkét órával később, vasárnap, ju­lius 25-én délután 3 órakor a király mi­niszterelnökké nevezte ki Badoglio mar- sallt, korlátlan hatalmat ruházva reá. Jö áru 6» kites jó hirdetéseié«^-« alapja a Jo UzleUueaetaek I Igaxgafó! cserélt a Loiozsrári és kecskeméti piarista főgimnáiium Kolozsvár, augusztus 19. A magyarországi kegyes tanitórend legutóbb tartott káptalani ülésén megtörténtek a szokásos személycse­rék és áthelyezések. Ezek során Kolozsvár társadalmát is közelről érintő változások felett határoztak. Kari János dr.-t, a kolozs­vári piarista gimnázium házfőnök-igazgató- ját Kecskemétre helyezték át hasonló minő­ségben, Kecskemétről pedig az ottani gim­názium és rendház éléről Szomolányi József dr.-t helyezték Kolozsvárra Kari János dr. utódjául. Kolozsvári vonatkozású hir az is, hogy Erőss József tanárt Rómába teológiai tanárrá nevezték ki. Kari János dr. távo­zása érzékeny veszteség, mert a kiváló tan­ügyi férfiú nagy szakavatottsággal látta el feladatát, örökébe is kitűnő személyiség kerül. Szomolányi József dr. hatévi kecs­keméti tevékenység után jön Kolozsvárra. Ez Idő alatt résztvett az alföldi város vala­mennyi vallási, közművelődési és társadalmi megmozdulásában. Az Ínségesek buzgó ápolója, s különösen a sportéletnek lelkes barátja. Mindkét tanügyi férfiú már elfog­lalta uj állomáshelyét. Erőss József római kihelyezése ritka képességeinek magas helyről méltányolt elismerését jelenti. Ä sörélesztö a Yörösbereszl sz©$ fjáíal álban A genfi nemzetközi vöröskereszt főbizott­ságának emberbaráti feladatköre a mostani háborúban egy rendkívül fontos szektorral kibővült. A vöröskereszt a második világ­háborúban nemcsak a sebesültek, a hadi­foglyok, internáltak ügyeit karolja fel, ha­nem egyik legszebb és egyben legnemesebb kötelességének tekinti azt is, hogy a meg­szállt területeken élő olyan gyermekek el­látásáról, egészségéről gondoskodjék, akik különben nehezen juthatnának egészséges testi fejlődésükhöz szükséges élelmiszerek­hez. A tudomány mai állása szerint a fejlődő gyermek szervezetének nemcsak kenyérre, szénhidrátokra, fehérjére van szüksége, ha­nem elsősorban vitaminokra is. A vitamino­kat gyümölcsök, zöld főzelékek formájában vette fel a szervezet. Sok helyen azonban a háború okozta nehézségek következtében a megszállt területi gyermekek nem juthattak hozzá a gyümölcshöz és zöldfözelékekhez. így elsősorban Görögországban, Francia- országban és Belgiumban. Görögország terü­lete kopár és békében élelmiszerszükségleté­nek több mint 60 százalékát import utján fedezte. Franciaországban a gyümölcs- és főze1 ékellátás azóta rosszabbodott, amióta veteményes kertjét, Algériát elvesztette. Azóta a párisi Les Halles, a vásárcsarnok, Páris gyomra nem jutott hozzá az Észak- Afrikából származó primőrökhöz és zöld- fözeléljekhez. Belgiumban, mint iparilag tulf ej'esztett országban, ahol kertkultúra alig volt, szintén nagy hiányát érzik a gyer­mekek a friss gyümölcsnek és főzeléknek. Mindennek az lett volna a természetes kö­vetkezménye, hogy a görög, francia és belga gyermekek nagyobb része erősen megsíny­lette volna e vitaminszolgáltató tápanyagok elmaradását. Szerencsére az utóbbi években olyan vitaminforrásra akadt a tudomány, amelynek felhasználásával ma már pótolni tudják a főzelékben és a gyümölcsben fel­halmozott vitaminokat. Ez a vitaminforrás, amely vitaminokban gazdagabb a legzama­tosabb gyümölcsnél is, nem más, mint a sörélesztö. A sörélesztöből készült külön­böző preparátumok, tápszerek, amelyek ma már nagy mennyiségben gyártanak, a vita­minokon kivül értékes tápanyagokat és más, a szervezetre jótékony hatású anyago­kat is tartalmaznak. Ezért a háborúban a preparátumok értéke szinte felbecsülhetet- lenné vált. Mindezek a vitaminok, tápanya­gok természetesen megtalálhatók a sörben is és ezt az emberiség már évszázadok óta tudja, csak nem ismerték pontosan és tu­dományosan, miben is áll az. A genfi nemzetközi vöröskereszt ember- baráti hadjáratának igy lett egyik legha­tásosabb fegyvere a sör és a benne levő sörélesztőből készült tápszer, amelyet hatal­mas mennyiségben bocsátanak a megszállt területi gyermekek rendelkezésére, hogy szervezetük megtarthassa az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen vitaminokat, így mentett meg a második világháborúban a sörélesztö sokezer gyermeket a jövendő­nek. __ ELTŰNT! KI TUD RÖLA? Mfflkls Pé’terné bejelentette a rendőrkapitányságon, hogy Péter nevű 17 éves villanyszerelő fia egy hét óta nyomtalanul eltűnt lakásáról. Aki tud valamit hollétér«, Jelentse Tak­sony vezér-utca 17. szám alatt, vagy a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán. Hétfőtől kezdve az eddigi egy helyett három utasszállító repülőgép közlekedik Kolozsvár és Harosvásáthefy között KOLOZSVÁR, aug. 19. Hivatalos helyről nyert értesülésünk alapján közöljük, hogy hétfőtől, augusztus 33-tól kezdve az eddigi egyetlen légijárat helyett három légijárat lesz Kolozsvár és Marosvásárhely között. Az első repülőgép Marosvásárhelyről indul na­ponta reggel 9 óra 35 perckor és Kolozsvárra érkezik 10.10-kor. Kolozsvárról indul 10.30-kor, Marosvásárhelyre érkezik 11.05-kor. Vásárhelyről indul a második gép 11.35- kor és Kolozsvárra érkezik 12.10-kor. Kolozsvárról indul 12.30-kor és Vásárhelyre érke­zik 13.05-kor. A harmadik járat Marosvásárhelyről indul 13.30-kor és Kolozsvárra érke­zik 14.10-kor. Kolozsvárról az utolsó repülőlőgép naponta indul délután I4.30-kor és megérkezik Marosvásárhelyre 15.05-kor. Mussolini lemondásának hiteles történetét irta meg a Journal de Geneve . Mussolini másfélórás beszédében munkatársait árulóknak nevezte A négy óráig tartó ülés drámai lefolyása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents