Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-17 / 159. szám
i 1943. J V C I U S 17 Állandóan tovább hígul a dollár KÖZÉPISKOLAI IGAZGATOK ÉS LEVENTEKÖRZETPARANCSNOKOK LEVENTETANFOLYAMA Budapest, Julius 16. A Központi Testnevelési Intézetben a négy és fél hónapig tartó körzetparancsnoki tiszti tanfolyamon, a Levente Hírközpont jelentése szerint, mintegy százhuszan vettek részt. A megujhodott leventeintézmény uj kiképzési elvein épült fel a tanfolyam levente kiképzési anyaga. A most kiképzett levente körzetparancsnokok már résztvesznek az augusztusi ifjuvezetö- képző táborokban és ősszel az egész országban megkezdik a leventeélet irányítását. Julius 21-étől kezdve négy napon át tart a közép-, polgári- és mezőgazdasági középfokú tanintézetek igazgatói, tanárai részére iskolai, leventeparancsnoki tájékoztató tanfolyam a budapesti Iparkamarában. Ezen tanfolyamon százan vesznek részt, ősztől kezdve a tanfolyam hallgatói iskolájukon belül iskolai leventeparancsnokként végzik a leventeélet irányítását. I kolozsvári MÁV vonatkísérő személyzet visszakapta régi jogát Kolozsvár julius 16. A hazatérés után a MÁV kolozsvári vonatkísérő személyzete nem kapta vissza azt az évtizedes jogát, hogy a Kolozsvár—Budapest között közlekedő vonatokat kisérje. A kolozsvári vonatkísérő személyzet ezzel jelentős jövedelemtől esett el: nem kaphatták a távolsági szolgálatnál járó fizetéskülönbözet^t. A vonatkísérő személyzet mindent megmozgatott, hogy jogaikat továbbra is érvényesítsék. A vasutasok felkérésére Wenczel Antal országgyűlési képviselő a MÁV vezérigazgatóságnál ismételten tárgyalásokat folytatott a vonatkísérő személyzet jogainak érvényesítésére. A tárgyalások most eredménnyel is jártak. A MÁV vezérigazgatóság ígéretet tett arra, hogy visszaállítja a kolozsvári vonatkísérő személyzet régi jogát. A kolozsvári vasutasok a jövőben a Kolozsvár—Budapest között közlekedő 501-es és 502-es vonatjáratokon teljesítenek szolgálatot. A Kúria dönt végső fokon egv vnagyarvisfai testvérpár örökösödési perében Kolozsvár, julius 16. Az első világháború idején Szőcs András Kollát magyarvistai gazdálkodó együtt küldött katonasorba serdült fiával, Szőcs István Kolláttal. 1916 karácsonyára mind a ketten szabadságra jöttek haza. Szőcs András Kollát ekkor hozzátartozói előtt rendelkezett a vagyonáról halála esetére. Kívánságait „egyezségi végrendeleteként foglalta Írásba. Ezek szerint a férfi egész vagyonát fiára, Szőcs István Kollátra hagyományozta, leányát pedig Szőcs Kata Kollátot, aki később Szallós Pálhoz ment férjhez, édesanyja hasonló arányú vagyonával kárpótolták, amit házasságkötése alkalmával birtokba is vett. Az egyezségi végrendelet végrehajtására csak 1940 őszén került sor, amikor a háborúból szerencsésen visszatért apa elhunyt. A megegyezés szerint a férfi vagyona most a fiút illette volna. A leány azonban, aki az anyai részen körülbelül tiz éve gazdálkodott, igényt emelt apai részére is. A testvérek perre mentek. A törvényszék Szőcs István Kollát keresetét azzal utasította el, hogy az egyezségi végrendelet nem felel meg a végrendeletek számára előirt törvényes alakiságoknak s igy ennek alapján végrendeleti öröklésnek helye nincsen. Mint megegyezés érvényes volna ugyan, de ilyen értelemben nem kérték annak érvényesítését. Fellebbezés folytán az Ítélőtábla elé került az ügy. A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a törvényszéken elutasított felperes elsősorban az ‘„egyezségi végrendelet“ érvényességének kimondását kérte és csak azután annak megállapítását, hogy végrendeleti örökségnek van-e helye az okirat alapján. Éppen ezért helyt adott Szőcs István Kollát keresetének, akit igy teljes apai öröksége megillet. Az alperes nem nyugodott bele az Ítélőtábla döntésbe és a Kúriához