Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-15 / 157. szám

]94X J V C i V S 13 3 Háromezeréves emlékek Szirakuzában... Építészeti csodák romjait és felbecsülhetetlen értékű antik kincseket őriznek Szicília egvjkcr tővárosának falai Szirakuza, ahol a Szicíliában partraszállt angolszász csapatoknak sikerült hídfőállást létesíteni, sűrűn szerepel a mostani hadije­lentésekben s ezért érdemes ezzel a sokezer­éves várossal közelebbről megismerkedni. Szicíliát az évszázadok hosszú során, hosz- szabb-rövidebb ideig különböző népek birto­kolták. A paradicsomi szépségű szigetre már a föníciaiak is sóvárogtak és elfoglal­ták, majd a karthagóiak, a görögök és a rómaiak következtek, utánuk a szaracénok és a normannok, végül pedig a spanyolok uralma alá kényszerült a Földközi-tenger legpompázóbb szigetországa. A szigeten mindegyik uralom ma is látható módon hát­rahagyta művészetének, vagy erőszakosko­dásának emlékeit. Messze, benn a sziget belsejében, normann őrtornyok fekete szi­luettjei kisérik az utast. A partok mentén az arab építészet jeleit találjuk, arab folyó- és városnevekkel együtt. Más részeken pedig római és görög templomok, arénák és szín­házak romjai láthatók Beszédes romok Legfigyelemreméltóbb ezen a téren Szira- kuza, a sziget egykori fővárosa, amelynek belsejében és külső részén egyaránt érde­kes cs értékes görög és római emlékek, építészeti csodáknak mondható középületek romjai lepik meg és ejtik bámulatba az ide­gent. Szirakuza, a sziget déli sarkán, keskeny és hosszúkás földnyelven fekszik, amelyen magas falak között, keskeny sikátorokba szoritottan éli szükreszabott életét. Az Agora és a Forum maradványai mellett ju­tunk el itt a Diana-templomhoz, amely dóm templom volt eredetileg, aztán a rómaiak alatt Apolló-templomával bővítették ki. Nem nagy és nem érdekes építmény, inkább antik mivolta az, ami figyelmet érdemel. Érdekesebb a papiruszcsoport közt felál­lított Arethusa-kút, amely egy tengerparti, magasan fekvő sétány szélén áll, lenn pedig óriási sziklákon vadul tombol a tenger. A kutat Archimedes érdekes márványszobra közelében állították fel, a monda szerint egy Arethusa nevű vadászlány emlékezetére. Van még a szigetvárosban több görög és római épületmaradvány is, gazdag múzeu­mában pedig szinte felbecsülhetetlen kincse­ket halmoztak fel az antik világ szobraiból, ékszereiből és egyéb tárgyaiból. Átmegyünk a vasúton és észak felé hala­dunk egy kőfalak között futó, aszfaltozott országúton. Tiz percnyi séta után utak nyíl­nak mindenfelé és az utakat szegélyező kő­falakban fehér márványtáblákon aranyozott Írás jelzi a látnivalók irányát. A sziklába vésett amfiteátrum Megnézzük a legközelebb eső érdekessé­get: a római amfiteátrumot. Augusztus csá­szár korabeli remek építmény, száznegyven méter hosszú, százhúsz méter széles és több emeletnyi magasságú. Déli oldalát mester­séges fal védi: többi részét a szikla talajá­ból vésték ki az összes ülésekkel együtt. Az arénába egy távoli vízvezetéken forrásvizet lehetett bocsátani, vizi csaták bemutatására. Festői látvány az itt-ott még elég épen meg­maradt színház sárgás-fehéres kötömege a sötétkék ég alatt, pálmák és kaktuszok ele­ven kerítése mögött, háttérben a morajló, antracén-szinü tengerrel. Néhány száz lépéssel távolabb az Ara Je­rons nevű görög templom maradványát ta­láljuk, az épület óriási arányait mutató ár- kolás mellett. Ahol az antik színészek játszottak ... Itt kezdődik azután a legpompásabb szira- kuzai régiség: a görög színház, egy immár ,'fOO éves épület csodálatos maradványai. A római színházzal, amely teljes kört ir le ellentétben, ez félkör alakú s ez a félköriv sziklákból kifaragott ülésekből áll. Nem ke­vesebb, mint hatvan üléssorból áll a