Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-25 / 166. szám

4 Az egri érsete imái rendeli el Rómáért és a pápáért EGEK, jul. 24. A Magyar Kurír Jelenti: Czapik Gyula egri érsek a veszprémi egyházmegye apostoli kormányzója most ki­bocsátott^ körlevelében részvéttel fordul a kereszténység örök városa és XII. Pius pápa felé és elrendeli, hogy főegyházmegyéje min­den templomában a legközelebbi vasárnapon Imádkozzanak a veszélyeztetett Rómáért és a pápáért. JCaaatfflbaa Naqvkcirolyi napló SZALVATORIANUS REND költözött a városba. Kápolnáját és rend­házát nemrég szentelte fel Scheffler Já­nos dr. megyéspüspök. A katolikus egy­házi rend a régi pénzügyigazgatóság épü­letében kapott otthont. Ebkor szentelték fel a szalvatoriánus atyák az Isteni üd­vözítőről elnevezett uj plébániáját Is. Az uj plébániának felállítását a katolikus hívek számának megnagyobbodása tette szükségessé. Ezzel a város egyetlen, Ka­la-'an ti Szent Józsefről elnevezett plébá­niáját, amely több mint kétszáz év óta állott a kegyesrendi atyák vezetése alatt, kettéosztották. A szalvatoriánus rend munkája, nemcsak egy házi, hanem tudo­mányos és kulturális téren is sokat fog jelenteni a városnak. * GYÁRÜZEMEK felállítása körül folyik a harc a városban. Schusteritsch Béla <lr. polgármester igen éleslátóan megállapította, hogy a megye- székhelyi jellegét elvesztett Nagykárolynak iparosodásra van szüksége, ha nem akar lassan községi színvonalra süllyedni. Egyet-, len megoldás van a fejlődésre: üzemeket kell létesíteni. Az egyik üzem a celluloze- gyár lenne, amelynek felállítása illetékes helyeken nehézségbe ütközik. Nagykároly városa ennek ellenére sem adta fel a re­ményt, még pedig alapos indokkal A város­ban még áll egy régebbi papírgyár épülete, felszereléssel együtt, úgyhogy az uj cellu- lozegyár felállítása a régi papírgyár épüle­tében hatalmas idő- és a.nyagmegtakaritást jelentene. Szakértői vélemény szerint a cel- lulozegyár felállításának egyik legnagyobb akadálya a vízhiány. Ezzel szemben a nagykárolyiak véleménye az, hogy a régi papírgyár hosszú ideig üzemben volt, s ha akkor ál tudták hidalni a vizkérdést, most is megtehetik. * A BÉRKOCSISOKKAL mint a legtöbb városban, Itt Is baj van. A gorombaságig udvariatlanok és igen nagy előszeretettel térnek el a hivatalos árszabálytól, természetesen a vendég ká­rára. A városi hatóságok most uj ársza­bályt állapítottak meg, amely szerint vi­teldíj a város területén, vagy a vasúthoz nappal 2 pengő, éjjel 3 pengő. Házhoz rendelésnél nappal 3 pengő, éjjel 4 pengő. Ennél többet a vendég nem köteles adni a bérkocsisnak. Egyben átiratot intézett a város a rendőrséghez s abban kérve a bérkocsisok szigorú ellenőrzését. * AZ OTI székházat épit a városban. A Társadalom- biztosító Intézet nagykárolyi kirendeltsége a közeljövőben kerületi pénztárrá alakul át és székházra lesz szüksége. A Társadalom­biztosító Intézet átiratban kérte a várostól egy székház céljaira alkalmas telek kijelö­lését. A városi képviselőtestület úgy dön­tött, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet nagykárolyi székházának négyszáz négyszögölnyi területet jelöl ki a Szatmári- ut mentén. * a vágóhíd átépítésének kérdése már régóta foglal­koztatja a város vezetőit. A vágóhíd a jelenlegi állapotában egyáltalában nem felel meg a közegészségügyi követelmé­nyeknek, ezért az átépítésre föltétien szükség van. Felmerült azonban az a terv, hogy olyan formában építsék át, hogy az jelentős hasznot is hozzon a vá­rosnak. Ez olyan formában lenne elér­hető, hogy modern hütőházzal felszerelt exportvágóhidat állítanának fel, ezenkívül a melléktermékek, csont, szőr, bőr, stb. feldolgozása újabb jövedelmező üzemek felállítását vonná maga után. Az export- vágóhid felállítása kb. félmillió pengőt igények IS$43. J V £ I V S 25 \ Ötéves a Horthy Miklós Nemzeti Rep Kormányzó Urunk hetvenedik születés­napja alkalmából az országgyűlés elé dr. Ember Sándor törvényjavaslatot terjesztett 1938 május 4-én. A készülő törvény feladata Főméltóságu Kormáyzó Űrünk nevének r a nemzet hálájának megörökítése s egyben ifjúságunk repülökiképzése. A trianoni idők béklyóit ebben az időben tépte szét a honvédség: visszanyertük fegy­verkezési egyenjogúságunkat. A törvényja­vaslat indokolása rámutat a nagy kérdések­re is: „A magyar repülés fejlődését az ösz- szeomlás és az ezt követő nemzett. tragédia hosszú időre teljesen megbénították. Meg­felelő "anyagi támogatás hiányában a ma­gyar ifjúság nem vehet részt a levegő meg­hódításában számának és képességeinek ará­nyában úgy, mintahogy azt más nemzetek ifjúsága teheti. Nemzeti Repülő Alap létesí­tésére a magyar repülés korszerű kifejlesz­téséhez szükség van.“ Tudjuk, hogy a Ház egyhangúlag szavazta meg a Nemzeti Repülő Alap lé:esitásérö1 szóló törvényt, s Főméltóságu Urunk is örömmel adta beleegyezését, hogy a Repülő Alapot Róla nevezzék el. Első elnöke vitéz Laborezfy Rezső repülöezredes lett, helyet­tese vitéz Héjjas Iván min. tanácsos, az in­tézőbizottság tagjai pedig vitéz Horthy Ist­ván min. tan., a későbbi Kormányzöhelyeites, dr. Ember Sándor országgyűlési képviselő, vitéz Háry László repülöezredes .és vitéz Bánfalv.y István repülöa! ezredes Az ideiglenes intézőbizottságtól a végle­ges intézőbizottság vette át az Alap veze­tését s elnöke vitéz Horthy István, Kor­mányzó Urunk idősebb fia lett. aki számos kiváló sportteljesítménnyel tett tanúbizony­ságot repülötudásáról és egészen kormány­zóhelyettessé való választáséig vezette az Alap ügyeit, önként vállalt arcvonalszolgá- lata közben bekövetkezett hősi halálával pe­dig az egész magyar ifjúságnak adott köve­tésre méltó, hősi példát. A Nemzeti Repülő Alap évente a repülés iránt érdeklődő s később a honvéd légierők­höz törekvő ifjak nagy számát képezi ki. Kezdődik ez a kiképzés az iskolásoknál, akik a modellezésen keresztül ismerik és szeretik meg a légjárás titkait, folytatódik ez a le­ventéknél és a felsöbbosztályu középiskolá­soknál, akik már vitorlázórepülő iskolázás­ban is részesülnek, hogy azután végül a leg­kiválóbbakat részesítsék repülőgépvezetői kiképzésben. Az Alap legjobb növendékeit végül Is átveszik a honvéd légierők s ez je­lenti a repülő életpálya kiteljesedését. De nem csupán gépvezetökröl gondosko­dik a Repülő Alap. Szükség van szakembe­rekre, akik a repülőgépet műszakilag is ala­posan ismerik, lelkiismeretesen karbantart­ják s ekkép gondoskodnak arról, hogy a gép repülő személyzete megbízható, pontosan ü működő harceszközt kapjon. Ezért szerelő­ket, rádiósokat, lövészeket is képeznek ki. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap fennállásának öt esztendejével esik egybe a magyar repülésügy újjászületése, légierőnk naggyá fejlődése. Ez a fejlődés elválasztha­tatlanul Összekapcsolódott Kormányzóhe- lyéttes Urunk életével és hősi halálával Is az ő példája mutat utat a jövőre is. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap gondoskodik arról, hogy a népek nagy ver­senyében a levegőért folytatott küzdelemben is megállja helyét a magyar. n Pozsonyban megtartott délkeleteurópai állategészségügyi kongresszus munkaközösséget létesített az állatjárványok nemzetközi megelőzésére Budapest, jul. 24. Junius utolsó napjai­ban Pozsonyban Délkelet-Eurőpa országai nemzetközi állategészségügyi kongresszust tartottak. Az értekezleten Szlovákia meghí­vására a kezdeményező Németország, vala­mint Magyarország, Bulgária és Horvátor­szág állategészségügyi igazgatásainak veze­tői vettek részt. Ugyancsak képviseltette magát Szerbia katonai parancsnoksága és várható csatlakozását Románia is bejelen­tette. Magyarország képviseletében Mudrony Ferenc dr., a magyar állategészségügyi szol­gálat főnöke, továbbá Schwanner Jenó dr. és Balogh Lajos állategészségügyi főtanácsosok jelentek meg. A több napig tartó tanácskozás befejezté­vel a küldöttségek vezetői a szlovák külügy­minisztériumban jegyzőkönyvet írtak alá, amely — a résztvevő országok kormányai hozzájárulásának fenntartása mellett — az állategészségügyi téren való állandó munka- közösség érdekében kötendő államközi meg­állapodást hoz javaslatba. Az értekezlet egy­úttal iránytmutató állást foglalt a fertőző állatbetegségek bejelentésének és kimutatá­sának, az ilyen betegségek állásáról való kölcsönös tájékoztatásának, a fertőző állat- betegségek ellen való közös védekezés alap­elveinek, valamint a husvizsgálat és az állati eredetű élelmiszerek állategészségügyi vizs­gálata helyes - megszervezésének kérdései­ben is. A nagy-gyüléssel kapcsolatosan felkeres­tük a Szlovákiából visszatért magyar kül­döttség vezetőjét, Mudrony Ferenc dr. mi­niszteri tanácsost és kértést intéztünk hozzá, miben látja a megindított mozgalom gya­korlati fontosságát — a magyar érdekek te­kintetében. Mudrony dr. elmondotta, hogy két szem­pontból kell a Délkeleteurópa valamennyi országát és Magyarországot is igen közelről érdeklő állategészségügyi munkaközösség jelentőségét megvilágítani. Egyik szempont a nagy értéket képviselő állatállomány egészségének minél hatékonyabb megóvása, a másik a mezőgazdasági termelés haszná­nak — az állandó állat- és állati nyerster- ménykivitel utján való — fokozása. Az ál­latállományt fenyegető fertőző betegségek az országhatárokon is. átterjednek, a behur- colások gyakran országos járványokat indí­tanak el. Ezek megelőzésére a munkaközös­ségbe lépő országok a betegségeknek orszá­gaikban való állásáról s lefolyásáról egymást állandóan tájékoztatni fogják, megbeszélé­seiken kölcsönösen feltárják tapasztalataikat, a védekezés bevált vívmányait egymásnak ajánlják, sőt a helyes gyakorlati módszerek kellő végrehajtását is kölcsönösen elbírálják és a hatékonynak bizonyult eszközöket (oltó­anyagokat, gyógyszereket, sţb.) egymás ren­delkezésére bocsátják. Az ilyen vállvetett együttes munkából fakadó kölcsönös bizalom az országok közötti állat- és állati nyerster- ményforgalom terén is szükségképpen is meg fogja hozni értékes eredményét. A be­hozatal és az átvitel állategészségügyi fel­tételei a munkaközösségben résztvevő or­szágok között lényegesen könnyithetök lesz­nek. Magyarország a megalakítandó munka- közösséget örömmel üdvözli, mert bizton számíthat állategészségügyi szervezetének méltó elismerésére, hiszen a magyar állat­egészségügyi törvény és szakszolgálat oly magas színvonalon áll, hogy azt Európában az elsők között kell említeni. DOMA JANOS ÚTKÖZBEN Útközben bekukkintottam az egyik belvá­rosi antikváriumba. A falak mentén, az .asz­talokon, a polcokon, sőt a padlón is könyvek és könyvek hihetetlenül nagy összevisszaság­ban. A tulajdonos éppen rendit akar terem­teni könyvei között s ezért most úgy átfor­gatta a különböző könyvek és nyomtatvá­nyok tömkelegét, mint gondos gazda a tá­rolt búzát, hogy megóvja a dohosodástól. A nagy felforgatás már megtörtént s le-z itt még rend is — vigasztal. Aztán elmondja, hogy mi minden került elő az ,,gljbó'.“. itt van például —■ mutat egy kis füzetecskére — ez a könyv, Tudja mit kaphattam volna éti ezért, ha idejében előkerül ?. ..' Akkor, amikor éppen egy könyvbogarász kereste f Legalább 100 pengőt. Mert a könyv a szen­vedélyes gyűjtök számára ugyanaz, ami a ritka bélyeg a bélyegbogarászok számára. Minél ritkább, annál értékesebb. De a maga idejében, amikor valaki lázasan keresi. Közben magam is bogarászni kezdtem a könyvhalmok között. Megkapó, de díszes arannyal, ezüsttel kípingált kötésű könyv kerül kezembe. Nézem a címét. ,,A m ille­ni u mi Magyarorszá g“. Lapozni kezdem s akkor veszem észre, hogy a könyv­ből egész fejezetek, továbbá pedig lapok és féllapok hiányoznak. Mégis érdekelt a könyv. Szerettem volna megvenni. Az árát kérdez­tem. Hihetetlenül magas árat szabott neki az öreg antikvárius, de amint bevallotta, maga sem tudja miértt... — Adja olcsóbban, — alkudoztam — hi­szén maga is láthatja, milyen rozoga álla­potban van. Egész fejezetek hiányzanak belőle, innen meg lapok, meg félig leszakí­tott lapok. Adja olcsóbban. — Nem én, — azt mondja — egy fillérrel se adom. Ha kell valakinek Így is elviszi. Ebből aztán már igazán nem nyomnak töb­bet. .. Sin magam se láttam sehol több pél­dányt belőle.. . — De szét van szaggatva — vágok sza­vába. — fiát az igazi milleneumi Magyarország talán nincs-e szétszaggatva f — emeli fel szavát — és van-e az a pénz, amennyiért még igy is odatudná■ adni valakinek?... Na, ugye, hogy nincs... Hát azért. Érvelése előtt meghajoltam is „A mille­neumi Magyarország“ szakadozott, dissköté- sü példányát végigsimogatva visszahelyez­tem a polcra. Egészen felül, minden könyvek fölé. * * A Mátyás király-téren haladok át, amikor két utcagyerek áll utamba és néhány fillér­ért könyörög. Benyúlok a zsebembe, de nem találok aprót, egyetlen fülért sem. — Nincs apróm, — mondom nekik — majd máskor. — Ami biztos, az biztos — vágja ki ma­gát az egyik — kérjük csak a két pengőst, felváltjuk mi. És a két utcagyerek a kétpengösböl sza­bályszerűen visszaad 1 pengő SO fillért. A huszfilléres'en pedig maguk osztozkodnak. Délelőtt 10 ára volt. Egész rendesen ke­resnek. N 4 Útközben, amint kilépnék az egyik ház kapuján, fecske húz el fejem fölött és'' a nyitott ajtón kiröpül a szabadba. Hangja azonban még mindig ott muzsikál fejem fölött. Felnézek, hát a fészek peremén négy kicsi fecskefióka csipog tátott szájjal, szün­telenül. Kis zabolás szájukat tátingatták s úgy, de úgy türelmetlenkedtek, mint valami éhes csecsemők a bölcsőben. De már vissza is tért. újból az édesanyjuk s az egyik fióka nyitott szájába elemózsiát tett. Sorra mind a négyet megetette. És pillanatig csönd lett a fészekben. De csak pillanatig, mert a fecskecsalád tagjai között, láthatóan beható tanácskozás indult meg, amelynek eredmé­nyeként az egyik fecskefiókát szülője kirö- pitette a fészekből.... De milyen óvatosan. Maga is ott cikázott mögötte azon a tiz- tizenöt méteres, „próbarepülésen“ s amikor észrevette, hogy fiókája repülése még bi­zonytalan, visszaterelte a fészekbe. Az öreg fecske végigcsinálta műveletét mmd amégy fiókájával. Türelmesen és oda- adóan. A négy fióka közül egyik már egész rendesen tudott repülni. Saját szárnyán. Ez látható boldogsággal töltötte el a fecske- szülőt. Most veszem észre, hogy a boldog fecske­családot már nem egyedül szemlélem. Mel­lettem öregur áll, aki ugyancsak a fecskéket nézi, majd azt mondja: ■— Tudja, hogy órákig eltudom bámulni ezeket a kedves jószágokat. Pedig hetven esztendő alatt volt mit megbámulnom éle­lemben. De „ezekkel“ nem tudok bételni. Hajaj, sokmindent megtanulhat tőlük a mai ember. Utólag. .. Először azt, hogy ha háború is van, a családalapítástól ne riadjon vissza. Másodszor, ha már családot, alapított, akkor gondoskodjék is fiókáiról olyan lelki- ismeretesen, mint a madarak. Ha ezt minden magyar megértené, egyáltalán nem volna miért félni a jövendőtől. .. Hát ezt kellene megtanulni a fecskéktől. De ez roppant ne­héz. Szinte emberfölötti. Hetven esztendő sem elég ennek a megtanulására, kérem. Ezt én nyugodtan állíthatom s nekem elhi­heti. Ha olyan boldog családi életet tudtam volna élni, mint „ezek“, be minden másként volna ma... Dehát az ember, az „c s a k“ ember... — Aztán elcsoszogott a kapualjból... < BTRÓ JANOS — Helybenhagyta az Ítélőtábla a szerelmi vetélkedésből keletkezett falusi verekedés tet­tesének büntetését. Coste László Gorljó- salamon községbelli legény ez év februárjában egyik este megbicskázta Ungueas Traján vetélytársát. akivel ugyanannak a leánynak udvarolt. Az illetékes járásbíróság annakide­jén súlyos testisértés miatt négyhavi fogház- büntetésre Ítélte Coste Lászlót. Ügye azóta a felsőbb bírói fórumokat is megjárta. Az Ítélő­tábla sziineti tanácsa szombaton foglalkozott fellebbezésével és Coste László büntetését helybenhagyta A büntetés ezzel jogerőre emelkedett. FERÉNCJÖZSEF KESERŰ VÍZ ,

Next

/
Thumbnails
Contents