Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-07 / 150. szám

I 9 4 3. J D C I V S 7 3 52 ezer pengőt vett kölcsön és nyomtalanul eltűnt Lonkay László, a kolozsvári villamosmüvek titkára Hir szerint különös sertésvásárlásaira fordította az idegen pénzt — Rádiókörözést adott ki a rendőrség az ismeretien helyre távozott titkár ellen Kolozsvár, jul. 6. Körülbelül két héttel ez­előtt, Lonkay Lászlóné, Horthy-ut 25. szám alatti lakos bejelentette a rendőrkapitánysá­gon, hogy férje: Lonkay László, a kolozsvári villamosmüvek titkára lakásáról nyomtala­nul eltűnt... Az eltűnés bejelentésével kapcsolatban, a rendőrkapitányság természetesen az iránt érdeklődött mindenekelőtt, hogy mi oka le­hetett a 30 éves, kitűnő állásban lévő Lon­kay Lászlónak az „eltűnésre Î..A város­ban már szárnyrakelt annak hire, hogy Lonkay László hütlenül kezelte a rábízott pénzt s mert a hiányokat pótolni nem tudta, ismeretlen helyre távozott... A lábrakapott mende-mondákat aztán megerősítette a ko­lozsvári villamosmüvek vezérigazgatójának bűnvádi feljelentése is. Kompanek János, a Villamosmüvek vezérigazgatója ugyanis megjelent a rendőrkapitányság bűnügyi osz­tályán és sikkasztás elmén feljelentést tett a nyomtalanul eltűnt titkár ellen... Alighogy megjelent a lapokban Lonkay László eltűnésének hire, egymásután jelent­keztek a rendőrségen azok az ügyfelek is, akiket Lonkay súlyosan megkárosított. El­sőnek Finkler Antal Bolyai-utca 4. szám alatti lakos tett bűnvádi feljelentést csalás miatt Lonkay László ellen. Ezután az ege- resi villamosmüvek megbízottja, majd Er­délyi Géza szamosujvári lakos jelentkezett, akit ugyancsak súlyosan megkárosított az eltűnt Lonkay László. Az utóbbi három fel­jelentőtől — a rendőrségi feljelentés szerint — összesen 52.000 pengőt csalt ki a meg­tévedt titkár. A Lonkay-üg-' sokkal bonyolultabbnak lát­szik, mint ahogyan azt a rendőrség bűnügyi osztálya eleinte elképzelte s százszázalékig ma sem sikerült tisztázni, éppen azért, mert Lonkay Lászlónak inár hetek óta nyoma ve­szett. .. Munkatársunk felkereste Kompanek Já­nos vezérigazgatót, aki a Lonkay-üggyel kapcsolatban a következőket mondotta: — Lonkay Lászlót úgy ismertem, mint a legmegbízhatóbb munkatársamat. A Villa- mosmüvek megbízott titkára volt s mint ilyen, egyik legközvetlenebb munkatársam. Április folyamán a közellátási minisztérium által biztosított jogunknál fogva, elhatároz­tuk, hogy alkalmazottaink téli ellátására sertéseket szerzünk be. Arra gondoltunk, hogy valahol sertéseket hizlaltatunk. Az ak­ció lebonyolításával Lonkay Lászlót biztuk meg, mert ö mutatkozott legmegfelelőbbnek. Akciónkba bekapcsolódott az egeresl villa­mosmüvek, a kolozsvári gázgyár, a közellá­tási hivatal és még több nagyvállalat igazga­tója, úgyhogy a Lonkaynak ilyen célra át­adott összeg pontosan 111.000 pengőt tett ki. Lonkay kétizben is eltávozott Kolozsvárról, hogy a sertéshizlalási akciót lebonyolítsa. Közben telt-mult az idő. Lonkay azzal tért haza második útjáról, hogy mindent a leg­nagyobb rendben és törvényes formák kö­zött intézett el. A lekötött sertésekre előle­geket adott. így aztán mi meg is voltunk nyugodva s még arra se gondoltunk, hogy elszámoltassuk... Lonkay már itthon volt, amikor az egyik sertéshizlaló jelentkezett nálunk, hogy fizessük