Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-20 / 161. szám

1943. J V £ t V S 20 JEjpzgra Hfsjíg An íig a „Curenlul gyalázkodik... Ha figyeljük a budapesti sajtó megnyilat­kozásait, igen nagy elképpedéssel állapithat- jnk meg, hogy bár a magyar sajtó hossza hónapokon keresztül alig-alig foglalkozott romániai eseményekkel, a romániai politika jelenségeit pedig semmiféle bírálattal nem illette, mostanában egyre gyakrabban tör­ténik utalás arra, hogy a magyar gavallériát a bukaresti sajtó sorozatosan magyarellenes uszításokkal és gyalázkodásokkal viszonozza. Ezt a jelentést ezúttal nem óhajtjuk bon­colgatni s a bukaresti sajtó heccorganumal- nak az európai illendőséget súlyosan sértő magatartását megállapítjuk, annak leszöge- zésével, hogy amikor annak ideje elérkezik, megadjuk arra a szükséges választ. Most inkább arra fogunk rámutatni, hogy az ftszakerdélyhen maradt románság a ma­ga népi és nemzeti kultúrájának síkján mit végzett a második bécsi döntésben megje­lölt ősi magyar országrészek hazatérése után. Vájjon igaz-e a bukaresti hírverésnek az a folyton visszatérő állítása, hogy a ma­gyar uralom teljesen elnyomja a nemzetisé­geket s különösképpen a románságot? A kérdésre nem is magunk válaszolunk, ha­nem a tudományos vizsgálat minden elfo­gultságtól mentes, teljesen páratlan szám­adatait sorakoztatjuk fel a pécsi Erzsébet- tudományegyetem Kisebbségi Intézetének „Román kultur-iinnepélyek Észak-Erdély- ben“ cimü kiadványa alapján. Amint a kiadvány elme elárulja, az észak- erdélyi románságnak a hazatérés óta is volt kulturélete, mégpedig sajátosan népi és tel­jesen román jellegű s ami döntő fontosságú: ez a kulturélet semmiképpen sem egy el­nyomott és az életmegnyilvánulások minden lehetőségétől megfosztott nemzetiségre jel­lemző. Átadjuk a szót Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi tanárnak, a pécsi egyetem Kisebb­ségi Intézete igazgatójának, aki a kiadvány előszavában a következőket állapítja meg: ,,Ez a kiadványunk az északerdélyi ro­mán nemzetiség kulturális megnyilatkozá­sait tükrözi vissza a második bécsi dön­téstől egészen 1943 május 1-ig bezárólag. Rámutat mindazokra az egyházi és világi hangversenyekre, előadásokra és konferen­cia-beszédekre, társadalmi és kulturális, egyesületi gyűlésekre, ülésekre, mulatsá­gokra, jótékonycélu és kulturális ünnepé­lyekre, ünnepségekre, festőművész, szob­rász és iskolai kiállításokra, műkedvelői előadásokra, amelyeket a magyar anyaor­szághoz visszatért románság közel három év alatt a magyar Erdély területén ren­dezett. Ez a könyv azonban nemcsak ja hűséges tükörképe az északerdélyi román kultur- munkának, hanem ugyanakkor értékes do­kumentum is. Dokumentuma annak a megértő nemzetiségi politikának, amelyet a magyarság Szent István királyunk óta a mai napig is folytat itt a Dunameden- sében, ahol a románok, miként a múltban, úgy most is legteljesebb kulturális sza­badságnak örvendenek. Az első pillanatban talán jelentéktele­neknek látszanak azok a kulturális esemé­nyek, amelyeket ez a munka a fényképe­zőgép hűségével és pontosságával örökit meg az utókor számára, aki azonban nem­csak az események külsőségeit, hanem azok célját és szellemét is kutatja, az ha­marosan rájöhet arra, hogy nemzetiségi szempontból ezeknek a kulturális megnyi­latkozásoknak igen is jelentőségük van és éppen ezért érdemesek arra, hogy azokkal a magyar közönséget megismertessék. E kulturális eseményeknek mérlege azt mutatja, hogy Észak-Erdélyben a román nemzetiség az elmúlt három esztendő alatt összesen 158 kulturális ünnepélyt rende­zett. A mennyiség szempontjából ez nagy teljesítményt jelent. De ha minőségi szempontból mérlegeljük ezeket az észak­erdélyi román kulturális megnyilatkozáso­kat, akkor arra a megállapítás”?, jutunk, hogy a román nemzetiség néhány egyházi hangversenytől, előadástól és kiállítástól eltekintve, magasabb fokú szellemi meg­nyilvánulásokkal nem jelentkezett. Ennek oka bizonyára abban rejlik, hogy a második bécsi döntés elhangzása után az erdélyi románok eddigi szellemi vezetői önként elhagyták ftszakerdélyt és a Ma­gyarországhoz visszatért román nemzeti­ség ennek következtében elvesztette szel­lemi elitgárdáját. Azok a románok pedig, akik Északerdélyben maradtak, a. múltban, alig, vagy egyáltalán nem játszottak sze­repet a román szellemi életben. Ha egye­sek szerepeltek is, ezek nem voltak szer­vezők, irányítók. Bizonyos időnek kellett eltelnie, amég az itt maradt románok egy­másra találtak és megkezdhették szeré­nyebb keretek között az uj kulturális szer­vezkedést.“ •* Faluhelyi professzor még a következőket is megállapítja előszavában: „Ugyanakkor azt látjuk, hogy magyar gyermekek román színdarabokban szere­pelnek, magyar falusi tanítók román szín­darabokat és kulturünnepélyeket rendez­nek, magyar karmesterek román kóruso­kat vezényelnek, magyar egyesületek ro­mán nyelvű előadásokat rendeznek, melye­ken magyar előadók román nyelvű előadá­sokat tartanak, magyar látogatók jelen­nek meg a román festőművészek és szob­iászok kiállításain, magyar ember segít a román tárlat egységes képének kialakítá­sánál, a magyar kultuszminiszter által fenntartott román tanítási nyelvű iskolák ünnepélyein pedig a legnagyobb román költőnek, Eminescu Mihálynak, 1\ Carp- nak és más román lírikusoknak a verseit szavalják.“ A kiadvány szövegének első lapja azt a fontos megállapítást közM, hogy „az ünnep­ségek keretében az északerdélyi románság teljesen szabadon kiélhette a maga nemzeti kultúráját és anyanyelvét is teljesen szaba­don használhatta. Ez az a kettős cél, ame­lyet az ünnepségek süni rendezésekor ma­guk elé kitűztek és elértek.“ A 158 román kulturünnepségről közölt számadatokból csak az alábbi tételt ragad­juk ld: Kolozsváron például 10 hangverseny, 31 előadás, 3 műkedvelői előadás, 35 egyéb ün­nepély és 3 kiállítás bizonyltja, hogy a ma­gyar uralom nem gördít gátat az itt élő ro­mánság kulturális fejlődése elé. A könyv rideg statisztikai adatai beszél­nek, Szeretnők, ha odaát Bukarestben Is meg­hallanák ezt a tiszta és félre nem magya­rázható beszédet. Mert ez is válasz arra a rágalomhad­járatra, amelyet a bukaresti sajtó most is szünet nélkül folytat Magyarország ellen. Kiknek kell bejelentést tenniök a román megszállás alatt foganatosított házhelyjuttatások ügyében ? Kolozsvár, jul. 19. Keledy Tibor dr. pol­gármester az alábbi hirdetményt adta ki: „A 3710—1943. M. E. számú rendelet sza­bályozza a visszacsatolt területen a román uralom alatt végrehajtott házhelyjuttatások­kal kapcsolatos kérdéseket. Az említett ren­delet végrehajtásáról kiadott 512.000—1943. F. M. számú rendelet értelmében 1943 au­gusztus 15-ig bejelentést kötelesek tenni: 1. Mindazok, akik a román földreform so­rán kisajátított, az állam által elövásárolt, vagy más módon az állam tulajdonában ál­lott ingatlanokból házhely céljára közvetle­nül, vagy közvetve szerzett Ingatlanokon 1943 julius 3-ig lakóházat, vagy egyéb épü­letet nem építettek. < 2. Mindazok, akik köztestület, kozmoszét, stb. ingatlanainak eldarabolása során ház­hely céljára közvetve, vagy közvetlenül szer­zett ingatlanokon 1943 julius 3-ig lakóházat, vagy egyéb épületet nem építettek. 3. Mindazok, akikről a román állam in­gatlant házhely céljaira kisajátított, vagy állami elővásárlás utján megszerzett, úgy­szintén ezek jogutódjai, továbbá az ingat- landarabolást szenvedett köztestületek, köz- intézmények, stb., ha a maguk számára az ingatlannak részben, vagy egészben való visszajuttatását kérik. A bejelentési kötelezettség akkor is fenn­áll, ha a tulajdonjogban beállott változás a telekkönyvben nincs bejegyezve. A bejelentéseket Kolozsváron a városhá­zán a 35. számú szobában kell a fennti ha­táridőig beadni. A bejelentéshez szükséges nyomtatványo­kat is ugyanott lehet beszerezni. Felhivom az érdekelteket, hogy a lehető legsürgősebben jelentkezzenek nyomtatvá­nyokért, mert a rendelet rendkívül részletes adatszolgáltatást és számos irat beszerzését Írja elő.“ Számtalan emberen segít a Pyramidon tabletta. ón sem kivétel! TABLETTÁK Csökkent a Magyar Nemzeti Bank bankjegyforgalma Budapest, julius 19. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Nemzeti Bank bankjegyfor­galma a julius 15-i kimutatás szerint a Ju­lius 7-i forgalommal szemben 26.8 millió pengővel csökkent. Tiz németet tartóztattak le Nfewyorkban Zürich, julius 19. (Búd. Tud.) NewyorkI jelentés szerint az amerikai rendőrség a múlt hét végén letartóztatott tiz németet, köztük a berlini Scherl könyvkiadó cég egyik volt alkalmazottját. A letartóztatottak nevét nem közölték. Az olasz filmmű­vészet csodaalko­tása! EGYETEM-MOZGOBAN BŰNÖS NŐ \ Csak 16 éven fe­lülieknek engedé­lyezve ! Az idei évad legha­talmasabb Főszereplői: remeke FOSCO GWCHETTI GIKO CERVI VITTORIO DE SICR 4, 6 és 8 órakor. Pillanatok alatt szétkapkodta a közönség az ezermesterkedő kolozs­vári sebesült honvédek munkáit Pompás játékszerek, kitűnő szobrok és szépen kivitelezett használati tárgyak gyönyörködtették a kiállítás látogatóit Kolozsvár, julius 19. Évezredes az a köz­mondás, hogy „Ép testben ép lélek“. De váj­jon nem lehet-e nem ép testben is ép a lé­lek?... Ezen már sokat vitatkoztak, de bi­zonyos, hogy a vitát leginkább a tény tá­maszthatja alá, vagy döntheti meg. Akik vasárnap délelőtt jelen voltak a Ta­nítók Házában lévő Vöröskereszt-kórház honvéd ápoltjainak, a kórház előtti parkban megnyílt kiállításán, azok szemükkel és lel­kűkkel egyaránt meggyőződhettek arról, hogy a nem ép testben is lakozhatik ép lé­lek .. Az ott kiállított tárgyakat ugyanis egytöl-egyig olyan magyar honvédek készí­tették, akiknek teste ugyan nem ép, — mert testük épségét kockára tették az itthon békéjének érdekében —, de lelkűk annál in­kább.' ... Ép és épitö magyar lélek ez s nem csak bámulatot, csodálatot érdemelnek a kiállított tárgyakért, amelyek egytöl-egyig kezük és lelkűk nyomait viselik, hanem an­nál sokkal többet... És ezt mintha meg is érezték volna, akik a kiállítás megnyitó ün­nepségén jelen voltak, hiszen úgyszólván pillanatok alatt szétkapkodták a sebesült honvédek szebbnél-szebb kézimunkáit. A kiállítás ünnepélyes megnyitása egyéb­ként fél 12 órakor volt. Ekkorra már el­árasztották a Nemzeti Színház melletti be­kerített parkot az érdeklődők. Felnőttek és gyerekek sorra járultak a kiállított tár­gyakhoz. A kiállítást Mester Gábor dr. főorvos nyi­totta meg. Köszönetét mondott a város veze­tőségének, a Vöröskeresztnek és a varos lakosságának azért a túláradó szeretetért és érdeklődésért, amivel a kórház honvéd-ápolt­jait eddig is körülvették. A megnyitás után a közönség sorra járta a térségen felállított asztalokat, amelyeken a hős, sebesült honvédek kézimunkái sora­koztak fel. Mi mindent lehetett itt látni?... Az egyik asztalon csak kutyák... Egész falka. Olyan elmésen „szerkesztették meg" ezeket az apró állatokat, hogy minden ízü­letükben mozogtak. . . Az ember már azon sem csodálkozott volna, ha elvakkantották volna magukat. A másik asztalon krokodi- Uisok... Harminc-negyven sorjában. Ezek is nagyon élethüek. Egy klfeszitett dróthuza­lon pedig a levegőben ott sorakoztak fel a bombázó-repülőgépek. A másik asztalon ágyuk, mellettük bibliai idézetekkel ellátott Ízlésesen elkészített könyvjelzők. A harma­dik asztalon szobrok. Fából. Legszebb kö­zülük talán a bajtársiasságot jelképező szo­bor. Sebesült bajtársát vonszolja magával az épen maradt honvéd. Annyi mozgás, annyi lélek benne, hogy a szemlélő önkéntelenül is percekig áll előtte, Lehetett itt találni művészi kivitelű piaci­szatyrokat is. Hajhálókat nappali és éjszakai használatra. És még annyi mindent, hogy az ember alig győzte kigyönyörködni magát. Legmeghatóbbak azonban mégis azok a per­selyek voltak, amelyek ott sorakoztak fel minden asztalon s arra figyelmeztették a szemlélőt, hogy adakozzék a nemzetiségi vidéktől körülvett területen élő magyarok felsegélyezésére. .. Igen, ezek a háborút járt honvéd-bajtársak épek testben és lélekben egyaránt!... Érdekes, hogy a kiállított tárgyakat szinte pillanatok alatt megvették. A kiállítást né­hány napra tervezték, de már az első napon alig maradt valami a kiállítás tárgyaiból az asztalokon. — Nem baj — mondotta az egyik honvéd —, majd csinálunk másikat. Hála Istennek, hogy igy szeretnek minket. A nagysikerű kiállítással kapcsolatban nem hallgathatjuk el Gröszli Vilma Ipar­művész, önkéntes vöröskeresztes ápolónő ne­vét, aki a sebesült honvédeket oly sok sze­retettel tanitgatta s irányította gyönyörű munkájukban. Azonkívül, hogy szabadide­jükben ilyen nemes szórakozással látta el őket, felbecsülhetetlen nagy épitőmunkát is végzett. Ró. Engedélyhez LftNk a • extilhvdlad £lc míNifáflál Budapest, julius 19. (MTI) A Budapesti Közlöny keddi száma közli az iparügyi mi­niszter rendeletét a textilhulladék szállítá­sának engedélyhez kötéséről. A rendelet szerint tei/tilhulladékot csak az ipari anyag­hivatal által kibocsátott szállítási engedély­ivel ostobád szállítani,

Next

/
Thumbnails
Contents