fordult, mely majd véglegesen dönt a közös akarattal megkötött „egyezségi végrendelet“ érvényességéről. Amerika tudományosan iskolázott gazdasági köreit egyre élénkebben foglalkoztatja az infláció problémája. Legújabban azonban nemcsak a közgazdasági kutatóintézetek, mint például a National Planning Board jelentései és emlékiratai foglalkoznak a kérdéssel, hanem a komolyabb folyóiratsajtó is napirendre tűzte az infláció problémakörének megvitatását. Az ösztönzést nyilván felülről kapták, hogy a „képzett“ köröket is megnyerjék a kormány pénzügypolitikai terveinek, az adóemelés gondolatának. A nagy tömegek irányítására szolgáló napi- és hetilapok ezzel szemben valamivel tartózkodóbb magatartást tanúsítanak, valószínűleg azért, hogy a pánikszerű vásárlásokat megakadályozzák. Ezek az aggodalmak nem a dollár külső, hanem belső értékének kétségbevonásával kapcsolatosak. A mult év nemrég nyilvánosságra hozott kereskedelmi mérlege ugyanis a következő képet mutatja: a kivitel 7.8 milliárd dollárt, a behozatal 2.7 milliárd dollárt tesz ki. A bérlet- és kölcsöntörvény keretében eszközölt devizát nem jövedelmező kivitel levonása után 1.1 milliárd dolláros fizetett kivitel marad, úgyhogy a külkereskedelmi mérleg igy is 4.9 milliós kiviteli felesleggel zárul. A fizetési mérleg tehát aktiv, a dollárpiacot nem a kínálat, hapern a kereslet uralja, a dollárdeviza megrendüléséről tehát annál kevésbé lehet szó, mert a 22 milliárd dolláros aranytartalék a külkereskedelmi mérleg minden esetleges passzivitását nyomban át tudná hidalni. Ez az aranytartalék azonban nem tudja megakadályozni a dollár belső értékének megrendülését, melyet mindenekelőtt arra lehet visszavezetni, hogy a "kormánynak nem volt ereje a fölösleges vásárlóerőnek a fekete piactól való visz- szatartására. Amig egyre növekvő iramban ömlik a pénz az illegális piacokra, az árak is emelkedni fognak és amilyen mértékben tényleges árakká válnak a feketepiaci árak, olyan mértékben csökken az amerikai pénz vásárlóereje. Minthogy ezek szerint a túlságos pénzbőség váltja ki a megfékezhetetlennek látszó áremelkedési irányzatot, az amerikai gazdasági körök kétségtelenül jogosan beszélnek inflációról. Az amerikai gazdasági szakértőknek mindig meg volt a hajlamuk és képességük, hogy a gazdasági élet problémáit világosan és jól érthető számképekben tudják szemléltetni anélkül egyébként, hogy a szükséges következtetések levonásában is ilyen ügyesek lennének. Ez a helyzet a dollárhigulás terén is. így például a „Philadelphia Inquirer“ január 23-i száma a kirakati árak tanulságos összeállításával világítja meg a dollár valóságos vásárlóerejének zsugorodását. A százalékos árszámitás szerint a dollár vásárlóereje az alapul vett 1939. évi árakhoz viszonyítva Amerika háboruba- lépéséig 87, 1943 elejéig pedig 74 százalékra csökkent. Ez a megállapítás, amint a lap külön hangsúlyozza, nem a nagykereskedelmi, azaz az üzemek áraira, hanem a kiskereskedelmi piaci árakra vonatkozik. Ami azonban az amerikai közgazdákat legjobban nyugtalanítja, az nem ez a 26 százalékos értAcsökkenés, hanem ennek forrása, vagyis az az aggodalom, hogy az elértéktelenedés folyamata tovább is tartani fog. A létfentartási költségek hirtelen emelkedésére más országokban is van példa, főképen pedig a semleges országokban, ez a fejlődés azonban két lényeges pontban különbözik az amerikai áralakulástól: ezt az emelkedést inkább külső gazdasági okok magyarázzák. A svájci közgazdák meggyőzően ki tudják mutatni a behozatali szállítási díjtételek emelkedésének hatását. Másrészt pedig mig egyebütt az első áremelkedési hullám után bizonyos egyensúly állott be, az Egyesült Államokban a lefelé iveid irányzatnak nem sikerült megállást parancsolni. E jelenség okait a következő megfontolással lehet megvilágítani: az amerikai nemzeti jövedelem az 1939. évi 70.8 milliárd dollárról 1942-ben 115 mílliárdra emelkedett, 1943-ban pedig már 125 milliárd dollárral lehet számolni. A magán- fogyasztás céljait szolgáló árukínálat értékét 70 milliárd dollárra becsülik. A jövedelmek adómegterhelése a szövetségi és állami adókat összevéve -15 milliárd dollárt tesz ki. 1943-ra eszerint kereken 40 milliárd dolláros kiadhatatlan fölösleg fog előállni, mely a dolog természeténél fogva az infláció „kórokozójának“ szerepét tölti be. Kérdés most már, milyen eszközök állanak a kormány rendelkezésére ennek a feleslegnek „immunizálására“. Azzal, hogy a kongresszus a legutóbbi adórendezési javaslatot, mely 4 milliárd dollárral emeli az állam adójövedelmét, elfogadta, csak a számokat változtatta meg, de nem a problémát. A még mindig fennmaradt 36 milliárdos feleslegnél különbséget kell tenni a normális és az áruhiányból folyó kénytelen takarékosság között. A normális megtakarítások összegét kereken 10—12 milliárd dollárra lehet becsülni, úgyhogy még mindig 24 milliárdos felesleg marad. Ennek a feleslegnek felszívására a kormány úgynevezett takarékossági köl- csönkötvényeket bocsát ki, melyeknek jegyzése mintegy évi 12 milliárd dollárt eredményez. Amerikai becslések szerint a jegyzések fele a normális takarékosságra, a másik fele a kényszertakarékoskodásra esik, úgyhogy a 24 milliárdos feleslegből csak mintegy 6 milliárd dollárt vonhatunk le. A 18 milliárdos maradék teljes súlyával a piacra nehezedik, úgyhogy a 70 milliárdos magánfogyasztási árkinálattal szemben kereken 88 milliárd dollár áll a jövedelmező közönség rendelkezésére. lg Ha most a másik oldalon az amerikai ' államháztartást is tekintetbe vesszük, a • 104 milliárdos kiadási előirányzatból kell kiindulnunk. Ebből a jövedelmi adók, a vállalatok adói, a fogyasztási adók, vámok és közigazgatási bevételek 33, illetőleg a legutóbbi adórendezés után 37 milliárdot fedeznek, a hadikölcsön 12 milliárdot jövedelmez, úgyhogy mintegy 48 milliárdos hiány marad. A kormány tehát minden évnegyedben kereken 12 milliárdos kölcsönt kénytelen felvenni, erre azonban csak abban az esetben van módja, ha a jegybankok előleges diszkontálásokkal mesterségesen teszik a bankokat uj államkölcsönök folyósítására képessé. Ezzel el is jutottunk az amerikai infláció legvégső formájához: a kormány részben mesterséges hitelteremtéssel gondoskodik költségvetési kiadásainak fedezéséről, vagyis a maga részéről is mind több pénzt bocsát a gazdasági élet vérkeringésébe. A 18 milliárdos vásárlóerőfelesleg igy nem kisebb lesz, hanem mindinkább növekszik, az inflációs nyomás tehát tovább erősödik. A komolyabb gazdasági szaksajtó ezt a helyzetet természetesen világosan látja, javaslatait azonban a kongresszus kénytelen figyelmen kívül hagyni, mert a végrehajtásukhoz szükséges rendszabályok a választókat ellenzéki magatartásra hangolnák. Az amerikai infláció megfékezésére ugylátszik nincs orvosság. A magyar Ifjnság a legszebb hivatásra készül fel a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán Hazánk tanulni vágyó ifjúsága az érettségi után tömegesen iratkozik be a különböző egyetemekre. Azonban közülük csak kevesen választják életpályának és hivatásnak a kertészetet, illetőleg a szőlészetet. Talán azért, mert nem tudják, hogy e pályákon is vezetőállások, a vezető munkakörök betöltésére főiskolai képzettség szükséges, amelyet Budapesten a M. Kir. Kertészeti és Szőlészeti főiskolán szerezhetnek meg. A köztudatban ugyanis még ma is él az a téves felfogás, hogy mindenhova szükséges diploma, mindent huzamos időn át kell tanulni, csupán a föld az, amelyhez minden különösebb tanulás nélkül is érthet az ember. Pedig ez téves felfogás! Aki felkészületlenül fog a földhöz, annak sohasem lehet olyan haszna belőle, mint aki alapos tanulmányokkal vértezte fel magát, hogy a természettel, gazdasági nehézségekkel megküzdjön. Nemcsak hazánk látja ennek hátrányát, hanem ifjúságunk is. Sokan elvégzik a jogot, nem mintha hivatást éreznének erre a pályára, hanem csupán a doktori diplomáért. Azután fognak csak a saját földjük megműveléséhez. Az sem változtat a helyzetükön, ha más egyetemi diplomát szereznek és annak birtokában akarnak kertészkedni, szőlészkedni. De téves felfogás az is, hogy akármelyik egyetem olyan magas színvonalú képzést ad, hogy annak birtokában a kertészeti és szőlészeti tudományok elsajátítása magánúton is könnyen megtörténhetik. A Kertészeti és Szőlészeti főiskola azonban nemcsak azoknak ad kiképzést, akik saját földjükön önálló gazdálkodással akarnak megélni, hanem azoknak is, akik ezen a pályán akarják kenyerüket megkeresni. A kertészeti és szőlészeti felügyelői szolgálat, a gyümölcstermelési intézői státus, a kertészeti és szőlészeti kisérletügy, számtalan állás vár azokra, akik hivatást éreznek e pályára. Hazánk termelésének fejlesztése azonban évről-évre több szakembert kivan, vagyis olyan lehetőségeket biztosit a kertészeti és szőlészti pályán, amely kevés helyen érhető el, mert a főiskolai diploma megszerzése után azonnal biztosítja az elhelyezkedést. , Ezen állásokat nem a konjunktúra teremtette meg, hanem a magyar földművelés természetes fejlődése. Már most, a háborúban is sok szakember kellene és még többre lesz szükség akkor, amidőn a béketermelésre térünk át. Elsősorban az érettségizett ifjakhoz szólunk, hogy mielőtt kérvényüket az egyetemre benyújtanák, vessenek számot jövő törekvésükkel, nézzenek lelkűkbe, hogy nem éreznek-e hivatást a kertészeti és szőlészeti pályákra, mert ha bennük a legcsekélyebb földszeretet ie megvan, akkor ne válasszanak mást, hanem iratkozzanak be a Kertészeti és Szőlészeti főiskolára, hogy majdan annak diplomájával beállhassanak azok sorába, akiknek kenyeret a magyar föld intenzivebb megmunkálása ad. Könyvek között ROBERTO SUSTER: AZ OROSZ BOLSEVIZMUS EURÓPA ELLEN „Az orosz bolsevizmus Európa ellen“ címmel Jelent meg a napokban Roberto Suater- nek, a Stefani-iroda főszerkesztőjének rendkívül érdekes könyve. A nagymüveltaégü ée széleslátókörü olasz köziró a bolsevizmus megerősödését Oroszország történelmének sajátságos voltában keresi. Az orosz nép mindig két világ: Európa és Ázsia között ingadozott és az orosz kolosszus Európát fenyegető állandó lidércnyomást Jelentett mindenkor a többi nemzet számára. A cári uralom eredendő hibáiban kereshetjük azokat az adottságokat, amelyek Lenin számára olyan hatásosan előkészítették a talajt. Lenin eszmei forradalmát csakhamar felváltotta Sztálin önkényuralma. A műveletlen Sztálin Oroszországot is a maga alacsony szellemi síkjára süllyesztette. Suster megrázó fejezetekben tárja elénk e visezafejlő- dési folyamatokat. A jótollu újságíró éles szemmel tudta a rendelkezésre álló hatalmas anyagból a jellemzőt és lényegest kiválasztani. Rámutat arra, hogy az élet-halálharc, amelyet a bolsevizmus az évszázados európai kultúra ellen inditott, amely kultúrának hozzá hasonló másik legnagyobb ellenségét Amerika képviseli, saját gazdagságának el- vakultságában. A könyvet a Stádium adta ki Pongrác» Lajos értékes fordításában. I s Kellemes és kényelmes a nyaralás a tusnádi Ujságirávillában A tizenkéiszobás Ujságitó- villa Tusnádfürdő legmodernebbül berendezett, leg- szebbfekvésü nyaralója, a Csukás közvetlen közeiében Egy és kétágyas szobák, panzióval, vagy panzió nélkül. Érdeklődni lehet a villa vezetőiénél: özv. Mllinszky Andornénál, Tusnádfürdő, Ujsâţ Iróvllia. Jó ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS alapja a jó üzletmenetnek