ki a lekötött sertése­ket, illetőleg egyenlítsük ki a még hátralévő összeget. Nagy volt a meglepetésem, ami­kor a sertéshizlaló a Lonkay által említett összegnek éppen kétszeresét kérte a leszál­lítandó sertésekért. Nem is mertem bele­menni a dologba, mert féltem a törvényes következményektől. Természetesen felelős­ségre vontam Lonkayt, aki azonban köröm­szakadtáig tagadott s azt állította, hogy a sertéseket hivatalos áron kötötte le. Akkori tárgyalásaink során nem is tudtuk tisztázni a dolgot. Arra gondoltam, hogy talán más­nap, nyugodtabb légkörben mindent tisztázni fogunk, de Lonkay másnap már be sem jött a hivatalba. Hozzátartozói szerint már a kora reggeli órákban elindult otthonról, de amint később kiderült, — ismeretlen hely­re-. távozott... — A helyzet számomra volt a legkelle­metlenebb — folytatja Kompanek vezér- igazgató, — mert a többi ügyfelek is egy­másután jelentkeztek s követelték Lonkay elszámoltatását. Az elszámolást azonban már csak nála nélkül tudtuk megejteni s ezek szerint a villamosmüvek csupán 9000 pengővel károsodna... A Lonkay-ügynek ez a része tehát tisz­tázva is volna. Kompanek vezérigazgató nyilatkozata szerint Lonkay a kolozsvári j jUamosmüyek, az egeresl villamosmüvek, a közellátási hivatal és a kolozsvári gázgyár által rábízott 111.000 pengőt nem sikkasz­totta el, hanem amint később kiderült, ép­pen kétszeres áron kötötte le megbízói szá­mára a sertéseket!... Lonkay legfeljebb abban lehet bűnös, hogy ezt nem vallotta be még idejében, sőt félrevezetve feletteseit, még a legutolsó tárgyalások alatt is azt vallotta, hogy törvényes formák szerint járt el. Mi az oka ennek? Legelfogadhatóbb oka és magyarázata talán az lehet, hogy Lonkay úgy akart feltűnni felettesei, illetőleg meg­bízói előtt, mint aki a megbízásnak, ha saját kárára is, de eleget tesz!.. Erre természe­tesen nem kényszeritette senki, sőt nem is kivánta tőle senki... A közel 111.000 pengőt — amit eddigi fel­tevés szerint Lonkay „ráfizetett" az üzlet­re, — valamiből fedezni kellett. így környé­kezte meg aztán többek között Finkler An­tiul, Alexy Géza, Löké Ernő kolozsvári, Er­Bármily kínálkozó és kézenfekvő is az alkalom: Sikorszky tábornok halálos zuha­nása a gibraltári repülőtéren, nem kutatjuk, ml volt az oka és előidézője a „Liberator1“ tipusu angol bombázó szerencsétlenségének. Nem firtatjuk, motorhiba okozta-e a hatal­mas gépmadár katasztrófáját s nem tűnő­dünk el a lehetőségeken, amelyek az eset­leges motorhibát előidézték. Szerelői gondat­lanság, anyaghiba, vagy talán a Titkos Szolgálat keze avatkozott be a Végzet irá­nyításába. Egy azonban bizonyos: soha még repülöszerencsétlenség nem oldott meg radi­kálisabban világpolitikai kérdést, mint a gibraltári zuhanás. Az angol hatóságok majd kiderítik a részleteket s a Downing Street 10. is közöl a tényállásból annyit, amennyit jónak lát. Lényegében tökéletesen mindegy, ho­gyan, miként, véletlen vagy ördögi cselszövés következményeként tűnt el a politikai po­rondról Sikorszky tábornok. Eltűnt s mind­azok az ígéretek és kapcsolatok, amik im­már negyedik esztendeje kötik Sikorszky mellé Angliát, máról-holnapra felszabadul­tak. Kétségtelen, a lengyelek nehéz hely­zetbe hozták Angliát s ebből a kutyaszorító­ból legfeljebb a lengyelek támogatásának feladásával lehetett kiszabadulni. Sikorszky halála esetleg megoldja ezeket a nehézsége­ket, ha sikerül olyan hajlékony lengyel po- litkust találni, aki elsősorban nem saját ha­zája érdekeit, hanem az angolszász diplomá­cia szükségességeit hajlandó figyelembe venni. Annyi bizonyos, Sikorszkyt nem fogja az' „elasztikus“ és ügyes politkusok közé szá­mítani a történelem. Katona volt, jeles ka­tonai szakiró és jó hadvezetö, de a magas politika müvézetéhez nem sokat értett. Kormánya magánviselte az emigráns kor­mányok bélyegét és minden tragikumát. Mint minden menekült kormánynak, a len­gyeleknek sem állott módjában kapcsolatot fenntartani azzal a néppel, amelyet képvi­selni és kormányozni kivánt. Sikorszkyék nem tudták követni, még kevésbé Irányítani azokat a változásokat, amelyeken a lengyel nép az utóbbi években átment. Másik gyöngéje az volt a Sikorszky-kor- mánynak, hogy tulajdonképen nem a lengyel népet képviselte, hanem folytatója volt Rydz-Smigly marsall népszerűtlen, diktató­rikus kormányzatának. Ez az arisztokrati­kus elemekből álló csoport menekült csupán külföldre, hiszen maga a nép, ahonnan egy jóindulatú, önmagát népszerűsíteni óhajtó kormányzat friss elemeket szívhatott volna fel, otthon maradt, a véráztatta lengyel földön. Az emigráns lengyel kormány számára nem maradt más ut, önmaga létjogosultsá­gának igazolására, mint a dogmatikus hű­ség a „nagy-lengyel" eszményekhez. Si- korszkyéknak nem volt szabad egyetlen ta­podtat sem engedniük, mert különben nyom­ban elvesztik a talajt lábuk alól. Egyedül a valóban népszerű, a nép legszélesebb ré­tegeinek akaratát képviselő kormányok lép­hetnek arra a gyakran időleges áldozatokkal járó útra, amit reálpolitikának neveznek. Az emigráns lengyel kormánynak azonban nem állott módjában engedményeket tenni, délyi Géza szamosujvári, Koch Sándor bu­dapesti és Borgula Pál székesfehérvári lako­sokat, akiktől nagyobb összegeket vett köl­csön, azzal az Ígérettel, hogy az általa ké­sőbb lebonyolítandó hatalmas üzletből szá­mukra busás hasznot biztosit kamat fejé­ben. .. A kölcsönvett összegekből fedezte Lonkay a balul kiütött sertéshizlalási akció költségeit is, olyan mértékben, hogy például, mint említettük, Kompanek vezérigazgató állítása szerint a kolozsvári villamosmüvek is csupán 9000 pengővel károsulna,.. Amint a rendőrségi hivatalos- jelentésből kiderül, Lonkay László 52.000 pengő elszá­molásával még mindig adós maradt ügyfelei­nek, illetőleg többi megbízóinak és úgy tűnt el már több, mint két hete Ismeretlen helyre. A rendőrség egyébként rádiókörözést adott ki Lonkay László ellen. A körözés eredmé­nyét nemcsak a becsapott ügyfelek, de Lon­kay hozzátartozói is szivszorongva várják... akár ezen, akár azon az oldalon, s igy sorsa a malomkövek között való örlődés maradt. Reálpolitikus talán megtehette volna, hogy Keletgalicia gazdag földje fölött alkuba kezd a Szovjettel. Sikorszkynak azonban nem volt szabad engednie. Ha talán olyan fejlett diplomáciai játékkészséggel és szem­fényvesztő képességekkel rendelkezett volna, mint Benes, talán meg tudja oldani a kér­dést, igy azonban lassan csúszott a bukás felé. Valószínű, hogy legutóbbi közelkeleti útja, amikor az ott állomásozó lengyel csa­patokat szemlélte meg, azt a célt szolgálta, hogy erőt és biztatást merítsen embe-eiböl s ugyanakkor őket is megerősítse hűségűkben. Utjának és csapatai vezetőivel folytatott tárgyalásainak eredményeiről semmi sem került nyilvánosságra. Utódának nem leszk önnyü feladata. A Szovjet, bár hangoztatja, hogy nem végle­gesen, hanem csak egyidöre szakított az emigráns lengyel kormánnyal, olyan kíván­ságokkal jelentkezik, amiknek elfogadása tökéletesen népszerűtlenné tenné az emi­gráns körök előtt a kormányt. A Szovjet ugyanis az érintkezés ujbólfelvételéért a következőket kívánja: 1. a lengyel kormány szovjetellenes tagjai váljanak ki a kabinet­ből. 2. Szüntesse meg a lengyel kormány a szovjetellenes propagandát az Angliában ál­lomásozó lengyel csapatok körében. 3. Ellen­őrizzék szigorúan az angliai lengyel sajtót. 4. Szüntessenek meg minden vitát Lengyel- ország jövendő határairól és a háború utáni helyzetről. Ezek a feltételek a lengyel emigráció szá­mára elfogadhatatlanok. Hiszen nagy több­ségük számára még Sikorszky tábornok po­litikája is baloldalinak számított s leginkább azért támadták az emigráció különböző cso­portjai, mert túlságosan liberálisnak tartot­ták. Az Amerikában élő, mintegy negyedmil­liónyi kivándorolt lengyel, akik ott már be­legyökereztek az amerikai életbe, de a len­gyel öntudatot megtartották, egyá'talán nem mutatott barátságos magatartást a tábornok iránt. A „Polish-American Council“ és a „Kosciusko Foundation" erősen megszer­vezte az Amerikában élő lengyeleket s azok egységes, határozott politikai véleményt képviselnek. Vezetőjüknek a nyilvánosság előtt Matuszewszki Ignác ezredest tartják, de igazi főnökök Zaleski Ágoston és Sosn- kowski Kazimir tábornok. Matuszewszki hazájában a „Naprawa“ szélsőjobboldali politikai csoporthoz tarto­zott. Zaleski tagja volt Sikorszky kormá­nyának, külügyminiszteri rangban, de le­mondott tárcájáról, amikor Sikorszkyék pak­tumot kötöttek a Szovjetunióval. Sosnkowski a lengyel titkos diplomácia egyik legérdeke­sebb figurája. A német—lengyel háború alatt kétszer is átcsúszott a szovjet-vonala­kon parasztruhába öltözve és Párisban dol­gozott a francia közbelépés érdekében. A bukás után Raczkiewicz elnök utódjául je­lölte ki, éppen úgy, mint ahogy öt Moscicki tette meg utódjának. E három jelentékeny súlyú politikai egyé­niség is mutatja, hogy a lengyel szélsőjobb­oldal, az úgynevezett „fasiszta" csoport Igen erős az emigráns lengyelek között. SiLorszky és & lengyel leérd©« Különös tréfája a sorsnak, hogy Si­korszky, akinek éppen a bolsevista nagy­hatalommal való szembenállása miatt kel­lett eltűnnie, a lengyel emigráció köreiben baloldalinak számított, akit „lengyel de Gaulle“-nak is neveztek. Maga Raczkiewicz Wladiszlaw, az emi­gráns Lengyelország elnöke sem állott min­denben azonos nézeten Sikorszkyval. • Erről legutóbbi közös megnyilatkozásuk is tanús­kodik. Raczkiewicz elnök a jobboldal felé kívánkozott s még merevebb álláspontot képvisel, mint kormányelnöke. Raczkiewicz hangoztatta, hogy „Len- gyelország ugyanazokért a célokért küzd, mint 1939 szeptemberében". Ez gyakorlat­ban azt jelenti, hogy az emigráns Lengyel- ország nem hajlandó különbséget tenni a nyilt, katonai annexiót végrehajtó Német Birodalom és a Szovjet között, amely „vér­testvéreit jött felszabadítani és a vörös hadsereg védelme alá