néző­tér, amelyet nyilt folyosón át több szűk lép­csőn lehetett megközeliténi. Lenn a mélyen fekvő játszótéren láthatók a diszletek fel- tartására szolgáló köállványok és tüskök, alattuk pedig csatornák szelik át a szín­padot. Ezeken át vizet bocsátottak a játszó­térre. Két oldalt hatalmas üregek szája sö- tétlik: ezekben voltak a kellékek és itt ké­szültek fel az antik színészek a játékhoz. Csodálatos látvány ez a félig romokban heverő színház, amely a maga idejében ép­pen olyan világcsodája volt, mint ma az Eiffél-torony, vagy a Szent Péter-székes- egyház. Köröskörül karsztos fensik terül el, alig éldegélő növényzettel, néha egy-egy sudár pálmával vagy kaktuszbokrokkal. A sivár sziklatömbökbol olyan építményt te­remtettek az ókori művészek, hogy csak elmerengve, csodálkozással állhatunk meg a romok felett. Különösen csodálatos a néző­tér sokezer ülése s a pontosan félköralaku üléssorok sorozatai, amelyeket az akkori idők kezdetleges eszközeivel kellett a ke­mény sziklatalajból kifaragni. Alig mászunk fel a legmagasabb ülés­sorra. a nézőtér háta mögött félköralaku, sziklába vágott mély utat látunk, ebben pedig sötéten ásító üregek hosszú sorát. Ez a. hires szirakuzai antik sirmezö. amelyet a rómaiak idejében hallatlan munkával a szik­lába véstek. Közel két emeletnyi magas sziklautca ez. mintegy 150 méternyi hosszú­ságú s minden lépésnyire sziklaüregek ásí­tanak, alsó és felső fülkékkel, amelyek te­Ha egy idegen bolygó lakója véletlenül közénk tévedne s földi ügyek iránt ér­deklődve meg szeretné állapítani azt a bizonyos korszellemet, ami ma átlengi bolygónkat, ha tanulmányt óhajtana vé­gezni népünk jellemét, erkölcsét illetően, nagyon egyszerű dolga lenne. Csak a gyermekek játékait kellene megfigyelnie. Mert a gyermek, ez a kicsinyített ember, pontos és hü tükörképe a kornak, amely­ben él s róla nemcsak a család szelle­mére, a szülők lelkiségére, hanem az egész nemzet irányító szellemére, átható lelkiségére is következtethetünk. Az utóbbit különösen a nagy csoportokban játszó gyermekek megfigyelése során ál­lapíthatjuk meg. Lássuk csak: A gyermekek játszanak. Én is játszom, kertem végén a nagy mohos sziklán ül­ve, ahonnan jól megfigyelhetem a szem­közti tisztáson hancurozó csöppségeket. Úgy képzelem, hogy mellettem ül, mond­juk egy Mars-lakó, aki földi tanulmány­útja során ezen a mohos sziklán, mellet­tem kötött ki. Ketten tanulmányozzuk a játszadozó gyermekeket, hogy a már em­lített alapon róluk, általuk szűrjük le a felnőttek minémüségét. A Mars-lakó egy fűszálat rágicsál, nyilván ő is utálja a cigarettát s a természet megszentség- telenitésének tartja, hogy a kristály- tiszta hegyi levegőt cigarettafüsttel szennyezze be. Tehát a Mars-lakó fűszá­lat rágicsál, én pedig beszélek. Sorra be­mutatom a csöpp embereket, -akik mind szémélyes jóbarátaim. Az ismeretlen igy megtudja, hogy az az angyalarcu gyö­nyörű négyéves fiúcska, valóságban egy ördögfióka, az utca réme azzal a szelíd szőke leánykával egyetemben. Károm­kodnak, verekednek, mindenkibe bele­kötnek. (Apjuk hires durva, részeges em­ber.) Az a nyúlánk szőke fiú, első gim- názista, de biztosan nagy ember lesz be­lőle, mert máris büszkesége a gimná­ziumnak. Szerény, dolgos szülei remé­nye, a vele folytatott beszélgetés felnőtt számára is élményt jelént. Lám, most is mily áhítattal lesik szavát a köré csopor­tosuló kis emberek. Miután minden egyes gyermeket be­mutattam a deli Mars-lakónak, elhall­gattam s a gyermekek beszédét figyel­tük, amelyet — hála a völgy kitűnő akusztikájának, — tökéletesen hallhat­tunk. Mintha csak egy színházi páholy volna á kakukfüves puha mohás szikla­tető, amelyen ültünk, úgy figyeltük az „előadást“, a gyermekek játékát, amely­ből bizonyára mindent kielemez majd a kiváncsi Mars-lakó. Az okos Ferike volt a szellemi vezér, így szónokolt a többiekhez: — Lássátok Ányit? Ugye, az ő apját I odaölte a bánya, az anyja napszámos- I asszony, nagyon szegények, de azért ő I mégis jószivü. (Ferike, Ferike, mit gon­dolsz, csupán a gazdagok kiváltsága a jóság?) Ferike, mintha csak nekem válaszolna, igy folytatta: metkező helyül szolgáltak. A sötét, hűvös utcában különös hangulat lesz úrrá a láto­gatón s jól esik, amikor — a mély cement- utat körüljárva — újra szembetalálkozik a napsütéssel és a kék tengerrel. Fogház, amelyet „paradicsomnak“ neveznek Latomia del Paradiso: gz a legközelebbi látnivaló. A görög színház keleti kijáratánál egy S5 méteres mélységű, több kilométer­nyi hosszúságú üreg kezdődik, amelyet egy­kori fogház volta ellenére azért hívnak „pa­radicsom“-nők, mert csodálatosan gazdag és buja délszaki növényzet pompázik benne. Gigászi sziklatömbök torlódna^ itt egymásra és falakat alkotnak, vagy csak úgy függ­nek alá a magasból. Amilyen borzalmasan fenséges, ugyanolyan félelmetes látvány is ez a különös „paradicsom“! A Latomia egyik sarkában barlangot talá­lunk, a „Dionysios fülét“, amelyet azért ne­veznek igy, mert kitűnő akusztikája révén a zsarnok Dionysios mindig jól meghallotta, mit beszélnek róla a. fogságba vetett ellen­ségek vagy jóbarátok. — Tudjátok meg, hogy a legszegé­nyebb is képes a jótéteményre, mert nem muszáj sokat adni, sokat csak a gazdag adhat. A szegény csak keveset, de ha önként adja, azért megáldja őt az Isten és a papbácsi megdicséri. Mert mit tett Ányi? Karácsonyra, amikor az utcánk­ban a hadiárváknak gyűjtöttünk, ideadta gyönyörű babáját, pedig hogy szerette s ő is kapta a dotkorkisasszonytól. Lás­sátok, nincs is neki más, most egy fa­darabbal játszik baba helyett. Azért be­szélek most nektek s azért állítom elétek példának Ányit, hogy magatokba szán­jatok s aki karácsonykor nem adott, aki akkor rosszszivü fösvény volt, ezentúl hívén teljesítse a haza minden kérését, mert a haza tőlünk is áldozatot kíván. (Ferike minden újságot elolvas, ennek tulajdonítható beszédmodora.) — Aki tehát nem akar áldozatot hoz­ni a haza oltárán, — folytatja, — az pusztuljon innen máris, amig ki nem ru­góm a fenébe! (Ezt már magánszótárából fűzi hozzá.) A gyermekek lelkes éljenzés után „ön­magukba szállnak“ s készek a haza ol­tárán minden kincsüket feláldozni. Ce­ruzavégeket, bicskákat, füzeteket, képes­könyveket, babarongyokat ajánlanak fel. Egy fiuhang lelkesen ordítja, hogy a vasnapokra ellopja anyja féltett nagy vasfazekát... — Ki az, aki lopni akar, — lép elő szigorúan Ferike vezértársa, Misi, a ti­zenegyéves „leventeparancsnok“. Te vagy az, Gyula? Nem megmondtam, hogy az, aki levente, ne lopjon, ne csaljon, ne hazudjék, szüleinek ne feleseljen társai­val ne verekedjék? Ilyen levente vagy te? Ilyen szégyenfolt? Nohát ha ilyesmit tesz valamelyik, akkor az nem becsületes levente többé, nem magyar ember s mi Helsinki, július 14. (MTI.) Davies mosz­kvai angol nagykövet régen ismert politi­kai felfogásával áll összhangban az a nyi­latkozat, — írja az Lusi Suomi, — amelyet a Life, cimü lapnak adott, és amelyben nagy megértést tanúsít a szovjet követelé­sei iránt. Davies meg van győződve róla, hogy a Szovjetunió visszaköveteli mindazo­kat a területeket, amelyeket az első világ­háború után elvesztett. Finnországgal kap­csolatban Davies azt módja, hogy a Szov­jetuniónak olyan formában kell felülvizs­gálnia nyugati határait, mely semmi tekin­tetben sem okozna bizonytalanságot. Ez természetesen azt jelenti, hogy Finnország egy része és Lengyelországnak legalább is a Curozon-vonalig terjedő szakasz átadandó a Szovjetuniónak. Finnország tekin* etében Davies bővebbb indokolásba bocsátkozik és Öskeresztény katakombák A „paradicsomitól keletre, egészen a ten­gerig, a Krisztus utáni IV. évszázadból származó öskeresztény katakombák soroza­tát találjuk. Nem puha tufaközetbe vájt földalatti folyosók és üregek ezek, mint Róma katakombái, hanem sziklákba faragott üregek és folyosók egész útvesztője, amely éppen utóbbi jellegzetessége miatt érdemel különösebb figyelmet. Először egy három méter széles és 2.5 méter magas kögalériába jutunk, onnan számtalan irányban haladnak a sziklába vá­gott folyosók, a fögalériával párhuzamosan pedig folyton újabb és újabb oldalgalériák futnak s végül több kilométernyi hosszúsá­got eredményeznek. Ezer és ezer sirüreg tátong ezekben a folyosókban, kisebb kápol­nák és családi sírboltok váltakoznak a föld alatt, ahova felülről keskeny nyílásokon szüremlik be a fény. Hetven öskeresztény katakomba áll Szira­kuza ősi talaja alatt, a sokszáz pogány emléken kivül s felettük most zajlanak a történelem legújabb fejezetei. ki fogjuk közösíteni! Megértette min­denki? — Igen, igen — zug a csöpp kis le­venték ajkáról. — No, most még azt tanuljátok meg, hogy a levente mindenkin segítsen, aki rászorul, az öregeket tiszteljétek, te Gyula segíts az anyádnak fát vágni, te meg Pista ne szidd nagyanyádat, mert az nevel téged. Aki izgága, rossz, az nem érdemli meg a levente nevet s azt, hogy úgy köszönjön: „szebb jövőt!“ Most pe­dig gyakorlatozni fogunk! Remek tornajáték s néhány katonai gyakorlat következett. Minden ment, minţ a karikacsapás. Öröm volt nézni. A Mars-lakót figyeltem. Töprengve nézte a játszadozó gyermekek csoportját, s amikor testvériesen megosztották egy­másközt kis uzsonnájukat s azok áhita- tosan majszolni kezdték, kedves mosolyt láttam játszadozni a messziről jött úri­ember szájaszögletében. Hát még mikor felhangzott Ferike hangja: — Tudom, hogy ettől a kis uzsonnától nem laktatok jól, de nem is fontos, hogy a has mindig pukkadásig legyen. Aki nem zabái sokat, az mindig friss, fürge marad, mozgékony, ügyes, s az olyanok­ból lesz a jó katona. Nézzétek csak meg a finn, a japán katonákat és a németeket is. Láttok azokon pocakot? Ugy-e, hogy nem. Már pedig, aki a hazáját akarja megvédeni, az ne a hasát szeresse, mert a tömött has elpuhulttá teszi az embert. S hogy még jobb példát mutasson, uzsonnarészét odaadta a legsápadtabb gyermeknek. Ismét a Mars-lakóra néztem. Tűnődő arccal csak ennyit mondott: — Ez az ország életre van Ítélve, mert ahol a kicsinyekben ennyire erős a jó­ság, együttérzés, kötelességtudás és a hazaszeretet, az az ország valóban meg­érdemli a „szebb jövőt!“ Somlyói Eller Gizella azt mondja, hogy a Szovjetunió nem tűr­heti, hogy Németország kisebb szomszéd- államainak területét a Szovjet elleni táma­dásra használja fel. Mivel Pétervár és Kronstadt csak 25 km-re fekszik á finn határtól, egészen természetes, — mondotta Davies, hogy a Szovjet tanácskozásokkal és területcserével arra törekszik, hogy bi­zonyos életfontosságú területeket átenged­jenek a Szovjetuniónak. Davies nyilatkozatával kapcsolatban az Uusi Suomi megállapítja, hogy a kisálla­mokat ezúttal is csak annyira veszik figye­lembe, amennyire rájuk szükség van a na­gyobbak biztonságának és egyéb érdekei­nek szolgálatára. Meglepő, hogy a kis ál­lamok léte mennyire csak levegő, ha arról van szó, hogy a nagyhatalmak érdekeit kell biztosítani <— mondja a lap. PÉCHY-HORVATH REZSŐ Minden nap 4, 6 EGY ETEM-MOZGÓBAN Vasárnap d, e. 11, és 8 órai kezdettel d. u. 274,4,8,8-kor CSALÁDUNK SZÉGYENE (Goll Bea, Turay Ida, Vaszary Piri, Hajmássy Miklós, Mály Gerti, Haimay Tibor) JAtéU élet II Szovjet-Unió Eurépaellenes céljai a moszkvai angol nagykövet megvilágításában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents