Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-25 / 166. szám

V Misirjitvxiír&jta 1943. J V £ 1 V S 25 •» A VILÁG TÜKRE A háromszori rossz termés és a multévi nagy szárazság toövetketrtében, Bulgária gabonaellátása Igen nagy nehézségekbe ke­rült. A meglévő gabona készlete k nem fed­ték volna a lakosság szükségletét, ha Né­metország nem sietett volna Bulgária se­gítségére. A mult évben 1*. 50.0«« tonna gabonát szállítottak a Német Birodalomból Bulgáriába és az idén egyezményt kötöttek, melynek alapján kőicsötiképpen, vagyis a legközelebbi aratásig SO.OOO tonna rozsot és kb. 6000 tonna hántolt árpát kell kapnia a bolgár lakosságnak Németországtól. E kötelezettségnek eleget téve, röviddel az egyezmény létrejötte után vontatóhajék In­dultak útnak Németországból az első ga- bonaszálUtmánnyal. Mikor ezek a vontató- hajók Vlfliaben és Lomban kikötöttek, a bolgár kereskedelemügyi miniszter beszé­dében arra utalt, hogy íme Németország, az Iporálhum szállít gabonát Bulgáriának, az agráráUatnnflk, olyan időben, amikor az eHenség abban a hiedelemben van, hogy mindkét ország az éhínséggel küzd. * Genfböl jelentik: A Bank og England áp­rilis végén, közzétett határozatának, melynek értelmében beszüntetik az 5 fontosnál na­gyobb címletű bankjegyeket és a forgalom­ban tevőket fokozatosan bevonják, három indoka van. Elsősorban a feketepiac tran­zakcióit akarják igy nehezebbé tenni; má­sodszor meg akarják nehezíteni az adózás kijátszására irányuló készpénzfizetéseket. A harmadik és főok a valutatörvény kijátszá­sának megakadályozása. A londoni City köreiben azonban kétségbe vonják ezen uj határozat eredményességét, miután olyan sok nagycimletü bankjegy van forgalomban, hogy évekig eltarthat, hacsak szigorúbb rendszabályokhoz nem nyúlnak, mig azok száma a kívánt módon csökken. Akik pénzt akarnak külföldre kicsempészni, még mindig kellő mennyiségű nagycimletü bankjegyhez tudnak jutni, a feketepiac üz­letmenetét pedig a nagycimletü bankjegyek hiánya sem fogja befolyásolni. Ellenkezőleg — Írja a financial News“ — a nagycim­letü bankjegyek bevonása a feketepiac tizei­méinek inkább kedvez, miután a legutóbbi időben a feketepiac köreiben már neszét vet­ték a készülő határozatnak, úgy, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy megtagadják a nagycimletü bankjegyek átvételét és kis címletekben való fizetséghez ragaszkodnak. ,'v ■ * A nemrégiben lezárt hivatalos kimutatá­sokból kiderült, hogy az elmúlt évben a né­met tanulóifjúság 282 millió kg. hulladék- anyagot gyűjtött össze. Tudvalévő, hogy a mai anyaghiány mellett milyen fontos sze­repe van a termelésben a hulladékanyagok felhasználásának. Nem is kell külön kiemelni, mennyi fáradtságába kerülhetett a fiuknak és lányoknak a 128 millió kg. ócskavas, 90 millió kg. papiroshulladék, 32 millió kg. textilhulladék és 24 millió kg. csont össze­gyűjtése. Egy-egy i3kolásgyermekre átlag­ban 30 kg. esik. Hogy a tanulóifjúságnak ezt a köz szolgálatában oly hasznos tevé­kenységét buzdítsák, nemrégiben 10,000.000 körzókészlettel jutalmaztak a gyűjtésben el­ért különleges teljesítményeket. * Stockholmi jelentés szerint az utóbbi idő­ben sok értékes műkincset és régiségeket vásárolt Amerika Angliától. Az angol alsó­házban egy felszólamló a közvélemény ne­vében annak az aggodalmának odott kife­jezést, hogy a mindinkább növekvő valuta­szükséglet következtében az angol kormány egyre több műkincset és régiségét bocsát áruba Amerikának. Dalton kereskedeletpügyi miniszter nyilatkozata, mely szerint műtár­gyak kivitele hivatalos engedélyhez van kötve, nem nyugtatta meg a kedélyeket, mi­vel köztudomású, milyen messzemenően van érdekelve a kormány a műtárgy ez.port valu­tahozamában. * Nem ritka eset háború idején, hogy a bevonult borbélyt nő helyettesíti. Azonban Kuttelberg szudétavidéki városka 90 éves női Figarója, aki még ma is biztos kézzel űzi mesterségét, egyedülálló eset a maga nemé­ben. Ez az idős nő /-} éves korában tanult meg borotválni és hosszú életén keresztül mellékfoglalkozásként mint borbély teve- kenykedett. Időnként sorra felkereste törzs­vendégeit, akiknek nagyrészt még ma is hűségesen kitart mellette és noha már ők maguk is nagyobbára T0 éves, vagy még idősebb bácsikéivalahányszor egy kis csi­nosítás szükségét érzik, felkeresik óreg bor- bélynójüket. Előre kell bocsátanom, hogy jelenlegi ri­portunk teljesen a képzelet szüleménye. Az abban szereplő személyek nem léteznek (il­letve bár csak ne léteznének). Ha mégis va­laki magára Ismerne a szereplő alakokban, az tisztára a véletlen (vagy rossz lelkiisme­ret) müve. , A közelmúltban rendezett „udvariassági verseny“-t szerfölött életrevaló és üdvös do­lognak Ítéltük. Jóleső érzéssel tapaszaltam akkoriban, hogy a kereskedő csaknem elénk jött az ajtóig, hajlongva fogadott, mint a régi boldog béke világban, amikor — vall­juk be — ur volt minden vásárló. Nos hát most is csaknem igy volt. A segéd „aláza­tos szolgájáéként mutatkozott be a vevőnek és a nyakkendőket nem dobta elénk a pültra, mint a tolakodó koldusnak az ado­mányt, hanem kedves mosoly kíséretében húzta ki az egész fiókot: — Méltóztassék választani! Soha ennyi méltóztatást! Ml vevők, akik egyébként elitéljük a rang- és cimkórságor, — valljuk be ezt is, — mégis csak szíveseb­ben vásárolunk olyan boltban, ahol azt mondják nekünk „Mit méltóztatik paran­csolni?“, mint olyanban, ahol ezzel fogad­nak: „Hm... mi kéne, ha vóna?“ Ennek bizonyítására és igazolására szol­gáljon ez a két kis rövid film. íme az eset: Színhely a belváros egyik előkelő üzlete, ahol éppen „udvariassági verseny“ folyik. A vevő selyemharisnyát akar vásárolni a fele­ségének, mert eddig hiába hajszolta és most azt gondolja, hogy az udvariassági verseny keretében hozzájuthat egy vágyva vágyott „Frivol" vagy „Phantasia“ címletű pókháló­hoz. Várakozásában nem is csalódott, mert ime: — Alázatos szolgája! Mit méltóztatik pa­rancsolni ? A segédre rá sem lehet ismerni. Az üveg­ajtó, mögül ugrott elő és kitárt a a Vevő. előtt az ajtót. A tetejébe akkorát hajolt, mintha a sziámi trónörökös tenné legmagasabb tisz­teletét a röfösüzletben. Az egyik létra tetejéről vékony hang íu- voiáz le: — Alázatos szolgája! Ez az Inas, Úgy látszik, hogy jól meg­nevelték az udvariassági verseny keretében. A főnök is meglepetéssel szolgál, mert szapora léptekkel fürgén hozza kövérségét a v i felé és mély reverenciával meghajol: — Alázatos tiszteletem... Méltőztas- sék... Segéd ur! Szolgálja ki az urat! A segéd a Vevő szájáról lesi a szót. Kész- szégesen ragyogó szemei kissé elhomályo­sodnak, amikor megtudja, hogy miről lenne szó, de aztán versengő udvariassággal és előzékenységgel leküzdi pillanatnyi megrög­zött indiszponáltságát és futólag nyelve egyet, közelebb hajol a Vevőhöz, — Szóval harisnyát méltóztatik '. .. Hm ... Mély tisztelettel... Lenne itt még egyetlen pár ... Csak rokonszenves vevőnek adjuk ... Méltóztassék parancsolni... Még egy volt, hála Istennek . .. Nagyon örülök hogy szolgálatára lehettem ... A Vevő erre kiderül, de leküzdi öröm­ujjongását. Úgy süllyeszti el a ritka kincset közönyösen, mintha csak a zsebóráját he­lyezné vissza, utána pedig diplomata hang­súllyal megismétli kívánságát: — Nem volna még egy pár...? Nem nézné meg, kérem ? A segéd nem akarja elrontani a Vevőnek immár róla alkotott kedvező képét, továbbá szüksége van az udvariassági verseny pont­jaira is, amelyeket a vevőtől remél, tehát, krákogva bár, de mély tűnődésbe esik. Mint­ha a Jemni xaeg m Isaoi“ kécáéséa tű­nődnék. Kis idő múlva pedig felragayogó képpel nyúl egy dobozért a pult alá a har­madik sorban balra. — Még egy van... Méltóztassék... Leg­utolsó darab ... A főnök ur meg ne tudja, kérem tisztelettel, mert felmondanak... Másnak nem tudnám megtenni, kérem tisz­telettel ... Mélóztassék a könyvecskét... A Vevő ezek után kegyesen megbiccenti a fejét a készséges segédek gyöngye felé, jutalmazó mosollyal kegyeskedik honorálni a segéd szolgálatait, a pénztárnál pedig fel­jegyzi a segéd számát a szavazólapra. A pénztároekisasszony ezen udvariassági idő alatt igy kasszírozza be a bankókat: — Két pár harisnya... Lesz öröm ott­hon ... Hogy van a kedves nagyságos asz- szony ? Kézcsőkomat küldöm ... A tulajdonos a kijáratig kiséri a vevőt, kitárja előtte az ajtót és meghajlására, mint jeladásra felharsan az alkalmazottak bu- csuüdvözlete: — Alázatos szolgája ...! Viszontlátás­ra ... ! ... Eddig az egyik! 1 A másik filmedfeke pedig abból a korszak­ból való, amely — sajnálatosan — napjain­kig terjed és még ki tudja, meddig nyúlik: az udvariatlan közöny korszakából, mely né­hol udvariatlansági olimpiáddá fajul. Színhely ugyanaz a belvárosi előkelő üzlet, amelyről az alábbiak szerint kiderül, hogy — úgy látszik —- nem volt született arisz­tokrata, csak párvenü, mert a vevővel, aki selyemharisnyát akar vásárolni a feleségé­nek, a következő elgondolkoztató dolgok történnek: — Alázatos szolgája — köszön a vevő, (Millen idők ... !) — Jónapot... Ezt a segéd mondja. Való3zinüleg dühös, hogy nem ö nyerte az udvariassági versenyt és titokban arra gyanakszik, hogy a- Vevő, nem rá adta a szavazatát a „múltkori“ ha­risnya vásárlás alkalmából. • Az inas változatlanul a létra tetején tar­tózkodik, de a Vevő beléptekor nem fordul meg, hogy köszöntse, hanem az ülepét mu­tatja feléje, ö is neheztel, mert szintén nem nyert az udvariassági versenyen, pedig soha annyi „alázatos szolgájá“-t nem mondott, mint akkoriban a fárasztó udvariassági ver­senyen. • A főnöknek hire-harőva, csak a sziluettje sötétllk ki mogorván a hátsó raktárak titok­zatos mélyéből. A Vevő újra a múltkori készséges segédhez fordul. Tudva azonban, hogy most nincs udvariassági verseny, hang­ja bizonytalanul remeg; — Selyemharisnyát szeretnék ... nőit... A segéd valami irkálással van elfoglalva. Számlát ir, de lehet, hogy titkosírással sze­relmes levelet, mert nagyon fontosnak lát­szik a dolog. Föl se néz. Rágja a ceruzája végét... Biztosan rímeket keres ... vagy a hiányzó összegét. .. úgy mondja: — Mit?... Hahaha ... Hogy képzel olyat az ur? — Nincs? — kérdi bátortalanul a Vevő, akinek a nevét ettől a pillanattól kezdve nyugodan lehet kis „v“-vel is Írni. _ mm N&oeí — Mondja a segéd zexásaaa & irományait felmarkolva az üzlet hátsó ré­gióiba távozik... A vevő rezignált melankóliával álldogál percekig csalódása színhelyén. Tudja, hogy ez a „nincs“ tulajdonképen „van“. Csak a segéd ne felejtette volna el azt a mozdu­latot a pult alá a harmadik sorban balra ... Akkor lenne.... Vagy tartana még az áldott udvariassági verseny, hogy legalább kíméle­tesebben közölné a vevővel... Haj ... haj ... hja ... hja ... A segéd percek múlva előtűnik. Korholó szigorral néz a még mindig állhatatosan ott tartózkodó vevőre. — Mondtam kérem, hogy nincs... A vevő méltóságán alul rimánkodik, mert feltétlenül szeretne hazavinni egy pár ha­risnyát. Szegény asszony, tegnap is egész nap a régit stoppolta és mihelyt kilépett az utcára a szinházbamenetelkor, rögtön lesza­ladt a szem. Feltétlenül kell a harisnya. — Dehát miben járjon a feleségem’ —■ kérdi segítségkérőén. A segéd fölényesen kioktatja: — Járjon mezítláb! Minek nyáron a ha­risnya ? — Télre is kell — mondja a vevő szeli-, den. — Télre ? — vigyorog a segéd. — Télre fát vegyen, ne harisnyát! Teszi pedig mindezt egy sértett perzsa sah modorában... A vevő elkeseredetten távozik. Sirhatnékjaf' van ... Hihetetlen, hogy1 megváltoztak ezek a jóemberek... Kár értük... Sajnos, udva­riassági versenyt már nem Igen fognak egy-- hamar rendezni. Már nem volna érdemes. .. Na de, majd!... . ■ A vevő arca ettől a gondolattól felra­gyog: — Nemes bosszút esküszöm — mondja magában. — Ha elmúlik a háborúdén és mi vevők rendezünk egy versenyt, - ae az nem udvariassági verseny lesz, hanem udvariat­lansági ... és Ígérem, segéd ur, hogy ebben a sportágban addig fogunk versenyezni, amig valamennyiünket kiszámolják a szőri- tóból! ... ,, . . Irta és rajzolta DOERY LAJOS A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ NYÁRI ELŐADÁSAI A SZÍNKÖRBEN Heti műsor; Julius 25. Vasárnap d. u. 3 órakor. Nemes Rózsa. Kovács Kató fellépésével. Julius 25. Vasárnap este 7 órakor:. Gyertya­fénynél. Rendes helyárak. Julius 26. Hétfő este 7-kor: Gyertyafénynél. A Tizes Szervezet előadása. Jegyeket a pénztár nem árusit. Julius 27. Kedd este 7-kor: Kata, Kitty, Ka­tinka. Kovács Kató fellépésével. Filléres heiyárak.­Julius 28. Szerda este 7-kor: Nemes Rózsa- Kovács Kató fellépésével. Filléres hely­árak. Julius 29. Csütörtök este 7-kor: A Boronkay lányok. Kovács Kató fellépésével. Filléres helyárak. Julius 30. Péntek este 7-kor: Csókháboru. Operett-újdonság először. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Julius 31. Szombat este 7-kor. Csókháboru: Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 1. Vasárnap d. u. 3-kof. Csókhábóm. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely-' árak. Aug. 1. Vasárnap este 7-kor. Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes, hely­árak. MOZI-MŰSOROK ÁRPÁD filmszínház: 28-ig nyári - szünet. 28-tól Gül baba. . . , . j CORVIN: Carmela. Fősz.: Doris Duranti, Jávor Pál. Előadások kezdete: hétköznap 1,5, i/47 és 149 órakor. Szombat, vasár­nap és ünnepnap 143, i/45, 1^7 és 1^9 óra­kor. Vasárnap, d. e. 11 órákor matiné. EGYETEM: I. Csizmás kandúr. II. Béka­király. Előadások kezdete ma: 4-kor, 6-kor, 8-kor. Holnap vasárnap d. e. 11-kor, d. u. V. háromkor, 4-kor, 6 kor, 8 kor. ERD15LY-mozgó: Estélyi ruha kötelezői Fősz.: Réthy Eszter, Jávor Pál, Mlhályffy Béia, Juhász József, Pethes Sándor. Elő­adások kezdete 4. 6, 8. Vasárnap d. e. 11- kor matiné. MÁTYÁS KIRÁLY-mozgó: Varieté rslUagai. Fősz.: Szeleczky Zita, Bordy Bella, Simor Erzsi, Páger, Jávor, Makiári. Magyar és Ufa világhiradók. Előadások 4, 8, 8 érakor. RÁKÓCZI filmszínház: Alomsárkány. Fősz.; Murát! Lili, Egry Mária, Perényi, Földé- njd, Bájnak, Kjflttfaag d. e- íl-kgrjaatUA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents