Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-10 / 130. szám

Jogaiéra Hr&XG fíyógyczerfdrak és laboiatóriumok részére valódi havasi nálnolé kapható nyílt edényekben kg-ként P 2.14. 3943. J V N 1 V S lű Szittya Erdélyi Kereskedelmi Rt. Kolozsvár, Horthy *ut 33. szám. —- Telei on: 20.75, Felhívás Erdély finnbarát diákjaihoz kolozsvári ifjúság nemes lelkesedését, arról gondolkodnak, hogy ide is fognak finn egye­temi hallgatókat küldeni, akik itt végzik majd egyetemi tanulmányaik egy részét. Ha ez megvalósul, akkor már sokat nyertünk. Kolozsvárról ma elutaztak a reeonvales- «ens finn tisztek, akiket egyes családok me­leg barátsággal fogadtak. Tiszteletükre a napokban rendeztek a cserkészek a ref. gipi- názium udvarán egy táborozást. Kevéssel elóbb egy finn kulturális küldöttség láto­gatta meg hazánkat és eljött Kolozsvárra is. Ezek vezetője, Heiskanen helsinki egye­temi tanár egy év óta már másodszor jött el hozzánk. Azelőtt volt az egyetemi hallga­tók által rendezett nagysikerű finn kiállítás, amelyet a budapesti finn követ személyesen is megtekintett. Ugyancsak e tájt finn új­ságírók voltak nálunk. A tél folyamán pedig Finnország jelenlegi miniszterelnöke taitott egy szép előadást az egyetemi könyvtár ter­mében arról a lelki hatásról, amit a finn népben a jelenleg is folyó háború kifejt. Ez a rövid felsorolás élénken mutatja azt a kölcsönös érdeklődést, ami finn testvéreink és közöttünk van. Akik ezeken a találko­zásokon személyesen is részt vettek, vehet­ték fczre, hogy csak egy hiány van, neve­zetesen hiányzik az az élő nyelv, amivel egy­másnak szóval az érzelmeinket kifejezhet- nők. A finnek ezen hiány megszüntetésére több száz nyelvtanfolyamot rendeznek, ameíveken — amint a „Fester Uoyd“ junius 5-i leg­újabb száma is jelenti — a legkülönbözőbb rendű és rangú emberek vesznek részt és igy rövidesen Finnországban elég nagyszáma lesz azoknak, akik magyarul tudnak be­szélni. Az ősszel jelentettük, hogy ugyanezen cél elérésére alakult meg Ko’.pzsárt is a Finn- mngyar asztaltársaság, örömmel állapíthat­juk meg, hogy az ifjúsághoz intézett felhí­vásnak nagy eredménye volt. Százon felül Tan azon diákfíuknak és leányoknak a szá­ma, akik a finn nyelv tanulására jelentkez­tek. A vidéki városokban is sok diák jelent­kezett a finn nyelv tanulására. Mindenütt megértették, hogy ennek a mozgalomnak történelmi jelentősége van, de a mozgalom csak úgy válhatik sorsformálóvá, ha finn testvéreinkkel a saját — kettős — nyelvün­kön megértethetjük egymást. A szépen elindult mozgalomnak azonban agy átmeneti akadálya támadt. Nevezetesen a rendelkezésre álló Győrffy Béla-féle finn nyelvtan a nagy kereslet folytán már ka­rácsonyra elfogyott. Viszont azok részére, akik szerettek volna mestertől nyelvórákat venni, nem tarthattak nyelvórákat, mert Kolozsvárt csak két ember van, aki finnül tud. Sajnos, ezek hivatali elfoglaltságuk miatt nem tudnak vállalkozni arra, hogy gimnáziumainkban finn órákat adjanak. F,z az akadály nagyon sajnálatos, de azért e' nagyjelentőségű kérdés elindítása nem tor­pant meg az első akadálynál. Tény, hogy az első lelkesedés t tizét nem használhatták ki erre a szép célra. Remél­hető azonban, hogy ez a lelkesedés tovább tart és a következő tanévben tettekké Is vál­hatik. Ez az év is azonban a maga látszólagos sikertelenségében is tanulságos volt. Erről akarok most pár szóval megemlékezni. így tehát mester nélkül csak azok tanultak ez évben finnül, akik arra egyedül a saját ere­jükre és egy könyvre támaszkodhattak, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ilyen erős akaratú diákjaink is akadtak és bizonyára vannak még több olyanok, akik otthon csendben tanulnak, de mi még nem is tu­dunk róluk. Akikről tudunk, azoknál az eredményről is meggyőződhetünk és ez igen örvendetes. Az iskolában tanult nyelveknél szerzett tapasztalatok alapján az van a ma­gyar köztudatban — legalább is a diák tu­datban, — hogy idegen nyelvet megtanulni rettenetesen nehéz munka. Ezzel szemben a finn és a magyar megértette egymást; nem egészen egy évi - magántanulás után megértették egymást! Tehát egy magyar diáknak nem olyan nehéz finnül megtanulni, mint a nyugati nyelveket, mert hiszen a finn nyelv a magyar nyelvvel rokon. A két nyelvnek ez a rokonsága óriási könnyűséget jelent, mert a kezdő hamar át­esik a munka fáradságos részén. Ha az em­ber már annyira jutott, hogy finn szöveget megért, akkor olvashatja újságjaikat, irodal­mukat és akkor már érzi köznapi örömei­ket, bánataikat és akkor már velük is va­gyunk. Ez a tapasztalat részemre igen felemelő é3 biztató. Első pillantásra nem látunk semmi kap­csolatot a magyar és finn nyelv között. A tanuló azonban igén hamar rájön, hogy a két nyelv grama ti kai rendszere egyezik. Ez az egyezés teszi aztán, hogy sok nyelvtani alak a magyar diáknak könnyen érthető és könnyen tanulható. Ez a tapasztalat igen fontos, mert biztosit minden kezdőt arról, hogy nem nagyon hoszzu idő után már olvasásban eredeti finn szöveg, vagy újság és képes lapok olvasá­sába kezdhet. Szeretném most a finnül tanulni vágyó fiatalságot értesíteni arról, hogy a Buda­pesti Magyar-Finn lársaság gondoskodik, hogy jó finn nyelvtan és svát ár jelenjék meg már az ősszel. így az egyik akadály már el is hárul. Bár még nem kaptunk értesítést róla, de valószínű, hogy a Györííy-féle nyelvtant is ki fogják újra nyomatni. Ugyancsak reméljük, hogy ősztől kezdve finn órákat is fogunk tudni adatni. Erre nézve többféle terv van. A finnek, látva a Székelyheresztár, junius 9. Országra szóló ünnepségek keretében ünnepelte meg a szé- kelykereszturi unitárius báró Orbán Balázs- gimnázium fennállásának 150. évfordulóját. Az ünnepségre az ország egész területéről összesereglettek az intézet volt növendékei, sokan még külföldről is hazatértek a szé­kely neyelő és nemzetépitő szellemnek erre a hatalmas ünnepére. Junius 4-én az ünnepi köntösbe öltözött város székelyei feldíszítették és fellobogóz- ták házaikat és felekezeti különbség nélkül lelkes szeretettel készültek az unitáriusok ősz püspökének: Józan Miklósnak fogadta­tására, aki Udvarhely-vármegyei vizitáclós körútjáról érkezett ide. A járás határában, Nagygalambfalván, küldöttség várta a püs­pököt és kíséretét. A község székeiysége, élén a református lelkipásztorral, meleg ün­neplésben részesítette a testvér-egyház püspökét. A hivatalos járás nevében Kása Béla főszolgabíró köszöntötte meleg szavak­kal Józan püspököt. Az unitárius egyházkör és a főgimnázium nevében Menyhárt Dénes dr. szolgabiró, köri felügyelő-gondnok tol­mácsolta az unitárius hívek szeretetét, majd Azután pedig egy most érettségiző diák olyan eredményt ért el, tisztán egyedül, hogy szó van arrói, hogy a nyár folyamán kimegy Finnországba, hogy ott nyelvkész­ségét tökéletesítse. Ha ez a háborús nehéz­ségek ellenére is sikerül, akkor ősszel lesz egy egyetemi hallgatónk, aki kezdőknek szintén már meg tudja adni az első veze­tést. Éppen e célból felszólítom azon ifjú bará­taimat, akik már elkezdtek finnül tanulni, de akiket még nem ismerek, hogy legalább egy levelezőlapon nálam (központi egye­tem) .jelentkezzenek, nemcsak azért, hogy tudomást vegyünk róluk, hanem azért is, hogy időnként összehozhassuk őket, hogy igy ismereteiket és nehézségeiket egymással megbeszélve, egymáson segíthessenek. Ugyancsak a finn kulturális bizc*tség is igen érdeklődik, hogy hányán tanulnak és hogy milyen eredményeket érnek el. Ezt azért is fontos tudni, mert a békés idők el- következtével nyári diákcsere-akciókat fo­gunk szervezni és természetes, hogy első­sorban olyanok jöhetnek számba, akik a nyelv tanulását elkezdték. Ugyancsak megemlítem még itt végeze­tül, hogy fontosnak tartanok azt is, hogy ne csak diákok tanuljanak finnül, hanSm éppen úgy mint Finnországban, itt is a tár­sadalom minden rétegének fiatalságából egyesek vállalkozzanak erre az ideális célra, mert két ország, két kultúra érintkezésénél, annak a két kultúrának minden tényezője tanul egymástól olyat, ami a közösségre igen hasznos, az egyénre pedig gyönyörköd­tető és felemelő lehet. A finn-magyar asztaltársaság nevében: G Y ALUI ZOLTÁN Szolga Ferenc dr. tb. igazgató, az ország legöregebb, tényleges szolgálatban levő ta­nára köszöntötte megható szavakkal az ősz főpásztort. Diszmenet kisérte a Székely kérész túrra bevonuló püspököt A püspök vonata délután félhatkor futott be a székelykereszturi állomásra. A teljes létszámban megjelent köri papság élén Utó Lajos esperes fogadta a püspököt és kísére­tét. Az állomáson megalakult diszmenet eien a fiátfalvi looas bandérium haladt, utánuk a székely-harisnyád, diák-sapkás diákok és székelyruhád diákleányok, a hivatalos kül­döttségek, a püspök fogata s az azt gyalo­gosan kísérő papság és világi vezetőség. A város főterén hatalmas díszkapu fogadta a püspököt. Itt Jakab János ny. járásblrő, községi főbíró tolmácsolta a község üdvöz­letét. A főgimnázium előtti hatalmas dísz­kapunál Ütő Lajos esperes és Uörinczi Ist­ván törvényszéki biró, iskolai felügyelő gondnok üdvözölte a föpásztort az egyházkor és az intézet nevében. Ünnepi esten hódo t*k a véndiákok az ősi Alma Mater szellemének Országrészé!ó ünnepséggel ülte meg másfélévszázados fennállását a székely- keresztúri báró Orbán Balázs gimnázium megtartották az épület 191^-ben elmaradt feladását és sorozatos ünnepségekor rendeztek a véndiákok irigykedve hallottuk még diákkorunkban, hogy minden német d>Ak sokat tud angolból, hogy minden olasz diák szinte perfektül megtanul az iskolában franciául, stb. Ez valójában Így is van olyan esetekben, amikor a tanuló anyanyelve és a megtanulandó nyelv között közeli rokonság van. Mi eddig nem tanul­tunk rokon nyelveket. Most az első eset, hogy egyesek rokon nyelvet tanulnak és rögtön látjuk is, hogy nekünk is könnyű egy rokon nyelvet megtanulni. Most a saját sze­münk előtt látjuk, hogy az a néhány diák, aki teljesen egyedül nekifogott finnül ta­nulni, már alig háromnegyed év után any- nyira jutott, hogy nemcsak finn szöveget tnd elolvasni szótár segítségével, hanem ma­gát beszédben is ki tudja fejezni. Az utóbbi hetekben gyakran lehetett az utcákon finn riszteket látni néhány diákkal, akik felkeres­ték és megkérték őket, hogy menjenek el velük sétálni és azalatt egy kissé beszélges­senek vejük. &a megtörtént a csoda, hogy A tulajdonképpeni jubilárls ünnepségek junius 5-én, szombaton kezdődtek a 10 éves érettségi találkozójukat ünneplő véndiákok istentiszteletével. Ezután a püspök fogadta az egyházi és világi küldöttségek tisztelgő látogatását. Délután 5 órakor a gimnázium nagyter­mében ünnepi véndiákest zajlott le. Killyén) Imre gimnáziumi igazgató üdvözlő beszédet intézett a véndiákokhoz, majd a gimnázium énekkara adta elő hatásosan Kodály: .,Szé­kely keserves‘‘-ét Péterffy Gyula vezénylé­sével. Ezután Nagy Samu VIII. osztályos tanuló köszöntötte a véndiákokat. Az ifjúság üdvözlésére Mester Miklós dr. országgyűlési képviselő, véndiák válaszolt. Rámutatott arra, hogy mit jelentett és mit jelent ez az izig-vérig népi gimnázium a székelység éle­tében. A nagyhatású beszéd után P. Szentmór- toni Éva, a kolozsvári Nemzeti Színház tag­ja, az Intézet volt növendéke énekelt. Kul­turált hangja s tökéletes előadó művészete magávalragadta a közönséget. Molnár Sándor őrnagy, véndiák, a magyar katonai Írók körének tagja verseiből adott elő. A költemények drámai erővel elevení­tették meg a székely közösségből elinduló és oda mindig visszatérő ifjú és érett korú székelyek indulását, küzdelmét és hősi kö- telességteljesitését. P. Szentmártoni Kál­mánná játszott ezután szebbnél-szebb ma­gyar nótákat zongorán, majd GyaXlay Do­mokos, az ismert iró, a nagymultu gimná­zium egykori növendéke olvasta fel keresz­túri diá kémiákéiból merített élvezetes elbe­széléseit. Kővetkező számként a gimnáziumi ének­kar adta elő Bárdos: „A csitári hegyek alatt.“ c. kórusát, majd Izsák Domokos, a jónevü székely költő szavalta el néhány köl­teményét, A hatásos versek elhangzása után apró kis székelyek léptek a dobogóra s pat» togó ütemű nótákra ősi csürdöngölöt jártak, 1914-ben elmaradt, — 1943-ban megtörtént Î A junius 6-i ünnepségek rendjét az or« szágzászló megkoszorúzása vezette be. A véndiákok nevében Kiss Elek dr. püspökhe- lyettes-főjegyzö mondott beszédet. Az ünnepi menet innen a templomba vonult. Pál Dénes siménfalvi lelkész, felsőházi tag mondott imát és Csíki Gábor dr. missziói lelkész, kormányfötanáesos prédikált. A templomi istentisztelettel párhuzamosan szabadtéri is« tentisztelet is volt a gimnázium-kertben. Az istentiszteletek után került sor az em­lékünnepélyre és ezzel kapcsolatosan az uj gimnáziumi épület 1914-ben elmaradt fel­avatására. A gimnázium hatalmas udvarát zsúfolásig megtöltötte az ünneplésre egybe- sereglett közönség, élén Józan Miklós püs­pökkel és GeJej József dr. egyházi fögond- nokkal. A „Hiszekegy" elmondása után a gimná­zium énekkara énekelte el a „Székely Him- nusz“-P Péterffy Gyula tanár vezetésével, majd Géléi József dr. egyetemi tanár, egy­ház fögoudnok nyitotta meg mély benyo­mást keltő beszéddel az ünnepi közgyűlést. Berzsenyi—Kodály „Magyarokhoz1* cimü kánonát énekelte ezután megrázó erővel a gimnázium nagyszerű énekkara, majd Péter Lajos tb. igazgató, a neves iró-tanar ismer­tette a gimnázium történetét. „ Felavatják az unitárius nők által adományozott diszzászlót A gimnázium kórusának ujaob énekszáma után Józan Miklós püspök lépett a szónoki emelvényre, hogy a 150 éves gimnáziumot megáldja és az uj épületet felavassa. A püs­pök beszéde és áldó-imája után a püspök 1914-ben irt alkalmi ódáját szavalta el Ele­kes Ernőd gimnáziumi tanuló. A gyönyörű ódát Péterffy Gyula tanár megzenésítette cs székely diák-kórusával elő is adatta. Ezután a gimnázium, dísz-zászlójának fel­avatására került sor. A zászlót az unitárius nők adományozták még 19H-bcn, de nem, tudták felavatni az első világháború és a megszállás évei alatt. A zászlót Ütő Lajos esperes áldotta meg és özvegy Ugrón Zol­tánná adta át a gimnáziumnak megható be­széd kíséretében, amiért Külyéni Imre igaz­gató mondott köszönetét. Az üdvözlések Gyulai Ferenc tanuló szavalata után a hi­vatalos üdvözlések következtek. Sebes» Ákos dr. főispán a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter nevében, Abrudbányai János dr. dé­kán az unitárius Egyházi Képviselő Tanács és a Teológiai Akadémia nevében mondott üdvözletét. A kolozsvári unitárius testvér­gimnázium üdvözletét Szentmártoni Kálmán tb. igazgató tolmácsolta. A tankerületi fő­igazgatóság nevében Rózsa dr. tanfelügyelő beszélt, majd Szentkirályi Kálmán dr. al­ispán üdvözölte az intézetet a vármegye ne­vében. Demeter Andor községi főjegyző Székelykeresztur közönsége nevében mon­dott üdvözletét, a járás nevében Kosa Béla dr. főszolgabíró beszélt. Az Erdélyi Párt üdvözletét Mikó Imre, Váró György és a beszédet mondó Nyirö Jó­zsef országgyűlési képviselők tolmácsolták. Végül Szathmáry Lajos dr., az BMKE ügy­vezető elnöke mondott üdvözlöbeszédet, majd hatalmas összegű alapitványleveleket nyúj­tott át a gimnázium elöljáróságának, ösz- szesen mintegy tizenegyezer pengönyi ösz- szegben s az ajándékot megtetézte gyönyörű és tekintélyes könyvadománnyal is. Pataky Tibor államtitkár szerencseklvána- tai kíséretében szintén nagyobb könyvado­mányt küldött a jubiláló intézetnek. Az üdvözletekre Lörinczy István dr. tör­vényszéki biró, Iskolai felügyelő gondnok válaszolt, majd Géléi József főgondnok zárta be az ünnepi gyűlést. A fögondnok megható beszéde után a Szó­zat hangzott fel. A közönség felemelő él­ménnyel távozott el a székely élniakarás, tudás és szellem magasztos ünnepéről. ma* jbii.uuliwuwjju

Next

/
Thumbnails
Contents