Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-25 / 166. szám
1943. J U C 1 D S Í5 Rozsdás szeg 9t Á fatönktől a gumikajakig TA hatos tábla felett virág lebeg. Sötét, különös virág, nagyon szép. Megvallom, ha több volna benne a meszesfehér szin, vnéginkább tetszenék nekem. Így is csodálom. Emelkedik, süllyed, zuhan; aztán ég felé szökken ismét, akár a vizsugár. Titokzatos egy virág. Olyan, mintha felhajtották volna, vagy éppen a magasságból lógatná valaki láthatatlan cérna- szálon. Keresem a szárát, mely földhöz kötné, mint az ágaskodó napraforgót, de hasztalanul keresem. Régen jártam a foganőtt-füves Nyírségben, mégis elpirulok, mert igazán illenék tudnom, amit a néhány esztendős gyermek is tud, hogy túl, a nyárnak meghódolt eperfákon, csak a szarka viríthat igy: ilyen félig feketén, félig fehéren. Szepegve is hallom, hogy megismernek a lombos évelők és a kóchintő lábodák. Rámmerednek a télből visszanyilt szemek, az ut két szélén ölik egymást a csalánok, taposnak, kapaszkodnak. Eszembejut a városi járda, ott is igy viselkedik a kíváncsiskodó nép, ha mindenáron látni akarja, kit ütött el a villamos. A bokrok egyhangúlag elismerik, hogy ritka látogató érkezett, én, aki ballagok, leszegett fejjel s népdalokat fütyö- részek szomorún. — Na, öcsém, — mondja valaki a közelemben. Megismerem a hangot, felnézek, érzem az embert, hiszen kezet nyújt s mosolyog, félreismerhetetlen, megengesztelő dőtt arccal. — Hazajöttem . . . — Látom, — feleli s homloka elborul. — Hazajött Verőn is, osztán ujj ént csak elment. Végleg. A nagy, lomboshaju ember nyitogatja a kezét. Olyan az, mintha hamuból húzta volna ki. Szemöldöke bomlott gubancán megül egy polyvalégy, s csak akkor röppen fel, mikor az én tanyai vendéglátóm, felcsapja halántékáig a tenyerét. — Kicsépeltelek, na, — mondja. — Megérdemelted. Gyerek vótá’, de az vöt Verőn is. Korán kerülgettétek egymást . . , Beszélne a hatalmas ember, de megakasztom, közbeszólok: — Megszépült-é Verőn? — Meg. — Nőhetett is jókorát. — Nyőtt. { — Szeretném látni. — Ütet nem láthatod. Elment. Nagy urat szógál. Itt is szógált, — legyint bánatosan, — Ezt háttá maga után: Ezt né. Égy szeget. Őröztem. Most mán legyen a tijéd. Örözd te. * Elment a termetes ember, tn meg tűnődöm: mit csináljak a szeggel? Vékony, mutatóujjnyi szeg. Vöröshk rajta a rozsda, szivárványos, vércsepphez hasonló fejét igencsak letöráelte az idő. Egyik lábamról a másikra állok. l\em tudom, mitévő legyek. Sajognak bennem az emlékek, Ver ónra gondolok, .aki nagy urat szolgál valahol. A füvek edénye, a völgy, most telik meg szürkülettel, felzokog a Nyírség hegedűje, a nád, siettet minden, hát igy gondolkodom: Eji, bolondság. Egy szeg. Miféle lány, aki ilyesmit hagy maga után? Beleverném az eperfába, de ki sem bírná, el- hajlanék, olyan gyenge. Ellököm. Ez a legjobb. Lendül a kezem. Ha elhamarkodottan, ha nem: most már késő, csak üresen tudom visszarántani. * Otthon nagyanyám fogad. — Korábbra vártunk. —- Jöttem volna, de találkoztam a Verőn apjával. — Szegény Verőn, — nyöszörgi nagyanyám. — Miért szegény? Nagyurat szolgái. Pohosát. — Ejnye, te fiú, te. Hát az Isten ellen szólsz? Verőn azt szógáli man. Meghóti, Késő hitták az orvast. Szeg ment a Verőn lábába. Az, Rozsdás szeg. * Egész éjjel kerestem a szedet. Mécsessel kerestem. Reggel a bodzabokor alá hevertem kimerültén. Hát amint fekszem hanyatt s feltekintek: lehunytam a szemem a megdöbbenéstől. Ott lógott a rozsdás szeg az én dobogó szivem felett egy bodzalevélbe fúródva. csekh.it József Jó ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Az élet tudományának, a teológiának meg. állapítása szerint a növény- és állatvilág bölcsőjét valahol a szárazföldnek és víznek érintkezésénél, a sekély, homokos partok langyos strandján kell keresni. Ezek a helyek voltak azok, ahol a legkedvezőbb, optimális feltételek mellett lüktetni, mozogni és lélegzeni kezdett az ősi sejt, amelyből végtelen időkön át sarjadt, nőtt az élet fája. Minden élőlény, — még a legmagasabb rendűek is, — megőrizték a víznek, a nedvességnek ősi emlékét, akár a szárazföldi gerincesek magzatainak kopoltyuiban, akár az ősi tipusu fenyők harmatban úszkáló virágporában. A testünkben, szöveteinkben keringő vér és nyirok mintegy zárt nedvkeringést jelent s a vér összetétele meglepő hasonlatosságokat mutat a tenger vizével. Túl ezen a biológiai és élettani, tehát fizikai jellegű atavizmuson, a lélek titokzatos mélységeiben is vágyak vezérlik vissza a víztől elszakadt élőlényeket az ősi életelemhez. Talán ezzel magyarázható meg az a furcsa sóvárgás, amely űzi, hajtja az embert messzi roppant tengerekre, vadvizek hátára, kék tavak partjára. A primitiv, természeti népek szoros érzelmi kapcsolatban vannak a vízzel. Vizi istenek, nimfák és szirének jelzik útját a mítoszoknak. A Kalavaia vizi istene, Ahto uralkodik a habokon s a világ keletkezését megmagyarázó kozmogóniákban Is úgyszólván kivétel nélkül szerepel a tenger vagy a viz fogalma. A szárazföldi életmódot folytató ember úszással próbál alkalmazkodni a vízi élethez, majd jármüveken töri a fejét, hogy azokkal birtokba vegye a vizet, legyen az a Stix sötét folyója, vagy a Sötétség Tengerének végtelen térségei. A modern ember lelki világában is él, lappang egy parányi csirá, amely megmozdul és nőni kezd, ha a hullámok párás le- hellete arcunkba csap, vagy ha nyárt éjszakákon vadvizek zugnak a havason. Ilyenkor a legmegrögzöttebb pocsolyakerülö is vízre vágyik s a szárazon talpaló erdőjárót, szikla- nyüvőt rabul ejti a tűzvarázs hivó szava. Az alkonyaitól lila réteket, erdei utakat, a kövek közt kószáló csapásokat felcseréli a vizi ösvények sejtelmes világával. Rövidesen: kajakos nyelven szólva, egészen elázik. „Vizes“ lesz. Tájékoztatókat keres, katalógusokat és árajánlatokat böngész, amíg végre meg nem győződik arról, hogy nem is annyira a jármű a fontos, mint inkább az evezőre simuló kéz. Nem is a legújabb típus a döntő, hanem a régi, kipróbált és hűséges barát: „a hajó“, mely lassanként fogalommá érik minden Vizes ember lelkében Ennek a fogalommáérésnek biztos tünetei csakhamar felismerhetőek. A szomszéd villa kerek padlásablaka rögtön a hajót juttatja eszébe s ha a menydörgés előtt vágtató szél kicsavarja kerted rózsafáit, iy=m az. okozott káron keseregsz, hanem azon, hogy most nem lehetsz kinn a vizen, a degeszre puf- fadt vitorlák alatt. Ha kereskedőd udvariasan spárgát csomóz csomagodra, azon veszed észre magad, hogy az utcán bandukolva gyöngyöző homlokkal szakítás! próbákat végzel a szerencsétlen madzagon: vitorlaköteleket sejtesz benne. A konyha- seprű rudja remek „bummf" képzeletét kelti s azon veszed észre magad, hogy szakkifejezésektől ékes nyelvezetedet kezdik lassan fejcsóválva hallgatni. „Völgymenetben" mégy hivatalodba,, majd amikor délidőn hazafelé „csáklyázoü“ s holtrafaradtan „csurogsz“ lakásodba és azzal gyötrőd az otthoniakat, hogy „vontatőkötélre“ vett fogkeféddel „merülési próbákat“ végzel a fürdőkádban. Amikor pedig a háziak villanyszámlával, megírásra váró cikkekkel és hasonló prózai momentumokkal gyötörnek, te egy képes kajakárjegyzékkel kezedbe ,,ó szalonna — ó kenyérnap“ — felkiáltással a spenotfőze- lék izorgiáiha temetkezel. Barátaid lassanként elfeledkeznek rólad, ismerőseid meghívásai elmaradnak. Csak két szó, rövidke két név marad veled: a kenu és a kajak. Mert a vizivándornak, a vizi ösvényeken baktatónak leghübb kísérője a kajak. A természeti népek szellemes találmánya ez a pompás kis vizi jármű. A maga primitívségében is annyira tökéletes, hogy a korszerű hajóépités minden boszorkányfogása sem tudott rajta lényegesebb szerkezeti változásokat eszközölni. A vizi turisták jármüvei között ma a kajak a legnépszerűbb, különösen Németország és főleg az Ostmark vizein láthatjuk nyaranta ezrével a kenuk karcsú sziluettjét megbújni a parti füzesekben, vagy az öblök selymes fövényén. A kajak őse kétségtelenül az ágaitól megfosztott, elől-hátul kihegyezett fatörzs volt, amelyen valahogy lovagolva kellett utazni. Később a fejlődés ütemén megszületik az egyfa (Einbaum) konstrukciójú kajak és pedig azáltal, hogy a törzs belsejét tűzzel kiégetik. Afrika szivében, vagy a Csendesóceán szigetvilágában ma is ez a fajta őskenu járja. Az egyfa kenu, melyet még Csákijával hajtanak, alaptípusa annak a fejlődési törzsfának, melyből a különböző kenu-tipu- sók sarjadtak. Polinézia hires tengerjáró szigetlakói ezt az ősi típust fejlesztették tovább azáltal, hogy a hajótest oldalára kitámasztott kis uszótestet szereltek, megnövelve ezzel a hajó stabilitását és nem utolsó sorban annak teherbírását is. Az ilyen oldaluszonyos kenunak megvan az a jótulajdonsága is, hogy vitorlázásra, nyílt tengerjárásra is alkalmas- Hátránya, hogy vitorlázásnál mindég a szél felöli oldalon kell lennie az uszólestnek s igy minden egyes fordulónál bizony felcserélődik a hajó tatja és orra. A polinéziai kajak mintájára ma már modern sportkenukat is szerkesztenek nagy sikerrel. Az egyfa-kenu másik fejlődési irányát a kanadai indián kenu jelzi. Fehér, vagy sárgás nyirfakéregböl készül s azt hánccsal fonják össze s nyirfagaly merevítőkkel szilárdítják meg. Az erősen felgörbült orrú jármüve egytollu evezővel hajtja előre a vadász- ösvényeket járó vörösbörü, vagy az erdőjáró prémvadász. Az indiánok kenuiról sohasem hiányzik a hajó orrára festett hatalmas szem, amely látó erejével megvédi a hajót a viz- alatt megbújó sziklától-forgótpl s nem utolsó sorban a vizek ártó szelleméitől, Kanada zuhatagos, rohanó belvizein úgyszólván az egyetlen közlekedési eszköz, amely a járhatatlan sellős szakaszokat megkerülve, az úgynevezett „hordutakon“ háton is szállítható A kanadai kenu az a hajóforma, mely hazai vadvizeinkre is a legalkalmasabb. Még a háborús idők anyagszegény világában is könnyen előállítható s megérdemelné, hogy mindenütt, ahol hajózható viz áll rendelkezésre, hűséges társa legyen a természetjárónak. A versenykenuk, túrakenuk s vitorláskenuk is a kanadai hajótipus egyenes leszármazottjai. Az eszkimó kajak szintén az ősi forma uj utakat kereső törekvéseit jelzi. Anyaga a tengeráramlások által kidobott uszadékfa* halcsont és fókabőr. Fedélzete nem nyitott, hanem feszesre kihúzott bőr s azon csak keskeny nyílás marad szabadon, hogy a vadászatra induló eszkimó beszólhasson- Ez a nyílás vízmentesen elzárható, sőt összefűzhető a vadász rövid kis ködmönkéjé- vel s igy a kajak és hajója valósággal egymáshoz nőve vágtat a tengerpart hullámverésében. Érdekes, hogy a kajak hajtása itt, más természeti népektől eltérően, nem egy, hanem kéttollu lapáttal történik s ezt a hajtási módot vették át a mai modern kajakok is. Az eszkimó kajak jellemző tulajdonsága az, hogy igen könnyen biliAi s a gyakorlatlan kajakos bizony gyakran- tótágast áll vele. A hires eszkimó fordulás arra szolgál, hogy a felbillent kajakot hajósa ismét álló helyzetbe hozza. Ehhez a fordulathoz természetesen jókora lendülef és nagy gyakorlat szükséges, különben csak félig sikerül s a kajakos vízben, fejjel lefelé elmélkedhetik az egyensúly törvényeiről. Az eszkimókajakból fejlődött ki a skót BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Eqtjdqyas szobd^ 6’— P-tő112* P-iq Kétágas szobd't 9*— P-tő118’— P-ia Éttermében Veres Káro'y és cigány-, zenekara muzsikál Elismerten kiváló konyha. Polgári árak. Mindenféle gabonanemüekre, ola- jotmagvakra és egyéb magvak vásárlására jogosított TERŰN ZOLTÁN Fufura bizományos KOLOZSVÁR Pap-utca 78. szám. Telefon: 40-01. Tevékenységét Kolozsvár és vidékén végzi. Bármikor a felek rendelkezésére all. származású Mac Gregor „Rob Roy“ nevű kajakja,' amely a mai turakajakok őse. A cserkészmozgalom megalapítója, Baden Powell is úttörő volt a kajakozás terén- Nau- tilusa a mai vitorlás kajakok alaptípusát jelzi. A kajakok fejlődésének végső típusa a szétszedhető kajakok népes családja. 1905- bro Klepper János konstruálja meg az első szétszedhető kajakot s ezzel elindul megérdemelt hóditó útjára a vászon-, vagy gumi- kájak, mely szétszedve és hátizsákba rakva hűséges kísérője a természetjárónak és cserkésznek. A kajakozás a vizi élet elemi ismereteibe játszva vezeti be az avatatlant. Testet-lelkef nemesitő szórakozás ez, melynek végső célja az, hogy közelebb vigyen bennünket a vizek világának szépségeihez, rejtett titkaihoz. Honvédelmi vonatkozásban is számottevő sport, hiszen utászainknak hasznos segédeszköze a gumicsónak, vagy éppen a gumikajak. Néhány nap múlva Kolozsváron és a környező vadvizeken is megindul a vizi élet s a levente egyesület kajakjain csillogó sjfemü fiatalok veszik majd kezükbe az evezőt- Ök lesznek majd azok, akiken keresztül a természetjárók szélesebb körei is megismerkednek ezzel a remek kis jószággal, melyhez benzin sem kell, csak feszülő izom s egy nagy adag jókedv. A kajakos mindé* nét magával hordja, kicsivel megelégszik s ha nappal nyitott szemmel figyelte a csillogó víztükör titkait, este a tábortűz lángjánál turanaplója fölé hajolva, úgy érzi: megbékélt önmagával. IFJ. XÂNTUS JÁNOS Dr SAKK 170. SZÁMÚ FELADVÁNY Meinärtz Ferenc-től (Budapest), abcdefgh abcdefgh Világos: Kd7, Vei, Be3, Hb3 és c7, gy-g, 5 (6 drb). Sötét: Ke5, Ve4, gy: f5 (3 db),. Matt 2 lépésbao. A junius 20-án közölt 166. sz. feladvány (Stocchi) megfejtése: 1. He8—d6. A diósgyőri nemzeti versenyek véget értek. A mesterversenyen Barczá-nak csak az utolsó fordulóban sikerült megelőzni Füstért, aki addig végig vezetett. Barcza tehát 9 ponttal (11 bői) lett első, Füstér 8 és féllel második. Harmadik 7 ponttal az eddig Jugoszláviában élt idősebb mester, dr. Asztalos Lajos lett. Sebestyén és Sz. Tóth 6, dr. László és a bulgár dr. Tosev 5 és fél, Tipary 5, Jeney és Sillye 4, dr. Gecsey 3, Raisz 2 és fél pontot értek el. A mesterképzö versenyt csoportokban bonyolították le. Dr. Biró Zoltánnak, a kolozsvári sakkozó társaság elnökének sikerült az elődöntöbőil a döntő csoportba jutni és itt az elismerésre méltó negyedik dijat elnyerni. Némi szerencsével még előbbre jutott volna. Balogh György kitűnő játékosunk, ki az utolsó években kolozsvári versenyeken mindig igén jól szerepelt, ez alkalommal némi indiszponáJtság és balszerencse miatt kissé hátrább szorult, de igy is néhány szép játszmában jelét adta nagy játékerejének.
