Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-06 / 127. szám
s 1943. JUNI U S 6 Mielőtt otthonát berendezné keresse fel bizaiomnif' az 13*84 lakberendezési vállalatot. BÚTORÜZLET Öilets Mátyás király-utca 1. szám. Műhelyek: Karolina tér 7. szám, Cégt: Dara Gerő és Horráili Hl. Zoliján Négy csinos nyári ruha Olajos Éva rajzai és tervei Fenti, eredeti ruhater- tleinkhez szinte nem is kell szöveg, a rajzok maguk helyett beszélnek. Az első két rajz csinos, úgynevezett „kombinált ruhákat“ ábrázol, a harmadik és a negyedik. ruha j,színfoltjai“ az élénkssmii „zsabók". Valamennyi mutatós s egyben célszerv, viselet a nyári hónapokra. Sebesvári garabonciás Vasárnap reggel. A vonat ablakán hossz'i Sávokban folyik az eső s Satána felett lomha ntmbuszíelhök pihennek a hegyormokon. A párás levegőben óriásira nőnek a hegyek, valószinütlenüí eltorzulnak a fák, kábitóan illatozik a kakukfü és a zsálya. A Körös Is sárgái! suhog a kövek között s a messzi, havasok üzenetét hozza. Kalotaszeg széles, lapályos medencéje fölött azonban olykor biztatóan villan ki a nap. Esököpenyem zsebéből előkerül a „mindenttudó“ barométer, de vigasz nélkül vissza is jut oda. A lassan süHyedö légnyomás nem sok jót Ígér. Szemerkélő esőben szállók ki túratársammal Sebesvár kis állomásán. Már hetek óta járjuk együtt az erdélyi földet és — az erdélyi múltat. Váiromokat, régi dicsőségünk késő emlékeit nyomozzuk térben és időben. íróasztalomon pedig' lassan épült az a kis jelképes város, amelyet hajdani erősségeink egy-egy kövéből készülök emelni. Ma este 7 órakar a Filharmónikusok bérleti zenekari esHét FAI LŐNI vezényli Jegyelővétel: vasárnap d. e. 9—1 óráig az Ibusz mene!jegyirodában, d. u. 5 órától a Mátyás Király Diákházban. Kalotaszeg nyugati kapuját őrzi Sebesvár. A három hegység és három folyó táját, őrizte Róma uralma alatt s neve is volt. Muzsikáló, mégis ércesen csengő mediterrán szavú: Afica. A mai romoktól nem messze ősrégi sáncok és erődítések. Talán a dák- géta idők tanul. Ma Sebesvár község apió faházai fölött merengve állanak a hatalmas terméskő falak. Egy részüket az Idő mál- lasztotta szét, más részüket a Rákóczi szabadságharcát kővető szinte esztelennek mondható várrombolás, amely ostoba elva- kultságában a poroszlók félelmét példázta. A kalotaszegi medence szélén járunk itt. Nyugaton a Vigyázó dacit- és gránit-tömegei, dél?n a Gyalui havasok, északon a szelíd Meszes csipkézik finoman a láthatárt. A hegyek geológiai krétakor szülöttei s a közéjük zárt Kalotaszeget a későbbi oligo- Cén időszak puha üledékei töltötték ki, melyekre aztán vastag kavicstakarót terítettek a tetőkről lezuhanó patakok. Az alsó durva mészkőnek nevezett közetformáció ma meredek padokként, sasbércekként válik el a puhább, kevésbé ellenálló márgáktól és homokkövektől s különben szelíd tájnak valami sajátos vadságot kölcsönöz. A három hegység lábánál három folyócska fogja össze a tájat. Nyugatra siet a Körös. A folyó hajdan nem Körőefönél, hanem talán éppen itt Sebesvárnál eredt s lassú, de kitartó munkával vágta vissza völgyét kelet felé. Nehéz munkája volt, mert kemény és ellenálló vulkánikus kőzetekkel kellett megbirkóznia, bár segítette a nyugati szél, amely esőt ontó fellegekkel duzzasztotta vizét, A Kalota-patak a Vigyázó lábánál születik. Vakítóan fehér nyírek állják körül bölcsőjét. Aztán rövid vándorút után tétova ingadozás vesz erőt rajta: középszakaszának árterét mocsarak és selymékek tarkítják. A Körös és Kalota völgyei alkotják Kalotaszeg igazi arcátra ,.felszeg“ 600—S00 m. magasan fekvő havasalji ligetes erdőit-ie- gelőit. A Meszes szelid gerince az ,alszegié" tekint, amely az Almás-patak völgyében Kalotaszeg másik arcát tárja elénk: az alsze- get. Itt is vár állott hajdan: az almábi, vagy Dezsö-vár. Szelid, napfényország ez a fel- szeghez képest s annak havasalji növényzete, nagyobb ingadozásoknak kitett időjárása itt egyenletesre és szölöneveldre szelídül. Az Almás pataka is érdekes fizikai-földrajzi jelenségét tár elénk. Völgye lassan hátravágódik s ha ez a jelenség tovább is így tart, nem kell sok idő ahhoz, hogy teljesen. hátravágódva ellopja a Körös vizét. Most, amint a lassan előbukkanó nap széles sugárkévéket csóváz a csúcsokon át, megelevenedik a táj. Lassú, lomha bivalyok ballagnak át az ázott réteken, óvatosan, hiszen a valkóiak hite szerint ők hordozzák hátukon a világmindenséget. A vár fölött hirtelen fölkéklik a Vigyázó hajlott gerince, a kalotaszegi Olimpusz, ahol a nép hite szerint öregisten lakik s a garabonciás, aki hosszú botjával jeget suhogtat, akire megharagszik. Rövid kapaszkodó után fönn állunk a n* mok között. Évszázadok súlya húz vissza, bennünket a nagyságos fejedelmek korába, amikor lándzsás ' vigyázok és szakállas ágyuk őrködtek a mellvédeken. Szinte szentségtörésnek hat itt a fényképezőgép halk kattanása is. De a néma csöndet hirtelen ijesztő morajlás töri még. A Körös-völgy szurdokaiból izzószegélytt fellegek rohannak reánk s a szél izgató esőszagot permetez szét a követ között. Arra sincs már időnk, hogy menedék után nézzünk, amikor már fölöttünk is van a zivatar. A hétöles várfal egyik ablakmély pdésébo húzódunk. A szemközti torony jobb menedéket kínálna az eső elöl, de valami baljós előérzet visszatart attól, hogy Igénybe vegyük vendégszeretetét. Köpenyeinkbe burkolózva nézzük a körülöttünk száguldó fellegeket s a patakokban ömlő eső zuhatagait. A Földanya, Kalotaszeg mitikus isten- asszonya mohón tárja ki ölét a mindenséget mozgató víznek s az öregisten sárkány szolgája, bozontos bivalyfejével megébredt fönn a havason — ezüstös villámfarkával veri ránk a jeget. Az eső suhogásában hirtelen fülsiketítő csattanás visszhangzik a romok között. Mintha nehéz gyalogsági puskát sütött volna el valaki. Nem tudjuk mire vélni a különös hang okát, amikor á toronytetö vasbuzogányán méteres lángnyelvek lobbannak hirtelen az ég felé. Sárga és ftlásvöi-ös tüz- kigyók csattannak, vilióznak körülöttünk. Geológus kalapácsunkból szikrák pattannak kezünkre s égni, lobogni látszik minden körülöttünk. Mintha egyetlen óriás óivasztó- kemence pokla szabadult volna el. Csattanás csattanást követ s a nedves toronytetö mint óriási elektromos süritö, sercegve tölti, telíti a vasbuzogány kondenzátorát. Minden huszadik másodpercben kisül ez a rettentő áramtároló s négy-öt meteres lángcsóvákat dobál szerteszét. A rémületes színjáték minden képzeletet felülmúl. Az alacsonyan vágtató fellegek szinte súrolják a bástyafokok peremét. A torony fölött kétségbeesett hollósereg fekete raja károg. Hirtelen ezüstfehér esik szalad felénk s a szemközti bástyafalon fekete sáv jelzi a becsapódó villám nyomát. Az utána kővetkező borzalmas dörrenést már nem is halljuk. Az életösztön kába rohanása fog el: futni, menekülni kellene ebből a lángpokolból. A tizmétefes várfalak szélén torpanunk meg. Az ösvényt keressük a méteres fűben a szakadó esözuhatagok között, örökkévalóságnak tűnik itt minden pillanat... Ismét óriás csattanás s a toronytetö fölött égni, Izzani látszik az ég. Erre kell pedig menekülnünk. Az ösvény szorosan a toronybástya mellett visz el, mert a várfalról, leugrani egyenlő az öngyilkossággal. Szemünk kitágulva figyeli karóráink másodpercmutatóját. Még tiz ... még öt másodperc és ismét csattanva szalad végig a láng a falakon. Az erős fénytől elkáprázva szinte válton ordítom: — Előre!... Most!... Szinte röpülünk az ösvényen a torony felé. Magamban ösztönösen számolom a másodperceket. Nyolc ... kilenc, tiz ... Most a torony mellett rohanunk ... Édeskés ózonszag dől a kormos kövekből... Tizenöt... Mögöttünk a vár! ... Tizenhat... Végre itt az ut... Aztán megint az Ismerős csattanás s mögöttünk kísértetiesen izzanak a várfalak. Kábán rohanunk az utón. A telefonpóznák jajgatva sírnak mellettünk. Csúcsaikon kis, kékes lángnyelvecskék lobognak. Mintha a természet minden rejtett erői elszabadultak volna. Lihegve, csuron-vizesen húzódunk be egy havasi házikó tornácára. Mögöttünk sötéten, komoran állanak a romok s a bástya- fokokon kékesen lobog a !áng. — Szent Elmo tüze — szólal meg társam. Emlékszel, így tanultuk az iskolában. — Igen — szent Elmo tüze! Milyen egyszerűen hangzik ez igy. A légköri elektromosság egyik igen ritka tüneménye, írja róla a meteorológia. Légköri elektromoaság megnyilvánulása. Ritka tünemény. Szerencsénk van, hogy kifogtuk ... A sebesvári ,,garabonciás“ mormogom én magamban. Ott láttam a keleti bástya fokán: lobogó köpenyében kacagott a viharba. Aztán a kalotaszegi „néző emberek" bűbájos versikéjét zümmögöm: Villám, villám köszöntelek, Szememből a fájdalmat, Szememből a nyavalyát Vesd a falu hidján át. Fullaszt! a patakba ... Villám, villám köszöntelek .,, Ifj. XÂNTUS JÁNOS dr.
