Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-22 / 163. szám

1943. JULIUS 22 MA: ESEMÉNYEK: Csáky Dénes dr., a budapesti Szép­művészeti Muzeum főigazgatója „Az utolsó 30 év magyar festészete“ címmel tárlatvezetéssel egybekötött előadást tart délután 6 órakor a Műcsarnokban KIÁLLÍTÁSOK: Kolozsvár thj. sz. kir. város Mű­csarnokának második kiállítása (a Budapesti Szépművészeti Muzeum anyagából). Megtekinthető délelőtt 10—1-ig, délután 4—7-ig. Piesa Károly kép- és szoborkiállí­tása a vármegyeház üvegtermében. MÚZEUMOK: MAGYAR ARCVONAL Botanikus Muzeum a Botanikus Kertben (Majális-utca 42. Nyitva délelőtt 8—1-ig, délután 3—6-ig.) Erdélyi Nemzeti Muzeum (Bástya­utca 2. Nyitva délelőtt 9—1-ig. Megtekinthető római kori és közép­kori kőtár.) Az Erdélyi Nemzeti Muzeum Állat- tára (Mikó-utca 5. Megtekinthető 9—12-ig). Az Egyetemi Általános Növénytani Intézet Múzeumai. (Farkas-utca 1., Közp. Egyetem, I. bejárat az udvar felől.) Alföldi muzeum, Erdélyi szo­ba, Tanszer- és Amerikai—Alaszkai muzeum. Nyitva minden hónap első vasárnapján d. e. 10—12. (Díjmen­tes.) EGYETEMI KÖNYVTÁR: Nyitva hétköznapokon délelőtt 8— 1-ig, délután 3—8-ig. a népkönyvtár — vasárnap is — délután 3—S-* (Mikó-utca 2.) ELŐADÁSOK A SZÍNKÖRBEN: Este fél 7 órakor a „Gyertyafény­nél“ előadása. MOZlti-uAUASOlli ARPAD-mozgó: Nyári szünet. CORVIN-mozgó: ölökké várlak. EGYETEM-mozgó. Bűnös nő. ERDÉLY-mozgó: Kolostor lilioma. MÁTYÁS KIRALY-mozgó; Varieté csillagai. (Magyar.) RAKöCZI-mozgó: Egy lány elindul. (Magyar.) SZOLGÁLATOS GYÓGYSZERTÁRÁK: Szent György gyógyszertár, Mát- tyás király-tér 38. Távbeszélő 32-32. — őrangyal gyógyszertár, Hitler- tér 1. Távbeszélő 31-75. — Remény gyógyszertár, Horthy Miklós-ut 50 Távbeszélő 26-99. — Diana-gyógy- szertár, Jókai-utca 23. Távbeszélő 21-51. — Főnököt választott a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences rendtartomány. A Magyar Országos Tudósitó jelenti: A Ka­pisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences rentartománya szerdán dé' előtt tartott káp­talani gyűlésén főnökéül választotta P. Schrotty Pált. — Tehergépkocsi alá került egy nagyott- • halló, öreg kolozsvári nyugdíjas. Súlyos gá­zolás ügyében indított vizsgálatot a kolozs­vári rendőrség. A gázolás áldozata Csorna József, Györgyfalvi-ut 38. szám alatt lakó 70 éves nyugdíjas. Csorna — szemtanuk ál­lítása szerint — az Úttesten akart áthaladni a Mátyás király-tér egyik oldaláról a má­sikra, amikor egy teljes sebességgel arra ha­ladó tehergépkocsi eleje elkapta és maga alá teperte. A szerencsétlenül járt aggastyán, aki egyébként nagyot hall, a gépkocsi kere­kei alá került és a kerekek át is mentek rajta. A helyszínre hivott mentők a rendőr intézkedésére nyomban beszállították a se­bészeti klinikára. Megállapították, hogy Csorna József kisebb-nagyobb zuzódásokon kivül súlyos agyrázkódást szenvedett. Ki­hallgatni még nem lehetett. Állapota súlyos. Parkettezési jutányosán vállal Id. LÖ8IKCZY JÓZSEF lak. Zápolya-utca 14. szám vagv Sebük cukriszda Mátyás kir.-tér 23. szám. Telefon: li?-59 ROÄäN KULTUR-ÜNNEPÉLYEK ÉSZAK-ERDÉLYBEN A Keleti Újság 1943 julius 20-i számában már utaltunk Pusztai-Popovics Józsefnek a pécsi Erzsébet-tudományegyetem Kisebbségi Intézete kiadásában megjelent „Román kul- tur-ünnepélyek Észak-Erdélyben“ c. figye­lemreméltó könyvére. Ez a ridegen tárgyi­lagos tanulmány a maga adataival egy na­gyon fontos tényre vet éles világot. Meg­mutatja és bizonyltja az egész ország s a külföld közvéleménye előtt, hogy a Nagyro- mánia felszámolása után Észak-Erdélyben maradt románság akadály nélkül kiélhette a maga nemzeti kultúráját és anyanyelvét szabadon használhatta. De bizonyltja azt is, hogy a bukaresti propaganda hangszóróin elnyomónak és kegyetlennek hirdetett ma­gyarság úri gavallériával, nagy türelemmel és megértéssel kezelte s kezeli a románság ügyét s magatartását nem befolyásolja sem a Curentul, sem a Porunca Vremii úgyszól­ván napról-napra megismétlődő magyarelle­nes uszítása. Ennyivel azonban nem merül ki az észak­erdélyi románság kulturális életének meg­nyilatkozásairól készített statisztika jelentő­sége. A kérdés sokkal nagyobb horderejű annál, hogy a magyar közvélemény napi­rendre térhetne annak tudomásul vételével, hogy az északerdélyi románság a bécsi dön­tés óta eltelt idő alatt 158 kulturünnepséget rendezett. Már első pillanatra is feltűnt, hogy Pusztai-Popovics József egyébként minden elismerést megérdemlő munkája egyáltalán nem utal az északerdólyi román­ság más életmegnyilatkozásaira, holott Ilye­nek is voltak s jelentőségükben semmivel sem kisebbek, mint a templomi hangverse­nyek, vagy önképzőkört összejövetelek. A kérdést erről az oldalról világítja meg Szőcs Lajos kolozsvári tanárnak a „Hitel“ cimü folyóirat most megjelent 7. számában közzétett észrevétele, amelynek alábbi rész­letét szükségesnek tartjuk Ideiktatni: „A román művelődési ünnepekről össze­állított kimutatást Pusztai-Popovics Jó­zsef a „Tribuna Ardealului" cimü kolozs­vári napilap és a „Saptamana“ cimü besz­tercei hetilap közleményei alapján készí­tette. Ezek a lapok vonatkozó híreiket rit­kán fogalmazzák meg úgy, hogy mindenki felismerhesse lényegüket. Ezt bizonyltja az az egyszerű tény is, hogy adatgyűjtőnk nem ismerte fel „kultur-ünnepek“-nek pl. a Regna. Plugarul, Partium szövetkezetek százszámra menő gyűléseit, a hónapokig tartó s több helyen megrendezett egyház­nagyi jublláris ünnepségeket s az egyházi jellegű összejövetelek tömegét. Azt is ta­pasztaltuk, hogy az említett lapok nem mindig adtak hírt a gyűlésekről, csak azok jutottak nyilvánosságra, amelyekről valaki jelenlévő beszámolt, vagy valami- milyen ok miatt nem volt szabad az újság­ból kimaradniok. Ezek után bátran állít­hatjuk, hogy az északerdélyl románok 1941 —1943 között nem 150 alkalommal tar­tottak kulturális jellegű gyűlést, hanem jelentékenyen többször. Továbbá azt is meg kell jegyeznünk, hogy az adatok Így fefeorolva egészen másként hatnak, mint ha egy kissé köze­lebbről nézzük meg őket. így pl. — a be- avatottakan kivül — kevesen akadnak ná­lunk, akik megértenék, mit jelent az er- délyszerte elszaporodó és biztos kereteket nyújtó román kongregációs mozgalom. Az adatok között olvastuk a szászrógenl és marosvásárhelyi Astra-fiókok 1942. áp­rilis 25-én és junius 19-én történt megala­kításának hírét. Ezek az adatok igy sem­mit sem mondanak, még annak sem, akik az ezzel kapcsolatos felhívás-áradatot ol­vasta a Tribuna Ardealului-ban. De bez­zeg változik a semmitmondó hir, ha rávi­lágítunk ennek a szervezetnek a múltjára: Az 1861-ben megalakult Astra az erdélyi román irredenta főfészke volt mindig. Az egyik román katonai szakértő szerint Er­dély „meghódításában“ az Astra volt az, aki Ferdinánd király katonái előtt az utat előkészítette. De a közelmúltban is jól is­merjük az Astra szerepét: a székelyföldi vlsszarománositási hajsza, az ipari és ke­reskedelmi románosltás, a tízezres szám­ban végzett vérvizsgálatok, amelyekkel azt „bizonyították“ és hirdetik ma is a világ minden nyelvén, hogy a székely vér- alkatilag közelebb áll a románsághoz, mint a magyarokhoz; a székelyföldi kupolás templomok, a „felvilágosító" tanfolyamok özöne, stb. mint rossz emlékek függnek össze ezzel a névvel." Szőcs Lajos a következő sorokkal fejezi be rendkívül érdekes cikkét: „Folytathatnék észrevételeinket, de eny- nyi is elég ahhoz, hogy meggyőzzük mind a kiadót, mind a szerzőt állításaink ko­molyságáról. Véleményünk továbbra Is az marad, hogy ilyen adatközlő munkákra szükség van, — téves szemlélet-keltések elkerülése végett azonban elengedhetetle­nül szükségesnek tartjuk, hogy ne csak mennyiségileg mérjék fel az eseményeket, hanem hatoljanak be azok igazi lénye­gébe is." Erdélyi üdülésük után julius 24-én térnek vissza hozásukba a finn tisztek Budapest, julius 21. Szerdán este érke­zett Erdélyből a Keleti-pályaudvarra az a 21 sebesült finn katonatiszt, akik két hóna­pot töltöttek Magyarországon. A sebesült finn tisztek julius 24-én utaznak vissza Finnországba. Két napot Budapesten tölte­nek. Hipiné a „tekintetes töt vény szék ur" előtt... Bajba hozta két „deglétt" csirke a Mária Nosztrát is megjárt öreg cigányasszonyt Kolozsvár, julius 21. „Réges-régóta“ Ko­lozsváron lakik Hipi Károlyné Hosszú Má­ria, ahogyan a büntető egyesbirónak vallja A bíró kérdésére, hogy „mióta", csak vál­lát vonogatja az öreg cigányasszony. — Honnan tudnám — sápitozik. — Azst se tudom, hány napból áll egy esztendő. De ázs bizonyos, egyszer távásszál kerültem ide. A fiám hozott le Besztercéről, hogy le­gyen gondozójá áz unokájánák. — Aztán volt-e már büntetve? — tuda­kolja Hipi asszonyság előéletét a büntető - biró. — Válámi kis ruhá miatt, orgázsdá- ságért, pedig nem is tudtám, hogy lopott holmit vásároltam. — És Mária Nosztrát miért járta meg? A birő váratlan kérdése csak pillanatra hozta zavarba a vasorru bábára emlékez­tető öreg cigánynöt, de azonmód feltalálta magát. — Azs is ruhá miátt történt. Én mindig vásárol gátok váiámit á pénzsemmel. Most is úgy jutottám ide. Azsért á két deglett csirkéért, ámít á purdék sámára vettem. — Itt nem csibékről van szó, hanem ar­ról, hogy junius 13-án Bognár Pál álkulcs - csal kinyitott lakásából ellopta a 150 pen­gőt és a család élelmiszerjegyeit tartalmazó pénztárcát — világosította fel az okvet et- lenkedö vádlottat a birő. ■— Megértette? — Nem, instálom! Nem háltok jól, kérőm ■ álásan. A biró újra elismételte a vádat. — Nem igáas! Benn se jártám ábbán á házsban! — méltatlankodott Hipiné és is­mét a csirkékkel hozakodott elő: — Szeginyeket egy fázsékbá rákosgattam. Akkor ázszsál jött odá ázs ázs ember, hogy á fázsék ázs övé. Még á tárisnyámat is ki rázstá, de semmit sem tálált benne. Mégis á rendőrségre vitt. Ott félelmemben nekik ádtám igázsát. Bognár Pál, a károsult kályhásmester előadta, hogy a Dermata táján lévő lakásá­ból pünkösd elsőnapján hajnalban átment szembenlévő műhelyébe. Nem sokkal utóbb arra lett figyelmes, hogy egy öregasszony surran Id a bezártan hagyott lakásból. Utána eredt és a kapubejáratnál meg is fogta. A meglepett asszony hirtelenéfcen mindent elszórt maga körül. Bő ruhája alól szedegette ki az elrejtett holmikat. Ott vol­tak az annyit emlegetett „deglett“ csirkék is. Közöttük találta meg a kályhásmoster felesége egyik pár cipőjét. Az élelmiszerje­gyeket később egy ember vitte vissza, mint talált holmit. A tárca és a pénz azonban nyomtalanul eltűnt. A károsult meg Is es­küdött vallomására. •— Májd kivisi á jő Isten mind a két se­mit! — fenyegette meg Hipiné asszony, majd odafordult a büntetőbiróhoz és Így kezdte kérlelni; — Meginstálom á tekintetes törvényszék urát, egy sávát se higyje neki. Kynsburg Béla dr. ügyész igy is súlyos büntetést kért. A védelem arra hivatkozott, hogy nincs elegendő bizonyíték. Az egyes büntetőbirói tisztet betöltő Szenczel József törvényszéki tanácselnök végzést hozott, amely szerint a vádlott elő­életére vonatkozó adatok beszerzése miatt az Ítélethozatalt augusztus 4-re halasztotta. — Addig megint senvedhetek hiábá! ragaszkodott a végszó jogához a börtönőr által szaporán kifelé terelt banya. <r. L) Tisztítsa meg olykor szervezetét a bélben felhalmozódott tok káros salaktól akkor Is, ha nincs székrekedése. Jó tisztító hashajtó a Vörös Kereszt — embervédelem; Kék Kereszt — állatvédelem! Az összes kulturállamok sorra, egymás­után hívják életre szociális embervedelmi intézkedéseiket s ugyanilyen tempóban szü­letnek meg az állatvédelmi törvények is, mert mindenütt tisztában vannak azzal, hogy a helyesen életrehivott állatvédelmi törvények a nemzeti vagyonosodás érdekelt szolgálják. A földmivelésügyi kormányzat gondoskodása folytán hazánkban Is elké­szült az állatvédelmi törvényjavaslat s csak a háborús viszonyok akadályozzák a kor­mányzatot abban, hogy a törvényjavaslat a törvényhozás elé kerüljön s igy tető alá jusson. A Magyar Állatvédők Országos Egyesületének javaslatára a honvédelmi minisztérium is foglalkozik azzal a külföl­dön is és más világrészekben is megértés­sel fogadott magyar elgondolással, hogy a Vörös Kereszt nemzetközi formál szerint békében és háborúban életrehivassék a Kék Kereszt intézménye, amely az egész ország területén gondoskodik állatkórházak és se­gélyhelyek létesítéséről s a harctereken Is a Kék Kereszttel megjelölt segélyhelyeken és kórházakban ápolják a nemzeti vagyont je­lentő állatokat. A honvédelmi minisztérium az Állatvédő Egyesület kérésére csak nem­rég járult hozzá ahhoz, hogy a háziállatok légoltalmi segélyhelyekre legyenek vihetők s a miniszteri rendelkezés megállapította, hogy: „Az állatok légitámadás alatti védelme megoldásának semmi akadálya nincsert oly módon, hogy a ház pincéjének az óvóhely­től legtávolabb eső részén a házparancsnok kijelöl egy helyet, ahol riadó esetén az ál­latok gazdáikkal tartózkodhatnak, Illetve ahová azokat gazdáik biztosan bezárhatják. Ha a ház valamennyi lakója beleegyezik abba, hogy az egyes bérlők az állataikat az óvóhelyre levigyék, ebben a kivételes esetben oda az állatokat be szabad vinni “ Az állatvédők a fővárosban és vidéki vá­rosokban arcképes igazolványokkal vannak ellátva s mind a budapesti főkapitány, mind a vidéki rendőrség főkapitánya az iga­zolványra reávezetett rendelettel utasítja a rendőrszemélyzetet, hogy a Kék Kereszt jelvénnyel s az arcképes igazolvánnyal el­látott állatvédőknek állatvédelmi ügyekben álljanak rendelkezésre. A budapesti főka­pitányság bűnügyi statisztikája szerint kö­zel 1000 állatkinzási kihágási esetben lé­pett közbe a rendőrség s 1000 esetben in­dult eljárás azok ellen, akik a főváros kul- tur-arculatát veszélyeztették. _ Moziban felejtette lopott esernyőjét egy rovotfcmultu kolozsvári bejárónő. Me­szesén Katalin bejárónő egy középiskolai tanár családjánál is takarított. Egyik óvat- 1 lan pillanatban elemelte onnan a tanár fe­leségének selyem napernyőjét. Még aznap délután moziba ment a lopott ernyővel, s azt előadás után a nézőtéren felejtette. Az elkallódott lopott tárgyért a hasonló bűn- cselekmény miatt amúgy is büntetett elő­életű Meszesén Katalint szenczel József törvényszéki tanácselnök, mint büntető egyesbiró nyolchavi börtönbüntetésre Ítélte Az Ítélet jogerős. /

Next

/
Thumbnails
Contents