helyezni". Raczkie­wicz beszédében még meg sem említette a szovjet-hadsereg erőfeszítését, ami ma kö­telező udvariassági forma az „egyesült nemzetek táborában, sőt még' reményét fejezte ki, hogy a lengyel-orosz szakítás csak időleges lesz. Ugyanazon a napon Sikorszky beszédé­ben hangoztatta, hogy „Lengyelország to­vábbra is baráti kapcsolatokat remél fenn­tartani a Szovjetunióval". Az ellentét a két nyilatkozat között nyil­vánvaló s valóban kifejezője a lengyel emi­gráció súlyos ellentéteinek. Sikorszky ha­lálával az orosz-lengyel ellentét nem oldó­dott meg, sőt talán még bonyolultabbá vá­lik. Ha az uj lengyel emigráns kormány megalakításánál maguknak a lengyeleknek is valamelyes befolyásuk lesz, kétségtelen, hogy a Szovjettel szemben még merevebb és ellenségesebb álláspontot fognak kép­viselni. Kétségtelen, hogy Sikorszky halála nagy vesztesége a lengyel emigrációnak, hiszen ismert és angol körökben bizonyos mértékig még népszerű egyéniségnek is számított, sőt ChurcWţH barátjának tartották. Halála legfeljebb jjélanatnyilag könnyiti meg az angol diplomácia helyzetét s a lengyel emi­gráns politika oroszellenes beállítottságán aligha fognak tudni változtatni. Sikorszky tábornok rejtélyes halála a magyar nép szivéből részvétet vált ki. A tá­bornok ugyanis mindig őszinte hive volt a lengyel—magyar barátságnak s ezt az állás­pontját nemcsak magánéletében, hanem po­litikájában is hiven megtartotta. A londoni emigráns kormány működésének igén érde­kes pontja volt az, hogy bár a Slkorszky- kormány és Magyarország között gyakorla­tilag nem volt kapcsolat, mégis a lengyel— magyar viszony formális szakítása nem tör­tént meg. Sikorszkyt emiatt sok támadás is érte. A támadások értelmi szerzője — ki is lehetett volna más ?! — Benes Eduárd volt... NAGY ELEK Csak miniszteri engedéllyel szakad vitamintartalmúnak hirdetett cikkeket forgaiombaltozni Budapest, julius 6. (MTI) A vitaminok fontossága ma már a legszélesebb körökben közismert. Ezzel kapcsolatban természetesen a vitamintartalmú élelmiszerek iránt Is megnövekedett a kereslet. Egyesek azonban a valóságnak meg nem felelő jelzéssel, vagy elnevezéssel hoztak forgalomba vitamintar­talmú élelmiszereket, vagy tápszereket. A földművelésügyi miniszter ezért a fogyasztá- közönség érdekeinek megvédésére szabá­lyozta a vitamintartalmú mezOgazdasági ter­mékek és cikkek forgalombahozatálát. A rendelet szerint ilyen cikket a vitamintarta­lomra utaló elnevezéssel csak akkor szabad forgalombahozni, ha erre a földművelésügyi miniszter a kereskedelemügyi és az iparügyi miniszterrel egyetértésben engedélyt adott. Váiasklási csendéle! TWex'í* «5>ól Madrid, jul. 6. (MTI) A Német Távirati Iroda közli: Mexico-cityi jelentés szerint vasárnap ke­reken 3,000.000 választó vett részt a hét mexicoi föderativ államban a 147 képviselő és kormányzó megválasztásán. A kormány­zat sok előzetes óvatossági rendszabályt al­kalmazott az összetűzések elkerülésére. Aa Egyesült Államokból származó jelentések erősen bírálják az ellenzéki pártvezérek szi­gorú ellenőrzését és ezt az eljárást „válasz­tási csalás“-nak minősítik. A hatóságok megállapítják, hogy a nap folyamán mind­össze öt személy sebesült meg. . 1 jy REGGEL: f KELETI UJS AG á W DÉLBEN: MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents